A Mi KÃ³rhÃ¡zunk 2010. jÃºnius - Szent JÃ¡nos KÃ³rhÃ¡z

A MI KÓRHÁZUNK 

Fővárosi Önkormányzat Szent János Kórháza 

és Észak-budai Egyesített Kórházai 

2010. június 

• Főigazgatói interjú 

• Elismerés 

szakdolgozóinknak 

• Bemutatkoznak 

a Kardiológiák

Tartalomjegyzék 

Műtét az Idegsebészeten 

Két év a kórház élén – 

Interjú a Főigazgató asszonnyal 3 

Szívünk ügye a kórházban – 

a Kardiológiai osztályok 5 

Szíve a gyerekeké – Dr. Boros Veronika 8 

Új vezető az Idegsebészeti Osztályon – 

Dr. Székely György idegsebész 9 

Az ápolási szakma lelkei – 

Boldog Ibolya és Wetzelné Gál Anna 

ápolási igazgató-helyettesek 11 

Ápolók Nemzetközi Napja 13 

Jó, hogy Katika van velem! – 

Jáger Lászlóné Kati – a kitüntetett nővér 14 

Sebkötözésből jeles – Vass Istvánné Edina 

a Szakdolgozói Konferencia győztese 15 

Dr. Szigeti Zoltán: Sikeres élet 16 

A Magyar Diabetes Társaság 

XX. Kongresszusa 18 

Könyvismertetés 19 

Hírek, események 20 

Az ünnepség után 

Ez a lapszám a 

Roche (Magyarország) Kft. 

támogatásával készült. 

A Semmelweis-gyűrű ez évi díjazottja 

Dr. Demeter Jolán 

Véradás 

A címlapon Dr. Boros Veronika 

a Semmelweis-gyűrű ez évi díjazottja 

A Mi Kórházunk • a Fővárosi Önkormányzat Szent János Kórháza és Észak-budai Egyesített Kórházai ingyenes lapja 

Megjelenik 2000 példányban, szerkeszti a Szerkesztőbizottság 

Felelős kiadó: Dr. Pintérné dr. Gönczi Ágnes főigazgató 

Szerkesztőbizottság: Dr. Pintérné dr. Gönczi Ágnes, Dr. Badacsonyi Szabolcs, Lászlóné Dezső Kornélia, Dr. Demeter Pál, Dr. Katona József, 

Dr. Balázs Magdolna, Bősze Izabella • Újságíró: Székely Ilona • 

Címlapfotó: Bazánth Ivola • Képszerkesztő: Várkonyi Zoltán • Fotók: Bazánth Ivola, Szabadosi Béláné, Várkonyi Zoltán 

Nyomdai előkészítés és kivitelezés: fotoGOLD Kft. 

Felelős vezető: Borvető Béla 

Kapcsolat: pr@janoskorhaz.hu • Budapest 1125 Diós árok 1–3. 

ISSN 1587-1193

Két év a kórház élén 

Interjú dr. Pintérné dr. Gönczi Ágnes főigazgató asszonnyal 

– Két és fél év telt el a kórház - 

egyesítés óta. Az integrációtól költséghatékonyabb 

működést, gördülékenyebb, 

színvonalasabb betegellátást 

reméltek a döntéshozók. A három 

telephely munkájának összehangolása, 

racionalizálása azonban 

nem mindennapi feladat elé állította 

a menedzsmentet. A változások időnként 

feszültséget okoztak a kórházon 

belül és a kórházi telephelyek között 

is. Hogy látja: mennyire tudták megvalósítani 

a kezdeti terveket? 

– A három kórház összevonása az 

elképzeltnél nagyobb feladatot rótt 

az intézmény menedzsmentjére és 

személy szerint rám is. Egyrészt 

nagy tömegű adminisztrációs munkával 

kellett megbirkóznunk, s az új 

struktúrának megfelelően újra kellett 

alkotni a játékszabályokat. 

Miután közpénzből gazdálkodunk, a 

szigorú államháztartási törvény, az 

önkormányzati rendeletek és egyéb 

jogszabályok miatt nagy körültekintéssel 

kell dolgoznunk ahhoz, hogy a 

három kórház – Budai Gyermek - 

kórház, Szent Margit és a Szent 

János Kórház – „közös mederbe való 

terelése” megtörténjen. A háttérmunkát 

úgy kellett végeznünk, hogy 

a betegellátásban ne lehessen érezni, 

hogy konfliktusokat kezelünk a 

színfalak mögött. A munkaügy és a 

humánerőforrás területén problémát 

okozott, hogy a három kórházban 

különbözőek voltak a munkabérek, 

a kinevezések, a logisztikai, műszaki, 

pénzügyi, informatikai és 

egyéb gazdálkodási folyamatok, s 

ezeket mind egységesíteni kellett, 

mint ahogy ki kell alakítani a közös 

minőségirányítási rendszert is. Meg 

oldotttuk az informatikai egységesítést, 

elértük, hogy a különféle szabályzatok, 

utasítások folyamatleírások 

közös nevezőre jussanak, új weblapot 

alakítottunk ki, bővítettük az 

információs rendszert a kórházon 

belül, valamint nyitottabbak lettünk 

a háziorvosok, rendelőintézetek és 

önkormányzatok felé. Csak töredékét 

soroltam fel a tennivalóknak, de 

ebből is látszik, mennyire szerteágazó 

munkát igényelt 

az integráció 

tőlünk. Úgy 

gondolom, hogy a 

kórház csapata 

sikerrel oldotta 

meg a feladatokat, 

én csupán 

„kar mes tere” voltam 

a feszített 

munkának. Lét - 

re hoztunk egy átlátható 

és jól 

strukturált rend - 

szert, amelyben 

egy értelműek a 

felelősségi szin - 

tek, feladatok, jogok, 

mun ka - 

körök. 

– A menedzs - 

ment fő feladata, 

hogy biztosítsa a 

zavartalan gyógyító 

ellátást, s 

hogy dolgozói 

számára megteremtse 

a jó munkakörülményeket 

és a megfelelő bérezést. 

Az összevonással járó feladatok 

mellett jócskán adódtak az elmúlt 

időszakban infrastrukturális 

és anyagi problémák. 

– A jelenlegi finanszírozási rendszerünk 

egy év alatt négyszer változott, 

s ez igen súlyos bevételi gondokat 

okozott: nehézkessé, döcögőssé 

tette a gazdálkodásunkat. Be kellett 

vezetni újra a szigorú keretgazdálkodást: 

a beszerzési és a felhasználói 

kereteket kellett oly módon korlátoznunk, 

hogy „mindenre jusson”. 

Ugyanakkor nincs lehetőségünk 

arra, hogy egy-egy nagyobb beruházással, 

vagy egy-egy nagyobb infrastrukturális 

terület korszerűsítésével 

tegyük költséghatékonyabbá működésünket. 

Gondolok itt olyan volumenű 

ügyre, mint pl. az energia racionalizálás. 

A legtöbb osztálynak vannak 

alapítványai, támogatásuk sokat 

segít a műszerezettségből adódó hiányosságok, 

kisebb infrastrukturálisváltoztatások, 

továbbképzések, konferenciákon 

való részvételek alapítványi 

forrásból történő megoldásában. 

De ezek a civil szervezetek sem 

egyformán gazdagok. A négy telephely 

(Pesthidegkút is) épületeinek 

javítása, karbantartása, különböző 

minőségű és szintű feladatok elé állítja 

a kórház vezetését. Az azonnali 

hibaelhárításokon túl felügyelni kell 

a különböző beruházásokat, gyakorlatilag 

majdnem minden beszerzésünk, 

beruházásunk közbeszerzés 

alá esik, ráadásul a közbeszerzési 

törvény is állandóan változik, egyre 

nehezebb ennek is megfelelni A finanszírozási 

kondícióink romlottak, 

a tavaly tervezett költségvetésünk az 

idén már nem érvényes. Ez igen nagy 

feszültséget okoz a gyógyító szakmában, 

mert szerényebb költségekből 

kell ugyanazt a betegellátást biztosítani. 

És akkor még nem említettük a 

volumenkorlátot, amely megszabja 

számunkra a betegellátás finanszírozásának 

felső határát. A túlteljesítés 

pedig minden esetben kifizetetlen 

A Mi Kórházunk • 3

marad, és költséggerjesztő hatása is 

van. A fegyelmezett betegirányítás és 

a költségek állandó figyelése mellett 

is mindig 4-5%-kal felette vagyunk a 

megengedhető volumennek. 

– Korábban készültek fejlesztési 

tervek arról, hogy a takarékosabb 

működés érdekében a János Kórház 

területén létesülne egy manuális 

tömb, központi műtővel, ahol helyet 

kapna az intenzív és aneszteziológiai 

ellátás és a diagnosztika is. A 

régi pavilonokban pedig rehabilitációs, 

és belgyógyászati tipusú betegek 

ellátása történhetne.. Van esély 

ennek megvalósítására? 

– A döntés a főváros kezében van 

de ha a kivitelezéshez nincs anyagi 

forrás, akkor nem valószínű, hogy a 

közeljövőben ez a fejlesztés létrejönne. 

Pedig egy tömbszerű elhelyezés 

esetén a korszerűbb kubatúra mellett 

mind a humánerő-gazdálkodás, 

mind az energiaigény jobb működési 

feltételeket, magasabb minőségű betegellátást 

tud biztosítani, és még 

számtalan egyéb előny is kovácsolható 

belőle. A szerényebb működési 

költségek mellett másra is jutna, pl. 

munkabérre, szociális támogatásra, 

stb. Tavaly tudtuk a dolgozókat bérlettel, 

étkezési jeggyel, iskolakezdési 

anyagi segítséggel támogatni. Az 

idén erre nem volt lehetőségünk, a 

szűkös bevételek miatt,- hogy nullszaldósak 

tudjunk maradni faragni 

kellett a kiadásokon. Jelenleg a tartalékainkat 

próbáljuk beosztani úgy, 

hogy elég legyen a következő finanszírozási 

év kezdetéig. Nagyon várom, 

hogy a finanszírozásunk pozitív 

irányba változzon, mert ilyen szűkös 

keretek között csak ideig-óráig boldogulhatunk. 

– Az integráció egyik célja volt a 

párhuzamosságok megszüntetése, 

illetve bizonyos osztályok homogenizálása, 

egybevonása. Hol tart 

most ez a folyamat? 

– Kísérlet történt arra, hogy csak 

egy laboratóriumot működtessünk. 

De a Bécsi úti Margit Kórház telephely 

aktív fekvőbeteg ellátása olyan 

laborigénnyel rendelkezik, hogy ennek 

kielégítése költséghatékonyabb 

és jobban szolgálja a betegellátás érdekeit 

ha változatlanul marad. Egy 

4 • A Mi Kórházunk 

évig vizsgálódtunk, számításba vettünk 

több tényezőt, pl a laboranyag 

szállítási költségeit, a sürgős vizsgálati 

igényt s arra jutottunk, hogy 

nem volna ésszerű a Margit laboratóriumát 

megszüntetni. Átvilágítottuk 

a patológiát is. Mind az aktív betegellátást 

kiszolgáló szövettani, citológiai 

igény, mind a halott ellátáshoz 

tartozó kórboncolás helyben maradása 

az ésszerű, ill. az orvosszakmai 

javaslat nem tükrözött sem humánerőforrásban, 

sem költségben 

„megtakarítást”. Nagyon meggondoltan 

és csak valódi előnyök esetén 

szabad hozzányúlni a meglévő 

struktúrához, ugyanis mindegyik telephelynek 

megvan a maga területi 

ellátási kötelezettsége, s a gyógyító 

ellátás minősége nem sérülhet az 

összevonás miatt. 

– Felmérhetetlen károkat okozott 

az országnak a napokig tartó 

esőzés, az orkánszerű szélvihar. A 

szélsőséges időjárás kórházunkat 

sem kímélte. A legsérülékenyebb 

volt talán a Diós árok menti telephely, 

a maga régi, műemlék jellegű 

épületegyüttesével. A sürgős veszélyelhárítás 

után mi lesz a gyönyörű, 

ámde felújításra váró pavilonokkal? 

– Az esőzés következtében több 

épületünk súlyosan beázott. A szél 

fákat csavart ki, néhányat végleg ki 

kellett vágnunk. Sajnos a tetőszerkezetek 

felújítására készített tervünk 

ekkor közbeszerzés alatt volt, a munka 

még nem kezdődhetett el és már 

újabb sérülések keletkeztek a tetőkben. 

Elavult a csatornahálózatunk 

és a közmű alagútrendszer, úgyhogy 

az azonnali veszélyelhárítás sajnos 

nem oldja meg a bajokat, egy generális 

átalakítás lenne a megoldás. A 

kórház tervszerű felújítása, ha 

apróbb lépésekben is, de azért folyamatosan 

zajlik, főként önkormányzati 

forrásból, és uniós támogatásból. 

Vannak épületek, melyeknek állapota 

olyan „válságos”, hogy a felújítás 

nem várathat magára. Itt megemlíteném 

az Ortopédiát, a 

Traumatológiát, Sebészetet vagy a 

Fül-orr-gégészet pavilonját. Van reményünk 

arra, hogy a Trauma - 

tológia épületének felújítását meg 

tudjuk oldani egy sürgősségi pályázat 

keretében, itt több százmilliós 

összeget nyerhetünk. Ebből rendbe 

hoznánk a Traumatológia ambuláns 

részét úgy, hogy az sürgősségi betegellátásra 

alkalmas legyen és más típusúsürgősségi 

betegek is érkezhetnének 

az osztályra. Az összes többi 

épületről most készül hivatalos felmérés 

és költségvetés. A rekonstrukció 

megoldásában az önkormányzat 

fenntartó segítségére várunk, 

mert a jelenlegi OEP bevételünk 

nem teszi lehetővé, hogy több 

száz milliót költsünk egy-egy pavilon 

rendbetételére. Szeretnénk felújítani 

többek között a műtőket, a közműalagutakat 

és felmerült az az igény is, 

hogy egy-egy tetőtér beépítésével 

korszerű szociális blokkokat hozzunk 

létre a dolgozók számára. 

– Azt mindenki tapasztalhatta, 

hogy az elmúlt két évben megmozdult 

valami az öreg épületek állapotának 

javításában, hiszen az osztályok 

némelyike és a kórház belső udvara 

jelentősen megszépült. Új helyet 

kapott a Reumatológia, a 

Szülészeten elkészült a kisműtő, átadták 

az új Mozgásszervi Rehabi - 

litá ció épületét, kifestették a Sze - 

mészetet és az Urológiát, zajlik a kátyúk 

felszámolása és lezajlott a külső 

világítás energetikai programja. 

A Gyermekosztályt, a Gyermek sebé - 

szet felújítottak játszótér került eléjük 

és korszerű liftet helyeztek üzembe 

az épültben. Mi az, ami a közeljövőben 

még biztosan megvalósul az 

infrastruktúra fejlesztés területén? 

– Most zajlik a Szemészet akadálymentesítése 

uniós forrásból, valamint 

pillanatok alatt indul a munka 

a főbejáratnál. Itt nemcsak az omlásveszélyt 

szüntetjük meg, hanem 

teljesen felújítjuk a külső kőpárkányt, 

visszaállítjuk a stukkókat és 

belül egy kulturált főporta is kialakításra 

kerül. Az Urológia vizes blokkjainak 

felújítására is megvan az engedélyünk 

és az I-es Belgyógyászat 

rekonstrukciója is elkezdődik az 

idén. Több elképzelésünk megvalósult, 

de még több fejlesztést szeretnénk. 

A terveink készen állnak, csupán 

a kedvezőbb finanszírozási feltételekre, 

és az önkormányzati tulajdonos 

segítségére várunk. Kórházunk 

rengeteg beteg embert gyógyít, a fejlesztés 

közös érdek. 

