Föld alatti vizek mélyén - MEK

A csónak orrában, három kis odaszögezett léc közé éppen beleillik a karbidlámpa. Egyikünkbeleül, a másikunk beleáll. Evező nem kell, aki áll, feltartott kézzel a mennyezetheztámaszkodva löki a csónakot. Ez némi ügyességet igényel, mert felborulni és elsüllyedni islehet. A lámpa meg belefordul a vízbe (tapasztaltam!), ha a csónak a falnak ütközik.Az utazás rendszerint simán megy. A lámpa fénye a csónak árnyékával együtt imbolyog afeketén csillogó falakon. A láng minden egyes előrelendítésnél libben egyet, mélységessötétségben hagyva az imént még sejtelmes fénnyel borított alakzatokat. Csodálatos utazás ez!Úgy érzi az ember, mintha alvilági hajós lenne vagy Berend Iván a Fekete gyémántokban, akia föld alatti tó körül található „jegeczeket” kutatja.Egyre erősödő zúgás jelzi, hogy közeledünk a tó másik végéhez. A tóba zúduló patak tajtékosvize szinte el akarja lökni az érkező csónakot. Kikötünk, és csak most tűnik fel, hogy márarasznyi víz van a csónakban.Már nincs messze a szifon. A patak ismét hosszan elnyúló, nyugodt víztükörré válik. A végefélkörben záródik. A bal oldali falon, a félkör előtt kerek lyuk tátong. A vízen átvetett kétvékony fatörzsön lehet oda átjutni. Bebújva az egy méter átmérőjű lyukon, szűk, hosszúkáshasadék oldalában találjuk magunkat, lábunk előtt ismét víz csillog.A Kossuth-barlangban befelé menet félúton vízbe kell szállni8