1 TARTALOM E SZÁMUNK SZERZŐI: - Beszél a márvány

te Kodálytól, hogy hogyan bírja ki azt a rettenetes szagot, amely ilyen helyeken lenni szokott.
Kodály megfelelt:
– Amikor egy-egy dalt találok, Arábia minden illatát érzem, s nem veszem észre, hogy istállóban
vagyok. Mennyivel szebb muzsika ez, mint az a zenei pornográfia, amelyet előkelő családoknál
olyan drága zongorán játszanak, aminek az árából egy szerény kis házat lehetne venni!
Szerencse – mondja Kodály –, hogy kutatásaimban egy útra kerültem Bartókkal, mert egyedül
összeroppantam volna. De a kutatásnak meglett az eredménye:
– Úgy jártunk – mondotta –, mint a bibliai pásztor, aki apja szamarait kereste s helyettük egy királyságot
talált. Az a döbbenetes hang, amely ezekből a régi dalokból kiárad, meglepő. Nem ismerünk
eleinte a magyar jellegzetességekre. Úgy érezzük magunkat, mintha ősapáink nehéz fegyvereit emelgetnénk.
Nem bírunk velük. Nem tudunk mihez kezdeni velük.
Támadásoknak is ki voltak téve. Szinte hihetetlen lenne, ha nem támadták volna meg őket, az önzetlen,
fáradhatatlan kutatókat. Azzal, vádolták meg mindkettejüket, hogy oláh melódiákat csempésztek
a magyar zenébe. Pedig Bartók, éppen ezen kutatások alapján külön könyvet írt az oláh zenéről, s
ebből a könyvből tanulják most az oláhok nemzeti muzsikájukat.
Beszélt a magyar falu és város viszonyáról, mint kultúrfokról. A magyar paraszt idegenkedik a
várostól, nem úgy, mint a francia, vagy az olasz, amelynél a város a falu kultúrájának betetőzését jelenti.
Majd ha a magyar falu és város találkozik egymással, akkor élünk majd igazi kultúréletet. Majd
egy hatalmas borospincéhez hasonlította a magyar zenét, amelyben a székely dal a 100 éves tokaji,
amelyből azonban bármennyit iszunk, sohasem fogy ki.
A magyar katonára – fejezte be előadását Kodály Zoltán – nem ismert rá az édesanyja sem,
amikor visszatért az orosz fogságból. A magyar dal valóságos babiloni fogságban volt eddig, ne
aggasszon bennünket az, hogy eleinte nem ismerünk rá, majd hozzászokik a fülünk és megszeretjük.
A közönség viharos tapssal honorálta Kodály nagyszerű előadását, amelyet Basilides Mária
operaénekesnő fellépése követett. A kiváló művésznő 11 székely dalt adott elő Kodály gyűjteményéből.
A dalok egytől-egyig óriási hatást keltettek, különösen a pergőbb ritmusú Kit kéne elvenni,
a Kitrákotty mese, amelynek utolérhetetlen hangutánzó instrumentálása tetszett nagyon, s az
Asszony, asszony..., amelyet meg is kellett ismételniök. Basilides Máriát ugyanis maga a szerző kísérte
zongorán.
A szombati est felejthetetlen marad mindazok előtt, akiknek érzékük van a magyar zene kultúrája
iránt. A Bessenyei Kör vezetősége is nagy és elismerésre méltó kultúrmissziót teljesített,
amikor lehetővé tette ennek az estnek a megtartását. Reméljük, hogy minden évben részesei lehetünk
egy ilyen Magyar est gyönyörű élvezetének.
A díszes közönség körében ott láttuk dr. Kállay Miklós főispánt feleségével, dr. Bencs Kálmán
m. kir. kormányfőtanácsos polgármestert feleségével, Szohor Pál főjegyzőt és helybeli hivatalok
vezetőit.
V.
(Nyírvidék, 1926. nov. 9. 2. o.)
1 2