1 TARTALOM E SZÁMUNK SZERZŐI: - Beszél a márvány

Széljegyzetek a Kodály-matinéhoz
Virágos május második napjának délelőttjén virágba borult Szabolcs szívében a magyar dal ősi
fája. Így, ahogy olvassátok, szinte meseszerűen hangzik, de mégis úgy volt annak a szépszámú
közönségnek legnagyobb és legnemesebb gyönyörűségére, amelyik megérezte ennek a kivirágzásának
eljövetelét. Még most is annyira átmelegíti lelkünket a nagyszerű átélés tüze, hogy nem
is tudunk szemrehányást tenni azoknak, akiket szerettünk volna ott látni, csak őszintén sajnáljuk
őket, hogy lelkileg szegényedtek meg a – szeretjük hinni – véletlen távolmaradásuk miatt. Pedig
Nyíregyháza nem is olyan régen vezető szerepet vitt a magyar zenepártolás történetében. Sokan
azt hittük, hogy ez a leányzó meghalt, és íme vasárnap kiderült, hogy csak aludt, de diadalmasan
felébredt.
Hogy vált ez lehetségessé
Pár éve került ide egy vérbeli, fiatal zenész. Telve nemes ambícióval és termékenyítő energiával,
aki nem elégedett meg azzal, hogy hivatásának megfelelően bizonyos heti óraszámban tanítja
az éneket és zenét, de tenni is akart valamit a nyíregyházi eliszaposodott zenekultúra zsibbadtságának
felébresztésére, és összefogva a városi tisztviselők dalárdájával, létrehozta ezt a csodálatos
örömünnepet. Vikár Sándor művész-tanáré az érdem oroszlánrésze. Hogy a Városi Színház
színpadáról bíztató reménységgel indult újra diadalmas útjára a magyar dal.
Olyan műsort állított egybe, amely a legnagyobb magyar dalszerzőnek, dr. Kodály Zoltánnak
legszebb alkotásait szólaltatta meg. A műsor fajsúlyát mi sem jellemzi jobban, mint az a ritka
eseményszámba menő körülmény, hogy a szerénységéről ismert szerző – bár a legritkább esetben
szokott vidéken megjelenni – személyesen vett részt a matiné műsorának főpróbáján, és vasárnap
megkapó közvetlenséggel hirdette a magyar kultúra újjászületésének evangéliumát.
Az ünnepélyen vitéz dr. Bessenyei Lajos tankerületi főigazgató üdvözölte dr. Kodály Zoltánt
klasszikus tömörséggel és meleg megértéssel.
A műsorszámok között számos első bemutató volt Kodály Zoltán legújabb szerzeményeiből.
Ilyenek voltak az állami tanítóképző gyakorló iskolásai által előadott Vásárosdi és Bent a bárány,
továbbá a gör. kat. elemi iskolások által énekelt Ég a gyertya és Kecskejáték.
Derűsen hatott a községi polg. fiúiskola előadásában a Túrót eszik a cigány kezdetű dal. A
szebbnél szebb műsorszámok közül mindegyik megérdemelné a legmelegebb elismerést, de terünk
nem engedi. Nem hallgathatjuk el azonban azt a kedves, és esztétikai hatásában is ritka jelenséget,
amit a Kálvineum tanítóképzősei nyújtottak, mikor a Pünkösdölő dal éneklésére egy-egy
pünkösdi rózsával állottak ki.
Az utolsó műsorszámot, A magyarokhoz c. kánont a szerszerző itt hallotta először vegyes kartól.
400 énekes megrendítően fenséges hatású teljesítménye volt ez, aminek hatását szavakkal jellemeznünk
lehetetlen. Ezt a monstre-énekkart is Vikár Sándor vezényelte.
A magyar dal ősi fája kivirágzott Szabolcs szívében dús virágzással, ennek nyomában pedig
dús termés szokott járni, csak a fagy meg ne ölje ezt az életképes rügyezést.
(Képes Szabolcs – 1937. május)
2 4