mayenburg: paraziták - Színház.net

Uniófesztivál 2000• Koltai Tamás: KITEKINTÉS EURÓPÁRA ..................... 2• VILNIUSI MENO FORTAS ..................................... 3(Shakespeare: Hamlet)• DÜSSELDORFI SCHAUSPIELHAUS .................... 6(Bertolt Brecht: Galilei élete)• THEATERGROEP HOLLANDIA ............................. 9(Pier Paolo Pasolini: Hangok)• BERLINI SCHAUBÜHNE ................................. 1 1(Marius von Mayenburg: Paraziták)• BUKARESTI BULANDRA SZÍNHÁZ ................... 1 5(Carlo Gozzi: Turandot)• TEL-AVIVI CAMERI SZÍNHÁZ ............................. 20(Hanoch Levin: Rekviem)• SZENTPÉTERVÁRI KIS SZÍNHÁZ ..................... 23(Csehov: Cím nélküli darab [Platonov])• PALERMÓI GARIBALDI SZÍNHÁZ ...................... 29(Shakespeare: Szeget szeggel)Köszöntő• Koltai Tamás: IGAZGATÓ DOYEN ............................ 3 1(Both Béla kilencvenéves)Fórum• Bodolay Géza: GILING-GALANG, SZÓL _A HARANG . 32• Halász Péter: ÚTSZÉLI JEGYZETEK .......................... 35Világszínház• Csáki Judit: A KLASSZIKUS ÚJ RUHÁJA ................. 3 8(A holland fesztiválról)• Nánay István: MI A (POSZT)MODERN? ..................... 41(Fesztivál Nyitrán)• Almási-Tóth András: EGY POLITIKAI FESZTIVÁL ...........45(Recklinghauseni jegyzetek)Drámamelléklet• Radnóti Zsuzsa: EGY MAGYAR „NÉPSZÍNMŰ"(Háy János darabja elé)A CÍMLAPON: Maia Morgenstern, a Bulandra Színház Turandot-előadásának címszereplője (Tudor Predescu felvétele)A BELSŐ BORÍTÓN: Andrius Mamontovas, az Eimuntas Nekrosiuš rendezte vilniusi Hamlet-előadás címszereplője (Dmitrij Matvejev felvétele)Főszerkesztő: KOLTAI TAMÁSA szerkesztőség: CSÁKI JUDIT • CSOMOR MÁRTONNÉ (szerkesztőségi titkár) • KONCZ ZSUZSA (képszerkesztő)NÁNAY ISTVÁN (főszerkesztő-helyettes) • SEBŐK MAGDA (olvasószerkesztő) • SZÁNTÓ JUDITSzerkesztőség: Budapest XII., Németvölgyi út 6. 1126. Telefon/fax: 214-37-70; 214-59-37; e-mail: szinhaz.folyoirat@matavnet.huKiadó: SZÍNHÁZ ALAPÍTVÁNY, Budapest XII.. Németvölgyi út 6. 1126.T l f 214 37 70 214 59 37 l i h h F l lő ki dó KOLTAI TAMÁSTerjeszti a HIRKER Rt. NH. Egyesülés és alternatív terjesztők • Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnálés a Levél- és Hírlapüzletági Igazgatóságnál (LHI) Budapest VIII. Orczy tér 1. közvetlenül vagy postautalványon,valamint átutalással LHI 11991102-02102799-00000000 pénzforgalmi jelzőszámra.Előfizetés egy évre: 1920 Ft • Egy példány ára: 192 Ft • Külföldön terjeszti a Batthyany Kultur-Press Kft.,1011, Szilágyi Dezső tér 6. Tel./fax: 201-8891Grafikai tervezés és nyomdai előkészítés: BÖLÖNYI ZSOLT, Pointer Marketing Kft.,1053 Budapest, Ferenciek tere 4. Tel./fax: 317-9940. Nyomás készült: KÁNAI nyomda, BudapestA folyóirat a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, a Nemzeti Kulturális Alapprogram,a Soros Alapítvány, a József Attila Alapítvány és a Fővárosi Közgyűlés Kulturális Bizottsága támogatásávalkészül A lap megjelenését és a kultúrát támogatja a Pannon GSMMegjelenik havonta

UNIÓFESZTIVÁL 2000KITEKINTÉS EURÓPÁRANovember 10. és 29. között másodszor rendezik meg Budapesten az EurópaiSzínházak Uniójának Fesztiválját, sorrendben a kilencediket. A rendezésjogának elnyerésében nyilvánvalóan közrejátszott az 1993-as budapesti,második találkozó sikere, és az a tény, hogy Giorgio Strehler halála ótaZsámbéki Gábor az Unió - immár újraválasztott - elnöke. Ezzel együttpáratlan a szervezet történetében, hogy ugyanaz a város, ugyanaz atagszínház rövid időn belül másodszor jusson a rendezés lehetőségéhez,még ha erre egy váratlan visszalépés teremtett is alkalmat.Az Európai Színházak Uniója, melynek eszméje Strehler nevéhezfűződik, megalakulásakor azt a célt tűzte maga elé, hogy az egyre nyitottabbáváló Európában közelebb hozza egymáshoz a jelentős színháziműhelyeket. A szervezetet hét színház alapította meg, köztük volta Katona József Színház is. Először a művészi együttműködést,mindenekelőtt rendezők és tervezők cseréjét vették programba. Zsámbékijavasolta, hogy évente rendezzenek fesztivált az egyes tagszínházakszékhelyén. Az első találkozóra 1992-ben Düsseldorfban kerültsor. Az Unió tagsága folyamatosan bővül, bár egyes színházak időközbenvisszaléptek; most tizenkilenc állandó tagja van. Az Unió tevékenységetúllépi a rendszeresen megrendezett fesztiválok kereteit; aworkshopokon, művészcseréken kívül az utóbbi időben a fiatal rendezőknekszervezett tréningeket, közös munkákat, produkciós lehetőségekettekinti legfontosabb feladatának.A budapesti fesztiválon tíz előadás szerepel, de a produkciókat létrehozószínházak közül nem tag a Theatergroep Hollandia (az idén elnyerteaz Európa Díj Új Realitások kis fokozatát), a tel-avivi CameriSzínház, amelyet Zsámbéki Gábor hívott meg, noha „földrajzilag" nemfér bele az európai Uniófesztiválba.A fesztiválok koncepciójának általában gátat szabnak a realitások. Abudapesti találkozó kitűzött célja nem az átlag, hanem éppen az eltérések,a különböző színházeszményekhez tartozó előadások -Zsámbéki megfogalmazása szerint a szélsőségek - bemutatása. Ebből aszempontból sajnálatos, hogy a tervezett produkciók közül nem sikerültelhozni a párizsi Odéon Fanfárok című előadását és a berliniSchaubühne Norén-darabját, a Personenkreis 3.1.