Székely Ilona

Szívünk ügye a kórházban 

Kardiológia a Jánosban 

AIII. Belgyógyá szati-Kar dioló - 

giai Osztály kórházunk egyik 

büszkesége. Világosra festett 

falak, csillogó csempék, tiszta ajtók 

és folyosók fogadják a belépőt. Ilyen 

kellemes környezetben a betegek is 

jobban bíznak a gyógyulásban. Ha 

beljebb megyünk, minden lépcsőfordulónál 

és ablakpárkányon cserepes 

növények: fikuszok, begóniák és páfrányok 

zöldellnek. (A virágokat Bali 

Lászlóné Ica, Jánosi professzor titkárnője 

gondozza.) 

Az osztály területi betegellátási 

kötelezettsége kétirányú: belgyógyászati 

és kardiológiai, ezért kétféle 

módon érkezhetnek ide betegek. 

Egyrészt belgyógyászati jellegű megbetegedés 

miatt: pl. magas vérnyomás, 

cukorbetegség, vagy valamilyen 

hasi, emésztési panasszal. 

Ilyenkor egy választott időben történő 

kivizsgálás folyik a gyógyulás érdekében. 

Belgyógyászati ellátás 

szempontjából az I. kerület, valamint 

Piliscsaba, Pilisvörösvár, 

Pilisszántó, Gyermely és Szomor lakosai 

tartoznak ide. A kardiológiai 

ellátás körzete az I., II. és a XII. kerület. 

„Főleg azokat a szívbetegeket 

fogadjuk, akik sürgős kardiológiai 

ellátást igényelnek – mondja Jánosi 

András professzor, az osztály vezető 

főorvosa. – Ilyen pl., ha valaki szívinfarktus 

miatt, vagy annak gyanújával 

érkezik hozzánk, esetleg szívelégtelensége, 

súlyos ritmuszavara 

van. Az ő esetük ún. koronária őrzőt, 

tehát intenzív kardiológiai ellátást 

igényel. De gyakran irányítanak 

hozzánk olyan betegeket, akiknél 

speciális műszeres vizsgálatra van 

szükség. Az osztályon ugyanis rendelkezésre 

állnak a kardiológiai nem 

invazív diagnosztika legkorszerűbb 

műszerei.” 

Amikor a betegek összetételéről, 

az emberek jellemző szívpanaszairól 

érdeklődöm, kiderül, hogy az évtizedek 

alatt sokat változott a helyzet. Az 

utóbbi időben nőtt a születéskor várható 

élettartam, azaz átlagosan magasabb 

kort érünk meg, az ország lakossága 

öregszik. Ennek következtében 

a népesség egyre nagyobb hányadát 

alkotják a 65 évesnél idősebb 

személyek, akiknél nagyon gyakori a 

szívelégtelenség. Ezért az osztályon 

is – és országosan is – nő a szívelégtelenséggel 

kezelt páciensek száma. 

Ennek egyik oka, hogy az orvoslás 

fejlődésével a heveny történést, pl. a 

szívinfarktust, szerencsére egyre 

többen élik túl. A túlélés azonban 

mindig azzal jár, hogy a szívrohamon 

átesett ember szívizomzata károsul, 

s a beteg szívizom egy idő után 

szívelégtelenséghez vezet. 

„A szívelégtelenség krónikus betegség, 

amelynek kórlefolyásában 

vannak olyan periódusok, amikor a 

beteg állapota stabil, nem változik és 

vannak olyan szakaszok, amikor 

romlik, illetve javulást mutat, éppen 

a gyógyszeres kezelés következtében 

– avat be türelemmel az orvoslás folyamatába 

a főorvos. – Mi a szívbetegeket 

általában akkor látjuk, amikor 

állapotuktól függően valamilyen 

szakmai döntés szükséges a további 

kezelésükhöz. A gondozás a családorvos 

feladata. Ha a beteg állapotában 

valami változás következik be, 

akkor küldi szakrendelésre az illetőt.” 

Az osztály 69 ággyal rendelkezik, 

ebből 10 ágy a kardiológiai intenzív 

ellátáshoz tartozik. A jól felszerelt 

koronária őrzőben ágy melletti monitorok 

jelzik a beteg szívének minden 

„dobbanását”, adatát, valamint a 

pultnál a centrális monitoron is folyamatosan 

figyelik a betegek szívműködését. 

Az ergometriás laboratóriumban 

kerékpár- és járószőnyeg-terheléses 

vizsgálatra, valamint ambuláns EKG 

monitorozásra (Holter vizsgálat) és 

vérnyomás monitorozásra is van lehetőség. 

Betekinthettem az echocardiográfiás 

laboratóriumba is. Itt egy modern 

kardiológiai ultrahang készülékkel 

épp egy olyan vizsgálatot végeztek, 

amikor a készülék „felvevő 

feje” a nyelőcsőben helyezkedett el, 

tehát nagyon közel a szívhez, s így lehetett 

látni a képernyőn az áramlást. 

Erre a vizsgálatra azért volt szükség, 

hogy kiderítsék: a beteg billentyű - 

elégtelensége milyen fokú. Az eredménytől 

függ, hogy a műtéti megoldást 

választják, vagy sem. A laboratóriumban 

2D, színes Doppler 

transthoracalis, illetve transoesophagealis 

kardiológiai ultrahang vizsgálatok 

végezhetők, valamint terheléses 

echocardiográfia készülék is 

rendelkezésre áll. 

Az angiológiai laboratóriumban 

megoldható a végtag és az agy ereinek 

komplex vizsgálata. Az osztály 

szoros együttműködést alakított ki a 

Semmelweis Egyetem Szívsebészeti 

Tanszékével, így az osztályon fekvő 

betegek szívkatéteres vizsgálatát a 

városmajori klinikán végzik. 

Az osztálynak nagy forgalmú já-

óbeteg-rendelése is van, ahol kardiológiai 

szakrendelés, kardiológiai 

szakambulancia és belgyógyászati 

szakambulancia működik. 

1999-ben az osztály megpályázta 

és elnyerte a Semmelweis Orvos - 

tudományi Egyetem akkreditált képzőhely 

minősítést, korábban pedig a 

Kardiológiai Szakmai Kollégium minősítette 

az osztályt kardiológus 

képzőhellyé. A Magyar Hypertónia 

Társaság az osztályt Hypertónia 

Centrumnak ismerte el. Az itt dolgozó 

orvosok folyamatosan részt vesznek 

az orvostanhallgatók gyakorlati 

és elméleti oktatásában, a szakorvosképzésben 

és az orvostovábbképzésben. 

Jánosi András professzor a 

Semmelweis Egyetem címzetes egyetemi 

tanára és a Kardiológiai 

Tanszék meghívott külső előadója. 

Tavaly kórházunk belgyógyászati 

osztályai közül a CMI és az ágykihasználás 

aránya itt volt a legmagasabb, 

a halálozási arány pedig a legalacsonyabb. 

1989-ben alakult az osztályon a 

„Szív Adj a Szívnek” közhasznú alapítvány, 

melynek segítségével jelentősen 

sikerült javítani a kardiológiai 

betegellátás színvonalán. Alapít - 

ványi forrásból valósulhatott meg 

többek között a WC-k és fürdőszobák 

számának növelése, a földszinti 

bejáratoknál a szélfogó ajtók felszerelése, 

valamint az alagsor falainak 

szigetelése. Minden nem orvos szakdolgozó 

évente rendszeres szociális 

támogatást kap az Alapítánytól. 

A főorvos úr elmondja: osztályán 

soha nem volt gond az orvosok létszámával 

az elmúlt húsz évben. 

„Büszke vagyok a munkatársaimra, 

mert jó szakemberek és becsületes 

emberek. Annak is nagyon örülök, 

hogy sokan vannak, akik a kezdetektől 

folyamatosan velem dolgoztak, s 

az eltávozottak közül többen visszajárnak 

önkéntes segítőként.” 

Jánosi professzor kevés szavú, 

szigorú egyéniség, akinek vasalt köpenye 

gondoskodó szívet takar. A törődés 

az osztályon is meglátszik. 

Még az asszisztens is fülembe súgja: 

nekünk van a legjobb főnökünk! 

Kardiológia a Margitban 

ASzent Margit Kórhában dr. 

László Zoltán főorvos vezeti a 

Kardiológiai Osztályt. Pár 

perc alatt kiderül: egy kardiológus dinasztia 

tagjával ülök egy szobában. Az 

édesapa, dr. László Lajos, az elsők között 

végzett szívkatéterezést annak 

idején a Város majorban. „Sajnos fiatalon 

meghalt, nem érte meg az ötvenedik 

születésnapját – mondja László 

doktor – Remek apa volt, személyiségében 

pedig ízig-vérig orvos, s annak 

ellenére, hogy korán elment közülünk, 

olyan mértékben hatott ránk, 

hogy a húgom is és én is kardiológusok 

lettünk.” 

A friss diplomás orvos 1980-ban 

a SOTE III-as Belklinikán kezdett, s 

itt lett belőle belgyógyász, majd kardiológus. 

Ez a Klinika még a 70-es 

években felköltözött a Svábhegyre, a 

valamikori Svábhegyi Tüdő szana - 

tórium épületébe. „Ez a hely olyan 

volt, mint egy elvarázsolt elefántcsonttorony 

– emlékszik vissza a főorvos 

úr. – Semmi más nem számított, 

csak a beteg érdeke és a szakmaiság, 

abban az időben még nem 


voltak az egészségügyben ilyen kiélezett 

financiális problémák. Akkor is 

sokat dolgoztunk, de most visszagondolva 

úgy érzem, hogy jóval kisebb 

volt rajtunk a terhelés. Nagyon 

nehéz volt például hasi ultrahang 

vizsgálatot szerezni, endoszkópos 

vizsgálathoz jutni, a laboratóriumi 

diagnosztika is gyerekcipőben járt 

még, mégis betegcentrikusabb volt 

az orvoslás. 

Manapság a 

technika sokat 

könnyít a 

gyógyítás öszszetett 

folyamatában 

de 

saj nos az emberi 

beszélgetésnek, 

az orvos 

személyiségének 

kevesebb 

szerep 

jut.” 

László Zol - 

tánt 1998-ban 

nevezték ki 

osztályvezető 

főorvossá, ekkor a SOTE III-as 

Belklinikát már a Kútvölgyi Tömbbe 

költöztették. Ezt követően vezetőként 

megfordult a csepeli, majd a tatabányai 

kórházban is, de az előbbi 

megszűnt, a tatabányai belgyógyászatot 

pedig úgy vonták össze, hogy 

egyszerre 165 ágy tartozott kardiológiával, 

gasztroenterológiával, hematológiával, 

diabetológiával, nefroló-

giával és még bőrgyógyászattal is a 

felügyelete alá. „Nehezen lehetett áttekinteni 

azt a mammut osztályt, 

minden nap más részlegen viziteltem 

– folytatja László doktor – a 

nagy betegforgás miatt szinte nem 

volt mód ugyanazt a beteget ismételten 

látni a viziten. Két évig mindennap 

lejártam Pestről, amikor egy nap 

megpályáztam a Szent Margit 

Kórház Kardiológiai Osztályát, melyet 

immáron hetedik éve vezetek. 

Elődöm, Holló János tanár úr, egy 

csodálatos csapatot és légkört örökített 

rám, ami kicsit emlékeztet a 

nyolcvanas évek III-as Belklini - 

kájának közösségére. Itt is szeretik, 

ismerik a beteget, tudják pontosan 

az anamnézist, és lelkiismeretesen 

megtesznek mindent a beteg gyógyulásáért. 

Ez a kitűnő orvos–beteg 

kapcsolat nem általános sajnos a 

mai egészségügyben.” 

Az osztály 49 aktív ággyal és 15 

kardiológiai rehabilitációs ággyal 

rendelkezik. Kardiológiai szempontból 

az egész III. kerület tartozik a 

Margitba, s ezen kívül 34 háziorvosnak 

az általános belgyógyászati hátterét 

jelenti a Kardiológiai Osztály. 

Főleg speciális kardiológiai ellátást 

igénylő betegek jönnek az osztályra: 

pl. ritmuszavarban, szívizomgyengeségben, 

koszorúsér betegségben, szívinfarktusban, 

vagy billentyű betegségekben, 

szívelégtelenségben szenvedők, 

vagy akiknek pacemekert, 

szívritmusszabályozót kell beültetni. 

Az invazív kardiológiai kivizsgálást a 

Margit Kórház betegeinél is a 

Városmajorban végzik. Manapság a 

szívsebészet szerepét egyre inkább 

átveszi az invazív kardiológia. 

Katéteres technikával ma már sok 

olyan dolgot meg tudnak oldani az 

orvosok, ami korábban csak műtéttel 

volt lehetséges. 

László főorvos elmondja: hogy a 

betegségek előfordulásának országos 

trendjeitől a Margit Kórház sem 

különbözik, vagyis nagyon sok a kardiovaszkuláris 

megbetegedés, ezért 

kardiológusra fokozottan szükség 

van. Infarktus előfordulása tekintetében 

ugyan mutatkozik javulás, de 

Európában még mindig a listavezetők 

egyike vagyunk. Francia or - 

szágban, Spanyol ország ban például 

ötödannyi szívinfarktus van, mint 

nálunk. Ennek lehet egyik oka a mediterrán 

étrend, de minden bizonynyal 

sokkal fontosabb a társadalmi 

és szociális háttér és a lényegesen 

fejlettebb egészségkultúra. László 

doktor úr hangsúlyozza: csak egészséges 

életmóddal vigyázhatunk a szívünkre. 

Ne hízzunk meg, és szakítsunk 

időt a rendszeres mozgásra. A 

doktor úr maga is lelkes kerékpározó, 

gyakorta felteker családjával 

(sportos feleség, három fiú + egy kutya!) 

Dobogókőre, a Prédikáló - 

székre, a Csóványosra vagy hasonló 

mesés hegyekre. A kirándulások sokat 

segítenek a kikapcsolódásban. 

„A két évvel ezelőtti kórházegyesítés 

sok feszültséget okozott az osztályon, 

mert nagyon megnövekedtek 

a logisztikai és az adminisztrációs 

terhek – mondja a főorvos úr. – 

Jelenleg az egységes informatikai 

rendszernek köszönhetően lényegesen 

jobbak a viszonyok. Az ügyeleteket 

sem egyszerű megszervezni, 

mert az utóbbi időben, ahogy csökkentek 

az ágyszámok, úgy nőtt az ellátási 

terület. Ebből adódóan csak az 

igazán súlyos betegeknek van lehetőségük 

bekerülni az osztályra. A 

gondot sokszor az okozza, hogy 

nincs kellő kiáramlás a krónikus osztályok 

felé. Sajnos időnként a krónikus 

betegek „fojtják meg” az aktív 

betegellátást. A másik állandósult 

gond: a nővérhiány. Nehezen tartható 

az a helyzet, ha 40-45 betegre délután 

már csak mindössze két nővér 

jut. Hogy vonzóbb legyen az ápolónői 

státusz, minden eszközzel segíteni 

próbálunk. Mi is létrehoztunk egy 

Alapítványt, de az itt befolyt összeg 

nem elég az ápolók rendszeres és érdemi 

támogatására. Az alapítvány 

még nagyon friss és a mai időkben 

nem adakoznak könnyen sem a cégek, 

sem a magánemberek.” 

Az osztály alapvetően belgyógyászati 

jellegű, ezért a kezeléshez kevésbé 

eszközök, inkább megfelelő 

gyógyszerek kellenek. László főorvos 

szerint az alapvető gyógyszerekből 

nincsen hiány, eddig még mindig el 

tudták látni gyógyszerrel a betegeiket. 

Sokat segítenek a különböző 

gyógyszercégek is. 

