1 TARTALOM E SZÁMUNK SZERZŐI: - Beszél a márvány

József. Mind régi nemes kállói család sarjai, a Toka fiú abból a családból való, amelynek tagjai
századok óta adják örökül nemzedéktől nemzedéknek a Kállai kettős emlékezetét.
Kodály jegyzeteket ír. A leányok, legények dalolni kezdenek, minden jellemző, értékes dallamot,
szöveget lejegyez, lekottáz.
A vasárnapi istentisztelet vége, hozzák az ősi ónkupákat és ezüst kelyheket, megérkezik
Görömbei Péter lelkész is, akinek nagyértékű könyvtárában a minden kulturális vonatkozás iránt
érdeklődő látogatók ritkaságokat fedeznek fel.
A leányok, legények táncra állanak, megpendül a húr, szól a Kállai kettős kuruckorbeli dallama,
amelyet egykor a síp hangja cifrázott. A fiatalok járják a táncot és Kodály gyönyörűséggel,
meghatódottan figyeli azt a táncot, amellyel együtt a szöveget is dalolják. Erő és báj van a vitézi
táncban, amely után Kodály kijelenti, hogy filmre kell venni, be kell mutatni Pesten az Urániában,
mindent meg kell tennünk, hogy a magyar kincs el ne kallódjék, terjesszük, elevenítsük fel
széles körben a Kállai kettőst. A tánc után Csépány Jenő fényképész csoportképet készít a táncosokról,
akik mögött Balázs Ferke muzsikusai is felsorakoznak.
Kodály, Kardos István, Kiss Lajos és a Nyírvidék munkatársa is elhelyezkedik a csoportban,
amelynek felvétele után a táncosokat külön is lefényképezik a Kállai kettős egy táncmozdulatában.
Görömbei Péter lelkész ebédre invitálja Kodályt és kíséretét, akik a kállói magyar konyha
kultúráját is dicséretekkel halmozzák el. A társas ebéden ott vannak Kálló egyházi emberei, Toka
Sándor főbíró, Nagy Pál György kurátor, ott volt Czérna Sándor uram is, régi híres kállói gazda,
aki ebéd után jóízű nótákkal tartotta a társaságot. Kodály zsebéből természetesen itt is előkerült
az öntöltő toll, a kottapapír, és Czérna bácsi dalai a zenetörténeti kutatások számára adtak a fehér
abrosz mellett anyagot.
A tudományos kirándulás egyik érdekes mozzanata volt annak az orgonának megtekintése,
amelyet Kálló felejthetetlen főorvosa, Jósa András készített, akinek emlékét olyan áhítattal idézik
itt fel minden házban. „Mélás” ember volt, mondja róla Czérna uram, és érdeklődésünkre megmondják,
hogy ez az itteni régi emberek nyelvén tréfást jelent. Az orgona, amely most Jósa András
egykori „famulusa”, Seszták Györgynél van, komoly hangszer, amelynek láttára újabb csodálattal
gondolunk Jósa András rendkívüli képességeire, fölényes akaraterejére. Az orgona a legapróbb
részletekig nagy gonddal kidolgozott hangszer, amely egy ízben már egyik szabolcsi templomban
dicsérte zengő hangjával az Urat. Díszes homlokzatán ez a felírás van: Dr. Jósa András,
Nagykállóban 1879.
Seszták György, aki az orgonát ajándékba kapta Jósa Andrástól, érdekes mozzanatokat mesél
el a hangszer készítésének körülményeiről. Mindnyájunknak az az érzése, hogy ennek az orgonának
ott kell hirdetni Jósa András emlékét, ahol minden az ő halhatatlan szellemét hirdeti, a
Szabolcs vármegyei Jósa Múzeumban.
Kodály és kísérete a délutáni órákban autózott vissza Nyíregyházára, ahonnan a kiváló tudós
a gyorsvonattal utazott haza Budapestre.
(Nyírvidék – 1926. nov. 12. 3. o.)
1 4