nemes családjai orosz ernő 1906 - Verseghy Ferenc Elektronikus ...

40
Buocz (dolinai). József egri lakos 1785. évben Turóczmegye bizonyitványával kihirdetteti nemességét,
előnevét. (1785. év 149. jkl.) Egyenes ágon való leszármazása:
[kép]
A család nemessége legfelsőbb helyen igazoltatott 1795. évben (K. K. LVIII. 490.)
Bús. 1815. évben Vezsenyen élt ilynevü család. Állitólag Beregből származott. Kihirdetve nem lett.
(1815. év 1107. sz.)
Nem tudjuk, ezen családot érdekli-e azon 1668. évi czímerlevél, melyet az egri káptalan levéltárában
találunk. (R. R. jk. 175. lap 383. sz.)
Busa. Borsodból származott ide 1781. évben. Hiteles levéltári adatok alapján (1781. év 360. jkl. 1832. év
309. sz. 460. jkl.) a következő genealogiája állitható össze:
[kép]
Buttler. (bárdányi és erdőteleki báró és gróf). Eredeti neve Buttlar volt, ősi fészke pedig Islitz város, az
Oroszországbeli Kurland tartományban. Innen származott János-József báró ezredes, ki
kevéssel a törökök kiüzése után, 1689. évben már mint az egri vár parancsnoka szepelt.
A nemességét tanusitó, Esterházy Pál nádor által kiállitott, oklevelet 1691. évben, a magyar
indigenatus adományozásáról szóló, 1696. évi május 7-én kiadott oklevelet pedig 1696.
évben hirdette ki a vármegye. (1691. év 51. jkl. 1696. év 252. jkl. K. K. XXIV. 81.) Igy ő aligha
lehetett azonos azzal a Budler János báró lembergi parancsnokkal, kinek honfiusitását az
1687. évi 28. t.-cz. czikkelyezte be.
Mint várparancsnok nagy hatalommal rendelkezett s némileg talán vissza is élt vele, legalább erre
enged következtetni gr. Nigrelli Oktávnak 1694. évben hozzá intézett intelme, hogy a megye
joghatóságába ne avatkozzék s a közmunkát saját czéljaira ne használja. (1694. év 24. sz.)
Ő szerezte meg 1692. évben Alsó- és Felsőerdőteleket, Átányt, 1693. évben Pázmándpusztát, később a
serőhalmi, a hanyi s a runyai Soldos Péterné Ragályi Erzsébettől zálogba vett tenki
pusztákat. (1692. év 59. sz. 1693. év 65. sz. 1694. év 24. sz. 1699. év 84. sz. 1700. év 495. jkl.)
Mivel gyermekei nem voltak, a család nevét pedig fentartani akarta, közeli halálát érezvén, magához
vette unokaöccsét, az anyjával és fivérével Islitzről Bécsbe költözött János-Lajost, az egri
káptalan előtt 1701. évben fia gyanánt örökbe fogadta s még ezen évben meghalt.
A család tulajdonképeni alapitójának tehát ezt a János-Lajost kell tekintenünk, kiről feljegyezzük,
hogy Islitzen 1679. évben született, 1714. évi febr. 23-án honfiúsitást, grófi rangot nyert,
melyet az 1715. évi 134. t.-cz. iktatott be. (K. K. XXX. 255.)
Tevékeny részt vett a megyei életben, igy ő volt a porták rendezésére, kivetésére, továbbá a nemesség
megvizsgálására kiküldött bizottságok szellemi irányitója. (1714. év 46. sz. 564. jkl.) Bár két
nejétől Heckenstal Zsófia Borbálától és Hallweil Anna Mária Eszter bárónőtől összesen 12
gyermeke származott, Egerben 1749. évi november 9-én kelt végrendeletében már csak egy
fiuról, Gábor-Rudolf-Jakabról és három leányról tesz emlitést. Örökölt, továbbá
Szökőpusztán, Nagyivánon, a hegyaljai szőlőkben szerzett javait s egri székházát mind
fiának hagyományozta. Meghalt 1752. évi okt. 30. Erdőteleken s ha végső intézkedése
teljesült, úgy nejeivel együtt az egri ferenczrendiek sirboltjában van eltemetve.
Fia Gábor-Rudolf-Jakab megszerezte a bárdányi birfokot s Antal testvérével együtt 1784. évi jan. 2-án
a „bárdányi” előnevet nyerte. (K. K. LII. 444. 460.)
© Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Verseghy Ferenc Könyvtár © Takáts Béla