Amikor a főorvos úr tudományos 

szakterülete felől érdeklődöm, kiderül: 

Ph.D. dolgozatát a vérnyomásszabályozás 

kérdéseiből írta. Meg - 

tudom, hogy két évet Grazban töltött 

ösztöndíjas kutatóként, ahol űrmedicinával 

is foglalkozott az ottani 

Élettani Intézetben. A súlytalanság 

körülményei között ugyanis különösen 

fontos, hogyan alakul az ember 

keringése és miként lehet visszatérni 

a földre collapsus nélkül. Jelenleg elsősorban 

a keringési elégtelenség 

klinikuma és vizsgálata érdekli. 

A Kardiológiai Osztály a Margit 

egyik legrégebbi, belgyógyászati jellegű 

osztálya. Az osztályt több, mint 

két évtizeden át dr. Holló János tanár 

úr, a főváros belgyógyászati 

szakfelügyelő főorvosa vezette, s ő 

minden tekintetben a kórházi belgyógyászati 

ellátás legmagasabb 

színvonalát honosította meg. Jelen - 

leg valamennyi osztályos orvos a belgyógyász 

szakképesítés mellett rendelkezik 

kardiológiai szakvizsgával 

is. Az Intenzív Részleg a legsúlyosabb 

kardiológiai kórképek ellátására 

is alkalmas. 

„Büszke vagyok osztályunk teljesítményére, 

vezetőként megpróbáltam 

óvni Holló tanár úr örökségét. 

Bízom benne és remélem a betegek 

is ezt tapasztalják: jól sáfárkodtam 

ezzel az értékes örökséggel.” 

Székely Ilona 


Szíve a gyerekeké 

Dr. Boros Veronika 

AGyermekosztály vezetője 

nyug díjba megy. Dr. Boros 

Veronika közel negyven évet 

töltött a János Kórházban, az áprilisi 

főorvosi értekezleten búcsúztatta a 

vezetőség. Nemrég szívbillentyű-műtéten 

esett át, épp lábadozott, amikor 

a kórteremben felkerestem. 

A vékony doktornő csupa mosoly, 

fürgén kel ki a paplan alól. Az operációra 

csak egy tapasz emlékeztet a 

mellkasán. A városmajori klinika 

üveges verandáján beszélgetünk. 

Kiderül: a szülők közül édesanyja 

is az egészségügyben, a HIETÉ-n dolgozott, 

de nem a gyógyítás, hanem a 

gazdaság területén. Veronika alig 

múlt tízéves, amikor súlyos betegséggel 

a Szabolcs utcai kórház sebészetére 

került. A szövődményes vakbélgyulladás 

fájdalmas görcsökkel járt, 

azonnal műtéti beavatkozásra volt 

szükség. „Kislányként itt tapasztaltam 

meg először, milyen sokat számít, 

ha egy orvoscsapat segítőkész – 

meséli a főorvos asszony. – Meg - 

gyógyultam, de ez a kórházi esemény 

jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy 

középiskolásként az orvosi egyetemre 

jelentkezzem.” 

A Radnóti Gimnáziumban erős 

volt a biológia, fizika, így nem jelentett 

gondot a felvételi. Veronika sokáig 

szemésznek készült, de az utolsó 

pillanatban meggondolta magát: a 


gyermekorvoslás mellett döntött. 

1973-ban friss diplomával a János 

Kórházban kezdett, ahol kilenc hónapot 

töltött a tüdőosztályon. Aztán, 

ahogy találtak számára helyet, elkezdhette 

a gyógyítást a Gyer mek - 

osztályon. „Itt nagyon sokat köszönhettem 

Szabó Lajos tanár úrnak, első 

főnökömnek, aki Magyar országon az 

újszülöttkori fenilketon úria (veleszületett 

enzimhiányon alapuló 

anyagcsere betegség) szűrés bevezetésében 

úttörő szerepet játszott, és 

az anyagcsere-betegségekről rengeteget 

lehetett tanulni tőle – folytatja 

a doktornő. – Ké sőbb, ahogy teltek 

az évek, én is anya lettem és otthon 

maradtam egy ideig a kisfiammal. 

Amikor visszatértem a kórházba, 

megerősödött bennem az érzés, hogy 

legjobban a koraszülött osztályon 

szeretek dolgozni, ezért főleg a neonatológia 

területén képeztem magam.” 

A nyolcvanas években Boros doktornő 

kiegészítő szakon pszichológus 

diplomát szerzett és pszichoterápiás 

tanulmányokat is folytatott. A gyermekorvosi 

munkában ez a tudás sokszor 

segített neki abban, hogy észrevegye: 

mikor küzd valamelyik kis páciens 

olyan súlyos pszichés problémával, 

hogy pszichológushoz kell irányítani, 

valamint az anya–gyerek 

kapcsolat meglátásában is hasznosítani 

tudta a lélekgyógyászati ismereteket. 

Fokozatosan jutott előbbre a 

ranglétrán, egy nap adjunktus lett. 

Szeretett főorvosa, dr. Szabó Lajos 

nyugdíjba vonulása után, dr. Maros - 

vári István lett az osztály vezetője. 

„Marosvári doktor inkább elméleti 

orvos volt, a gyakorlati munkában 

nála nagyobb önállóságot kaptunk, 

elődjénél jobban magunkra hagyott 

minket – meséli Veronika. – Ezt eleinte 

hátránynak éreztem, de az idősebb 

kollégák segítettek és így egyre 

nagyobb tapasztalatot szerezhettem a 

gyógyításban.” 

1991-ben Kanadába hívták, ahol 

az újszülöttek oxigén okozta tüdőkárosodásával 

kapcsolatos tanulmány 

készítésében vett részt egy nemzetközi 

program keretében. Egészen 1995- 

ig dolgozott a tengerentúli gyerekklinikán. 

Amikor visszatért a „Jánosba”, 

Marosvári főorvos nyugdíjba vonult. 

Boros doktornő először megbízott 

osztályvezető főorvosként, majd végleg 

kinevezett osztályvezetőként folytatta 

a gyermekorvosi munkát. 

„Főorvosként megpróbáltam a 

kanadai gyerekklinikán szerzett pozitív 

tapasztalataimat hasznosítani, s 

ezért szorgalmaztam az osztályon pár 

lényeges változtatást – mondja 

Veronika. – Igazából nem a szakmai 

munkában volt nagy különbség, hanem 

a vezetői stílusban. Kanadában 

sokkal inkább csapatmunka folyt, és 

nem volt jellemző a merev, hierarchikus 

orvos viszony, hogy pl. az osztályvezető 

élet-halál ura legyen, és még a 

rezidensnek is volt szava a megbeszéléseken. 

Nyoma sem volt a félelemnek, 

s ezt a légkört nagyon megkedveltem. 

Itt a kórházban is feladatomnak 

tekintettem, hogy a munkatársi 

kapcsolatokban leépítsem a nyomasztó 

hierarchiát.” 

Boros doktornő másik újítása 

szakmai szempontból lényeges. A 

protokoll szerinti gyógyítást már akkor 

bevezette az osztályon, mielőtt 

megjelent volna nálunk is a minőségbiztosítás. 

A „guideline”-ok mintáját 

szintén Amerikában leste el. 

A főorvos asszony idejére esik a 

szülők kórházi tartózkodásának megváltoztatása 

is. Korábban a szülő nem 

lehetett beteg gyereke mellett, csak

látogatási időben: délután háromtól 

ötig, háromszor egy héten. „Ezen fokozatosan 

oldottunk. Le kellett küzdeni 

a nővérek ellenállását is, hiszen 

nekik meg kellett tanulni kommunikálni 

a kétségbeesett, izgatott szülővel. 

Ma már egy kórteremben aludhatnak 

a gyerekek a szüleikkel és az 

egészségügyi törvény is előírja, hogy 

a szülőnek joga van gyereke mellett 

lenni korlátozás nélkül.” 

Veronika elmondja még, hogy pályája 

során rendkívül látványos fejlődést 

élt meg a gyerekgyógyászat területén, 

főleg, ami a koraszülött ellátást 

illeti. Még mindig látja maga előtt annak 

a kislánynak az arcát, aki karjai 

között halt meg egy ügyeletes éjszakán 

35 évvel ezelőtt. 

„Borzasztó volt, hogy tehetetlen 

voltam. A kisbaba két kilót nyomott, 

nem is volt kicsi, de felületaktív 

anyaghiányos tüdőbetegséggel született, 

amit a hetvenes évek elején még 

nem tudtak orvosolni. Alig rá egy 

évre kezdték el nálunk az ún. CPAP 

kezelést, gépekkel ki tudták tágítani a 

tüdőt, és a hasonló betegséggel született 

csecsemőket már sikerrel gyógyították.” 

Boros doktornő továbbra sem 

hagyja magára „gyerekeit”, nyugdíj 

után is folytatja a gyógyítást. Gyer - 

mekgyógyász konzultánsként dolgozik 

a Hattyú utcai magánklinikán, és 

kórházunkban dr. Kurimay Tamás 

tanár úrral továbbra is aktívan részt 

vesz az „Együtt” programban, melynek 

lényege: a pszichiátriai beteg 

anyukák egységben történő ellátása. 

Ha a gyereket nem szakítják el beteg 

édesanyjától, a gyermek egészséges 

marad. Ez a gyermekek szempontjából 

megelőző kezelés, az anyukát pedig 

így humánusabban és hatékonyabban 

lehet gyógyítani. 

A törékeny doktornő Balaton - 

füreden piheni ki a műtét fáradalmait, 

s amint munkába áll: szíve a gyerekeké. 


Új vezető az Idegsebészet élén 

Május elsejétől dr. Székely 

György főorvos került az 

Idegsebészeti Osztály élére. 

A főorvost korábbi munkájáról, életéről, 

János kórházi terveiről kérdeztük. 

– Pár hete érkezett a Jánosba, 

épp hogy csak berendezkedett. 

Kórházi beszélgetéseim során több 

orvosról kiderült, hogy családjában 

szinte öröklődött a doktori pálya. 

Önnél ez hogyan történt, miért 

választotta a fehér köpenyt? 

– Pécsen születtem, édesapám 

anatómus, édesanyám pedig fogorvos 

volt. Nagyszüleim közül mindkét 

nagyapám doktorként praktizált. 

Bőrgyógyász nagyapám professzorként 

egy ideig a Pécsi Tudomány - 

egyetem orvosi karán a dékáni posztot 

is betöltötte. Másik nagyapám háziorvosként 

és tiszti főorvosként gyógyította 

a betegeket. Szüleim nem tették 

kötelezővé a medikusi pályát, 

mást is választhattam volna, de úgy 

gondoltam: az orvosi diploma többféle 

lehetőséget is kínál, a gyógyítás 

mellett kutatómunkát is végezhetek, 

és később majd elválik melyik szakterület 

illik jobban az egyéniségemhez, 

képességeimhez. 

– Hogy kötött ki az idegsebé - 

szetnél? 

– Kis vargabetűvel. Pécsi egyetemistaként 

még pszichológus akartam 

lenni, tudományos diákköri munkám 

Dr. Székely György idegsebész 

az állatok viselkedéséhez kapcsolódott. 

Akkoriban azonban a pszichológiai 

egyetemet pszichiátriai szakvizsgához 

kötötték. Az ideg-elme osztályos 

főorvosom ragaszkodott hozzá, 

hogy csak akkor tehetem le a pszichiátriai 

szakvizsgát, ha előbb ideggyógyász 

leszek. Így történt, hogy friss 

diplomával Debre cenbe kerültem és 

először az ideggyógyászati szakvizsgát 

szereztem meg. Ezekben az időkben 

már úgy ítéltem meg, hogy személyiségemhez 

mégsem illik igazán a pszichiátria, 

mert egy betegség kezelésénél 

nem akartam csupán gyógyszerekkel 

próbálkozni. A gyógyításnak 

egyre inkább az a módja vonzott, ahol 

benyúlhatok a beteg szervezetébe és 

kivehetem azt, ami rossz, s azonnal 

látható javulást érhetek el. Ezért az 

idegsebészet felé fordultam. 1986- 

ban kerültem át a debreceni idegsebészetre, 

ahol a szakvizsga letétele után 

tudományos fokozatot is szereztem. 

– A cívis város híres kiváló 

Idegsebészeti Klinikájáról. Mon dana 

pár szót ottani tapasztalatairól, 

munkájáról? 

– A Debreceni Idegsebészeti 


Klinika az egyik vidéken lévő centrum. 

Ez azt jelenti, hogy innen csak 

nagyon ritka esetben lehet továbbküldeni 

beteget. Voltunk nyolcan-kilencen, 

de a négy idősebb szakorvosnak 

az idegsebészet minden spektrumán 

komoly gyakorlatot kellett szerezni, 

hogy az ügyeletet megfelelő módon el 

lehessen látni. Emiatt a legnehezebbnek 

számító operációkat is gyakran 

végeztem, mint pl. az aneu rysma és 

angióma műtéti ellátását. A gerincsebészeten 

belül pedig degeneratív gerincbetegségeket 

operáltuk a legnagyobb 

számban: porckorongsérveken 

kívül a bonyolultabb fixációs műtéteket, 

mint pl. a csigolyacsúszásokat. 

Komoly tapasztalatot szereztem a gerinc 

traumás betegségeinek és daganatos 

elváltozásainak ellátásában is. 

Idegsebészként szerencsésnek mondhatom 

magam, mert nemcsak nézhettem 

a szakma mestereit, de gyakorolhattam 

is a tanultakat. 

– Van olyan terület, amely a specialitása? 

– A specializáció nálam a tudományos 

munkára vonatkozik: az idegrendszert 

érintő elektro fiziológiai 

vizsgálatok a kutatási témám. Ennek 

megfelelően főleg azokban a műtétekben 

vettem részt nagyobb számban, 

ahol ún. elektrofizio lógiai monitorozásra 

volt szükség. Ilyenek: aneurysma 

műtét, különböző gerincműtétek, 

ahol a deformitást érintette maga az 

operáció. De meg kell említenem a 

carotis stenosis műtéteket, ahol carotis 

endarterectómiát is végeztünk. Az 

elektrofiziológiai laborban nagy 

számban fedeztünk fel ún. „alagútszindrómás” 

betegségeket, s ezt meg 

is tudtuk operálni. 

– Mit jelent az alagút-szindróma? 

– Perifériás idegek lefutása bizonyos 

helyeken nyomás alá kerülhetnek. 

Az ideg kompressziója tünetet 

okoz, melyet alagút szindrómának 

nevezünk. Az alagútban az idegeknek 

a vezetési sebessége meglassul, ezt 

elektrofiziológiai módszerrel lehet 

igazolni. Ennek az „alagútnak” a műtéti 

felszabadítása meggyógyítja a beteget. 

– Úgy tudom, az idegsebészeten 

előfordulnak különösen hosszú 

műtétek. 

– Igen, de az öt-hat óránál hoszszabb 

operáció azért ritka. Az én rekordom 

egy tizenhat órás agyműtét. 

Az agy középvonalában helyezkedett 

el egy nagy kiterjedésű vérzékeny meningeoma, 

melyet több oldalról kellett 

operálni. Egyik irányból először a 

vérellátást kellett megfogni, a másik 

irányból pedig a daganat teljes eltávolítása 

következett be. Régen nem volt 

szokás a váltott orvosi team, ma már 

úgy gondolom, hogy a hasonlóan 

hosszú műtéteknél ez indokolt lehet. 

– A debreceni klinikán kívül hol 

dolgozott még? 

– Néhány évvel ezelőtt a 

Honvédelmi Minisztérium vezetése 

felkért arra, hogy az újonnan megszülető 

Állami Egészségügyi Központban 

szervezzem meg az idegsebészeti ellátást. 

A négy intézmény összevonásával 

egy új struktúra jött létre, itt másfél 

évig megbízott osztályvezetőként 

tevékenykedtem. Ezért a munkáért 

miniszteri kitüntetést kaptam, majd a 

következő másfél évben független 

idegsebészeti státuszban dolgoztam 

osztályvezető-helyettes főorvosként. 

– Miért váltott, mi vonzotta a 

„Jánosba”? 

