nemes családjai orosz ernő 1906 - Verseghy Ferenc Elektronikus ...

2
ELŐSZÓ.
Még csak félszázaddal ezelőtt is oly társadalmi osztály uralta országunkat, melyre sok kiváltság és jog,
de egyúttal azon súlyos és magasztos kötelesség is háramlott, hogy minden időben vérével
és vagyonával áldozzék a haza oltárán s ezt a tatár, török hordák pusztításai, az osztrák
politika beolvasztó törekvései daczára is egy évezreden át megtartsa a késő unokák számára.
Ez az osztály volt - a magyar nemesség. Ma már megszűntek kiváltságai, mert a haladó kor
szellemétől, a szabadságszeretettől áthatva, önmaga mondott le róluk, de nem szűnt meg a
kegyelet, melylyel az elődök iránt a hálás utókor viseltetik. S ez nem is fog megszűnni soha,
mert a magyar embernek legsajátosabb erénye nem annyira a párját ritkító - vendégszeretet
az élők iránt, mint inkább a legmélységesebb, legbensőbb - kegyelet a halottak iránt.
Emlékezzünk régiekről! E sokat szenvedett nemzetnek mindig volt elég oka reá, hogy a mult emlékeit
híven ápolgassa, annál több oka lehet reá válságos időben, a balsors csapásai közepette.
Emlékezzünk tehát a régi nemes családokról, mert ezek eredetét, szereplését kutatni annyit tesz, mint
a nemzet történelmi multjával foglalkozni. Hiszen ezeréves fennállásunk minden
mozzanatában ők - ezen családok kimagasló alakjai - voltak a vezérlő tényezők, a ki tehát
ezek valamelyikében saját vérbeli ősét ismeri fel, jogos hazafiui büszkeséggel idézheti fel
emlékét.
Nekik szentelem én is e szerény könyvet, mely a hivatásbeli kötelesség teljesítésének jegyében lát
napvilágot s mely - a rendelkezésemre állott egyéb kútfőkön kivűl - a vármegyei levéltár
családtörténeti anyagát teljesen felöleli.
Az adatgyűjtéssel önmagamnak tartoztam, hivatalos állásomnak adóztam. Meg kellett ugyanis
ismernem lehetőleg alaposan a vármegye összes családjait, hogy eredetüket,
összeköttetéseiket illetőleg tisztán láthassak. Mert eddig az anyag szétszórtsága miatt nem
alkothattam világos képet róluk.
Hiszen ha valaki csak egy futólagos pillantást vet könyvembe, nevezetesen az idézett levéltári
jelzetekbe, látni fogja, hogy még az egy és ugyanazon családot érdeklő adatokat is
úgyszólván szemenként kellett a különböző évi - egyéb közigazgatási iratok közé sorozott -
oklevelekből és jegyzőkönyvekből összeszedegetnem, csoportosítanom. Ez a csoportosítás
pedig különösen oly elterjedt nevű családokra vonatkozólag, mint pl. Kis, Kovács, Nagy,
Szabó stb., rendkívűli gondosságot igényelt, főleg ha meggondoljuk, hogy a nemességi
igazolásoknál a családazonosságot legbiztosabban megállapító czímerlevélre vagy
adománylevélre nem mindig történt hívatkozás, hanem néha csupán a jogszerző gyakorlat
képezte azok alapját.
Ezt a több évig tartó fárasztó kutatást azonban csak félmunkának kellett tekintenem s ha kitűzött
czélomnak teljesen meg akartam felelni, szükségessé vált az is, hogy az igy összegyűjtött
nyers anyagot rendszerbe foglaljam, gyakorlati irányban feldolgozzam, közrebocsássam,
ezáltal a szaktudományoknak, az érdekelt családoknak némileg szolgálatjára legyek, a
vármegyei levéltárban való minden ilyen irányú kutatást pedig a jövőben necsak
önmagamra, hanem egyáltalán mindenkire nézve merőben fölöslegessé tegyem.
Heves- és a volt Külső-Szolnok egyesített vármegyék levéltára rendszeresen a XVII. század közepétől
kezdődik. Irataink vannak ugyan - bár csekély számban - a század első feléről is, legrégibb
jegyzőkönyvünk azonban az 1653. évből való.
A vármegyei levéltár nyújtotta anyagból alig kerülhette ki figyelmemet valami, mert nem indultam
mutatók vagy egyéb segédkönyvek nyomán, hanem az összes iratokat egyenként átnéztem,
az összes jegyzőkönyveket átlapoztam.
© Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Verseghy Ferenc Könyvtár © Takáts Béla