-et. Még akkor is,vagy talán akkor különösen, ha egyikük sem számíthatott volna egyértelműfogadtatásra sem a szakma, sem a közönség részéről. Valószínűleghasznára válna - mondhatjuk kijelentő módban: hasznára válik- a magyar színháznak, ha szembenéz tőle merőben idegen előadásokkal.Túlságosan egytípusú, túlságosan egyhagyományú, túlságosanszórakoztatásra kondicionált az a színház, amely nálunk föltétlen sikertarat. Es túlságosan nehéz elhinni, hogy külföldön sokkal elfogadottabba társadalmi indulatokat fölkorbácsoló vagy a hagyományos színházitereket szétrobbantó előadástípus. A csaknem háromhetes fesztiváltalán közelebb hozza hozzánk a szokatlant, anélkül, hogy kritikátlanelfogadásra vagy „élből" való elutasításra késztetne bárkit is.Alábbi összeállításunkban előzetest kínálunk a fesztiválhoz. Nemműsorfüzetet vagy katalógust, csupán tudni érdemes dolgokat az előadásokés az alkotók egy részéről. Nem törekedtünk arányosságra.Egyrészt mert némelyik produkciót (Csehov-Planchon: Hattyúdal -Théátre National Populaire; Shakespeare: A vihar - Royal ShakespeareCompany) még otthonukban sem mutatták be lapzártáig. Más-részt úgygondoltuk, előnyben részesítjük az első kézből származó információkat(élménybeszámolókat), illetve a nálunk kevésbé ismertalkotók bemutatását, akik jelentős nemzetközi hírnév birtokosai.A fesztivál egyes előadásaira és tanulságaira későbbi számainkbanvisszatérünk.KOLTAI TAMÁSFESZTIVÁLNAPTÁRNovember 10., 11. 19" Thália Színház Villeurbanne-iThéátre National Populaire Csehov-Planchon: Hattyúdal(Rendezte: Roger Planchon)November 10., 11., 12. 19h VígszínházVilniusi Meno FortasShakespeare: Hamlet (Rendezte: Eimuntas Nekrosiuš)November 13., 14. 19h Thália SzínházDüsseldorfi SchauspielhausBrecht: Galilei élete (Rendezte: Klaus Emmerich)November 15., 16. 19h Katona József SzínházTheatergroep HollandiaPier Paolo Pasolini: Hangok (Rendezte: Johan Simons)November 17., 18. 19 h Vasas Folyondár utcai SportcsarnokBerlini SchaubühneMarius von Mayenburg: Paraziták (Rendezte: Thomas Ostermeier)November 21., 22. 19' Katona József SzínházBukaresti Bulandra SzínházCarlo Gozzi: Turandot (Rendezte: Catalina Buzoianu)November 21., 22. 19 h KamraTasnádi István: Közellenség (Rendezte: Schilling Árpád)November 22., 23. 19 h Thália SzínházTel-avivi Cameri SzínházHanoch Levin: Rekviem (Rendezte: Hanoch Levin)November 23., 24. 19 h Katona József SzínházHamvai Kornél: Hóhérok hava (Rendezte: Ascher Tamás)November 24., 25., 26. 19h TrafóLondoni Royal Shakespeare CompanyShakespeare: A vihar (Rendezte: James MacDonald)November 26., 27., 28., 29. 19 h Mafilm, III-IV. műteremSzentpétervári Kis SzínházCsehov: Cím nélküli darab (Platonov) (Rendezte: Lev Dogyin)November 28., 29. 19 h Kiscelli RomtemplomPalermói Garibaldi SzínházShakespeare: Szeget szeggel (Rendezte: Carlo Cecchi)

SHAKESPEARE: HAMLETVILNIUSI MENO FORTASVALAMI ÁZIK DÁNIÁBANA nemzetközi színházi élet egyik legnagyobbmai sztárjáról esküdt ellenségei sem mondhatnák,hogy túl fiatalon és emiatt esetleg érdemtelenülaratja sikereit. Eimuntas Nekrosiu g inkábba mesterek generációjához volt sorolhatómár akkor is, amikor Hamlet-rendezésével1998-ban elnyerte Moszkvában az Aranymaszk-,Itáliában pedig az Übü-díjat. Szinténebben az évben alapítja meg hazájában MenoFortas nevű társulatát. A világhírű és világjáróegyüttes vilniusi „bázisa" meglepő képet mutataz egyik jelentős kortárs színházi műhelyiránt érdeklődőknek. A kétszintes épületbenugyanis hiába keresünk színpadot vagy akárcsak próbateremre emlékeztető fekete dobozt.Az emeleten - a trófeagyűjteménnyel felérőplakátkollekcióval díszített falú iroda mögött -egyetlen, egyetemi kiselőadóra emlékeztető,valószerűtlenül hosszúkás, csupa ablak teremtalálható. Itt készíti, érleli, sűríti előadásait hónapokon,néha éveken át Nekrosiuš, sajátos -ahogy ő mondja -, szívdobbanásokkal és nemfejből vezérelt munkamódszerével. Nevezhetnénkaprólékosnak is, színpadi akciói nemcsupán emocionálisan telítettek, de fizikálisanis veszélyesek, a színészektől tökéletes begyakoroltságotés nagyfokú koncentrációt igényelnek.A csoda mégis a próbafolyamat utolsókét-három hetében történik, amikor - átköltözvea Litván Nemzeti Színház nagyszínpadára- az összegyűjtött drámai matéria „kiszabadula palackból", betölti a teret és a közelnégyórás előadásidőt. A Hamlet díszlete aMeno Fortas földszintjén található raktárhelyiségegyik sarkát foglalja el, ránézésre néhányegymásnak támasztott vasdarab, melyátlényegítve a világ jó néhány hatalmas színpadánbizonyult már megkerülhetetlen csomópontnaktrónusként vagy fogaskerékre emlékeztetőcsillárként.Nekrosius színházában nem a szellemek,hanem az elemek játsszák a főszerepet. Talánennek is köszönheti külföldi érvényesülését;Hamletje is gond nélkül felcímkézhető az„északi", „nedves", „természetközeli" jelzőkkel.Vagyis jól megkülönböztethető a végigelemzett,metaforák köré igazított rendezésektől.Ő maga egyébként is vonzódik a tárgyilagosdramaturgiához, például így foglalja összea Hamlet utolsó felvonásának cselekményét:„A király megtudja, hogy Poloniust megölték.Angliába kívánja küldeni Hamletet, hogy elrejtsea gyilkosságot. Laertes visszatér Franciaországból:meg akarja tudni, ki ölte megapját, és meg akarja bosszulni Ophelia halálát.A király és Laertes párbajt terveznek, melybenHamlet: Andrius MamontovasHamletet mérgezett karddal sebeznék halálra.A párbaj. Laertes és Hamlet utolsó párbeszéde.Mindketten elvesznek. A király és királynéhalála."A tőmondatokra csupaszított tragédia mégislassan, szinte keservesen bontakozik ki, ajelenetek nem húznak valamifajta előre kódoltkatasztrófa felé, az egyenrangú hősök bukásaéppoly bizonytalanul körvonalazódik, mint aszínészek alakja a gyakran ködlepte színpadon.Mindenki egyformán kiszolgáltatott ebbena zord, szélfútta környezetben, ahol a természeterői uralkodnak; bár az ember azt hiszi:hatalma van az elemek fölött, ez tűnékenyábrándnak bizonyul, míg az anyagkörforgásánakjelenségei