Hallottam, hogy megürült a kórházban 

az osztályvezetői pozíció, s egy 

kis rábeszélés után rászántam magam 

a pályázatra. Megtisztelte tésnek érzem, 

hogy elfogadták a jelentkezésemet. 

A János kórház azon kevés intézmény 

közé tartozik, ahol centrum 

szintű idegsebészeti ellátóhely működik, 

s ez a korábbi főorvosok tevékenységét 

dicséri. Itt mindig nagyon 

magas volt a szakmai színvonal. 

– Milyenek az első benyomásai, 

vezetői tervei? 

– Az itt megismert műszerpark 

rendkívül jó és széles körű. Szeretném 

a kórház idegsebészetének jó hírét 

megtartani, s még tovább fejleszteni a 

műtéti technikát. Minden új vezető új 

elképzeléseket hoz, de ez nem azt jelenti, 

hogy a régi rossz volt, hanem 

azt, hogy az új ember a saját tudása, 

egyénisége és motivációi szerint módosítja 

kicsit az osztályt. Engem például 

nagyon motiválnak a minimálinvazív 

(endoszkópos) beavatkozások, 

amiket szeretnék az osztályon 

nagyobb mértékben alkalmazni. 

– Indokolná pár szóban, hogy a 

sebészeti gyakorlatban mit jelent ez, 

s miért van ennek jelentősége? 

– Például az agykamrában elhelyezkedő 

daganatokat egy kis fúrt lukon 

keresztül behelyezett endoszkóppal 

meg lehet operálni, vagy vízfejűség 

esetén ugyanígy el lehet végezni a 

kamrarendszerek egymásba való öszszenyitását. 

Az orron keresztül el lehet 

érni az agyalapi mirigyet direktben 

és endoszkóppal is. Endoszkópos 

hipofízis műtét már folyik Magyar - 

országon – bevezetése Bognár professzor 

nevéhez fűződik Debre - 

cenben. De menjünk a testünkön lejjebb. 

A gerincben különböző endoszkópos 

beavatkozások jöhetnek szóba: 

porckorongsérv eltávolítása többféle 

megközelítésből, törött gerinc fixálása 

endoszkópon keresztül, akár háti szakaszon, 

kicsi behatolási kapun, vagy 

ha a hashoz megyünk, az endoszkópos 

beavatkozás nem sérti a hasizmot, 

nem kell hasizmot varrni. Ha a 

gerincbe megyünk, kevesebb heget 

okozunk a hátizomban, illetve magában 

a gerinccsatornában, s ez azért is 

nagyon lényeges, mert a későbbi panaszok 

oka általában a hegképződés. 

A gerincvelőben meglévő üregek endoszkópos 

megtekintése, a hártyák 

átvágása minimál invazív módszerrel 

szintén előnyösebb lenne. 

Koponya vonatkozásában már 

folytak eddig is az osztályon endoszkópos 

műtétek, de a gerinc területén 

ez a módszer úttörő tevékenység lenne 

a Jánosban. 

– Tagja az Idegsebészeti Szakmai 

Kollégiumnak és a menedzserképzőt 

is sikerrel elvé gezte. A Debreceni 

Egyetem docensi címet adományozott. 

Az agyban és az idegek körül 

végzett operációk, valamint az osztály 

gazdaságos működtetése erős koncentrációt, 

feszített munkatempót 

diktál. Műtét közben nem remeghet a 

keze, s a magyar egészségügyi finanszírozás 

mindig újabb problémákat 

vet fel. Mikor simulnak ki az idegei? 

Jut idő a nyárra és a családjára? 

– Családcentrikus ember vagyok, 

négy fiam van: a legkisebb kilenc, a 

legnagyobb harmincéves. Imádjuk a 

Balatont, a nyár nem telhet el vitorlázás, 

balatoni fürdőzés nélkül. A vízi 

sportok mellett, ha lehet, lovagolni járok. 

A természetben való kikapcsolódás 

persze a családom nélkül semmit 

sem ér. A szakmai munkámhoz a legtöbb 

erőt a családi háttér, a feleségem 

és a gyermekeim adják. 


10 • A Mi Kórházunk

Az ápolási szakma lelkei 

Boldog Ibolya ápolási igazgató-helyettes 

Kórházunk Boldog Ibolya személyében 

egy magasan képzett 

ápolási igazgató-helyettessel 

büszkélkedhet. A Budai Gyermek - 

kórház tartozik hozzá, a Bolyai utcában 

találkozunk. 

Ibolya alföldi lány, a nagy múltú 

mezővárosban, Túrkevén nevelkedett. 

Édesapja műszakvezető molnárként 

tartotta el a családot, a három 

lánygyerekre az édesanya vigyázott. 

Ibolya, kollégistaként végezte a 

Karcagi Egészségügyi Szakközép - 

iskolát, a tanulóévek alatt elkötelezte 

magát az ápolásszakma mellett. 

„Gyakorlatra főleg a sebészetre, vagy 

a traumatológiára jártunk, és valamiért 

engem mindvégig a manuális 

szakmák vonzottak – emlékszik viszsza 

az ápolás szakma vezetője. – 

Nagyon örültem, amikor az érettségi 

után állást kaptam az Országos 

Sebészeti Intézetben (I.sz. Sebészeti 

Klinika) az Üllői úton. Itt azonnal be 

is iskoláztak, hamarosan felnőtt szakápolói 

képesítéssel rendelkeztem. A 

gyakorlatok elvégzése alatt sok egyéb 

területen is megfordultam. 

Bete kintést nyertem 

a belgyógyászat, urológia, 

szemészetet, fül-orr-gégészetet 

rejtelmeibe.” 

Ebben az időszakban 

Ibolya életében egymást 

követték a különböző 

szaktanfolyamok. A 

transzfúziós képzés után, 

intenzíves szakápoló képesítéssel 

a kezében már a 

Sebészeti Klinika intenzív 

osztályán dolgozott. Itt 

hálával gondol vissza 

Darvas professzor aszszonyra, 

Tarjányi főorvos 

asszonyra, akiktől nagyon 

sokat tanult. Miután elvégezte 

a másodfokú aneszteziológiai 

szakasszisztensi 

képzést, már a műtőben 

segédkezett. Akkor még a 

transzplantációkat is ezen 

a klinikán végezték, így 

Ibolya is részt vehetett pl. 

vesetranszplantációs műtéteken. 

Különlegesnek 

érezte az orvoslásnak ezt a 

módját, amikor csak lehetett, vállalta 

a munkát a transzplantációs operációknál. 

1993-ban Járay professzor és több 

a transzplantációban jártas munkatársa 

megalapította a Transz - 

plantációs és Sebészeti Klinikát a 

Baross utcában, ahová Ibolyát is elhívták. 

Egészen 1999-ig itt dolgozott 

aneszteziológiai asszisztensként, úgy, 

hogy közben Pécsen végezte az 

Egészségügyi Főiskolát. „Ez a három 

év nagyon keményen telt, mert sok 

ügyelet mellett kellett a szigorlatokra, 

vizsgákra készülnöm – mondja Ibolya 

–, de megérte, mert a Diplomás Ápolói 

szak után jelentkezhettem posztgraduális 

képzésre, és beiratkozhattam 

az akkor még JATE Egészségügyi 

Szakközgazdász és Menedzser kép - 

zőbe.” 

Bármennyire is szeretett a 

Transzplantációs Klinikán dolgozni, a 

fárasztó ügyeletek és az altatógázok 

helyett nyugodtabb légkörű munkát 

keresett a családi állapotában bekövetkezett 

változások miatt. Fel la pozta 

a telefonkönyvet, s felhívta ismeretlenül 

a Budai Gyermek kórház ápolási 

igazgatóját, Scholtz And rás nét, hogy 

megannyi szakirányú végzettséggel 

rendelkezik, alkalmaznák-e valamilyen 

egy műszakos állásra az intézményben. 

Azt sem titkolta: hamarosan 

babát szeretne. 

Így került Ibolya a Bolyai utcai 

Gyermekkórházba, az új épület első 

emeletére ún. kezelős nővérnek. Itt 

dolgozott, amikor befejezte az egyetemet, 

s 2001-ben megszülettek a gyermekei. 

A „Budaiban” töltött egy év 

azonban nem telt el nyomtalanul, 

Ibolya a gyes után szívesen tért vissza. 

Nagyon megszerette a Gyermek - 

kórházat, magas szakmai szintű gyer - 

mekellátást, és az akkori ápolási igazgató 

asszony segítette a zökkenőmentes 

visszailleszkedését. 

2004-ben a kezelősnővéri feladatok 

mellett belső auditorként 

Badacsonyi doktornak segített a minőségbiztosítási 

rendszer kidolgozásában, 

majd osztályvezető főnővér lett 

az Ortopédián. Később a minőségbiztosítás 

terén is rábízták az irányítást. 

„A feladat tetszett, csak azt bántam, 

hogy kicsit eltávolodtam az ápolászszakmától 

– vallja be Ibolya –, 2008- 

ban lettem először megbízott, majd 

véglegesen kinevezett ápolási igazgató-helyettes.” 

Három részleg – a központi telephely, 

az Ali utcai Gyermek gyógyászati 

Rehabilitációs Osztály, Pszichiátriai 

részlege, és a Baba utcai Légzésbénult 

Betegeket Ellátó Osztály is - a felügyelete 

alá tartozik. Ibolya a munkatársait 

jól ismeri, készséggel segíti kollégáit, 

akik bármikor bizalommal fordulhatnak 

hozzá. Megtudom, hogy az 

egyik legfőbb gondot itt is a nővérhiány 

okozza. Az integráció óta ugyanis 

nem lényegesen kisebb a betegforgalom, 

új dolgozót viszont nem lehet felvenni 

a gazdasági helyzetre való tekintettel. 

A legnehezebb a helyettesítés 

megoldása a Baba utcai Légzés - 

bénult Betegeket Ellátó Osztályon, 

mert az itt lévő lélegeztetőgéppel élő 

betegek ellátása folyamatos feladat. A 

Bolyai utcában 18 szakrendelővel működik 

a szakambulancia, nagyon jó 

szakemberekkel. 


Ibolya szabad idejét mostanában 

az életmód terápiás foglalkozások 

szervezésével tölti. Pl. a túlsúlyos gyerekek 

egyhetes tábora, scoliozisos tábor 

a gerinc-deformitásban szenvedő 

gyerekeknek, asztma tábor a légúti 

bántalmakkal élőknek, valamint terápia 

a Williams szindrómás gyerekeknek. 

Heti turnusokban 15-15 fő gyermeket 

fogadnak a Bolyai utcai telephelyen. 

A tornatermi foglalkozásokon 

kívül kirándulásokon vesznek részt, 

valamint egy állapot felmérés után dietetikai 

tanácsadásban is részesülnek. 

Érdekes és hasznos programokkal 

színesítik a gyermekek élmény terápiáját. 

Ibolya azzal zárja a beszélgetést, 

hogy: „boldog vagyok, hogy ilyen 

színvonalas, családbarát munkahelyen 

dolgozhatom”. 

Wetzelné Gál Anna ápolási igazgató-helyettes 

ABécsi úton egy vidám, barátságos 

asszonyt találok az ápolási 

igazgató helyettesi székben. 

Wetzelné Gál Anna 38 éve dolgozik 

a Margit Kórházban és szinte 

véletlenül került ide. Kezdetben azt 

hitte: rövid állomás lesz életében az 

intézmény szülészete. Nem így történt. 

„Dunavecsén nevelkedtem, kollégistaként 

jártam a budai Móricz 

Zsigmond Gimnáziumba (most 

Baár-Madas). A biológia és a genetika 

érdekelt, azon gondolkodtam, 

hogy tanár leszek. A kollégiumban 

szobatársam lett egy egészségügyis 

lány, aki szülésznőnek készült. Sokat 

beszélgettünk, és a születés csodája 

engem is eltérített eredeti tervemtől. 

Az érettségi után egészségügyi vonalon 

tanultam tovább.” 

Anna gyakorlatra érkezett a 

Margit szülészetére. Itt szerette meg 

igazán a pályát és döntött úgy: belőle 

is szülésznő lesz. „Jó érzés volt segíteni 

az újszülötteknek, és az anyáknak, 

s azt is észrevettem, hogy szavaimmal 

meg tudtam nyugtatni a vajúdó 

nőket - meséli Anna. – Akadt, aki 

felhívta a figyelmemet: ne beszélgessünk 

annyit, mert elmúltak a fájásai. 

Ezt pozitív jelnek vettem, és örültem, 

hogy el tudtam terelni a figyelmüket. 

Sokan még most is meglátogatnak és 

hozzák a kétméteres fiukat, akinek a 

világra jövetelénél én is ott voltam. 

Vagy épp lányukat, menyüket kísérik 

az osztályra, hogy ők is nálunk szüljenek.” 

Elöször Kubinyi főorvos úr, majd 

Pilishegyi tanár úr, Tóth tanár úr 

volt Anna főnöke az osztályon. 

Mindhárman az új felé nyitották, fejlesztették 

a szakmát, ezért Annát is 

biztatták a tanulásra és hogy minél 

több szakmai szervezeti megmozdulásban 

vegyen részt. A szülésznői 

szakképesítés után elvégezte az intézetvezetői, 

majd az egészségügyi menedzser 

szakot. A Szakfelügyelői 

Testületben pár évig ápolási szakfelügyelő, 

majd ennek folytatásaként 

1992-től 98-ig az ÁNTSZ ápolási 

szakfelügyeletében szakértői tevékenységet 

vállalt. Az Ápolási 

Szakmai Kollégiumnak már a megalakulásától 

tagja, jelenleg titkára. 

Közel negyven előadást tartott szülészetről 

és ápolásról különféle kong - 

resszusokon és tudományos értekezleten. 

Szü lésznők 

és ápolónők részére 

több alkalommal 

írt tankönyv 

fejezetet, illetve 

protokoll könyvet. 

Az évek folyamán 

vizs gáztatott szülésznő 

és ápoló jelölteket, 

oktatott 

különféle tantárgyakat: 

ápoláselméletet, 

minőségbiztosítást. 

Anna elmondja: 

az eltelt harminc-negyven 

évben 

jelentősen 

meg változtak a 

szülészeten az eszközök és a körülmények. 

Már nem viszik el a szülő 

nőt egy zárt szobába, hanem családbarát 

módon pl. az apa, vagy a kismama 

édesanyja is jelen lehet az eseménynél. 

Ehhez a szakdolgozóknak 

is meg kellett tanulni megfelelő módon 

beszélni az izgatott családtagokkal. 

A szülésznők pedig már a terhesség 

szakaszában megismerik a 

várandós anyukát és a védőnőhöz 

kapcsolódva folyamatosan felkészítik 

a szülésre: oktatják, felvilágosítják. 

Felhívják a figyelmet a szoptatás 

és az anyatej fontosságára és meglátogatják 

a szülőszobát az apával 

együtt. 

Anna vezetőként először osztályvezető 

szülésznő lett, majd ápolási 

igazgató helyettes, végül ápolási 

igazgató. A kórházegyesítés után őt 

nevezték ki a Margit ápolási igazgató 

helyettesévé. Az integrációval feladata 

lényegében nem változott, csupán 

a János és a Budai Gyermek - 

kórház ápolási vezetőivel, főnővéreivel 

kell összehangolniuk a munkát. 

Kórházunk ápolási igazgatójával és a 

többi ápolóval Annának eredményes, 

együttműködő a kapcsolata. 

„Most éppen az egységes számítógépes 

ápolási dokumentáción dolgozunk. 

Úgy szeretnénk ezt kialakítani, 

hogy könnyítse az ápolónők 

munkáját, s hogy benne legyen 

mindaz, amit a törvény előír. A jelenlegi 

létszám mellett ugyanis egy pontos 

ápolási dokumentáció vezetése a 

nővéreknek gondot jelent.” 

