Föld alatti vizek mélyén - MEK

A szivattyúk – a négyes kivételével – mind beáztak! Ennek az volt az oka, hogy a szifonokmegteltével a szivattyúk fölött több méter víz volt, s ennek megnövekedett nyomását már nembírták. Ezeket egyenként ki kellett cipelni, s a felszínen szétszedni őket. A szétszedés után kikellett szárítani mind a tömör forgórészt, mind a sűrűn tekercselt állórészt, mind pedig amotor belső hővédelmét ellátó elektromos részeket. Ez nem volt egyszerű feladat, különösentábori körülmények között nem, ahol melegítésre egy Juwel benzinfőző, ellenőrzésre pedigegy egyszerű kéziműszer állt rendelkezésre. Az Acheron- és a Szenthe-csoport valóban beállta munkába. Változóan hét-tizenegy ember dolgozott.A szivattyúzás lassan, de folyamatosan haladt. A tizenhatosig mindenképp végig kellett csinálnia felszerelés kimentése céljából. A tizenhatoshoz közeledve azonban ismét válaszút elékerültek a kutatók. Mentsék-e ki a felszerelést, s vonuljanak el, mielőtt egy újabb árvíz jön,vagy további kockázatot vállalva küzdjenek a célig? A barlang ismeretlen végpontjáig.Másfél hónapja folyt a munka. Sok szerencse és balszerencse, viszály és megegyezés, fogyatkozásés újabb segítő kezek részvétele, megtört lelkesedés és megújuló elszánás voltmögöttük. És a szakértők véleménye az árvíz előttről – hogy nem lehet már messze a barlangvége.Nem – nem lehetett abbahagyni!Nemsokára, augusztus 31-én táviratot kaptam:„a barlang a 16-dik szifon utaan veeget eer fotosokfelteetlenuel joejjenek fel csuetoertoekigberczik”Amikor másnap, szerdán délután megérkezünk a táborba, nyoma sincs az egy hónappalezelőtti, pezsgő tábori életnek. Az egész tábor nyolc sápadt, kialvatlan emberből állt. Igenkemény volt ez a három hét az árvíz óta! A kis létszám miatt mindenkire jóval több munkajutott, mint az árvíz előtti három hétben, annak ellenére, hogy nem kellett tömlőt és kábeltcipelni a barlangba.Végigjárjuk a barlangot. Minden olyan, mint volt, ameddig ismerem. Szép, hosszú barlanglett belőle.A végpont kissé lehangoló: egy ferdén lefelé vezető hosszú-hosszú csőben megyünk lefelé.Az alján pocsolya, benne a szivattyú. Ezeket elhagyjuk, s átbújunk egy sziklakapun. S itt azorrunk előtt egy kövekből összedobált fal van – tovább nincs. A törmelékből csorog a víz.Visszafordulunk.Hazaindulunk.A hátralevő időben folytatták a barlang utolsó szakaszának térképezését.Azután következett a felszerelés kihordása, rendbe rakása és elszállítása. A résztvevő barlangosegyesületeken, a VMTE Baradla, Diogenész, Tektonik, Vass Imre csoportjainál, illetveVízalatti Barlangkutató szakosztályánál és az Acheron, a Bekey, az FTSK, az R. Kinizsi, aSzenthe, a SZIKKTI és az Újpalotai SE kutatócsoportoknál „körbehordozták a véres kardot”.S ennek eredményeképpen szeptember negyedikén, szombaton harminchat ember álltmunkába. Berczik Pál listát készített a bent levő holmikról, hogy semmi ne maradhasson bent.Tizenegy ötvenkor megkezdődött a levonulás. Kíméletlen munka volt, de eredményes. Annakellenére, hogy éjszaka aludtak, vasárnap fél kettőre minden kint volt a barlangból. Ezután afelszerelés agyagtalanítása, mosása következett.Hatodikán rendrakás, tábortakarítás.Hetedikén táborbontás, búcsúest.135