képviselje a litván színházat; elősegítse különbözőtársulatok nemzetközi együttműködését;valamint hogy állami és magánfinanszírozásúkulturális programokat valósítson meg Litvániábanés külföldön.1998-as megalakulása óta a Meno Fortastevékenységének gerincét Eimuntas Nekrosiušelőadásai jelentik. Az első, Meno Fortasvédjegyű előadás Shakespeare Hamletje volt,melyet 1997-ben mutattak be a LIFE-fesztiválon.Nekrosiuš már a társulat igazgatójakéntvitte színre Shakespeare Macbethjét, melynekpremierje 1999. január 22-én volt Vilniusban.Az előadás társproducerei voltak: Aldo MiguelGrompone, a Fondazione Orestiade és a PalermóiFesztivál 1900. Létrehozásában segítségetnyújtott a litván Kulturális Minisztérium.Eimuntas Nekrosiuš jelenleg új előadásondolgozik - Shakespeare Othellóját rendezi. Apremier 2000 decemberében lesz.A Meno Fortas csupán egyetlen próbateremmelrendelkezik, előadásait bérelt színháztermekbentartja.EIMUNTAS NEKROSIUSViktorija Kuodyté (Ophelia) és Andrius Mamontovasfélelmetes tényekként állnak előttünk.Nekrosiuš látomásában az eső, a jég, a tűz, aszén egymást váltó és kioltó játéka átszövi ésátértelmezi a dráma szereplőinek mozgását, stermészetesen mindenkinél jobbanbefolyásolja Hamlet útját. O alegkiszolgáltatottabb kifelé kényes családiviszonyainak, befelé egyre fokozódófélelmének. S ahányszor csak neki-buzdul,hogy - stílusosan mondva - tiszta vizet öntsöna pohárba, brutálisan szembesül aváltozékonyság állandóságával (a jég vízzé olvad,a tűz szénné éget), míg végül - az előadáslegmegkapóbb képében - forró viaszeső alattmaga is át nem lényegül.A címszerepben látható Andrius Mamontovasjátékában mindvégig érzékelhető egyfajta hetykeség,provokációs szándék, melynek kifejezéséhezügyesen használja a popszakmábanszerzett tapasztalatát, lévén ő Litvánia leghíresebbénekese. Alakítása jól illik Nekrosiuš körforgáselméletébe,csak éppen pusztulását nemérezzük olyan pótolhatatlan veszteségnek.Ámbár ma már tudhatjuk: a balti mester aHamlet után a Macbethet és az Othellót színpadraállítva egy egész trilógiát szánt a shakespeare-igondolat kifejtésére; tekintsük hát eztaz előadását nyitánynak, és bízzunk benne,hogy nem kell a következő, Budapesten rendezettUniófesztiválig várni a folytatásra.GÁSPÁR MÁTÉRÖVID SZÍNHÁZTÖRTÉNETA Meno Fortas színházi stúdió 1998 januárjábanalakult mint non-profit, magánjellegűközintézmény és jogi személy. Az intézményegyik alapítója Eimuntas Nekrosiuš színházirendező. A stúdió célja, hogy különbözőszínházi szakemberek tevékenységét egyetlenstúdió-klub fedele alá gyűjtse; élénk helyi ésnemzetközi tevékenységet indítson meg aszínházművészet területén; népszerűsítse ésSzínházi rendező, színész. 1952-ben született.Tanulmányait a moszkvai Lunacsarszkij SzínházművészetiIntézetben végezte, 1978-bandiplomázott. 1978-79-ben a vilniusi ÁllamiIfjúsági Színházban, 1979-80-ban a kaunasiDrámai Színházban dolgozott. 1980-banvisszaszerződött a vilniusi Állami IfjúságiSzínházba, ahol a következő előadásokat rendezte:Jeliszejeva: A négyszög (1981); Antanelis-Geda:Szerelem és halál Veronában(1982); Ajtmatov: Az évszázadnál is hoszszabbez a nap (1983); Csehov: Ványa bácsi(1986); Gogol: Az orr (1991). Nekrosiuš előadásaiszámos díjat kaptak Litvánia és a baltiállamok színházi fesztiváljain, valamint sikerrelszerepeltek nemzetközi színházi fesztiválokonis. A rendező több állami művészetidíj kitüntetettje.Nekrosiuš 1991 óta a LIFE (Litván NemzetköziSzínházi Fesztivál) igazgatója. A LI-FE-fesztiválokon megrendezte többek közöttPuskin egyfelvonásosait: Mozart és Salieri.Don Juan. A pestis (1994); Csehov Háromnővérét (1995) és Antanelis-Geda Szerelem éshalál Veronában című művét. Mindháromelőadás több nemzetközi fesztiválon vett részt.1994-ben Nekrosiuš mint az év legjobb rendezőjemegkapta a Litván Színházi Unió különdíját,a Balti Színházi Találkozó pedig a Baltikumlegjobb színházi előadásának minősítetteMozart és Salieri. Don Juan. A pestis címűprodukcióját. Ugyanebben az évben az EurópaiSzínházak Uniója és a Taorminai MűvészetiBizottság Nekrosiušnak ítélte az EurópaDíj Új Realitások kis fokozatát.Nekrosiuš 1997-ben mutatta be egyik legsikeresebbelőadását, Shakespeare Hamletjét, melymár csaknem minden jelentős európai színházif ti ál é t tt é á díj t tA KRITIKAI VISSZHANGBÓLIlyen Hamletet még sohasem láttunk, lélegzetvisszafojtvakell figyelni minden pillanatát. Azérzelemgazdag előadás visszarepít bennünket amúltba, és mélyen beleás a tudatunkba, hogyújra felfedezzük Shakespeare-t. Végeérhetetle-

nül el tudnánk nézni ezt a produkciót.FRANCO QUADRI LaRepubblica, 1977. szeptember 19.A rocksztár Andrius Mamontovas vilniusiszínpadi bemutatkozása nem lett volna ilyenhatalmas esemény, ha nem áll mögötte EimuntasNekrosiuš. Nekrosiuš a balti államoklegjelentősebb színpadi rendezője, és vitathatatlanulaz európai színház egyik legnagyobbhatású egyénisége. Hamletje oly fekete, lármásés kegyetlen, amilyen fehér, csendes éskifinomult volt Antoine Vitez előadása. Erőteljesszínpadi képei miatt a rendezőt korábban„a Baltikum Bob Wilsonjának" nevezték.Azóta erre az összehasonlításra már nincsszükség.BRIGITTE SALINOLe Monde, 1997. május 23.A litván Hamlet olyan, mint egy könyörtelenülfelzaklató ritmus, amelynek nyugtalanharmóniájától nem lehet szabadulni. Bár aszínpadi képek tartalma, textúrája néha nehezenérthető, mégis elbűvölve nézzük az előadást,egyre inkább meggyőződve arról, hogyremekművet látunk.A Hamlet kétségtelenül Nekrosiuš opusmagnuma. A szokatlanul személyes előadás arendező világképének, egyszersmind színházaköltészetének összefoglalása. A litván rendezőolyan merészen állítja színpadra a Hamletet,mintha saját poklát keresné benne.LUKASZ DREWNIAKLengyelországNekrosiuš Hamletje konkrét és fájdalmasan valódi.Valódi a fizikai fájdalom, a félelem, a kegyetlenségtekintetében. A jég, a víz, a tűz, ahamu nem jelzésszerű, hanem olyan autentikusés érzékelhető, hogy valóban hideg-, mocsok-és fájdalomérzetet kelt, nem csupán aszínpadi alakban, hanem magában a színészbenis. Minden érzés és érzelem testi próbatétela színész számára, semmi sem jelzésszerű,minden a valódiságával ráz meg. Az előadásborongó szépsége ősi és barbár, csakúgy, mint avilág, amelyről szól. Az emberiség vágóhíd-ravitt állatokat idéz, melyeket minden irányból -a mennyből és a földről - halálos félelem veszkörül. Más világ sem az álmokban, sem azemlékekben nem létezik.TOMASZ KUBILIOWSKILengyelországNekrosiuš Hamletje hatalmas jéghegykéntemelkedett ki az óceánból. Ez a Hamlet egyőrült munkája, ugyanakkor egy