Anna a kórházon kívül szívesen 

gyűjti maga köré a rokongyerekeket, 

s viszi őket kirándulni, nyaralni. Ha 

van ideje: képeket fest, ruhákat varr, 

vagy kertészkedik. 

Azt mondja: mindaddig szeretne 

dolgozni, amíg szükség van rá. Mert 

legkedveltebb foglalkozása: az emberek 

segítése. 

Székely Ilona

Ápolók Nemzetközi Napja 

Az alábbiakban dr. Polner Kálmán a Szt. Margit Kórház Nephrológiai osztály osztáyvezető 

főorvosának az Ápolók Napján elhangzott ünnepi beszédét olvashatják rövidített formában. 

Tisztelt Ünneplő Közönség! 

Hölgyeim és Uraim! 

Nagy megtiszteltetés számomra, 

hogy az Ápolók Nem - 

zetközi Napja alkalmából 

kórházunk vezetése engem kért fel az 

ünnepi beszéd megtartására. 

Köszönöm a lehetőséget. 

Ma mindenütt a világon az angol 

származású Florence Nightingale-re, 

a modern betegápolás megteremtőjére 

emlékeznek, aki 1820. május 12- 

én Firenzében született. Az ő emlékére 

immár 38. alkalommal ünnepeljük 

Magyarországon is az Ápolók 

Nemzetközi Napját. Ennek a csodálatos 

asszonynak életére emlékezve 

engedjék meg, hogy egy személyes 

élményemről számoljak be. 1987 tavaszán 

Londonban jártam, és ekkor 

módom volt eljutni a Florence 

Nightingale Múzeumba, ahol a kor 

eredeti tárgyai és dokumentumai között 

ismerhettem meg a brit történelem 

egyik leghíresebb személyiségét, 

korszakalkotó munkásságát és azt a 

szeretetet és tiszteletet, amivel őt a 

mai napig is körülveszik. 

Valóban rendkívüli egyéniség 

volt. Egy gazdag főúri család gyermekeként 

átlagon felüli műveltségre 

tehetett szert, majd egy németországi 

diakonissza intézetben nővérképző 

tanfolyamot végzett. Minden lehetőséget 

kihasznált, hogy az elesett, szociálisan 

kiszolgáltatott embereken 

segítsen. Meggyőződése volt, hogy az 

ápolás szent és tiszta hívatás, hiszen a 

szenvedőknek enyhülést, a haldoklónak 

könnyebbséget, a gyógyulóknak 

életet ad. De csak akkor válhat az 

ápolás szent és tiszta hívatássá, ha azt 

az emberszeretet hatja át. 

Életében váratlan fordulatot hozott, 

hogy 1854-ben kitört a krimi 

háború, és Florence Nightingale-t 29 

ápolónő élén a törökországi Üsküdarban 

felállított hadikórházba 

küldték. A kórházi körülmények 

megdöbbentőek voltak, a kórtermek 

piszkosak, a betegek ápolatlanok 

voltak, nyüzsögtek a patkányok a 

kórházban. Nightingale szigorú higiénés 

rendszabályokat vezetett be, a 

sebesülteket szakszerűen ápolták és 

gondozták. Minden éjjel körbejárt a 

kórtermekben és még ekkor is ápolta 

és vigasztalta betegeit. Így kapta a 

katonáktól a Lámpás Hölgy nevet, s 

lámpása világszerte az ápolás jelképe 

lett. Munkája révén a halálozási 

arány az elképesztően magas 42%- 

ról 2%-ra csökkent. 

A krimi háború után, Nightingale 

hazatért, és 1860-ban a londoni 

Szent Tamás Kórházban megalapította 

a „Nightingale nővérképző iskolát”. 

Ebben az évben jelent meg a 

„Jegyzetek az ápolásról” című tankönyve. 

Ez a könyv nem volt tankönyv 

a szó szoros értelmében, hiszen 

nem adott leírást egyetlen betegségről 

sem, és mégis a leggyakorlatibb 

kézikönyv volt, ami arra tanított, 

hogyan kell „élni segíteni” a beteget. 

A magatartásról szólt. A betegápoló 

magatartásáról szólt, amely a 

padlósúrolástól a beteg érzékeny lelkivilágának 

tapintatos kíméléséig 

mindent magában foglalt, ami a beteg 

jóllétével összefügg. 

Élete kései szakaszában a szakszerű 

nővérképzés fontosságát hirdette. 

1907-ben VII. Edward királytól 

megkapta a Becsületrendet, amit 

először kapott meg nő a brit birodalomban. 

Kilencvenéves korában, 

1910-ben halt meg. 

Florence Nightingale munkásságának 

köszönhetően az ápolói munka 

hivatássá vált, amelyben elkötelezett, 

magas szinten képzett szakemberek 

az orvosokkal együttműködve, velük 

egyenrangú módon váltak részesévé 

a betegellátásnak. Bálint Mihály azt 

mondta, hogy az orvos magatartása 

és személyisége „gyógyszer” a beteg 

számára. Én úgy gondolom, hogy az 

áldozatos, szeretetteljes ápolói munka 

ugyanilyen fontos „gyógyszer” a 

beteg számára. A szeretet és az odaadó 

gondoskodás a gyógyuláshoz vezető 

út elengedhetetlen része, és ez 

ugyanolyan fontos, mint az orvos 

munkája. Hiszen mi orvosok hiába 

végzünk el sikeresen egy műtétet, állítunk 

fel helyesen egy diagnózist és 

írjuk elő a szükséges terápiát, ha a 

beteg mindennapi szükségleteit az 

ápolók nem biztosítják, ha a megalázott 

és kiszolgáltatott helyzetét szerető 

gondoskodással nem oldják fel, és 

ha támogató, emberséges magatartásukkal 

nem tartják fenn benne a gyógyulásba 

vetett hitet. 

Az ápolók közvetlenül a betegágy 

mellett mutatnak példát az emberségre, 

a másik ember tiszteletére, és 

az önzetlen szeretetre. Ezekre az emberi 

értékekre ott van a legnagyobb 

szükség, ahol a legnagyobb a reménytelenség, 

a szenvedés, az elkeseredettség. 

Mert ma a legjobban kiszolgáltatottak 

a beteg emberek. 

Számukra az ápolók közvetítik a társadalmi 

gondoskodást, a másik ember 

szeretetét, megbecsülését. 

Vagyis az élet tiszteletét, amiért érdemes 

tovább élni. 

A legszebb emberi hivatás azon 

munkálkodni, hogy valakinek az 

életét, az életbe vetett hitét, élni akarását 

visszaadjuk. Calcuttai Teréz 

anya azt mondta, „ha nem tudunk 

nagy dolgokat tenni, tegyünk kis dolgokat, 

de azt nagy szeretettel”. Ez az 

ápolók legfontosabb feladata és küldetése. 

Úgy vélem, hogy az elhivatott 

ápolók csodálatos emberek, akik 

ugyanolyan hivatástudattal dolgoznak, 

mint az orvosok. Ezért ők is 

ugyanolyan megbecsülést és elismerést 

érdemelnek. A mai társadalom 

ezt az „egyenlőséget” igen magas 

szinten gyakorolja, hiszen sem az orvosoknak, 

sem az ápolóknak nem 

adja meg azt az elismerést és megbe- 


csülést, amit valóban megérdemelnének. 

A pénzhajhász világunkban az 

egészségügy a gazdaságnak az az 

ága, amelyik közvetlenül nyereséget 

nem termel. Ezért mindenütt igyekeznek 

a költségeket visszafogni, a 

teljesítményeket mesterségesen 

meg húzott keretek közé szorítani, és 

ezáltal olyan működési feltételeket 

teremtenek, ami az egészségügy ellehetetlenüléséhez 

vezet. A csökkenő 

létszám már a betegellátást veszélyezteti, 

aránytalan többletmunkához, 

és előbb-utóbb a minőség romlásához, 

a lelkiismeretes dolgozók 

kiégéséhez vezet. Ez a folyamat legjobban 

az ápolókat érinti. A társadalom 

pedig úgy tesz, mintha minden 

rendben lenne. De mi itt a kórházban, 

orvosok, felelős vezetők mindannyian 

tudjuk, hogy ezek a dolgok 

egyáltalán nincsenek rendben. Az 

ápolókat nem a kórházak napszámosainak, 

hanem a betegellátásban 

egyenrangú munkatársainknak kell 

tekinteni. És ha a közvélemény nem 

becsüli meg őket, akkor nekünk kell 

megadni számukra azt az elismerést 

és tiszteletet, amit a végzett munkájuk, 

elkötelezett hivatástudatuk szerint 

valóban megérdemelnek. 

Úgy vélem, hogy erre az elismerésre 

nemcsak erkölcsileg, de tevőlegesen 

is lenne módunk. Itt van például 

a nővérszállónk helyzete, ahol 

Összefogás a Kórházi Dolgozókért Alapítvány 

támogatásának módja: 

Számlavezető bank: Kereskedelmi és Hitelbank 1033 Budapest, 

Flórián tér 1. 

Bankszámlaszám: 10404065-50526569-75701004 

Átutalási csekkek igényelhetők: 

Szent János Kórház Szakszervezeti Iroda, Horváth Ferencé, titkárnál 

Szent János Kórház Ápolási Igazgatóság Irodájában 

Szent Margit Kórház Ápolási Igazgatóság Irodájában 

Alapítvány székhelyén: Szent Margit Kórház, II. Belgy. 

Dr. Polner Kálmán titkárnál 

Az Alapítvány kiemelt célja, hogy a nővérszálló felújításához támogatást 

nyújtson. Első feladatként a teljes gázvezeték kicseréléséhez, és a 

hét konyha felújításához szeretnénk a szükséges összeget előteremteni. 

Kérjük, hogy az átutalási blankettán az adományozó tüntesse fel a 

nevét, lakcímét és adószámát, hogy a támogatásról igazolást állíthassunk 

ki. 

Előre is köszönjük mindenki együttérzését és segítségét. 

Dr. Haris Ágnes elnök 

áldatlan körülmények uralkodnak. A 

halaszthatatlan felújításokhoz szükséges 

anyagi feltételeket a kórház 

nem tudja előteremteni. 

Úgy vélem, hogy az Ápolók 

Nemzetközi Napján nemcsak arról 

kell beszélni, hogy mennyire megbecsüljük 

őket, hanem tenni is kellene 

annak érdekében, hogy ezt a gyakorlatban 

is érzékeljék. Ezért szeretnék 

most felhívással fordulni valamennyi 

orvos kollega, kórházi vezető és dolgozó 

felé, hogy fogjunk össze, és személyes 

anyagi támogatásunkkal járuljunk 

hozzá, hogy a nővérszálló felújítása 

megkezdődjön és ezáltal az ott 

lakó nővéreink, ápolóink, és valamennyi 

kórházi dolgozónk méltó körülmények 

közé kerüljenek. Ezt a felhívást 

kórházunk Egészségügyi Dol - 

gozóinak Demokratikus Szak szer - 

vezete nevében is teszem, mely szervezet 

fél millió forint alapító tőkével 

létrehozta az „Összefogás a Kór házi 

Dolgozókért Alapítványt” melynek kiemelt 

célja a nővérszálló felújítása. És 

előre is szeretném megköszönni az 

Önök aktív támogatását, amivel megmutathatjuk, 

hogy mire képes egy közösség, 

ha képes összefogni, még akkor 

is, ha a kitűzött cél elérése kezdetben 

reménytelennek látszik. 

Ehhez az összefogáshoz Teréz 

anya üzenetét szeretném még egyszer 

emlékezetükbe idézni: Ha nem 

tudunk nagy dolgokat tenni, akkor 

tegyünk kis dolgokat, de azt nagy 

szeretettel. 

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. 

Budapest, 2010. május 12 

Jó, hogy Katika van velem! 

Jáger Lászlóné Kati – a kitüntetett nővér 

Az Ápolók Nemzetközi Napján 

Jáger Lászlóné Kati vehette át 

kórházunkban a kiváló ápolói 

munkáért járó kitüntetést. 

A Traumatológián, az „őrzőben” 

találok rá, ahol a súlyosabb állapotú 

betegek posztoperatív megfigyelése 

zajlik. . 

Pár perc alatt kiderül: Kati sorsa 

különleges, nem mindennapi módon 

lett belőle ápolónő. 

„Kapuvár-Csorna mellett egy kis 

községben nőttem fel, édesanyám 

korán meghalt, édesapám egyedül 


nevelt engem és hét testvéremet – 

meséli Katalin. – Amikor Pestre kerültem, 

takarítói állást vállaltam, 

1972 óta iskolákban, napköziben 

dolgoztam. Három fiút szültem, a 

nagyobbak már családot alapítottak, 

a legkisebb most tizenhét éves, középiskolás. 

Amikor 1998-ban bizonytalanná 

vált a munkahelyem, a 

Szent János Kórházba jelentkeztem 

takarítói alkalmazottnak.” 

És Kati sepert, súrolt és felmosott 

a különböző osztályokon. Eltelt egykét 

év és a főnővérek felfigyeltek 

szorgalmára, kedvességére és hogy 

mindig segítőkészen fordult a betegek 

felé. 2001-ben az osztályvezető 

főorvos kezdeményezésére az ápolási 

igazgató asszony átvette Katit a takarítóktól, 

ápolási alkalmazott lett. 

Még abban az évben elkezdhette az 

ápolói képzést. Negyvenöt éves volt 

ekkor, s nagyon megszerette a nővérkedést. 

Az általános képzés után 

kitanulta a sürgősségi ellátást is. És 

amikor feltették neki a kérdést: az 

Intenzíven vagy a Traumatológián 

lenne szívesebben nővér, Kati az

ünnepségeket, énekeltem, táncoltam 

az otthon lakóival.” 

Aztán megakadt a szeme egy hirdetésen. 

A fővárosi Szent János 

Kórházba kerestek ápolónőket. Az állás 

vonzónak tűnt, Edina utazni vágyott. 

Nem habozott: felszállt a vonatra 

és munkára jelentkezett a Diós 

árok mentén. Alig volt húszéves, s 

habár alkalmazták, azt sem tudta hol 

tölti aznap az éjszakát. Az ápolási 

igazgató asszony kedves volt: Edina 

berendezkedett a nővérszállón. 

A kettes Belgyógyászatra került, 

Winkler főorvos osztályára. Edina itt 

tanult meg mindent, amit a cukorbeutóbbit 

választotta. Azóta a baleseti 

sérültek ápolója. 

„Messziről indultam, keményen 

dolgoztam azért, hogy egyszer képzett 

ápoló legyek – folytatja a kitüntetett 

nővér. – De ez a közvetlen 

munkatársak és az orvosok segítsége, 

bizalma nélkül nem sikerült volna. 

A kórházi dolgozókon kívül a kisfiamnak 

is sokat köszönhetek, mert 

kiállt mellettem, támogatott a tanulásban. 

2001 óta egyedül nevelem.” 

Katiék a traumán két műszakban 

dolgoznak. Reggel héttől este hétig 

vagy fordítva. Váltáskor ágytól ágyig 

név szerint adják át egymásnak a betegeket, 

felhívják a figyelmet, melyik 

betegnél fordulhat elő légzéselégtelenség, 

vérnyomás kiugrás, ki milyen 

műtét miatt került az „őrzőbe.” A lázlapot 

megmutatják az orvosnak, 

gyógyszerelnek, részt vesznek a viziteken, 

végzik az orvos utasításait, 

előkészítik a betegeket a következő 

vizsgálatra, vagy épp transzfúzióra 

és az új „felvételest” is el kell látniuk. 

Láss, hallj, tapints! Hangzik a 

sürgősségi nővér jelmondata. „Itt fokozottan 

kell figyelnünk a beteg minden 

rezdülésére – avat be az ápolói 

feladatokba Katalin. - Azért vagyunk 

és figyelünk az őrzőben, hogy ne várjuk 

meg, amíg a beteg állapota romlik, 

hanem még előtte észleljük az állapotromlás 

jeleit és időben tudjunk 

szólni az orvosnak. Persze így is sokszor 

kell azonnal döntenünk, ha a 

beteg élete váratlanul veszélybe kerül. 

