Jánosi - Állatorvostudományi Doktori Iskola - Szent István Egyetem ...

énulás következik be, majd az állatok csillagvizsgáló fejtartásban elhullnak (Griner et al., 1956;
Kennedy et al., 1960; Stephens et al., 1981a).
A megközelítően 12 órán át tartó kezdeti stádiumban a gyógykezelés még sikeres lehet, de a
kifejezett idegrendszeri tünetek kialakulása után az állat menthetetlen (Stephens et al., 1981b). Az
állományt ellátó állatorvost a fenti tünetek mellett a diagnózisban segítheti a nem minden esetben
előforduló, de diagnosztikai értékű vérzések megjelenése a retinán (Dukes et al., 1971).
A kórbonctani vizsgálat során az agyvelő elváltozásai jellegzetesek és kórtani értékűek: a zavaros,
átlátszatlan, sokszor véres cerebrospinalis folyadék mennyisége megszaporodott, különböző
átmérőjű (0,1 – 4 cm) szürkés vöröses-barna, vérzéses-elhalásos gócok találhatók az agyvelő
felületén és állományában, valamint fibrines-gennyes agyhártyagyulladás látható. A szívburkon, a
nyelőcső nyálkahártyáján, a vázizmokban látható pontszerű vagy kissé kiterjedtebb vérzések,
valamint a vese vérzéses-elhalásos gócai és a nagy ízületek megnövekedett mennyiségű synovialis
folyadék tartalma szintén a kórképre jellemző elváltozások (Griner et al., 1956; Kennedy et al.,
1960; Stephens et al., 1981a).
Az agyvelő kórszövettani vizsgálatával minden esetben, a szürke- és fehérállományban kiterjedten a
kis erek gyulladása, thrombosis és következményes infarktus tapasztalható, az elhalt érfalakban és
szövetekben pedig kifejezett neutrophil granulocytás beszűrődés, valamint baktériumcsoportok
láthatók (Little, 1986).
A TME kórbonctanának és kórfejlődésének tanulmányozásában elengedhetetlenül fontosak a
kísérleti állatfertőzések, amelyek azonban sok esetben nehézségekbe ütköztek a kórkép gyenge
reprodukálhatósága miatt (Stephens et al., 1981b).
Kennedy és mtsai. (1960) által kilenc intravénásan fertőzött borjú közül öt állat (55,6%) 24-96 órán
belül a TME jellegzetes tünetei között elhullott, azonban intraperitonealis, intranasalis és ocularis
fertőzési modellek alkalmazásával nem tudták reprodukálni a betegségre jellemző tüneteket.
Nayar és munkacsoportja (1977) négy borjú 9×10 7 -1,8×10 8 TFE H. somni-val végzett intravénás
fertőzése során két borjú (50%) hullott el 24 illetve 72 órán belül túlheveny septikaemia tünetei
között. A kórbonctani vizsgálat során mindkét állatban a TME-re jellemző elváltozásokat találtak,
allergiás reakció kialakulását pedig vérvizsgálati eredményekkel (alacsony eosinophil granulocyta
szám) kizárták.
A Stephens és mtsai. (1981a) 23 borjún végzett kísérleti fertőzése során 16 (70%) állat hullott el,
vagy exterminálták a hosszú agónia miatt. Az intravénás fertőzéshez használt 8025 H. somni
(ATCC-43625) törzset borjún végzett egyszeri passzázzsal erősítették fel, ami valószínűsíti, hogy a
korábbi kísérletek a gyengébb virulenciájú baktériumtörzsek alkalmazása miatt eredményeztek
alacsonyabb reprodukálhatóságot.
30