gyakorlottszínházi mesteré, látnoké, aki elképesztő józansággalfigyeli a világot, és tökéletesen átlátaz emberi lélek hiúságán.Az előadás kettős koncentrációt kíván a nézőtől,kiélezi érzékeinket - úgy érezzük, hogyszemünk és fülünk szokatlanul élesen fogadjabe a hatásokat, mintha hallucinálnánk vagy álmodnánk.BEATA GUCIALSKALengyelországmár régóta tudunk, nem az, hogy a rendezőennyire kivételes tehetség, hanem az, hogy fogalmunksem volt, milyen darabot írt valójábanShakespeare.MARINA ZAJONCOroszországMostantól a fiatal generációk csupán az AndriusMamontovas által megformált Hamletre fognakemlékezni. Ezzel az előadással a litvánszínház büszkén léphet át a XXI. századba.Felmerült., hogy a negyedik LIFE-fesztiválmég a megnyitás előtt bezárja kapuit, mivel alitván Hamleten aligha tehet túl bármi.JULIJUS LOZORAITISLitvániaElőször az oroszok, utána a Nyugat kiáltotta kiNekrosiušt színházi csodának, abban az időben,amikor az elfáradt nyugati színház éppenúj színházi zarándokhelyeket és új színháziszenteket fedezett fel magának a javában rozsdásodóvasfüggöny mögött: Lev DogyintSzentpétervárott, Silviu Purcaretét a romániaiCraiovában, Tomaz Pandurt a szlovéniaiMariborban, Tadeusz Kantort Krakkóban ésAnatolij Vasziljevet Moszkvában. A vilniusiNekrosiuš, akit ugyancsak besoroltak a Keletrőljött új színházi csodatévők közé, egészensajátos unikumnak mutatkozott: olyan rendezőő, aki túlságosan elmélyed a maga képi világában,és túlságosan belesüpped a maga lelkitájaiba, hogysem a színpadon politikával törődhetne.SIGRID LÖFFLERDie Zeit, 1997. május 23.A litván rendező egy apokalipszis, világégésutáni fekete-barna világot talál ki. Nem maradtmás, mint por és hamu, szcenikailag sok-rétűfelhasználásban, egy valamikor volt jobb világjegyeiként. Most azonban Helsingőrbenjégkorszak és örök éjszaka uralkodik: a víz,minden élet alapja, Hamlet világában többnyiremegfagyott állapotban fordul elő. A sátáninap alatt olvadt víz csöpörög a színpadra ésHamlet meztelen testére, és a királyfi nem sírhatfor r ó könnyeket apja után. Ez a SzellemEgy ilyen Hamlet-előadás teljes zűrzavartokoz az emberi tudatban. Feje tetejére állítmindent, amit eddig tudtunk vagy gondoltunk.Csak nagyon bölcs és szabad ember lehetolyan nagyvonalú, mint Nekrosiuš. Az előadástnézve nem az a legmeghökkentőbb, amitVytautas Rumsas (Claudius) és Dalia Zykuviené-Storyk (Gertrud) (Dmitrij Matvejev felvételei)

apa egy jégtömbbe fagyasztva adja át Hamletneka tőrt, a bosszú eszközét. Párhuzamoshelyzetként rendezi meg Nekrosiuš az Opheliaepizódokat.A lábfürdő, amelyet Polonius készíta lányának, hogy kiirtsa lelkéből a Hamletiránti szerelmet, tűzforrón perzsel. A gyerekekelégnek vagy megfagynak a jelen vagy méginkább zsarnoki apáik jóvoltából.DANIELE MUSCIONICONeue Züricher Zeitung, 1997. szeptember 8.Az egyetlen évszak a sarkvidéki tél. A királyok- a valóságosak csakúgy, mint a szellemszerűek- hatalmas szőrmékbe burkolóznak, ahelsingőri várfalakon az őrök reszketnek a hidegtőla jeges esőben, a Szellem kezdetbencsak süvítő jeges szél a fagyos világításban.Csupán fia előtt mutatkozik Hamlet királyszelleme látható formában - mint fehér jegesmedveprémbeburkolt hókirály. Később majdbehavazott démonként suhan át a házon, ésvalódi jégkristályokból álló csillárt akaszt asátán fogaskerekű napja alá.Az, hogy e hamleti világ központi csillagzatábólfolyamatosan jeges víz csöpög alá,egyszerre fenyegetés és időmérték. Valahányszora herceg újabb ürüggyel elhalasztja abosszút, tétova pillantása szorongva irányulfelfelé, apja bosszúcsillagát keresve. A jegesatya azonban fagyosan könyörtelen is.Kényszeríti a fiát, hogy meztelen, fagyott lábbalálljon a jégtömbön, hogy kiolvassza belőle abosszúálló tőrt, majd fehér jéginget borít afélmeztelen királyfira, amely újabb Nesszoszingkéntfélelmetesen rátapad. Hamletrongyokban tépi le magáról ezt az inget, ésfogvacogva, nyöszörögve préseli ki magábólaz öngyilkosságról szóló monológot: lenni,vagy nem lenni.Nem, ez a Dánia nem a terror állama, nempolitikai világ. Inkább jeges pokol a gyerekekszámára, a kínzó apák és a megkínzott gyerekekcsaládi börtöne. Az apák az ördögök, agyerekek esküdt ősellenségei.A többi pedig nem néma csend. A többi: aszűkölő-vonító Szellem apa, aki fia holttestegyászát és bűnbánatát, s miközben a napbóltovábbra is csöpög a jeges víz, hangosan, mint adobszó, a Szellem önmagát ostorozza. Azostorcsapások üdvlövésként hangzanak - köszöntika meg nem jelenő Fortinbrast.A vilniusi Hamlet haladóknak való.Nekrosiuš nem a szöveget rendezi meg, hanema szöveg mélyét fordítja le a képek nyelvére,mint ahogy a teljes Hamletet sem mutatjameg. A látszatmélység hívei bizonyára hiányolnifogják Hamletet, a mélakór bohócát, atöprengés hercegét, a habozás filozófusát, abosszú alvajáróját, a melankolikus lázadót.Am mint neurotikusan agyonkínzott oidipuszigyermekherceg ez a Hamlet a maga nemébenvalóban páratlan.SIGRID LÖFFLERDie Zeit, 1997. május 23.Fordította: ZÖLDI GERGELYBERTOLT BRECHT: GALILEI ÉLETEDÜSSELDORFI SCHAUSPIELHAUSMAGA A MESTER!"Bámulatosan aktuális előadás a düsseldorfiakGalileije. Arról a világról szól, amelybenmindenki uniformist visel, mindenki beöltözikvalaminek, mindenki valamilyen csoportot,érdeket, ideológiát képvisel - egyedül GalileoGalilei önmaga. Egy ember, aki min-dengyarlósága és gyöngesége ellenére kimozdíthatatlana saját szellemi, erkölcsi,mondjuk így: értelmiségi függetlenségénekszilárd középpontjából.Klaus Emmerich rendezésében a címszereplőVolker Spengler egyetlen rövid jelenetkivételével mindvégig egy helyben ü1, asüllyesztett járásból rákönyökölve az előszínpadközepére, mint valami hatalmas asztallapra.Az előszínpadi körszelet vastagonkirajzolt sugarai hozzá vezetnek. A Föld forgásátbizonyító tudós mozdíthatatlanul trónolaz emberi univerzum közepén. Deréktól fölfeléemelkedik ki a földből félmeztelenül:vállán átvetett nadrágtartója pompásan érvényesítihatalmas sörhasát. A többiek - a da-rabösszes szereplője - diákegyenruhában.Svájcisapka, ing, nyakkendő, nyakkendőtű,térdzokni, térdnadrág vagy szoknya. Így öltözika tanítvány, Andrea Sarti és Sarti asz-szony, az édesanyja. Így öltözik a kikeményítettszoknyájú, unalmas Virginia. Így öltözneka tanácsurak, a kurátorok és a szenátorok.