Ilyenkor egyik kezünk a telefonon, 

a másikkal a helyzetet próbáljuk 

megoldani. Előfordult, hogy életet 

mentettünk egy-egy gyors cselekedettel: 

pl. oxigént adtunk egy vélhetően 

infarktusos betegnek, aki panaszkodott, 

hogy nehezen kap levegőt. 

S mire az orvos megérkezett, a 

beteg már túl volt a krízisen, megcsináltuk 

az EKG-t, megmértük a vérnyomását.” 

Kati elmondja: a Traumán is jellemző 

a nővérhiány, nem könnyű 

megszervezni a műszakot. Irén főnővér 

elárulja: váratlan beugrásnál 

Katira mindig lehet számítani. A kitüntetett 

nővér további terveket sző: 

az oktatásban szeretné hasznosítani 

tapasztalatait. 

„Szerencsés vagyok, mert azt csinálhatom, 

amit szeretek: emberekkel 

foglalkozom. Jó érzéssel tölt el, 

amikor végigmegyek a folyosón és a 

betegek megszólítanak: Jaj, Katika, 

de jó, hogy maga van itt velem!” 


Sebkötözésből jeles 

Vass Istvánné Edina a Szakdolgozói Konferencia győztese 

Akedves, sötét szemű lányt az 

Ápolási Osztályon kerestem 

fel. Edina Szentesen született, 

Békés megyében töltötte gyerekkorát. 

Édesanyja óvónőként kezdte pályáját, 

majd jelentkezett a nővérképzőbe. 

Az esti iskolába sokszor lányait 

is magával vitte. Edina határozottan 

emlékszik, hogy ötévesen „szembe 

nézett” Samuval, a csontvázzal, s 

ha kissé álmosan is, de végighallgatta 

a padban kucorogva a késő esti tanórákat. 

„Ahogy anyu bekerült az 

egészségügybe, életünk része lett a 

nővérkedés – meséli Edina. - 

Kislányként nővéremmel sokat jártunk 

hozzá az orosházi kórházba, 

megszoktuk, hogy három műszakban 

dolgozik. Számomra természetes 

volt, hogy nyolcadik után belőlem 

is ápoló lesz.” 

Hódmezővásárhelyen végezte az 

egészségügyi szakközépiskolát, a 

májusi érettségi után nyáron már az 

orosházi kórház intenzív osztályán 

dolgozott. Nem volt könnyű kezdet, 

hiszen az intenzív gépekhez nem értett, 

a korábbi gyakorlatokon még a 

betegeket sem érinthették. Edinában 

megvolt az alázat, de az osztályon 

megviselte a halál közelsége. Sok beteget 

elvesztettek, reménytelen küzdelemnek 

tűnt az ápolás. Hama ro - 

san váltott és az Idősek Ott ho nában 

helyezkedett el. Maga is meglepődött: 

mennyire jól érzi magát az idősek 

közt. „Nemcsak sajnáltam a magányos 

öregeket, de szívesen beszélgettem 

velük. Úgy éreztem: egy küzdelmes 

élet után többet érdemelnének, 

modern világunk elhanyagolja 

őket. Jómagam korán elvesztettem a 

nagyszüleimet, talán 

ezért is fordultam 

olyan érdeklődéssel 

és örömmel 

feléjük. A nővérkedés 

mellett részt 

vettem a mentálhigiénés 

csoport tevékenységében: 

szerveztem 

a különböző

tegségről tudni kell. Kis idő múlva 

megtalálta párját is: jelenleg kétgyermekes 

anyuka, lassan tízéves 

házassági évfordulót ünnepelhet a 

család. 

„Amikor gyes után visszajöttem a 

Jánosba, választhattam az Ápolási 

Osztály és a Krónikus Belgyógyászat 

között – folytatja Edina. - Az előbbi 

mellett döntöttem, nyolc éve dolgozom 

itt az idős betegek között. A kisfiammal 

és a kislányommal is otthon 

maradtam két-két évig, de ezt az időt 

a gyerekek mellett tanulásra is fordítottam. 

A gyógypedagógiai felső aszszisztensi 

képzettség mellé felsőfokú 

szociális és gyermekvédelmi ügyintézői 

képesítést is szereztem. Ezek az 

ismeretek az Ápolási Osztályon is 

hasznosak, hiszen az idősek között is 

akad fogyatékkal élő, és sok ápolásra 

szoruló néninek, bácsinak meg kell 

oldani az elhelyezését, amikor távozniuk 

kell a kórházból.” 

Edina tervei szerint továbbra is 

betegágy mellett szeretne dolgozni, 

és a későbbiekben az idősekkel kapcsolatban 

szeretné képezni magát. 

S hogy hogyan lett az idei szakdolgozói 

tudományos konferencia 

győztese? Ennek is van története. 

Tavaly került az osztályra a közel 

hatvanéves Kati néni hatalmas sebekkel. 

Edina kíváncsi volt: mit lehet 

elérni a kórházban beszerezhető fantasztikus, 

új, intelligens kötszerekkel. 

Gondos alkalmazásukkal vajon 

gyógyulnak-e a néni lábát borító csúnya 

fekélyek? Négy hónapig feküdt 

az ápolási részlegen a beteg, ezalatt 

Edina folyamatosan kötözte és figyelte 

a sebek változását. Még fényterápiát 

is használtak, s az eredményt 

látva nem kételkedtek többé a 

bioptron lámpa gyógyító erejében. 

Felföldi Kati főnővérrel egyetértésben 

az elejétől fogva fényképezték és 

dokumentálták a sebek és a néni állapotát. 

Ahogy teltek a hetek, a fekélyek 

olyan szépen gyógyultak, hogy a 

nővér később sem akarta szem elől 

téveszteni Kati nénit. 

Megkérték: beleegyezik-e, hogy 

otthonában is meglátogassák és kötözzék 

a lábát. 

A néni örült a további gondoskodásnak, 

mert nagyon megkedvelte 

Edina nővért. A szakszerű kötözésnek 

hála, egyik lábán teljesen elmúlt 

a seb (csontig hatoló teljes lábszárat 

érintő fekély volt körkörösen), a másik 

lábán egy kisebb kiterjedésű fekély 

maradt. 

„Sajnos a sebek bármikor újra 

előjöhetnek, mivel a néni cukorbeteg 

– mondja Edina. – Az esetről az előadást 

főnővérünk javasolta, én nem 

is tudtam róla, hogy témának beadta 

a konferenciára. A dokumentálást 

eredetileg azért készítettük, hogy tanuljunk 

belőle. Mikor értesültem 

róla, hogy érdemesnek ítélték az esetet 

a bemutatásra, örömmel vállaltam 

a szereplést. Kati néni nagyon 

hálás volt, hogy javítottunk életminőségén, 

így azt sem bánta, hogy 

fényképe megjelenik a kórház közönsége 

előtt. Mikor telefonáltam 

neki, hogy első díjat nyertem, meghatottan 

gratulált.” 

Edina elmondja még, hogy többszörösen 

is örül az elismerésnek, 

mert úgy tapasztalja, hogy az aktív 

osztályok kicsit alulértékelik azt a 

munkát, amit ők az Ápolási Osztá - 

lyon végeznek. Sokan azt gondolják: 

itt az időseket csak pelenkázzák, 

nem is tudják, hogy az osztályon sebkezelés 

is folyik. Ráadásul az idősek 

ápolása kemény fizikai munkával jár, 

hiszen a betegek nagy része meg se 

tud mozdulni és nagy a baleset veszélye. 

A másik nehézség, hogy a 

krónikus osztályon naponta egyszer 

jelenik meg orvos, a nap huszonnégy 

órájában kizárólag nővérek látják el 

a betegeket, s az ápolóknak sokszor 

azonnali döntést kell hozniuk, ha valamelyik 

beteggel gond van. 

Edina bízik benne, hogy elért 

eredménye javítja az osztályukon folyó 

ápolási munka elismertségét a 

kórházon belül. 


Sikeres élet 

– Százszor megmondtam, hogy a 

könyveimet ne csukd be, ne tedd a 

helyükre! – idegesen gesztikulált – 

El fogom veszíteni a fonalat. 


– Édesem, – karolta át a magas 

vékony asszony – most már pihenj. 

Nem kell már a tudománnyal foglalkozni. 

Menjünk színházba, vagy úgy 

megnéznék egy jó filmet. Azt mondják, 

fantasztikusak ezek a modern 

mozik. 

– A mozi ostobaság, egyébként is 

most a könyveimről beszélek. 

Morogva ült az íróasztalához, Ágnes 

pedig, ahogy a régi időkben, egy 

metszett pohár jéghideg csapvizet 

tett csendben elé. Ahogy a régi időkben, 

sóhajtva roskadt bele ő is a nappali 

nagy foteljébe, az állólámpa alá. 

Hallotta a dolgozószobában a könyvlapok 

zizegését, de tudta, hogy férje 

nem olvas, hanem ugyanazt, a csak ő 

által átlátható rendetlenséget teremti 

meg az asztalán, amit aktív korában 

megszokott. Rozsnyói Árpád 

professzor két éve ment nyugdíjba, 

véglegesen és visszavonhatatlanul. A 

világ már korábban elrohant mellette, 

de még kitűnően értett a kutatási 

pénzek megszerzéséhez, a régi 

brancsból még el tudták helyezni a 

cikkeit, és üléselnök is lehetett a 

nagy kongresszusokon. Összeköttetései 

révén még a hetvenen túl is kapott 

néhány hónapot a Tanszék élén, 

de közel két éve végérvényesen, már 

csak a dolgozószobájának íróasztala 

maradt neki. 

– Ez a víz langyos! – dúltan rohant 

végig a nappalin és csörömpölve 

tette a mosogatóba a nehéz vizes 

poharat.

Felesége letette a könyvet. 

Fáradtan dörzsölte meg a homlokát. 

Segíteni szeretne, de hogyan, ha ez a 

szamár ember nem engedi. Pedig kirándulásokat 

szervezett volna, elvitte 

volna néhány napra valamelyik távoli, 

vidéki gyógyfürdőbe, 

de Rozsnyói 

mindannyiszor lehurrogta. 

– Tudod, hogy a 

kutatásaimat nem 

hagyhatom félbe, – 

mutatott ilyenkor 

körbe a könyvein – 

azért mert már nem 

járok be, itt még sok 

feldolgozatlan ötlet 

van. – kopogtatta 

meg gyér hajú koponyáját. 

Az asszony visszaült 

a fotelba, de már 

elszállt a kedve az olvasástól. 

Nézett ki a 

sötét ablakon, a lenti 

város vidám fényeire. 

– Ne égesd mindkét 

lámpát! – 

Férje fojtott hangjából megérezte 

a civakodás előszelét, ezért lekapcsolta 

az állólámpát és a csillárt is, 

behajtotta a dolgozószoba ajtaját és 

átment a hálószobába. Emlékezett 

még a finom, szellemes úriemberre, 

a csillogó elméjű tudósra, világjárásaikra, 

a régi sikeres konferenciákra, 

fogadásokra, külföldi tudósokra, 

akik olyan elismerően csókoltak kezet 

a nagy Rozsnyói Árpád nejének. 

Remélte, hogy csak pár nehéz hónapot 

kell kibírni, és visszakapja azt a 

férfit, de most, hogy több mint egy 

éve él egy házsártos, nehéz ember 

mellett, már az ő legendás türelmét 

is kikezdte az idő. Most szeretett volna 

legalább valami szépet álmodni. 

Egy hét is alig telt el, és a rendbe 

rakott könyvespolc ismét foghíjas 

lett, az íróasztalon pedig egymás hegyén 

hátán a félig nyitott könyvek. A 

telefoncsengésre összerezzent, és futott 

át a nappaliba. 

– Árpád, szívem, – fogta be a 

kagylót – téged keresnek. 

– A gyerekek? Beszélj velük te! 

– Valamilyen szerkesztő, szívem, 

vedd át! 

Mikor meghallotta férje hangját, 

óvatosan letette a kagylót. Megállt a 

dolgozószoba ajtajában és nézte őt. 

– Igen, – simogatta homlokát a 

másik kezével a professzor – nagyon 

szívesen fiatal barátom. 

Ezt a hangot, a kedvességet olyan 

régen nem hallotta már a férjétől. 

Izgatott lett és hangtalanul, mosolyogva 

biztatta Rozsnyóit. 

– Bocsásson meg egy pillanatra, 

– felesége felé fordult – drágám, 

kedden délután tudunk fogadni egy 

szerkesztő urat? 

– Jöjjön kora délután, háromkor, 

– bólintott – hogy legyen elég időtök. 

Mindketten hosszan hallgattak, 

miután Rozsnyói letette a kagylót. 

– Mesélj, drágám, mi volt ez? 

– Cikket kérnek tőlem, cikket! – 

karolt Ágnesbe, és kihúzta magát – 

Nem felejtettek el, úgy látszik, tudunk 

még újat mondani a mostani fia 

talságnak is. 

Keddig az a négy nap olyan volt, 

mint a régi időkben. Rozsnyói megkérte 

feleségét, hogy tegyék rendbe 

együtt a könyvespolcot, mert a cikk 

elé egy bevezető interjút is készít vele 

a szerkesztő, legyen jó benyomása az 

itt dolgozóról. Ágnes virágot vágott a 

kertben és a legszebb vázában az íróasztal 

szélére tette. 

– Gyönyörű ez a rózsa! – szívta be 

mélyen az illatot Rozsnyói – Mi van 

ma, még csak vasárnap? 

– Igen, drágám, miért kérded? 

– Gondoltam, csapjuk agyon az 

időt! – karolta át felesége vállát – 

Egyszer igazán ebédelhetnénk valamelyik 

régi jó vendéglőnkben, utána 

meg nézzük meg a legújabb filmet! 

Te úgyis mindig a mozival nyaggatsz. 

Átölelte a nevető Ágnest, és finoman 

arcon csókolta. 

– De csak akkor, ha felveszed a 

szép világos öltönyöd. – húzódott el 

tőle. 

– Akkor neked 

is fel kell venned 

azt a szexis kivágott 

ruhád – ölelte 

át szorosan férje –, 

amiben a bécsi fogadáson 

olyan ellenállhatatlan 

voltál. 

Ágnes majdnem 

elsírta magát. 

Idejét sem tudta, 

mikor csókolták 

meg így egymást, 

ahogy most. 

A szerkesztő úr 

pontos volt, kedden 

háromkor Ágnes 

ment kinyitni a 

kert kaput és kísérte 

be a magas szőke 

fiatalembert férje 

dolgozószobájába. 

Kávét vitt be és narancslét, óvatosan, 

hogy ne zavarja a térdén jegyzetelő 

fiatalembert és a gondolataiban 

szemmel láthatóan valahol máshol 

járó férjét. 

– Köszönöm, drágám. – mosolygott 

rá Rozsnyói – Ülj le egy pillanatra! 

A cikk terjedelmesebb lesz, mint 

gondoltam, keményen kell majd dolgozni. 

Azt hiszem, egy most induló tudományos 

laptól nem szabad honoráriumot 

elfogadnom. Három hónap 

múlva kell leadnom. A feleségemnek 

jobb a memóriája, – kacsintott tréfásán 

a szerkesztő fiatalemberre – majd 

ő lesz az én lelkiismeretem. 

Rozsnyói professzor kipirult, még 

a szeme alatti ráncok is elsimultak, 

Ágnes nem is engedte ki így, felhevülten, 

a széljárta kertbe. Ő majd kikíséri 

a szerkesztő urat. 

Ágnes tudta, hogy férje ott áll az 

ablakban és izgatottan várja vissza, 

hogy beszámoljon az előbbi beszélgetésről, 

ahogy a régi szép időkben 

megszokták. 

– Így gondolta, asszonyom? 

