Jaj, ha a medve halkan tördeli ágak jég-süvegét, és ... - Turcsány Péter
Jaj, ha a medve halkan tördeli ágak jég-süvegét, és ... - Turcsány Péter
Jaj, ha a medve halkan tördeli ágak jég-süvegét, és ... - Turcsány Péter
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
Szédül<strong>és</strong> <strong>ha</strong>lántéktáji gócban,<br />
remény rendezetlen otthonokban<br />
amerre Hold lopakszik –<br />
s kéken lobban.<br />
Emitt: csontfaló sírok várakozása,<br />
méltóságát örökítse mégis másra,<br />
amott: alkohol borul a kocsma-lápra;<br />
virraszt magában az éjszakai lámpa.<br />
Fehéren nyílik a kaktusz lángja,<br />
himnusz nyilall sárvert rapszódiákba,<br />
meggy-láva ömlik fákról, forró nyarak vére,<br />
kapaszkodj meg, te vándor, az itt-lét peremébe.<br />
Áll az éjszaka, ki-ki csöndes.<br />
Jó volna átkarolni a vállad,<br />
lépni könnyen kékellõ parton,<br />
holdfénybõl bontani egy-egy ágat.<br />
Ágacskám! Ágam! Álmom álmaid védi,<br />
életed építi, így jó élni,<br />
válladban ajkam, szemedben arcom,<br />
melleden örömben, csöndesen alszom.<br />
Lehessen fáink ingó tornyai<br />
alatt nyugovó pihen<strong>és</strong>em!<br />
Vigyázó szemmel nézzek közelre,<br />
távol a virágzó holnapot féltsem.<br />
Lekaszált szérûn a szalmakötegek –<br />
mondod, az én <strong>ha</strong>jamnak mása,<br />
mondod, homlokomnak bölcsessége<br />
a Hold megnyugvó sugárzása.<br />
Mondod, rezzen<strong>és</strong>telen, magas a nyárfa,<br />
<strong>és</strong> az eg<strong>és</strong>z Alföld homályba burkolása<br />
közös pillanatunk megtartó párja,<br />
s a borító sötét is: a kedvesség hulláma.<br />
Kavarog a szó – tüzünk parazsát<br />
fújja a szél! Fújja feléd. Hozza felém.<br />
Távoli jelenlétedtõl izzik a szén.<br />
Gyökérben áramló életfény!<br />
Életfényben szárnyaló pordarab!<br />
Kettõs a helyszín, s a hely –<br />
egy marad. 205
Change language