1 TARTALOM E SZÁMUNK SZERZŐI: - Beszél a márvány

— 1942 —
Rákos Sándor
Kodály Zoltánhoz
(Nyíregyházi látogatása alkalmából)
Egek tornyából ég alatti rejtett
úton át éred a kazamatát,
mely mélységéről hallgat a leejtett
kő előtt is, mert koppanást nem ád:
aki közülünk szenvedéssel áldott
szíve a ritmust zenévé veri,
itt tanult meg, elhamvadt csalogányok
halott lelkétől szépet zengeni.
Itt vergődött; még tűz égett alatta
korom manója két szemére ült,
üvöltő szellem, ki testét eladta,
halló fülének nagyon megörült,
szaglására a füst rakott bilincset,
tapintását elfödte a parázs,
de vére folyton hallotta a kincset
s folytán nem tört a csalogányvarázs.
A kínok kútját nem lehet kimerni
s üres vedre a telit tartja meg;
le üres tudat fájdalomra lelni,
fel tudattalan kínnak vedre megy:
s ahogy szemünk sem szaggatja meg színben
s formában azt, mire sűrűn pillant,
neves s nevetlen szenvedés a szívben
elkülönült s mégis összevillant.
S ő csak feküdt pincéjében a légnek
és forrt benne a titok, mint a seb
melynek tüzében ezer pokol éget
és úgy dobban, mint induló sereg:
miért is mondjam meg, hogy ő Te voltál
és Te lábadnál kuporgott a szó,
mely mint szent csontot drágamívű oltár
összetart mindent, mi kimondható.
Talány az is, mit hoztunk valahonnan
s mit itt találtunk, éppoly talány,
honunk titka nem oldódik a honban,
más csillagon is éltünk már talán:
több testünkben a zene közös lélek
keresi bennünk az őslétezőt,
kit ismeretlen Tejút szekerének
bakján látnak a mennyei mezők.
Titkok tudója, Isten csipkebokra,
miattad minden átok tűnjön el,
holdsugárfényed hintsd rá a vakokra
s szárnyalj angyalok seregeivel:
testünk pecsétjét rendelés ha bontja
és ölébe vesz föld édesanyánk,
millió madár dalát érted ontja
s könnyét is érted záporozza ránk.
Rokonai, a rab felhőleányok,
ha elfordult bősz gazdájuk, a szél:
az üvöltőtől lopva rövid álmot
úgy érezték, fogoly bátyjuk beszél;
3 0