A fiatalember rámosolygott, de 

még nem mozdult. Finoman igent 

bólintott, kezet nyújtott, és átcsúsztatta 

a férfi tenyerébe a kicsit átnedvesedett 

tízezer forintost. 

Dr. Szigeti Zoltán 


A Magyar Diabetes Társaság 

XX. Kongresszusa 

Tihany, 2010. április 22–25. 

Aközelmúltban került sor a hazai 

diabetológia legnagyobb 

seregszemléjére, a Magyar 

Dia betes Társaság (MDT) kétévente 

megrendezésre kerülő kongresszusára. 

Az esemény fővédnöke Romics 

László professzor, akadémikus és 

Dr. Rácz Jenő, a Veszprém Megyei 

Csolnoky Ferenc Kórház főigazgatója, 

a kongresszus elnöke Winkler 

Gábor professzor, az MDT elnöke 

volt. 

A rendezvényt rekord érdeklődés 

kísérte: a regisztrált résztvevők száma 

meghaladta az 1500-at. A benyújtott 

előadás összefoglalások értékelése, 

a programbizottság anonim 

döntése alapján 119 előadás 

hangzott el, illetve poszter került bemutatásra. 

Köztük hét bejelentett 

előadást és a csatlakozó szimpóziumokon 

két további előadást tartottak, 

s egy posztert is bemutattak az 

intézmény munkatársai. Az előadás 

kivonatokat magyar és angol nyelven 

közreadó Diabetologia Hunga - 

rica is korábban soha sem látott terjedelemben, 

248 oldalon jelent meg! 

A kongresszus – előre meghirdetve 

és hivatalosan bejegyezve – az első 

ma gyar orvos-szakmai „ÖKO” konferencia 

volt: a szervezés minden 

részlete a tudatos környezetvédelem 

jegyében szerveződött, újrahasznosítható 

anyagok, műanyagok helyett 

papír használatára került sor (pohár, 

zacskó). 

A társaságot alapító Magyar 

Imre professzor születésének 100. 

évfordulója alkalmából emlékelőadásra 

került sor és negyedik alkalommal 

adták át a Lilly Hungária által 

szponzorált, rangos, nemzetközi 

fórumok által is jegyzett Somogyi 

A tihanyi kongresszuson 

Prof. dr. Winkler Gábor, 

a II. Belgyógyászat-Diabetológia osztályvezető főorvosa 

diabetológiai munkássága elismeréseként 

„életmű-díjat”, 

a Magyar Diabetes Társaság legmagasabb kitüntetését, 

Pro Diabetologia díjat kapott. 

Gratulálunk! 

pályadíjat, amelyet idén Thomas 

Pieber professzor, a Grazi Egyetem 

tanszékvezetője nyert el. Neves külföldi 

előadók áttekintő referátumai 

gazdagították a négynapos, egészében 

igen feszes, esetenként három 

párhuzamos helyszínen futó programot. 

A bejelentett előadások mellett 

hét, szatellita rendezvényként meghirdetett 

cégszimpózium, két könyvbemutató, 

„Találkozz a szakértővel” 

(Meet the expert) konferencia, az 

OEP vezetői bevonásával sorra került 

finanszírozási konferencia kísérte 

a rendezvényt. A hagyományokat, 

hazai társ szakmai szervezetek meghívását 

követve, idén a Klinikai 

Kémiai Tár sa ság gal közös szimpózium 

került meghirdetésre. Harmadik 

alkalommal került sor a Civil Fórum, 

páciens szervezetek képviselőinek 

meghívására.. 

Most először, a Társaság éves 

közgyűlésén az MDT bejegyzett 

munkacsoportjai (Gyermek dia - 

betes-, Metabolikus-, Szakdol gozói-, 

Genetikai-, Terhes diabe tológiai- és 

Inzulinpumpa munkacsoport) is beszámoltak 

előző évi tevékenységükről 

és képet adtak az idei év feladatairól. 

A Gyermek szekció beszámolóját 

annak elnöke Dr. Blatniczky 

László tartotta. Intézetünket a rendezvényen 

népes csoport, 11 orvos és 

10 szakdolgozó képviselte. 

A hazai diabetológia nagy kihívások 

előtt áll. Rohamosan emelkedik 

a betegség és előállapotai által érin-

tettek száma, egyre nő a megbetegedéssel 

kapcsolatos egészségügyi ráfordítások 

összege. Ezért, mind nagyobb 

hangsúly helyeződik a korai 

felismerésre és az azonnal megkezdendő 

hatékony, komplex, célértékre 

történő kezelésre. Az MDT meghirdette 

a Nemzeti Diabetes 

Program újraindítását, s ennek keretében, 

Diabetes Prevenciós Nemzeti 

Kerekasztal létrehozását. Befeje - 

ződött az első hazai kockázat-alapú 

lakossági szűrés első fázisa, a nyár 

elején indul második szakasza, 

100.000 felnőtt személy bevonásával 

tervezve annak érdekében, hogy 

2011-2012-ben a kötelező lakossági 

diabetes szűrés terve megvalósulásra 

kerülhessen. Az MDT XX. 

Kongresszusa jól szolgálta e célokat, 

a szakterület elméleti és gyakorlati 

lehetőségeinek áttekintését, a továbblépés 

lehetőségeinek körvonalazását. 

Prof. dr. Winkler Gábor 

a Magyar Diabetes Társaság elnöke 

Dr. Blatniczky László 

a MDT Gyermekszekciójának elnöke 

beszámolója alapján 

Könyvismertetés 

Péter Ferenc (szerk): Gyermekendokrinológia 

Semmelweis Kiadó, Budapest, pp: 1-488., 2010 

Az elmúlt évtizedek szakmai 

fejlődésének jellemző tendenciája 

a specializálódás volt. A 

rohamosan gyarapodó tudásanyag 

szinte kezelhetetlen volta mára elengedhetetlenné 

teszi, hogy egy-egy 

nagy szakterületen a specializálódás 

a szintetizálás irányába is forduljon. 

Ennek a folyamatnak klasszikus 

példája lehet a Péter professzor által 

szerkesztett, most megjelent 

Gyermekendokrinológia című kézikönyv. 

A 25 fejezetre tagolt mű nem 

csak a szorosabban vett gyermekendokrinológia 

szakterületét fogja 

át, hanem – az alapgondolattal öszszekötve 

- kitekint a gastroenterológia, 

a nephrológia az immunológia, 

a genetika, vagy az anyagcsere 

betegségek irányába is, mintegy 

igazolva, hogy a rész és egész egysége 

csak harmonikus szintézissel 

együtt vezethet általános, magas 

fokú tudáshoz. Az általános gyermekgyógyászok 

felkészültsége nem 

nélkülözheti a könyvben megtalálható 

alapvető auxológiai(testi fejlődési) 

vagy képalkotó ismereteket 

csakúgy, mint az ortopédiai eltéréseket, 

vagy akár a nőgyógyászati 

vonatkozásokat. Napjaink ban az itt 

tárgyalt kálcium- és csont anyagcsere 

eltérések ismerete a gyermekek-ifjak 

fejlődésének homlokterében 

áll, ugyanúgy, mint a lassan 

népbetegséggé váló elhízás-metabolikus 

szindróma, vagy annak fenyegető 

veszélye, a kardiovaszkuláris 

megbetegedések és 2-es típusú 

cukorbetegség. A klasszikusan endokrinológiai 

fejezetek (növekedés, 

pubertas, mellékvese-, pajzsmirigy, 

diabetes) nemcsak logikus és mindenre 

kiterjedő ismereteket adnak 

tovább, hanem meghatározzák az 

egyes tünetek és állapotok racionális 

diagnosztikai módszereit és terápiáját 

is, amelyek – mint a pszichológiai 

fejezetből kitűnik – nem 

közömbösek az általában ambulanter 

vizsgált gyermekek és családjuk 

számára. A malignus betegségek 

endokrin vonatkozásai, vagy a 

szindrómák fejezetekből ismét csak 

az alapkoncepció ereje sugárzik. A 

mai korunk laboratóriumi módszereinek 

dzsungelében élő, nem laboros 

kollégáink rendkívül fontos és 

hasznos összeállítást találhatnak a 

hormonértékek referenciatartománya 

című fejezetben. 

Valamennyi fejezetnek közös vonása, 

hogy miközben kimerítő információt 

kíván adni az adott témában, 

eközben – algoritmikus logikájával 

– egyben motivációt indukál a prevencióra 

és a korai felismerésre. 

Az ízléses kivitelű kiadványt 23 

szerző jegyzi. Ők valamennyien egy 

fantasztikus közösség, a szakmailag 

indokolatlanul és érthetetlenül megszüntetett 

Budai Gyermekkórház ( 

ma „Telephely”-ünk) volt és jelenlegi 

munkatársai, Péter professzor 

több mint negyven éves debreceni 

és budapesti munkásságának élő 

gyümölcsei. A szerzők témájukban 

országos-, többen nemzetközi-hírnévre 

tettek szert, és méltó művelői 

szűkebb szakterületüknek. Jelentős 

számban ma a Szt. János kórház 

munkatársai, akik a tudásukat és tapasztalataikat 

továbbra is itt szeretnék 

– talán szervezettebben - az általános 

gyermekgyógyászat, mint a 

magyar egészségügy önálló alrendszere 

keretén belül a budai gyermekek 

számára kamatoztatni. 

A könyv igényes megjelentetése a 

Semmelweis Kiadó gondos munkáját 

dicséri. 

Ajánlom a kézikönyvet nemcsak 

gyermekendokrinológusoknak, vagy 

jelölteknek, de minden gyakorló 

gyermekgyógyásznak, és valamennyi 

olyan kollégámnak, aki munkája során 

gyermekek ellátásra is hivatott. 

Dr. Blatniczky László 


HÍREK – ESEMÉNYEK 

Főorvosi értekezletek 

A 2010. április 20-i értekezlet elején 

két osztályvezető főorvos búcsúztatására 

került sor. Dr. Boros Veronika 

a Gyermekgyógyászati és Kora - 

szülött osztály, valamint dr. Pelényi 

Attila a Gyermeksebészeti és 

Traumatológiai osztály vezetője 

megy nyugdíjba. A Vezetőség tagjai 

kiemelték, hogy valójában nem is 

búcsúztatásról van szó, hanem az 

eddigi munkájukat köszönték meg, 

hisz a jövőben is számítanak még a 

tapasztalatukra. Boros főorvos aszszony, 

akinek ez a Kórház volt az 

egyetlen munkahelye, kiemelte, 

hogy mennyire fontos volt számára 

az a pozitív együttműködés, amit itt 

megtapasztalt. Ezt mutatja az is, 

hogy a Princzkel főorvos asszony a 

PIC vezetője egy kis külön ajándékkal 

búcsúzott tőle, egy albummal, 

melyben az elmúlt közel 3 évben a 

Kórházban a PIC részlegen gyógyított 

babák fotói voltak. Pelényi főorvos 

úr hangsúlyozta, hogy munkája 

nem szolgáltatás, hanem szolgálat a 

beteg gyerekekért. 

Ezt követően a rehabilitációs osztályok 

szakmai beszámolója hangzott 

el. Dr. Fazekas Gábor osztályvezető 

főorvos kiemelte annak fontosságát, 

hogy a rehabilitáció széles eszköztárát 

alkalmazzák, és nagy hangsúlyt 

fektetnek a saját dolgozóik továbbképzésére. 

A tervek közül fontosnak 

tartotta egy osztályos szociális 

munkás jelenlétét, aki nem csak 

konzultációs jelleggel vesz részt a 

munkában. Dr. Tóth Ignác osztályvezető 

főorvos az integráció pozitív 

hatásaként említette az informatikai 

fejlesztéseket, pl. az EEG távleletezés 

lehetőségét. Problémaként jelezte 

viszont, hogy a III. kerületi lakosok 

aktív neurológiai ellátás terén az 

OITI-hez tartoznak, míg belgyógyászati 

területen a Szt. Margit 

Kórházhoz. Dr. Medveczky Erika 

osztályvezető főorvos kiemelte a 

gyermek-rehabilitációban alkalmazott 

korszerű eljárásaikat, a komplex 

rehabilitáció fontosságát, de súlyos 

gondként említette a szakorvos hiányt. 

Terveik között megemlítette az 


ambuláns ellátás fejlesztését, mivel 

erre nagyobb igény lenne, mint a 

fekvőbeteg-ellátásra. 

A május 13-i értekezlet az 

Orthopéd-Traumatológiai Osztály 

beszámolójával kezdődött. Dr. Kiss 

Jenő osztályvezető főorvos kiemelte, 

hogy több területen – pl. gerincsebészet, 

váll- és könyöksebészet – az 

egész országból érkeznek betegek az 

osztályra. Az ellátást nehezíti a tvk 

miatti műtétszámcsökkenés, és a 

tárgyi feltételek nem megfelelő volta. 

A másik napirendi pontban dr. 

Kurimay Tamás osztályvezető főorvos 

tartott előadást a zavart betegek 

ellátásának problémáiról. Az orvosszakmai 

áttekintésen túl a jogi és etikai 

aspektusokról is beszélt. Az előadást 

élénk vita követte, ahol többek 

között megfogalmazódott, hogy 

szükség lenne egy kórházszintű protokollra 

a témában, valamint egy 

pszichiátriai mobil team kialakítására. 

Dezsőné László Kornélia ápolási 

igazgató asszony a szakdolgozói hiányra 

hívta fel a figyelmet, a szakdolgozók 

több mint 10%-a tartósan távol 

van, és ennek a létszámnak a fele 

egyáltalán nincs visszapótolva. 

A június 9-i értekezlet a 

Semmelweis gyűrű ez évi kitüntetettjeinek 

megválasztásával kezdődött, 

majd dr. Detre Zoltán osztályvezető 

főorvos tartott beszámolót a 

Traumatológiai és Kézsebészeti osztály 

munkájáról. Kiemelte, hogy az 

elmúlt években több műtéti eljárást, 

először alkalmaztak az országban. 

Ezt követően dr. Szilágyi Szabolcs a 

Bér és Munkaügyi Osztály vezetője 

beszélt a munkaidő-nyilvántartás új 

szabályozásáról és az ezzel kapcsolatos 

intézeti változásokról (új munkaidőbeosztás-nyomtatványról, 

valamint 

az ezt remélhetőleg ősztől felváltó 

számítógépes programról). 

Hanusz Ákos a Műszaki osztály 

vezetője tartott még beszámolót az 

elmúlt egy év eseményeiről, valamint 

a közeljövő terveiről. A legtöbb 

gondot a vizesblokkok és a fűtési 

rendszer karbantartása jelentik. 

Tudja, hogy a jelenleg élő 2900 

munkalapra az osztályok visszajelzést 

várnak, de ezt fizikai képtelenség 

egy diszpécserrel megoldani. 

Akut feladat a viharkárok rendezése, 

ami folyamatban van. Ezzel párhuzamosan 

a tetőfelújításra fenntartótól 

kapott összeg is úton van. A napokban 

elkezdődik a Szt. János 

Kórház főbejáratának felújítása is, az 

Urológiai osztályon a vizesblokkok 

cseréje, az Ortopédiai osztály festése, 

valamint ha a fővárosi közgyűlés 

megszavazza az I. Belgyógyászat- 

Gasztroenterológia épületének felújítása. 

A csapadékvíz elvezetése a 

Szt. Margit Kórházban is gondot 

okoz, erről tanúskodott dr. Lengyel 

Zoltán osztályvezető főorvos hozzászólása 

is. Jánosi professzor úr a nővérszálló 

felújításáról kérdezte 

Hanusz Ákost, aki válaszában elmondta, 

hogy pénzügyi keret hiányában 

nem tud számottevő előrelépésről 

beszámolni. [Ehhez jelenthet 

segítséget az önszerveződés, ami egy 

alapítvány formájában már meg is 

történt, erről bővebben a 14. oldalon 

olvashat.] 

