Föld alatti vizek mélyén - MEK

Rövid készülődés után bátyámmal ketten elindulunk a kristálytiszta vízben. Számomra márismerős a járat, de látni most látom először. Csodálatos érzés! Víz alatt, föld alatt, sziklákközt, tökéletes csendben lebegni előre, tudva, hogy vár valami, eddig senki által nem jártismeretlen.Átbújunk a legmélyebb ponton levő sziklaél alatt, s felfelé úszunk az agyagdomb mentén. Ittmár a Békás-teremben vagyunk. Kibukkanunk. Minden olyan, mint tavaly volt. Visszavisszacsúszvakimászunk az agyagpadra. Beszólok a telefonba, elindul utánunk Sanyi, amúltkori felfedező.Még egy utolsó igazítás. A búvár melletti zsákban vittük át a szükséges felszerelést.Irsai Sándor és Nagy JánosMíg átér, készülődünk a továbbindulásra. Leveszem a légzőkészülékemet, ólomövemet, hogytudjam kezelni a telefonokat. Begyújtjuk a karbidlámpákat az üvegcsőbe leforrasztottgyufával. Időközben Sanyi is átér, kimászik mellénk, kézbe veszi a telefondrótot. Összekapcsoljuka kagylókat, telepeket, s bátyám indul tovább, szembe a vízfolyással. Nálam a két telefonkagyló:egy ki, egy előre. Nagy csendben, fojtott izgalommal figyeljük a fejleményeket.A vezeték egyenletesen tűnik el a vízben. Körülbelül 30 métert úszhatott, amikor beszól:– Átértem, jöhettek!Mindent összecsomagolunk és utánaúszunk. Magunkkal húzzuk a kintiekkel összekötő telefondrótotis. A víz alatti út 10–15 méter hosszú, széles, tágas járatban. Átúszva nagy, homokkalborított, ígéretes terembe jutunk. Azért ígéretes, mert egy hatalmas folyosóból folyik belea patak a terem tavába...Kiúszva a tó szélén képződött homokpadra, boldogan tekingetünk széjjel, miközben sietveleszórjuk magunkról az összes, víz alatt nélkülözhetetlen, de szárazon csak akadályozófelszerelést. Rögzítjük a telefonvezeték végét, majd megbeszéljük kint levő társainkkal, hogyelmegyünk bejárni a termet, s 15 perc múlva jelentkezünk ismét.65