SPORT„Nagyon szeretnek gyôzni a fiúk”BENCZE TAMÁSSAL A RÁJÁTSZÁS ELÔTTMa este megkezdôdik a rájátszás a kosárlabda-bajnokságban. A szombathelyiegyüttes a Sopronnal került szembe a legjobb négy közé jutásért. Bencze Tamás,a Falco SZOVA KC vezetôedzôje szerint is csapata a párharc esélyese, és reményeiszerint sokan buzdítják majd Szanatiékat a ma esti meccsen.CSAPATKAPITÁNYI SEGÍTSÉGKálmán László, a Falco-SZOVA KC Szombathely csapatkapitánya már évek ótaaktívan segíti a szombathelyi Esôemberke Alapítvány munkáját, mely szellemisérült, autista fiatalokat gondoz a szentkirályi Holnap Háza Lakóotthonban.Mivel áprilisban van <strong>az</strong> „Autizmus Világnapja”, ezért a Falco irányítójaés többi csapattársa úgy döntött, a kedd délutáni edzés elôtt „Kosar<strong>az</strong>zunk<strong>az</strong> autistákért!” programot szerveznek <strong>az</strong> Aréna Savariában. Sokan érkeztek,nézôk, szurkolók, és persze közülük jó páran próbára is tették tudásukat, hiszena programban szerepelt büntetôzés, egy-egyezés, tripla dobás. A rendezvényenpénzadományt gyûjtöttek a Holnap Háza Lakóotthon támogatására,természetesen a Falco-játékosok dobtak elôször <strong>az</strong> urnába. Bár hamar elröppent<strong>az</strong> egy óra, de összességében elmondható, hogy mindenki jól érezte magát,és ami talán a legfontosabb, hogy bár ezúttal nem volt meccs, így is rengetegmosolygós arcot lehetett látni <strong>az</strong> Arénában. A sárga-feketék meghívtáka Holnap Háza lakóit a jövô pénteki, Sopron elleni h<strong>az</strong>ai meccsre.Parádés alapszakaszbeli teljesítményénekköszönhetôen <strong>az</strong> elsô helyrôl várhatja arájátszást a Falco. A sárga-feketék 26 mérkôzésükközül 23-at behúztak, <strong>az</strong> ArénaSavariában pedig nem találtak legyôzôre.Bencze Tamás pontosan tudja, hogycsapata a páros mérkôzés esélyese,ugyanakkor <strong>az</strong>zal is tisztában van, hogyjátékosai nem veszik félvállról a Sopronelleni összecsapásokat.– Az alapszakaszban oda-vissza megvertüksoros ellenfelünket, ám nem szabadezekbôl a mérkôzésekbôl kiindulni. Mintahogy nem szabad számolgatnunk, vagymár a négy közötti esélylatolgatásba belemennisem. A srácok szerencsére gyorsanátvették <strong>az</strong>t <strong>az</strong> általam vallott szemléletet,miszerint mindig a következô találkozórakell csak koncentrálnunk. Nyerjükmeg a szombati meccset, <strong>az</strong>tán utánakészülhetünk <strong>az</strong> idegenbeli meccsre – fogalm<strong>az</strong>otta tréner, aki ezúttal is kiemeltfigyelmet fordít a játékosok pszichésfelkészítésére.– Nem szabad félvállról vennünk a mérkôzést.Ellenfelünk felszabadultan játszhatSzombathelyen, hiszen a soproniakcsak nyerhetnek, nincs veszítenivalójuk.Ám <strong>az</strong>t gondolom, hogy minket sem kell,hogy nyomasszon <strong>az</strong> esélyesség terhe.Profik a játékosaim, nem kell ôket extránmotiválni, mivel nagyon szeretnek gyôzni.Bíznak egymásban, ig<strong>az</strong>i csapatkéntérték el eddigi sikereiket is. Igyekszem levennia vállukról a súlyt; ez egy meccs lesza sok közül. Pontosan tudják, hogy mireképesek csapatként, ezt már bebizonyították<strong>az</strong> alapszakaszban – vélekedetta sikeredzô.Bencze Tamás