Így az iparosok és a bíborosok. A dózseés a pápa. Minden, jól elhatárolható csoportmás-más színben. Egyesek feketében, másokkékben. A velenceiek barnák, a klerikálisszemélyek vörösek. Csupa tanuló. Formaruháskiscserkészek a mez nélküli (meztelen) Galileiiskolájában. (Gombrowicz Operettjébenfordult elő utoljára a meztelenség ilyen„ideologikus", értsd: az ideológiát el-utasítóértelmezése.)A Mester mögött iskolai tábla. Amolyanfekete, húzós, két, ellentétes irányba mozgódeszkával. Andrea Sarti „kezeli": ha felhúzza,az így keletkezett hosszúkás nyílásbanmegjelennek a Galileit látogató magas rangúszereplők távcsövet nézni, ajánlatot tenni,szörnyülködni, fenyegetni.„Tandráma", mondhatják fitymálva aBrechttől rettegők. Az bizony. Mindazoknak,akik nem tanultak a történelemből. Akik mégmindig bedőlnek az ideológiáknak, a népboldogítószólamoknak. Akik elhiszik, hogy amagyarázat kívül van, nem belülről jön. Akiknem tűrhetik a kopernikuszi fordulatot, tudniillikhogy „a mennybolt eltöröltetett" vala-mikor a középkorban. Akik nem tudják, hogyha azóta bárki megkérdezi, hol helyezkedik elaz isten „az új rendszerben", az sohasem azistent félti, csak a saját hatalmát.Akik elfogadják az egyenruhás világot, sőt,örülnek, ha maguk is uniformist ölthetnek, éselveszhetnek az engedelmes tömegben.Volker Spengler, az egykori Fassbinderszínészmaga a reflektált egykedvűség, ahogymonumentális semmittevésben, mozdíthatatlanulül a középpontban. Előtte széthánytkönyvek, földgömb, egyéb intellektuális hulladék,gyümölcsöstál. Egy ellustult hedonista,akit senki sem nézne tudósnak. Elhanyagolt,pöffeteg különc. Vakarja a hasát, a potentátoklátogatásakor meg se fordul, nem hogyfölállna. Egyszer megy ki, amikor azinkvizíció elé hivatják. Fölkecmereg, válláraigazítja a lecsúszott hózentrágert, kibattyog.Ugyanolyan egykedvűen jön meg, miutánvisszavonta tanait. Andrea ráförmed: „Szerencsétlenország, melynek nincsenek hősei."Anélkül válaszol, hogy fölemelné a hangját:„Nem, az az ország szerencsétlen, amelynekhősökre van szüksége." (Ungvári Tamás fordítása)Most nagy keletje van ennek a mondatnak.Mint mindig, ha az előmeneteledet, akarrieredet, esetleg az egzisztenciádat koc-

Galilei: Volker Spenglerkáztatod azért a „hősiességért", b o g y kimondda véleményed. Ugyanis hősökre csakott van szükség, ahol életveszélyesen kormányozaz ostobaság és a manipuláció.S p e n g l e r igazi nagy színész. abból a fajtából,akinek semmit sem kell csinálnia, anélkülis uralja a terepet. Mozgáskorlátozotthelyzetében gesztusok nélkül, ejtett szobahangonbeszél, eszközei közül a legfontosabbsaját személyisége, melyben maximálisanmegbízik, nincs szüksége rá, hogy bármithozzátegyen. Folyamatos jelenléte elég ahhoz,hogy a színpadra festett sugarak menténmagára húzza figyelmünket.Az előadás egyfolytában, szünet nélkülzajlik. Nemcsak a szöveget húzták meg tetemesen,egész epizódokat is kihagytak. A tömörítettváltozat a címszereplőre koncentrál,elmaradnak a mozgalmas tömegjelenetek -például az, amelyben Galilei tanítása vásáribábjáték témájává válik -, és az olyan „előzmények"is, mint a gyermek Andrea és a kilencévesdózse találkozása. Szikár, száraz,helyenként németesen sprőd a játék. A látványaz iskolai tábla mögötti színpadkeretrekorlátozódik. Egy alkalommal a vetítésselábrázolt Szent Péter tér előtt megjelenik azinkvizíciós kínzóeszközök árnya, a tortúraakusztikus effektjeinek kíséretében. Máskor akeskeny nyílás mögött elforog a forgószínpadraszerelt emelvényrendszer, a rajta á 1 1 óemberekkel a „fedélzeten" - a Föld forgásánakgroteszk leképezéseként. A pápa öltöztetésesem hajaz arra a hatalmi rituáléra,amelyre Major Tamás híres rendezésébőlemlékszünk; itt egy jégeralsóra vetkezett ideológusnakadják elő a hatalmi érveket.Ha valakinek fenntartásai vannak - nekemvannak - a német színház bizonyos vonulatánaknyerseségével, „laposságával",dísztelen ideologikusságával szemben, számosellenérvet találhat E m m e r i c h eredendő-enironikus racionalitásában. A rendezés ezzel aszarkasztikus szemlélettel telibe találja Brechtszellemét, noha a jelenetek epikus, „realista"kibontásának mellőzésével másfelőlellentmondani látszik neki. De csak annyiban,hogy nem követi szolgaian az elő-adásihagyományt.Ráadásul itt van S p e n g l e r , s egy ekkora színésztlátni mindig élvezet annak, aki az ilyesmivelnincs különösebben elkényeztetve.S p e n g l e r Galileijét látva föl sem merül az a tudósokfelelősségéről szóló ideológiai d i l e m -m a , amely a tudományos teljesítmények negatívtársadalmi hatását firtatja, s amely a hirosimaiatombomba ledobása után arra indítottaBrechtet, hogy új, a címszereplőre nézve „terhelő"befejezést írjon a Galilei életének. (Későbbpedig Dürrenmattot A fizikusok megírásárakésztette.) S p e n g l e r Galileije a maga tohonyaközömbösségében a szellem embere abornírt érdekek politikájával - elég J e n n eannyit írni: a politikával - szemben. Onnönszemélyiségének katedráján trónol - hozzá járiskolába az egész kiskorú emberiség. Nincs elkötelezvesenkinek és semminek. UI, meztelenülaz egyenruhás konformisták között. Gondolkodik, alkot, megírja a művét.Azt üzeni mindenkinek: kinyalhatjátok.KOLTAI TAMÁSA TUDÓS MINT ÁLLÓCSILLAGNem a szépség megtestesítője, és hősnek semnézné senki. Es mégis, noha ő maga nemmozdul el a helyéről, mindenkinek összezavarjaa világképét. Bertolt Brecht 1938-39-benírt Galilei élete című műve Klaus E m m e r i c hjózan-hűvös rendezésében került színre aDüsseldorfi Schauspielhausban. Egy színdarab,amelyben a szavak, értékek, érvekjátsszák a főszerepet, miközben minden pillanatbanaz emberekről szól. Hatalom és tudományellentéte, a lélek békéje az egyik oldalon,a kutatás szenvedélye a másikon. Egyiksem győztes egyértelműen.A színpad brechtien szikár. Az előszínpadmögött. egy mélyedésben ül, trónol, dolgozika Mester, könyv- és papírhalmok veszik körül.Embertöredék: hatalmas koponya, ironikusancsillogó szemek, meztelen felsőtest azélvhajhászásról tanúskodó nagy kerek h a s fölött:Volker S p e n g l e r uralja a színpadot. Ezaz ember semmit sem vet meg ezen a világon,csak a tudatlanságot. Úgy ül ott az árok-ban,mintha a világegyetem kellős közepén ülne.Elégedetlenkedik, tanít, élvezi a felfedezéseit.Oregember, akit egy kamasz kíváncsisága,kutatószenvedélye fűt. Csak rövid