Pfizer adomány a műszaki 

osztály dolgozóinak 

200 db pólót adományozott a 

Pfizer Magyarország Kft. a műszaki 

osztály dolgozóinak. Segítve ezzel 

nélkülözhetetlen „kézműveseink” 

egységes és higiénikus osztályon, 

esetlegesen műtőben történő 

megjelenését. A Pfizer Ma gyar - 

ország Kft. szponzorációs tevékenységébe 

jól illeszkedik ez a tevékenység, 

hiszen jelentős összeggel 

támogatták korábban az 

Országos Mentőszolgálat munkatársainak 

új egyenruháját is.

Helytörténeti séta a János Kórházban 

Izgalmas helytörténeti sétára invitálta 

május 29-én a Hegyvidéki 

Helytörténeti Gyűjtemény és a PR 

csoport a János Kórház múltja iránt 

érdeklődőket. A megjelent mintegy 

50-60 résztvevőnek dr. Katona 

József főorvos úr mesélt a kórház 

múltjáról, az építkezés körülményeiről, 

az egyes épületek történetéről, 

hozzájuk kapcsolódó titkokról és legendákról. 

Mesélt a főorvos úr a régi 

orvoslásról, a gyógyítással kapcsolatos 

korábbi elvárásokról 

és felszereltségről, 

a gyógyító személyzet 

odaadásáról, a kórház 

háborúban és forradalmakban 

betöltött szerepéről. 

Meg tekint het - 

ték az érdeklődők a 

most rendezés alatt 

álló és nemsokára 

megnyíló kórházi kiállító 

helyet is. 

Folyamatban lévő beruházások, felújítások 

Jelenleg is zajlik a Szemészeti osztály 

épülettömbjének akadálymentesítése. 

A KMOP-4.4.3. uniós pályázaton 

elnyert 35 millió forintból 

egy új akadálymentes bejárat, hozzá 

vezető rámpa, 2 db vizesblokk és a 

belső folyosó átalakítása, a régi bejárat 

lépcsőinek felújítása, jelzőtáblák 

felszerelése és egy személyfelvonó 

beépítése fog megvalósulni. 

Meg kezdődött a főbejárat felújítása 

is. Ezen munkálatokra a kórház 12 

300 000 forintot fordít, amelyből 

megtörténik a bejárat feletti rész javítása, 

2 db üveg információs pult 

telepítése, a Szt. János szobor áthelyezése 

és a fedett főbejárati szakasz 

új burkolattal történő ellátása is. 

Búcsúzunk 

Tóth Gézáné Gurguly Eszter (1954-2010) 

2010. június 10-én mindnyájunk 

számára váratlanul elhunyt Tóth 

Gézáné Eszter, a Sebészeti osztály 

szakápolója. 

Gurguly Eszter 1954-ben született 

Székelyföldön, a Maros megyei ma 

1700 lelket számláló Makföldön. Itt, 

Erdélyben járt iskolába, kezdett el 

dolgozni egy almafeldolgozó üzemben, 

majd iskolái befejeztével kórházban. 

Itt volt szerelmes először, házasodott, 

gyermeket szült, majd elvált, s 

települt át Magyarországra új életet 

kezdeni, szerencsét próbálni az 1990- 

es évek elején. Itteni első munkahelye 

az azóta már megszűnt nyolcadik kerületi 

Kun utcai égési osztály volt. 

Kezdetben sem kerülte, inkább vonzották 

a nehézségek. 1993-ban került 

a Szent János Kórházba, a Tüdő-belosztályra. 

1995-től Tóbi Irén főnővér 

ápolói csapatában tanulta, érlelte a 

szakma, a betegellátás összes fortélyát, 

a gondosságot, a pontosságot, a 

tapintatot, a beteg komfortérzetének 

növelésére irányuló szemléletet. A 

közvetlen főnök, Irén Eszter haláláig 

az egyik legjobb barátnőjévé is vált. 

2005-ben, a Tüdő osztály megszűnésekor 

Eszter a Sebészeti osztályra került. 

a régi, otthonossá vált ápolói csapat 

szétszéledt a házban, viszont teljesült 

Eszter régi vágya és Kiss Sándor 

főorvos úr által vezetett Sebészeti osztályon 

dolgozhatott. Itteni főnővére, 

Pusztai Erzsi csak jót tud mondani 

Eszterről. Nagy munkabírású, munkára, 

a problémák megoldására mindig 

kész kollégaként emlékszik rá. 

Szerette a betegeket, következetes, 

lelkiismeretes ápolói hivatásának élő 

kolléga volt. „Eszti néni majd megoldja!” 

– cseng még Erzsébet fülében ma 

is a mondat. Sütött-főzött, karácsonykor 

bejglit, az orvosoknak kávét, még 

a kávéfőzőt is behozta Ercsiből. Meleg 

szívű, jó kolléga és ember volt, sajnos 

már így múlt időben. Mindkét főnővér, 

Erzsébet is és Irén is messze elnézve, 

mosolyogva emlékszik Eszter 

almás pitéjére. Az illatára, az alma-réteg 

vastagságára, a porcukorral behintett 

tetejére. A május 12-ei Ápolók 

Nemzetközi Napja alkalmából ápolási 

igazgatói dicséretben részesült. 

Nagyon örült neki, munkája, a három 

műszak, a hajnali kelések, a hosszú 

műszakozások elismeréseként értékelte. 

Elment Egyiptomba férjével pihenni 

egy hétre, hazajöttek, s a tv 

előtt ülve meghalt. Sok újjá - 

élesztésben vett részt, naponta szembement 

a halállal, s ahogy más sem, a 

magáét ő sem tudta megoldani. 

Szeretettel gondolunk rá: 

barátai, kollégái, és munkatár sai 


A 2010. április 26-i értekezleten meghívott 

előadóként a MESZK részéről 

Dr. Kálmán Lászlóné beszélt a budapesti 

területi szervezet munkájáról. 

Elmondta, hogy a SE Magatartás - 

tudományi Intézetével közösen felmérést 

készítenek a szakdolgozók 

pszichés terheléséről. Az eredmények 

fényében cselekvési programot fognak 

kidolgozni. 

Ezt követően a rehabilitációs osztályok 

főnővéreinek ápolásszakmai 

Főnővéri értekezlet 

beszámolóját hallhattuk. Reithoffer né 

Kiss Mária is kiemelte az osztály nagyon 

jó akadálymentes környezetét. 

Hangsúlyozta, hogy az ápolók fizikai 

terheit csökkenteni kell, ehhez a 

gyógytornászokkal közös gyakorlati 

oktatást szeretnének szervezni. Alt - 

mann Mariann a szakdolgozói fluktuációt 

tartja a legnagyobb kihívásnak és 

azt, hogy kevés a szakképzett dolgozó 

és sokan idősebbek is, ami a betegmozgatásban 

jelent folyamatos problémát. 

Boldog Ibolya kiemelte, hogy a 

gyerekellátásban a szülő educatioja is 

alapvető az eredményességhez, és ő is 

hangsúlyozta a gyerekbarát környezet 

kialakításának fontosságát. 

Wetzelné Gál Anna ápolási igazgató-helyettes 

az ápolási projektek bein - 

dításáról beszélt, illetve arról, hogy néhány 

témában még nincs meg a kellő 

létszám. Felvetette továbbá a szakdolgozói 

létszámhiány problémáját, és ennek 

kihatását a szabadságok kiadására. 

Április 29-én „Klinikai kutatások a 

Neurológiai Osztály – Stroke Cent - 

rum ban. Tudományos együttműködés 

– eredményes tevékenység” címmel 

került sor tudományos ülésre. 

Az üléselnök: prof. dr. Jánosi András 

a Tudományos Bizottság Elnöke 

volt. Az előadások: Dr. Folyovich 

András: A szerum nociceptin-szintjének 

változása akut ischaemias 

stroke-ban, ischaemias szívbetegségben 

és peripheriás érbetegségben; 

dr. Horváth Sándor (Flór 

Ferenc Kórház): Az akut ischaemias 

stroke thrombolysis kezelése. 

Ellátás a budapesti régióban.; dr. 

Kaszás Nóra: A Szent János 

Kórházban 2009-ben thrombolysissel 

szerzett tapasztalatok; dr. Farkas 

Zsuzsa (SE Neurológiai Klinika): 

Tremorok differenciáldiagnózisa; 

dr. Vastagh Ildikó ( SE Neurológiai 

Klinika): A Fábry-betegség neurológiai 

szövődményei. 

Május 6-án az I. Belgyógyászati és 

Tudományos ülések 

Gasztroenterológiai Osztály a Magyar 

Gasztroenterológiai Társa sággal és a 

Magyar Ultrahang Társa sággal közösen 

szervezett tudományos ülést 

„Aktualitások és kuriózumok a gasztroenterológiában” 

címmel. Az üléselnökök 

dr. Székely György és dr. Siket 

Ferenc főorvosok voltak. A szűkebb 

tematika a gasztroenterológia és az 

infektológia kapcsolata volt. Az előadók: 

dr. Kocsis Sándor: Ismeretlen 

etiológiájú gastroenteritisek; dr. 

Siket Ferenc: Fer tő ző gastroenteritis: 

Differenciáldiagnosztikai problémák 

a gasztroenterológus szemszögéből; 

dr. Székely György: A kezelés dilemmái 

gastroenteritis járvány esetén; 

dr. Szilvás Ágnes: A gyulladásos bélbetegség 

biológiai terápiája – diagnosztikus 

aktualitások; dr. Tóth 

Gábor Tamás: Gyulladásos bélbetegség 

– a biológiai terápia kivitelezése. 

Tanulságos esetek közül egy került 

bemutatására dr. Bóka Béla ismertetésében, 

aki egy ismeretlen eredetű 

magas Westergreen értékkel kezelt 

betegről számolt be. 

Május 27-én a Kórház Tudo - 

mányos Bizottsága dr. Pelényi Attila 

osztályvezető főorvos elnökletével 

tudományos ülést tartott „Szemel - 

vények a gyermeksebészeti és traumatológia 

betegek ellátásáról” címmel. 

Hét igen érdekes előadást hallhattunk: 

dr. Pelényi Attila főorvos: 

Floating elbow; dr.Bazsika Anna főorvos: 

A Gyermek Intenzív Osztály 

feladatai napjainkban – dr. Kra - 

liczky né S. Erzsébet főnővér: 

Polytraumatizált betegek ápolása a 

Gyermek Intenzív Osztályon; dr. 

Pászti Ildikó Mária főorvos: Korrosiv 

bélsérülésekről gyermekkorban; dr. 

Gyüdi István főorvos: Bokatörések 

gyermekkorban; dr. Veress Andrea 

adjunktus: Reconstructios sebészeti 

beavatkozások; Hatvani Dorottya 

gyógytornász: Az SMR és trigger 

massage alkalmazása a gyermektraumatológiai 

fiziotherápiában. 

Új ultrahang-készülék a gasztroenterológiai ambulancián 

Új ultrahang készülékkel gazdagodott az I. Be lgyó gyá - 

szati osztály gasztroenterológiai ambulanciája. Kór - 

házunkban elsőként Magyarországon, 1978 óta működik 

gasztroenterológiai labor. Évtizedekig tartott, amíg a 

szakma elérte, hogy a gasztroenterológiai munka része 

legyen ez a diagnosztika. Idő közben újabb készülékek 

kerültek az osztályra, amely a gasztroenterológiai diagnosztika 

egyik oktató központjává vált. Hazánkban elsőként 

végeztek itt ultrahang vezérelt máj mintavételt, publikálták 

a májkeringés doppler-vizsgálatának, a háromdimenziós 

hasi ultrahang diagnosztikának, valamint a végbél 

háromdimenziós ultrahang vizsgálatának az eredményeit. 

Időközben a készülékek cserére szorultak, amit 5 

éven át az „Alapítvány a Krónikus Májbetegekért” finanszírozott. 

Idén nyílt lehetőség arra, hogy a fenntartó 

Fővárosi Önkormányzat támogatásával a kórház egy új, 

Hitachi típusú ultrahang készüléket vásároljon. A készülék 

az összes hasi szerv diagnózisára alkalmas, kiválóan 

segíti a betegségek időben történő felismerését és gyógyítását. 

22 • A Mi Kórházunk

HÍREK 

Május 15-én szűréssel egybekötött 

Egészségnapot szervezett a XII. kerület 

Hegyvidéki Önkormányzat. Az 

eddigi szokásoknak megfelelően az 

önkormányzat ismét segítséget kért 

kórházunktól a szűrések minél szélesebb 

körű elvégzése érdekében. Az új 

Egészségnap a Hegyvidéken 

helyszín és a kevéssé csalogató időjárás 

ellenére most is sokan várakoztak 

a SportMaxban felállított pavilonoknál. 

Érszűkület szűrést végzett dr. 

Csitáry Gábor, a III. Belgyógyászat 

adjunktusa, hallásvizsgálatot Dr. Kiss 

Sándor adjunktus úr, szájüregi szűrést 

Dr. Földi Tímea fogorvos a Fül-Orr- 

Gégészeti osztályról, szemészeti szűrést 

Dr. Bodrogi Petra szakorvos, helicobakter 

szűrést Bárkányi Anna az I. 

Belgyógyászati Osztályról, valamint 

csontritkulás vizsgálatot végzett Dr. 

Fükő Zita főorvos asszony, és asszisztenseik. 

Orvosaink és segítőik munkáját 

nagyon köszönjük, minden bizonynyal 

hozzájárultak a prevenció és az 

egészségtudatos szemlélet további 

elterjedéséhez. 

Új ápolási igazgató-helyettes a 

János Kórházban 

A főigazgató asszony által kiírt belső 

pályázat eredményeként 2010. június 1- 

től Felföldi Katalin főnővér tölti be a 

János Kórházban az ápolási igazgatóhelyettesi 

munkakört. Az Ápolási osztály 

vezetésével – pályázat kiírásáig és 

eredményes elbírálásáig – Horváth 

Tamásné lett megbízva. Mindkét kollégánknak 

gratulálunk és eredményes 

munkát kívánunk! 

Elnök 

Dr. Rácz Jenő 

Előző elnök 

Dr. Varga Ferenc 

Jelölt elnök 

Dr. Velkey György 

A Magyar Kórházszövetség 

tisztségviselői 2010–2013 

A 2010. április 21–23. között megrendezett XXII. Kongresszus tisztújító 

szavazásán megválasztották a Magyar Kórházszövetség tisztségviselőit: 

Elnökségi tagok 

Dr. Csidei Irén 

Dr. Fülöp Rudolf 

Dr. Golub Iván 

Dr. Varga Gábor 

Dr. Antal Gabriella 

Dr. Svébis Mihály 

Halmosné Mészáros 

Magdolna 

Dr. Ari Lajos 

Vezetőségi tagok 

Egyetemek 

Dr. Kollár Lajos 

Országos intézetek 

Dr. Ofner Péter 

Tüdőkórházak 

Dr. Fülöp Rudolf 

Gyermekkórházak 

Dr. Harmat György 

Pszichiátriák 

Dr. Pollák Csaba 

Krónikus intézetek 

Prof. Dr. Veress Gábor 

Dr. Tótth Árpád 

BM, IM, MH, MÁV 

Dr. Rudner Ervin 

Egyházi intézetek 

Dr. Trombitás Zoltán 

1000 ágy feletti 

kórházak 

Dr. Pintérné 

dr. Gönczi Ágnes 

Dr. Csidei Irén 

500-1000 ágy feletti 

kórházak 

Dr. László Imre 

Dr. Pusztai Dezső 

Harsányi Imre 

500 ágy alatti kórházak 

Dr. Baráth Lajos

Ápolók Nemzetközi Napja 

2010

A Mi KÃ³rhÃ¡zunk 2010. jÃºnius - Szent JÃ¡nos KÃ³rhÃ¡z

Create successful ePaper yourself

Delete template?

Save as template?