egyébként elismerôenszólt a Sopron gárdájáról, mint elmondta:mind <strong>az</strong> öt posztra két játékosa vana kék-fehéreknek, ig<strong>az</strong>, a cserék közöttmár kevésbé minôségi kosarasok is akadnak.A bajnokságban mindkétszer aszombathelyiek gyôzedelmeskedtek, ám<strong>az</strong>ok teljesen más mérkôzések voltak.A h<strong>az</strong>ai összecsapáson sérülések miatt felforgatottcsapattal állt ki a Falco, és <strong>az</strong> elsôfélidôben nem is játszottak jól Kálmánék.Végül <strong>az</strong>onban nem maradt el a siker,103–89-re nyertek a sárga-feketék.A soproni meccs még több izgalmat hozott,a végeredmény akkor 61–62 lett.– Szerencsére komolyabb sérülés nem nehezítia munkánkat, ugyan vannak kisebbproblémáink, ám meggyôzôdésem, hogyszombatra minden játékosom hadra foghatólesz. Célunk természetesen a gyôzelem,remélem, hogy sokan látogatnakmajd ki a rájátszás elsô összecsapására –hangsúlyozta Bencze Tamás.KI6
2012. ÁPRILIS 14.INTERJÚ • KULTÚRA„Örömömet <strong>lelem</strong> <strong>az</strong> írásban”KEPES ANDRÁSSAL EGYEBEK MELLETT MÉDIAVISZONYOKRÓL ÉS REJTÔZKÖDÔ ÉNRÔLEmlékezzenek a közéleti szereplôre, a sármos televíziósra, aki hosszú évekenát nívós mûsorokban kínált nekünk kultúrát a képernyôn. Gondoljanak a tanárra,aki négy évig oktatott <strong>az</strong> egykori Berzsenyi Dániel Fôiskolán, és örökreszívébe zárta Szombathelyt. Érezzék át a férfi küzdelmét, amikor élete delénkényszerült szembenézni a rákkal, és gyôztesen került ki a csatából. Lássákmeg benne a hatgyermekes édesapát is, akinek legidôsebb lánya egy esztendôbenszületett a harmadik feleségével, <strong>az</strong> egyetlen fia pedig egy hónapbankét legkisebb unokájával. És ismerjék meg <strong>az</strong> írót, aki múlt héten <strong>az</strong> egyetemikönyvtár szervezésében ismét városunkba látogatott, hogy részt vegyena Márai-program keretében szervezett író-olvasó találkozón. Kepes Andrással<strong>az</strong> est után beszélgettünk.– Sokan gyûltek össze, hogy láthassák,és meghallgassák, amint Murai Andrással,a kommunikáció tanszék vezetôjéveldiskurál egyebek mellett új regényérôl,a Tövispusztáról. Sok ismerôs arcotlátott?– Igen, vannak, akik mindig eljönnek,ha Szombathelyre érkezem. Szeretekitt lenni, jól éreztem magam<strong>az</strong>okban <strong>az</strong> években, mikor címzetesfôiskolai tanárként dolgoztam <strong>az</strong> egykoriBerzsenyi fôiskolán. A feleségemitt tanult, így kerültem a városba éskapcsolatba <strong>az</strong> intézménnyel, s bár egyideje már nem tanítok, minden évbenellátogatok Szombathelyre. Az emberekkedvesek, megszólítanak, elmondják,hogy örülnek, amikor feltûnök, éshogy mindig visszavárnak.– Tényleg így van. Képzelje, a BerzsenyiDániel Könyvtárban több hetetkell várni a könyvére, akkora <strong>az</strong> érdeklôdés.Számított ekkora sikerre?