időre hagyja el a helyét - hogy aztán hamarosanvisszatérjen oda. De akkor már magányosan,elhagyatottan, megvetetten. Miután akínzóeszközök puszta látványára vissza-vontatanait.A világ ettől kezdve megváltozik körülötte,a tanítványok, barátok szakítanak a „gyávával".Ő azonban ugyanolyan marad: éleseszű, önelégült, maga körül mindent ironikusanszemlélő. A végső elégtételt az jelentiszámára, hogy a fiatal Sarti, aki a legjobbanmegvetette árulásáért, lelkesen külföldrecsempészi a kutatásainak eredményeiről titokbanírt könyvet.Akárhol tűnik föl Galilei, akárhol előszobázik,Velencében, Firenzében vagy Rómában:a hely mindig az íróasztala marad - aszínpad. Körülötte, korának Napja körül foroga világ. Es legyen az főinkvizítor (ThomasSchendel) vagy pápa (Ernst Alisch): anagy világszínpad jelenetei mögötte zajlanak,miután egy hatalmas táblát felhúzva láthatóváválik a hátsó színpad.Mindenki mögötte marad. Tanítványok,professzorok, tanácsos urak, hercegek, kardinálisok.Mindet ugyanaz a szakadék választ-Götz Argus (Sagredo), Jost Grix (Andrea Sarti) és Andreas Ebert (Mönch)ja el tőle. Csak a színük különbözteti megőket egymástól, amely a tanítványok és papokfeketéjétől a főpapság vöröséig terjed.Mindannyian tanulók a tanár előtt. És ha a tanulókaz ember lelki békéje érdekében a régirendet védelmezik, az éppen annyira hamis,mint amennyire érthető. Mert korunk Galileijeigyakran feje tetejére állítják a világot, mitsem törődve ennek esetleg végzetes következményeivel.GÜNTHER HENNECKENeue Osnabrücker Zeitung, 2000. március 9.A Düsseldorfi Schauspielhaus félkör alakúemelvényét fénypászmák szabdalják. Metszéspontjukban,a fényforrás középpontjábanül Galileo Galilei.Düsseldorfban a darab második, Hirosimahatására élesebben fogalmazott változatátjátsszák, amelyben Brecht a tudós modelljétlelkiismeretlenebbnek mutatja, olyan embernek,aki felmenti magát mindenfajta megfontolásalól. A kutatás, a tudás és az ismeretekgyarapítása számít csupán, a következményeknem. Meg az, hogy a munkaadó garantálja arendszeresen teli csajkát.És ha egyszer valami nincs rendben a „mitszámít, kinek a kenyerét esszük..." elméletekörül? Na és? „Elárultam a mesterségemet.Annak az embernek, aki ezt megteszi, nincsmit keresnie többé a tudományban." DüsseldorfbanGalileo olyan hangon mondja ezeket aszavakat, mintha egy vadidegentől az idő felőlérdeklődne. Röstelkedés? Lelkiismeretfurdalás?Hibabejelentés.Volker Spengler Galilei szerepében nemátszellemült, aprólékosan gondos tudós, hanemzseniális ravaszkodó, aki istennel, világgalmit sem törődve tolja maga előtt hatalmaspotrohát. Nem ilyennek képzeljük azokat,akik a tudomány elefántcsonttornyában élnek.Hamburgban a halpiacon látni ilyen figurákat,vagy a kikötői munkások között.WOLFGANG PLATZEKWAZ, 2000. február 3.Uralkodó. Rendíthetetlenül őrzi a helyét, ésnem mozdul onnan, miközben a háta mögöttértelmetlen nyüzsgés folyik, működik a színpadigépezet, feltárul a csillagfényes horizontpanorámája és egy harsányan drámai tabló,amelyben az inkvizíció bemutatja kínzóeszközeit.Volker Spengler Galileo Galileije aKlaus Emmerich rendezte düsseldorfielőadásban a mozdulatlan nyugalom pólusa,noha a XVII. századi matematikusok,fizikusok, csillagászok kutatásainakközéppontjában a mozgás, a Nap, illetve aFöld forgása 411.Felvilágosult, józan látnok, az emberi lélekalapos ismerője. Spengler takarékosan bánikerejével, egyéniségének súlyával,visszafogott, mindig észnél van: figyelmesenleskelődik, dünnyög, a Piazza della Signoriahelyett inkább a hamburgi halpiacot idézi. Jelenség,amely figyelmet követel magának.Nonkonformista, se ing, se nyakkendő, beériegy nadrágtartóval meztelen hasán. Tanítványai,környezete, ellenségei internátusi egyenruhátviselnek, különböző egyenszínekben.Galilei figurája élesen elválik a többi szereplőtől,akik pedagógiai felvilágosítást, elidegenítőszándékokat közvetítő steril, merevlábú mimusok, rendezői szabásminták. Amesélő-kikiáltó időről időre felhúzza a Galileimögötti iskolatáblát, amely mögött iskolaiszínjátszás folyik. Miért ez a kivéreztetés?Brecht drámája csupa lüktető élet, amely tágteret enged a „hús vigaszainak". Miért ez azérzéki-zsigeri sanyargatás?Nehéz nem igazat adni ennek a Galilei-nek,akit grimaszoló, deklamáló bábok, gyerekespaprikajancsik, feszülten figyelő besúgók, abepólyált pápa és az őt kísérő három magasrangú kardinális vesznek körül. Nehéz úgytekinteni rá, mint akinek nincs igaza. An-nakellenére, hogy az igazság és az értelemhedonistájaként pestises hullákon gázol át,feláldozza a saját lánya boldogságát, a firenzeihercegség „húsos fazekáért" elhagyja a fukarvelencei köztársaságot, kompromisszumotköt az egyházzal, és visszavonja tanait. DeHollandiába csempészteti eretnek tanításaittartalmazó Discorsiját, miközben félig-meddigaz inkvizíció felügyelete alatt áll.Brecht az értelmetlen hirosimai pusztításután, látva, hogy az „ártatlan" kutatás hogyanfordul bűnbe, megváltoztatta Galileijét.Spengler, leszámítva búcsújárását a börtönbe,állandóan a könyvei fölött gubbaszt.Írósztal-bűnöző, ostoba, önfejű, realista?Imponáló, ahogy csendes intenzitással birto-

