„örömömet lelem az írásban” rendôrök a gyermekek védelméért

2012. ÁPRILIS 14.INTERJÚ • KULTÚRA„Örömömet lelem az írásban”KEPES ANDRÁSSAL EGYEBEK MELLETT MÉDIAVISZONYOKRÓL ÉS REJTÔZKÖDÔ ÉNRÔLEmlékezzenek a közéleti szereplôre, a sármos televíziósra, aki hosszú évekenát nívós mûsorokban kínált nekünk kultúrát a képernyôn. Gondoljanak a tanárra,aki négy évig oktatott az egykori Berzsenyi Dániel Fôiskolán, és örökreszívébe zárta Szombathelyt. Érezzék át a férfi küzdelmét, amikor élete delénkényszerült szembenézni a rákkal, és gyôztesen került ki a csatából. Lássákmeg benne a hatgyermekes édesapát is, akinek legidôsebb lánya egy esztendôbenszületett a harmadik feleségével, az egyetlen fia pedig egy hónapbankét legkisebb unokájával. És ismerjék meg az írót, aki múlt héten az egyetemikönyvtár szervezésében ismét városunkba látogatott, hogy részt vegyena Márai-program keretében szervezett író-olvasó találkozón. Kepes Andrássalaz est után beszélgettünk.– Sokan gyûltek össze, hogy láthassák,és meghallgassák, amint Murai Andrással,a kommunikáció tanszék vezetôjéveldiskurál egyebek mellett új regényérôl,a Tövispusztáról. Sok ismerôs arcotlátott?– Igen, vannak, akik mindig eljönnek,ha Szombathelyre érkezem. Szeretekitt lenni, jól éreztem magamazokban az években, mikor címzetesfôiskolai tanárként dolgoztam az egykoriBerzsenyi fôiskolán. A feleségemitt tanult, így kerültem a városba éskapcsolatba az intézménnyel, s bár egyideje már nem tanítok, minden évbenellátogatok Szombathelyre. Az emberekkedvesek, megszólítanak, elmondják,hogy örülnek, amikor feltûnök, éshogy mindig visszavárnak.– Tényleg így van. Képzelje, a BerzsenyiDániel Könyvtárban több hetetkell várni a könyvére, akkora az érdeklôdés.Számított ekkora sikerre?– Reménykedtem benne. A közönségnekírtam a könyvet, nem az irodalomnak,és a visszajelzések alapján ez sikerült.Ritkán fordul elô a hazai könyvkiadásban,hogy egy úgynevezett szépirodalmimû olvasásakor nem csakegy bizonyos réteg, hanem mindenkiúgy érzi, hogy neki szól a történet, hogyazonosulni tud egy-egy figurával. Mindigaz érdekelt, hogyan lehet komolyabbgondolatokat úgy elmondani,hogy az a legszélesebb közönség számárais érthetô legyen. Egy mondás lebegetta szemem elôtt: „Sosem szabad lebecsülniaz emberek intelligenciáját éstúlbecsülni az emberek mûveltségét”.Ezt próbáltam követni ebben a regénybenis, és így lesz a következôvel is.– Ha jól értem, olvashatunk még Öntôl,ha már a médiában nem láthatjuk.Nem hiányzik a képernyô? Miért döntötta távozás mellett?– Akkora örömömet lelem az írásban,hogy biztosan lesz folytatás. És talánrészben ezért nem hiányzik a televíziózássem. Másrészt, a mai médiábanmár nem az az értékrend, amit én sajátomnakvallok. Megváltozott a gondolkodásmód.Ami azért fájó, mert sohanem volt még akkora szükség egykorrekt, okos kultúrát, mûveltségetés értékrendet adó médiára, mintmost lenne. Magyarországon, sok másországgal ellentétben, sajnos nincsenalternatíva. Kellene egy kulturált televízió,aminek lenne egy elfogadhatónézettsége, hisz az országban nagyonsokan vannak, akik a komolyabb,mélyebb vonulatot választanák.Azt hiszem, szerencsés vagyok,hogy a korábbi idôkben már lerakhattamaz asztalra, amit akartam.– Azért, gondolom a család örül, hogytöbb idôt tölt otthon. Kiváltképp, mivelmegszületett Lukács, a hatodik gyermeke.Milyen érzés fiús apává válni?– Nagyszerû! Még az ötödik gyermekemnélis kislányt akartam. Most elôszörgondoltam arra, hogy szívesen kipróbálnáma fiút is. Talán most,hatvanhárom évesen értem meg arra,hogy fiús apa legyek.– Három feleség, minden házasságbólkét gyermek. A legidôsebb leány annyiidôs, mint a harmadik feleség, a kisebbgyerekek egyidôsek a középsô unokákkal,Lukács pedig együtt érkezett azutolsó két unokával. Máris itt egy újcsaládregény ötlete, nem is kell messziremennie a témáért.– Már gondoltam rá, de talán túl szemérmesvagyok, hogy kiteregessem azéletem. Ha mégis megírom, belehelyezemmagam egy másik figurába, ígykönnyebben megy majd, ôszintébbtudok lenni. Ez a figura lesz a rejtôzködôénem…– És így kicsit szembe is néz magával,nem?– Bizony, így van. Én ezt rendszeresenmegteszem. Ha az élet rákényszerít, akkormegpróbálom levonni a tanulságokat.Mikor rákos lettem, arra gondoltam,hogy a betegségnek lelki eredetûháttere van, mélyen magamba néztem,és két fontos döntést hoztam. Egyrésztmég a pénzért sem vagyokhajlandó lemondani a saját értékrendemrôl,másrészt megpróbálok ezentúla párkapcsolatomban úgy viselkedni,hogy ne vezessem azt válsághoz.Így hát, elhagytam a médiát, és másodjárais elváltam. Azóta pedig, 12 éveboldog házasságban élek a harmadik,végleges feleségemmel.– Ha újra kezdhetné, változtatna valamin?– Igen. Amióta Lukács megszületett,felfedeztem, hogy jobban élvezem azegyüttlétet a gyermekeimmel, mint fiatalon.Talán, mert a férfi akkor még kifeléél. Ha még egyszer születnék, akkorhatvanéves korom elôtt nem vállalnékgyereket, utána viszont tíz esztendônát minden évben egyet…Szabó ZoéFotó: Mészáros Zsolt7