– Reménykedtem benne. A közönségnekírtam a könyvet, nem <strong>az</strong> irodalomnak,és a visszajelzések alapján ez sikerült.Ritkán fordul elô a h<strong>az</strong>ai könyvkiadásban,hogy egy úgynevezett szépirodalmimû olvasásakor nem csakegy bizonyos réteg, hanem mindenkiúgy érzi, hogy neki szól a történet, hogy<strong>az</strong>onosulni tud egy-egy figurával. Mindig<strong>az</strong> érdekelt, hogyan lehet komolyabbgondolatokat úgy elmondani,hogy <strong>az</strong> a legszélesebb közönség számárais érthetô legyen. Egy mondás lebegetta szemem elôtt: „Sosem szabad lebecsülni<strong>az</strong> emberek intelligenciáját éstúlbecsülni <strong>az</strong> emberek mûveltségét”.Ezt próbáltam követni ebben a regénybenis, és így lesz a következôvel is.– Ha jól értem, olvashatunk még Öntôl,ha már a médiában nem láthatjuk.Nem hiányzik a képernyô? Miért döntötta távozás mellett?– Akkora örömömet <strong>lelem</strong> <strong>az</strong> írásban,hogy biztosan lesz folytatás. És talánrészben ezért nem hiányzik a televíziózássem. Másrészt, a mai médiábanmár nem <strong>az</strong> <strong>az</strong> értékrend, amit én sajátomnakvallok. Megváltozott a gondolkodásmód.Ami <strong>az</strong>ért fájó, mert sohanem volt még akkora szükség egykorrekt, okos kultúrát, mûveltségetés értékrendet adó médiára, mintmost lenne. Magyarországon, sok másországgal ellentétben, sajnos nincsenalternatíva. Kellene egy kulturált televízió,aminek lenne egy elfogadhatónézettsége, hisz <strong>az</strong> országban nagyonsokan vannak, akik a komolyabb,mélyebb vonulatot választanák.Azt hiszem, szerencsés vagyok,hogy a korábbi idôkben már lerakhattam<strong>az</strong> asztalra, amit akartam.– Azért, gondolom a család örül, hogytöbb idôt tölt otthon. Kiváltképp, mivelmegszületett Lukács, a hatodik gyermeke.Milyen érzés fiús apává válni?– Nagyszerû! Még <strong>az</strong> ötödik gyermekemnélis kislányt akartam. Most elôszörgondoltam arra, hogy szívesen kipróbálnáma fiút is. Talán most,hatvanhárom évesen értem meg arra,hogy fiús apa legyek.– Három feleség, minden házasságbólkét gyermek. A legidôsebb leány annyiidôs, mint a harmadik feleség, a kisebbgyerekek egyidôsek a középsô unokákkal,Lukács pedig együtt érkezett <strong>az</strong>utolsó két unokával. Máris itt egy újcsaládregény ötlete, nem is kell messziremennie a témáért.– Már gondoltam rá, de talán túl szemérmesvagyok, hogy kiteregessem <strong>az</strong>életem. Ha mégis megírom, belehelyezemmagam egy másik figurába, ígykönnyebben megy majd, ôszintébbtudok lenni. Ez a figura lesz a rejtôzködôénem…– És így kicsit szembe is néz magával,nem?– Bizony, így van. Én ezt rendszeresenmegteszem. Ha <strong>az</strong> élet rákényszerít, akkormegpróbálom levonni a tanulságokat.Mikor rákos lettem, arra gondoltam,hogy a betegségnek lelki eredetûháttere van, mélyen magamba néztem,és két fontos döntést hoztam. Egyrésztmég a pénzért sem vagyokhajlandó lemondani a saját értékrendemrôl,másrészt megpróbálok ezentúla párkapcsolatomban úgy viselkedni,hogy ne vezessem <strong>az</strong>t válsághoz.Így hát, elhagytam a médiát, és másodjárais elváltam. Azóta pedig, 12 éveboldog házasságban élek a harmadik,végleges feleségemmel.– Ha újra kezdhetné, változtatna valamin?– Igen. Amióta Lukács megszületett,felfedeztem, hogy jobban élvezem <strong>az</strong>együttlétet a gyermekeimmel, mint fiatalon.Talán, mert a férfi akkor még kifeléél. Ha még egyszer születnék, akkorhatvanéves korom elôtt nem vállalnékgyereket, utána viszont tíz esztendônát minden évben egyet…Szabó ZoéFotó: Mészáros Zsolt7