kolja a kételkedés művészetét és azt a sohanem fölényeskedő morált, amely tisztábanvan az árulással, azzal, hogy visszaélt a tudással,hallja az egyetemes felhördülést, ésgyanítja, hogy a tudásszomj nem feltétlenülaz emberek jólétét szolgálja. Es mindig önmagában,először önmagában kételkedik.ANDREAS WILINKWZ, 2000. február 28.A RENDEZŐ: K L A U SEMMERICH1943-ban született Freitalban. Egyetemi tanulmányaitBerlinben végezte. Germanisztikát,anglisztikát és összehasonlító irodalomtudományttanult. Főiskolára Münchenbenjárt, televízió és film tanszakra. 1971 óta dolgozikszabadúszó rendezőként. Számosnagyjátékfilm, tévéfilm, tévéjáték és tévésorozatfűződik a nevéhez. Színházrendezői pályájánakfőbb állomásai: München, Hamburg,Berlin, Bécs. Az utóbbi néhány évbenrendszeresen visszatérő vendég a DüsseldorfiSchauspielhausban. Fontosabb színházi munkái:Ulrich Plenzdorf: Az ifjú Werther újabbszenvedései, Kammerspiele, München, 1973;Wedekind: A tavasz ébredése, Thalia Theater,Hamburg, 1978; Schiller: Wallenstein,Thalia Theater, Hamburg, 1985; Goethe:Clavigo, Niedersächsisches Staatstheater,Hannover, 1989; Peter Weiss: Marat/Sade,Freie Volksbühne, Berlin, 1989; BertoltBrecht: Baal, Niedersächsisches Staatstheater,Hannover, 1992; Lenz: Katonák, BayerischesStaatsschauspiel, München, 1994;Bertolt Brecht: Egy fő az egy fő, SchauspielFrankfurt/M., 1996; A rendszabály;Gömbfejűek és csúcsfejűek, BerlinerEnsemble, 1997-98; Baal, KoldusoperaBayerisches Staatsschauspiel, München 1998.A Galilei élete Klaus Emmerich Brechtciklusánaklegújabb darabja. A címszerepetjátszó, a Fassbinder-filmekből Magyarországonis jól ismert Volker Spenglerrel ez már anegyedik közös munkájuk.Fordította: UNGÁR JÚLIAThomas Schendel (Udvarmester) és Volker Spengler (Sonja Rothweiler felvételei)theatergroepHolland iPIER PAOLO PASOLINI: HANGOKTHEATERGROEP HOLLANDIAA S ZÍNHÁZRÓLA Theatergroep Hollandia 1985-ben jött létrekét, Észak-Hollandia tartományban működőtársulatból. Székhelye a kezdetektől fogva azAmszterdamtól északra eső Zaandam városka.Johan Simons koreográfus-rendező ésPaul Koek zeneszerző-rendező művészi irányításávalmagas színvonalú társulat alakultki, amely nemcsak Hollandiában, hanem külföldönis egyre ismertebb.A Hollandia megalapítása óta az emberek körébenakart játszani. Johan Simons és Paul Koekhátat fordítottak a színházaknak, hogy tanyákon és roncstelepeken, futballstadionban éshalpiacon, elhagyott melegházakban vagy üresüzemekben, i hangárban vagy zsilipnél, templombanvagy raktárakban lépjenek fel.A társulat munkájában mindig kitüntetettszerepet játszott a valóság, többek között márazzal is, hogy az épületeket, amelyekben ját-

Jeroen Willems (Ben van Duin felvétele)szanak, az előadás díszletévé avatják. Azépület (korábbi) funkciója nemcsak az építészetiformában fedezhető fel, hanem a használóiáltal hátrahagyott nyomokban is. A szél és azidőjárás, a szagok és a hangok, és - amennyibenablakok vannak - a külső képek tudatosdöntés alapján jutnak funkcióhoz a játékban.1996 októberében még egy lépéssel továbbmentek. Ekkor Pier Paolo Pasolini Disznóólcímű művét Antwerpen szívében, egy hídalatt adták elő, úgy, hogy közben a két partközött zavartalanul áradt a hídon a forgalom.A kapitalizmus hatalmi játszmájáról szólódarab, amely a maga témáját a nagyiparosokgyermekeinek reakcióján át tárja fel, különlegesdimenziót kapott a mellette elzúgó forgalomtól.Következő lépésként a szó legszorosabbértelmében az emberek közé vitték aszínházat: 1998 januárjában az IndustrialProject No. I: KLM Cargo című produkciót aSchiphol repülőtéren, a KLM légi teherszállításánakbázisán mutatták be. Előadásközben, mint minden rendes munkanapon,tovább zajlott a munka, amely ekként a produkciórészévé vált.Újabban az előadások egyre többször használnaknon-fiction-elemeket. A nagyrésztPier Paolo Pasolini szövegein alapuló Hangokbanpéldául szerephez jut Cor Herkströternek,a Shell elnökének egyik beszéde. AKingcorn szövege pedig egy olyan munkássalkészített interjúkból áll össze, aki negyvenháromévet dolgozott egy lisztgyárban.A Hollandia előadásaiban a környező zajokgyakran zenei funkciót kapnak, „konkrétzeneként" vagy elektronikus torzításban.A szöveg zenei vonatkozásai mindig azegyüttes érdeklődésének előterében álltak.Paul Koek már 1987-ben alkalmazta a muzsikusszínész princípiumát: a színész ennekértelmében nem a szöveget, hanem a zenéthasználja dialógusalkotó elemként. A Hollandiaévek óta foglalkozik azzal, hogy a zenét,a szöveget és a képet olyan zenés színháziformává integrálja, amelyben zene és szövegegyenrangú szerepet játszik. 1996-banlétrehozták a Veenstudiót, egy, a társulatonbelül működő zenés színházi műhelyt. IttPaul Koek vezetésével zeneszerzők és színészekrészben koncertötleteket, részben egyújfajta, „elektromos" zenés színházi formátdolgoznak ki. Eredményeik bekerülnek aHollandia előadásaiba, de születnek belőlükolyan színházi koncertek és zenés előadásokis, amelyeket a Veenstudio mutat be, néhakoprodukcióban más társulatokkal.A Hollandia olyan intenzív, dísztelen,„absztrakt" játékstílust dolgozott ki, amelybena színészek megelevenítik az alakok lelkiállapotát,társadalmi viszonyait, életmódját, ésmegmutatják, hogy mit tett velük, mivé tetteőket a társadalom. Az előadásokon improvizálnakis, de mindig a szerep keretei között,és anélkül, hogy ez a szöveget érintené. Nagyjelentőségű a tér tudatos megélése is. Olyanképeket keresnek, amelyek elpusztíthatatlanulvésődnek az ideghártyára, és leginkább asziklákba karcolt rajzokra emlékeztetnek.Fennállásának első évtizedében a Hollandiagyakran választott olyan darabokat, amelyeknekfőszereplői a polgári társadalom pereménvagy a társadalmon kívül élnek, ésmégis sikerül fennmaradniuk. Más darabokbana hősök éppenséggel tudatosan lépnek kia társadalomból, hogy homokot szórjanakan-nak gépezetébe, nem hajlandók együttni a divattal, és nem hagyják,hogy a hatalmasok őket is befogjákszekerük elé. Ilyen figurák találhatókHerbert Achternbusch ésFranz Xaver Kroetz