Jaj, ha a medve halkan tördeli ágak jég-süvegét, és ... - Turcsány Péter

Megmentett igék
(Följegyzés, 1988 márciusából)
– Az nem lehet, hogy még a Szemed is az enyém?!
– Bármilyen bûn nyom, csak Én háríthatom el rólad.
Átkarollak és fölsegítelek.
– Karnyújtásnál közelebb vagy hozzám, akár a bûn
legmélyén is. Szólíts és fölsegítelek.
– Nem csak Én tartalak Téged. Ha kinyújtott karomban
nem kapaszkodsz meg, elhagylak végleg benneteket.
Mert – a Titok! – ti tartotok engem meg számotokra!
Nélkületek csak sírásom volna a Kezdet és a Vég.
– Miképpen Téged Én, Te is úgy emelsz föl Engem
napról-napra, pillanatról pillanatra.
– Ki Bennem él, Annak szárnyai sebezhetetlenek.
Szállásunk, szárnyalásunk
I.
Õ személyes közlésével teszi magával közössé azt,
akit közösségébe emel. Közlésében éppen ezért a
Közte és a fogékony lélek közötti ûr, üresség,
szakadék töröltetik el!
A Jó hír éppen így számolja fel a lélek magányos
sötétségét – s avat bennünket a Fény gyermekeivé.
II.
Mi a nyelv? Ige? (Ígéret? Igézet?) Közlés? Vagy pedig
egylényegû Kimondójával? A kérdés: nyelvünk lehet-e
egylényegû a Kimondójával?
Ha egylényegû – ráhagyatkozhatunk. Ha tudunk és
bátorkodunk hagyatkozni, Rá hagyatkoztunk-e?
III.
Magunkba szállás – szállás magunkban.
246
IV.
Szállás: közös szállásunk Vele. De közös szállásunk,
szárnyalásunk röptetõ helye, középpontja is!