Föld alatti vizek mélyén - MEK

– S ott, ahol a dob volt, ott tűnt el előled? – fordul hozzám.– Igen. Én sem értem, hova lehetett – válaszolom.Nézünk egymásra. A három héttel ezelőtt történtek még frissen élnek bennünk. S most újraelveszett egy ember. Segít majd megint a szerencse?Amíg a víz kitisztul, az három óra. Lajos levegője legalább két és fél órára elég, de legfeljebbhárom órára. A megtaláláshoz is idő kell. Mit tegyünk? Valahogy időt kell nyerni! Ha eltalálta Nagy-teremig, akkor ott kuksol a levegőn és várja, hogy érte menjünk, és semmi semsürgős. De ha nem?Valaki előáll a következővel:– Ha kivesszük a tóban – melyet a barlang vize táplál – a lefolyó zsilip felső deszkáját, akkorgyorsabb lesz az áramlás, hamarabb tisztul a víz, sőt a vízszintsüllyedéssel még új levegőstermek is képződhetnek, amik segíthetnek Lajoson.Tudjuk, a zsilipet kivenni önhatalmúlag nincs jogunk, engedélyt kéne kérni, de most kihezmennénk éjszaka? Nincs sok idő, dönteni kell!Néhányan elindulnak kivenni a zsilipet.Lehet, hogy holnap itt nem fognak csónakázni az idelátogatók az alacsony vízszint miatt,lehet, hogy nagy botrány lesz belőle, de lehet, hogy ez menti meg Lajost!Mit lehet még tenni? Hárman összeszedjük azokat a készülékeket, amelyek nincsenek máregészen tele, és betesszük az UAZ-ba. Kihajtok a város szélén túlra.Sötét szántóföld mellett kirakjuk a benzinmotoros kompresszort a kocsiból, és kezdjük töltenia palackokat. A kompresszor berreg.Távolról látszanak a Tapolcára jellemző háromágú házak. Nagyon magas, csillagos az ég. Milesz? Lajos, aki sose félt, benn pusztul a sziklák alatt, mint egy kutyakölyök?És akkor vizsgálat lesz és szakértők! Akik majd eldöntik, ki cselekedett helyesen és ki nem!És mi lesz, ha az ő igazságuk más, mint az én igazságom?Berreg a kompresszor. Telnek a palackok, telik az idő. Hideg, fázós februári éjszaka van.Visszahajtunk.Letelt a két és fél óra. Pista szótlanul beöltözik és elindul. Telefont nem tett a ruhája alá, s eztmost – furcsa, de – nem kifogásolja senki. Talán egyedül akar lenni a barátjával? Nagyonhosszú idő telik el. Szótlanul várunk.Jön az első buborék.Kiúszik valaki. Kék palack!– Itt a Lajos! – kiáltok fel.Látni lehet, hogy szakad le mindenkiről az elmúlt három óra nyomasztó bizonytalansága.Kijönnek. Lajos vigyorog:– A fene egye meg, ez a merülés pont olyan jól is sikerülhetett volna, mint a múltkori!Megköszönöm Pistának.– Hát ez természetes – hárítja el.Lajos továbbra is vigyorog, ő is örül, hogy meglett. Megköszöni mindenkinek, elnézést kér,majd mesélni kezd.91