Jánosi - Állatorvostudományi Doktori Iskola - Szent István Egyetem ...

A H. somni egyéb virulenciával összefüggő tulajdonságai
A H. somni endothelsejtekhez történő tapadásának kezdeti lépése során a baktérium nagy
molekulatömegű heparinkötő fehérjéje az endothelsejtek szulfatált glükózaminoglikán rétegéhez
kapcsolódik (Behling-Kelly et al., 2006), a tapadást a virulens és avirulens H. somni törzsek
esetében egyaránt szignifikánsan serkenti az endothelsejtek TNF-α-val történő aktiválása (Kwiecien
et al., 1994), amely mediátort maguk az endothelsejtek is képesek termelni (Behling-Kelly et al.,
2006). A H. somni endothelsejt-adhéziójában szerepet játszik még a baktérium által kifejezett IbpA
fehérje, amelyben heparin- és szénhidrátkötő szakaszok meglétét bizonyították (Tagawa et al.,
2005). A tapadás során a H. somni és hőstabil virulenciafaktora, a sejtfalában található LOS-ja
(Sylte et al., 2001) a thrombocytákat aktiválja (Kuckleburg et al., 2005), aminek hatására az
endothelsejtek felületükön adhéziós molekulákat fejeznek ki, valamint gyulladásos mediátorokat
termelnek (monocyta chemotactikus protein-1, macrophag inflammatory protein-1α, interleukin-1β)
(Kuckleburg et al., 2008), végül az endothelsejtek kromatinállományának tömörülése és sejthalál
következik be (Sylte et al., 2001). Az ismertetett mechanizmusok a H. somni által előidézett
kórképekre igen jellemző érgyulladás és thrombosis kialakulásában jelentős szerepet töltenek be
(Kuckleburg et al., 2008).
A H. somni LOS az endothel sejtek károsítása mellett a cisztein proteázok (kaszpáz-3, -8, -9)
aktiválására is képes (Sylte et al., 2003), ugyanebben a tanulmányban a szerzők igazolták, hogy a
kaszpáz-3 aktiválás és az endothelsejt apoptosis kaszpáz-8 függő folyamat.
Ruby és mtsai. (2002) igazolták a hisztamin jelenlétét a H. somni-ban, valamint kimutatták a
baktérium hisztamin-elválasztó képességét is.
A H. somni szarvasmarha-, juh- vagy kecske Tf-ek jelenlétében, vashiányos közegben, két
elkülönülő Tf-kötő receptort fejez ki felületén (Ekins et al., 2004), az egyik receptor a szarvasmarha
Tf-ekre, míg a másik az egyéb kérődző fajokból származó Tf-ekre specifikus. A kórokozó a
növekedéséhez szükséges vas felvételéhez képes a környezetében fellelhető kérődző eredetű Tf-eket
felhasználni, ezért a termelt Tf-receptor specificitását minden esetben a jelenlévő Tf-ek minősége
határozza meg (Ekins et al., 2004).
Sandal és mtsai. (2007) által vizsgált összes H. somni törzs képes volt többnyire poliszacharidokból,
fehérjékből és nukleinsavakból álló extracellularis polimer állomány (biofilm) termelésére. Az
avirulens törzsek torony- vagy fonalszerű sejtcsoportok és extracellularis mátrix összefonódásából
létrejött vékony biofilm rétegével szemben, a virulens törzsek által termelt biofilm mély
vízcsatornákat tartalmazó, amorf extracellularis mátrixba ágyazott vaskos, homogén dombszerű
mikrotelepekből állt, ami szelekciós előnyt jelenthet a szisztémás megbetegedést okozó törzsek
számára (Sandal et al., 2007).
34