Föld alatti vizek mélyén - MEK

Végignézve a kutatótábor ideje alatt írt munkanaplót, kitűnik, hogy a táboron két ember vettrészt végig: Berczik Pál, a műszaki szervező és Borka Zsolt, a „Baradla” csoport tagja.Hallgassuk meg, miként nyilatkozik a műszaki szervezésről, előkészítésről annak megvalósítója.– Az áramellátó rendszer kialakításakor három dolgot kellett szem előtt tartani. Először istökéletes védelmet kellett biztosítani áramütés ellen, mert a barlang vizes volta miatt egyegyébként nem túl veszélyes „rázás” itt halálos balesetet okozhat. Másodszor, a rendszernekmodulszerűen bővíthetőnek kellett lennie a szifonok – előre ismeretlen – elhelyezkedése ésszáma szerint. Harmadszor, a modulrendszernek olyannak kellett lennie, hogy ne lehessenhibás elrendezésben kapcsolni, hogy nem szakemberek is helyesen tudják csatlakoztatni arészegységeket.Hosszas töprengés és a hazai forgalomban beszerezhető anyagok felmérése után a következőmegoldás született:Vettünk tíz darab 15×25×25 cm-es – villanyszereléshez használatos –, légmentesen záródómasszív alumíniumdobozt. Ezekbe került az egy-egy szivattyú védelmére és ki-be kapcsolásáraszolgáló biztosító- és kapcsolószerelvény. A kapcsolók biztonságos működtetésétúgy oldottuk meg, hogy a kapcsoló eredeti fémtengelyét műanyaggal meghosszabbítottuk, ésezt dugtuk ki – tömítőgyűrűn keresztül – a doboz tetején. A dobozra kívül három nagyáramúcsatlakozó került. Egy aljzat, ebbe lehetett bedugni a felszínről érkező tápkábelt. Másodikkéntegy ugyanilyen méretű dugó, ebbe lehetett csatlakoztatni a barlangjáraton tovább fektetendőtápkábelt. Harmadik csatlakozóként szintén egy aljzat került a dobozra, de az előbbieknélkisebb típus. Ebbe lehetett bedugni a szivattyú dugóját, s ezt kapcsolta, illetve védte adobozban elhelyezett szerelvény.Ezzel a kialakítással elértük azt, hogy a barlangon végigfektetett tápkábelre bárhol, aholcsatlakozóval toldva van, rá tudtunk kapcsolni szivattyút, s a szivattyúkat egyenként lehetettki- és bekapcsolni.Ez nagyon jó – mondhatnák –, de mi a biztosíték arra, hogy a tápkábelen éppen ott lesznek acsatlakozós toldások, ahol az ismeretlen szifonok vannak? Erre a válasz roppant egyszerű. Abarlang előtt ott álltak a kábeldobok, mellettük mérőszalag és vasfűrész, az ügyeleti sátorbanpedig a felszerelésre váró csatlakozó aljzatok és dugók. A többi már „csak” a hírközlésen és akivitelezésen múlott.Igen – a kivitelezés. Májusban kezdték el a Vörös Meteor szakosztályai a SZIKKTI kutatócsoportjasegítségével, s a csoport villamosmérnök tagjának, Gádoros Miklósnak szakmaiközreműködésével, s a nyári tábor után, október közepén került vissza az utolsó holmi isBudapestre – zárja Pali a dolognak ezt a részét.120