Föld alatti vizek mélyén - MEK

Még egyszer engedtünk az Alsóbarlang kihívásának. A kürtő megmászásának lehetősége nemhagyott nyugodni bennünket. Végül elhatároztuk, hogy rudak segítségével fogjuk megpróbálni.Így emlékezett bátyám – három év távlatából – erre az (1973-ban végrehajtott) kísérletre:„A kürtőbe lentről talán 15 méter magasra láttunk fel, ahol a kürtő elkanyarodott. Az első tízméter tűnt különösen nehezen járhatónak, mert odáig a falak vagy összetartóak, »aláhajlók«,vagy erősen agyagosak. Úgy gondoltuk, ha mászórudak és kötélhágcsó segítségével eddigfeljutunk, onnan már különösebb segédeszköz nélkül is sikerül a kürtőbe felmászni. Amászórudak hosszában toldható csövek, amelyek tetejére felkötjük a hágcsót; a rudakat kellőhosszúságúra összeszerelve a nehezen megmászható szakasz így áthidalható. Miután kellőmennyiségű, alkalmas alumíniumcsövet szereztünk, nekifogtunk a kísérletnek. A barlangotismerve, a csöveket 2–2,5 méteres darabokra vágtuk, mert a szifonok közötti omladékonhosszabbat nem lehet átvinni.Öten indultunk útnak. A barlangot mindannyian jól ismertük, hiszen közösen végeztük azeddigi feltárást. Jól megizzadva értünk az első szifonhoz, mert az egyébként is harminc kilókörüli felszerelés mellé mindenkinek jutott még egy darab cső vagy egy zsák, benne kötél ésegyéb szükséges holmik. Nehézkesen haladtunk előre, mert „nem elég a sok nehéz cucc, mégez a cső is mindenbe beleakad!”Miután társaim utolsó szitkozódását is elnyelte a zavaros víz, utolsónak indulok a szifonba.Lassan haladok a kifeszített zsinór mellett, mert ez a cső tényleg mindenbe beleakad. Alámpámat eloltom, minek égjen, ha úgyse látok, és lassan tapogatózom előre a már jól ismertsziklaalagútban. Eszembe jut az itteni első merülésem: kristálytiszta vízben úsztam, zöldeskévét hasított a lámpám fénye az ismeretlen sötétségben. Különös érzés volt, úgy éreztem,minden méter teljesebbé tesz valamit, amit Megismerésnek nevezünk. És már nem számít ahideg meg a fáradtság, itt mások a mértékek és az értékek.Az első szifon tavánál 1973-ban38