A Mi Kórházunk: 2003. augusztus (V/4) - Szent János Kórház
A Mi Kórházunk: 2003. augusztus (V/4) - Szent János Kórház
A Mi Kórházunk: 2003. augusztus (V/4) - Szent János Kórház
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
Egy nap... • Egy nap... • Egy nap... • Egy nap... • Egy nap...<br />
„A részvétel semmi,<br />
csak az eredmény számít”<br />
Interjú Nemes Istvánnal, az Ellátási Osztály vezetõjével<br />
– 2000. március 1-én kezdtem a<br />
<strong>Szent</strong> János Kórházban dolgozni, így<br />
a gazdasági–mûszaki ellátás területén<br />
a legrégebben az Intézetnél dolgozó<br />
osztályvezetõ vagyok. Egy multinacionális<br />
cégtõl jöttem át, de az<br />
egészségügy sem idegen terület számomra.<br />
10 évig a Pest Megyei Flór<br />
Ferenc Kórház volt a munkahelyem,<br />
és a feleségem is az egészségügyben<br />
dolgozik.<br />
– Hogyan fogadták a munkatársai?<br />
– <strong>Mi</strong>elõtt erre a kérdésre válaszolnék,<br />
engedje meg, hogy röviden vázoljam<br />
az akkori helyzetet.<br />
A kinevezésem elõtt néhány hónapig<br />
nem volt vezetõje az osztálynak.<br />
A feladatot megosztva, megbízás<br />
alapján csoportvezetõk látták el.<br />
A létszám hetven fõ körül mozgott,<br />
túlnyomó többségben fizikai dolgozók.<br />
Az osztály ügykörébe tartozott a<br />
klasszikus gondnoksági feladatokon<br />
(kommunális szemétszállítás, telefonközpont,<br />
parkfenntartás, javítások<br />
megrendelése) túlmenõen a külsõ<br />
és belsõ szállítás (beleértve a házon<br />
belüli mentõszállítást is), a rovarirtás,<br />
a veszélyes hulladékgazdálkodás,<br />
a portaszolgálat biztosítása és<br />
az Intézet területén szétszórtan elhelyezkedõ<br />
férfiszállások üzemeltetése.<br />
Jellemzõ, hogy e szerteágazó<br />
feladatok ellátásához semmiféle informatikai<br />
háttér nem állt rendelkezésre,<br />
az osztályon mindössze egy<br />
villanyírógép volt. A gépjármûpark<br />
elavult, korszerûtlen, életkora meghaladta<br />
a 10 évet.<br />
Az Intézet anyagi helyzete katasztrofális<br />
volt, kirendelt önkormányzati<br />
biztos felügyelte a mûködést. Az<br />
évek óta elmaradt bérfejlesztés következményeként<br />
feszült munkahelyi<br />
légkör, fásult, elkeseredett, egzisztenciális<br />
bizonytalanságban lévõ<br />
munkatársak fogadtak. Többen tartós<br />
betegállományban voltak, sokan<br />
évek óta nem tudták kivenni a szabadságukat.<br />
A munkafolyamatok<br />
szabályozottsága rendkívül alacsony<br />
szintû volt, a munkaköri leírások pedig<br />
formálisak, ezért azt még csak<br />
tudták a dolgozók, hogy mit kell tenni,<br />
de hogy hogyan, az már nem volt<br />
egyértelmû. Keretgazdálkodásnak<br />
nyoma sem volt.<br />
Ebben a helyzetben talán nem<br />
kell ecsetelnem, hogy milyen fogadtatásban<br />
volt részem. A levegõben<br />
volt az a kimondatlan várakozás,<br />
hogy ez a kívülrõl jött világmegváltó<br />
is majd csak belebukik.<br />
Elodázhatatlan volt az osztály<br />
feladatainak profiltisztítása, a munkafeltételek<br />
javítása, az informatikai<br />
fejlesztés és nem utolsó sorban a<br />
szemléletváltás.<br />
– A vezetõség támogatta ebben?<br />
– Ez nem volt kérdés. Az elsõ<br />
perctõl kezdve élveztem a bizalmat<br />
és a segítõkész támogatást. Az osztály<br />
szervezeti felépítésének átalakításával<br />
kezdtük. A portaszolgálat az<br />
önálló Rendészeti és Védelmi Osztály<br />
alárendeltségébe került. Kialakult<br />
az osztály jelenlegi szervezeti<br />
felépítése, amely a Szállítási Csoportot,<br />
a Gondnoksági Csoportot és a<br />
Gazdasági Ellenõrzési Csoportot foglalja<br />
magába. Fokozatosan megvalósult<br />
az elengedhetetlen informatikai<br />
fejlesztés is: mára hat darab fejlett,<br />
hálózatba kapcsolt számítógépen<br />
dolgozunk. A korszerûtlen, gazdaságtalanul<br />
üzemeltethetõ gépjármûpark<br />
egy részét leselejteztük és értékesítettük,<br />
másik részét korszerû<br />
Volkswagen személy- és haszongépjármûvekre<br />
cseréltük. Célunk az egy-<br />
Tisztelt Olvasók,<br />
Kedves Kollégák!<br />
A nyári szabadságok után<br />
olykor komoly erõfeszítésekkel<br />
jár ismételten a napi munkára<br />
koncentrálni, visszazökkenni a<br />
hétköznapok „bájos zakatolásába”.<br />
… napsütés, balzsamos szél,<br />
kiadós mediterrán vacsorák<br />
után egy jéghideg Ozujsko Pivo<br />
a horvát tengerparton, hatalmas<br />
beszélgetések a barátokkal<br />
– ugye önöknek is ismerõs? És<br />
valahogy más ez az érzés …<br />
még most is ..., pedig már eltelt<br />
néhány hét!<br />
Remélem, Önök is feltöltõdtek,<br />
kipihenték magukat – s továbbra<br />
is örömmel lapozgatják<br />
A <strong>Mi</strong> Kórházunk oldalait.<br />
Önök – <strong>Mi</strong> – a <strong>Szent</strong> János Kórház<br />
aktív munkatársai együtt<br />
szerkesztjük, és együtt olvassuk<br />
ezt az újságot.<br />
Szeretném, ha a tartalom és<br />
forma összhangja tovább erõsödne,<br />
s egyre több olyan cikk<br />
jelenhetne meg, amely mind a<br />
szakma, mind a laikusok számára<br />
egyaránt érdekességként<br />
szolgál.<br />
<strong>Mi</strong>ndehhez az Önök javaslataira,<br />
kreatív ötleteire, tapasztalataira<br />
is feltétlenül szükség<br />
van, hiszen – meggyõzõdésem<br />
– az eredményes munka a jó<br />
csapatjátékosokban rejlik! Postaládánk<br />
mindig nyitott az<br />
Önök számára!<br />
Jó Munkát és Szép Napokat<br />
kíván Önöknek a fõszerkesztõ!<br />
<strong>2003.</strong> <strong>augusztus</strong> www.janoskorhaz.hu<br />
3
Change language