Jaj, ha a medve halkan tördeli ágak jég-süvegét, és ... - Turcsány Péter
Jaj, ha a medve halkan tördeli ágak jég-süvegét, és ... - Turcsány Péter
Jaj, ha a medve halkan tördeli ágak jég-süvegét, és ... - Turcsány Péter
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
Én olvadok beléd: templomfal<br />
hûvössége nyugszik szívemben:<br />
angyalok csupasz lépteit<br />
<strong>ha</strong>llgatják ott a sötétben.<br />
Szó<br />
Te nevetsz, hogy szótagonként fogyasztom<br />
magam s dongázok egeket, dombokat <strong>és</strong> kék<br />
sövényt körém, szilfák susogását<br />
s aggódó vizek <strong>ha</strong>ngjait;<br />
hogy ifjúságom verem át<br />
a fényesség elsüllyesztett<br />
felhõivel, színeivel.<br />
Tudlak. A beléd <strong>ha</strong>barodott<br />
szépség emeli melled,<br />
mélyül ágyékodnál, s szeméremdombodra<br />
félénken, lágy mozdulattal terül,<br />
s a formák össz<strong>ha</strong>ngjában újra legördül<br />
tíz kagylótól ékes lábfejedig.<br />
Enyém <strong>ha</strong> leszel, mégis:<br />
szó vagy nekem <strong>és</strong> szomorúság.<br />
Hozzám új ártatlanságért leszálló<br />
Áldott volt ma éjszakán a te <strong>ha</strong>ngod,<br />
idõnkben hozzám új ártatlanságért<br />
leszálló, mert megszomorított üdvök<br />
szület<strong>és</strong>ét szenvedem.<br />
Reszkettél fehéren,<br />
karod fölemelve;<br />
s benned én megnyugodtam<br />
az én kis vérben<br />
összegyûjtött életemmel,<br />
feledtem a végsõkig<br />
fölcsigázott éneket,<br />
az asszonnyal, ki elhárította rólam<br />
a fátummal sújtott fa<br />
fájdalmát, az enyémet.<br />
261
Change language