darabjaiban,de megragadhatók a klasszikusrepertoárban is, az olyan művekben,mint Aiszkhülosz Prométheuszaés Perzsákja, BüchnerWoyzeckje és Wedekind Luluja.Az utóbbi időben XX. századidrámákat is bemutatnak, példáula már említett Kingcornt vagyLouis Paul Boon Menüettjét.Ezzel párhuzamosan a Hollandiafel akarja tárni, vajon erkölcsösenvagy erkölcstelenül élnek-ehatalmukkal a társadalomvezető erői. Ezt firtatják az olyandarabok, mint Büchner Leonceés Lénája, Euripidész A trójainők és Iphigeneia Auliszban címűdarabja és Pasolini Hangokcímű műve. Legfrissebb előadásuk,az Oltatlan mész (elektromoszenés színjáték Marinus van derLubbéról) középpontjában egymunkás áll, aki egymagában kísérelmeg feltartóztatni egy katasztrófávalterhes társadalmimozgásfolyamatot.A hazai és a nemzetközi sajtógyakran ír nagyon dicsérően aHollandia előadásairól; és a nézőszámsulatot négyszeregyre növekszikhívták megA táraHolland Fesztiválra, Hollandialegnagyobb és legismertebb fesztiváljára, ésegy vagy több előadással az elmúlt évek-benmindig jelen voltak a Holland-flamandFesztiválon is, amely minden évben a hollandés a belgiumi flamand nyelvű színházaktíz-tizenkét legjobb előadását hívja meg.1996-ban A trójai nők, amelyet egy westzaaniautótemetőben mutattak be, megkapta azév legfontosabb előadását megillető Albertvan Dalsum-díjat. 1997-ben a Hangok kapottnagydíjat a Holland-flamand Fesztiválon,1999-ben pedig ugyanez az előadás lett azegyik fődíjas a negyedik stuttgarti Politika aszabad színházakban című fesztiválon. Aszínház számos külföldi vendégszerepléseközött megemlítendő, hogy a Hangokat bemutattáktöbbek között - német nyelven - aBécsi Ünnepi Heteken, valamint Svájcban ésNémetországban, angol nyelven pedig Angliában,az Egyesült Allamokban, 2000 márciusábanaz ausztráliai Adelaide fesztiválján,áprilisban Taorminában és augusztusban azEdinburghi Fesztiválon.A H ANGOKRÓLA Hangokban Jeroen Willems Pier Paolo Pasoliniolasz író és filmrendező szövegeinekfelhasználásával a jelenkor négy hatalmasságátmutatja be: az értelmiségit, a vállalkozót, abűnöző karakterű topmenedzsert és az egy-háziférfiút. Ok együtt tartják a markukban a maitársadalmat. Közéjük minden fáradság nélkülbeilleszthető volt egy ötödik hatalmasság is:Cor Herkströter, a Shell International (létező)igazgatótanácsi elnöke, aki a multinacionálisvállalatok erkölcsi dilemmáiról és társadalmifelelősségéről szónokol.

Ennek a „szereplőnek" a szövege a Shelligazgatóbeszédeiből és cikkeiből származik.Abban a korszakban, amelyben a kapitalizmusgyőzelmi mámorban tombol, Pasolinibemutatja kortársainak a valóságot, amely aszabad piac ideológusainak retorikája mögérejtőzik. A topmenedzser cinizmussal, képmutatássalés bűnözőhöz méltó energiával építfel egy olyan birodalmat, amely az érdekekzűrzavarát kihasználva hatalomhoz ésvagyonhoz segíti.A Hollandia előadásában ez a világ egynagyszabású vacsora romjain kel életre. Azalakok a muri utáni hangulatban gátlás nélkülnyilatkoznak meg. Valamennyit Jeroen Willemsjátssza, úgy, hogy szerepet váltva egymásik székre ül át. Látszólag minden megerőltetésnélkül alakul át tudósból topmenedzserré,nőből Istenné és ördöggé.A Hollandia a Hangok után, az est másodikrészében Marguerite Duras Ez minden című utolsóírását mutatta be, amely egy asszony harcárólszól saját testi és szellemi hanyatlása ellen.A 2000-es Taorminai FesztiválműsorfüzetébőlA Tom Blodijk és Anne Schöfer által összeállítottjelenetsor kétségkívül nem szabályosszíndarab. Egy hozzáértő, rugalmas, nagy átalakulásokraképes színész (Jeroen Willems)másfél óra alatt járja körül a hatalom és a hatalommalvaló visszaélés problémáit. Monológokkalés időnként képzelt dialógusokkalteremti meg a maga színpadi realitását, PierPaolo Pasolini és Cor Herkströter magasszellemi színvonalú és politikailag rendkívülérzékeny szövegrészletei segítségével. Akollázsban végtelenül áradnak korunk gazdasági,politikai, szellemi és vallási hatalmasságainakleleplező megnyilatkozásai, megannyicinizmustól, éles iróniától, gonosz képmutatástólés az emberek iránti erkölcstelenmegvetéstől áthatott önvallomás...Hálát és elismerést aratott Jeroen Willems,a holland színész, aki Johan Simons mesterirendezésében a maga kivételes nyelvi,mimikai és gesztikus eszközeit e megragadó éslenyűgöző one man show szolgálatábaállította. Amikor a maga majdnem akcentusmentesnémetségével hol az értelmiségi arroganciáját,hol a pénzember közönségességét,hol pedig az ördög kétértelműségét, az egyháziember romlottságát vagy a menedzseropportunizmusát tárta fel, a telt házas előadásközönségét mindig egy abszolút élvonalbeliszínházi élmény áramkörébe ragadta.MARTIN ETTERDer Bund, Bern, 1999. május 1.Ha valóban igaz, hogy „posztideologikus "korban élünk, erről a Theatergroep Hollandi-átelfelejtették értesíteni. Amiért az edinburghiFringe nézői csak hálásak lehetnek.Scotland on Sunday, 2000. augusztus 20.Olyan az egész, mintha Jago és III. Richárdsötét alakját kitépték volna shakespeare-i otthonából,hogy átírja őket egy XX. századiolasz marxista.TIM ABRAHAMSSunday Herald, 2000. augusztus 20.Az asztal végén egy szemüveges, öltönyös fiatalember(Jeroen Williams), aki bizonytalanul,félénken, mintegy önbizalom híján szólítmeg bennünket, de elég néhány perc ebből aszellemesen kidolgozott fecserészésből, ésmáris érezzük, hogy a totális nihilizmus szédítőlátomásába ragad, amelyben az értéktudattólmentes irónia a tiltakozás mindengesztusát selymesen semlegesíti, és ahol a jövőbevetett reménynek a puszta gondolata isellenállhatatlanul komikussá lett.Willems ezután, az asztalt megkerülve,delejes erővel alakul át különböző mai figurákká:pöffeteg üzletemberré; vigyorgó bűnözővé,aki valóságos szaktekintélye azolasz kapitalizmus labirintusszerű nepotisztikushálózatának; felzaklató nőimitátorrá, illetvevezető értelmiségivé, aki túl akart járniaz ördög eszén, s ezért hatalmi formaként -amelyért kész a lelkét áruba bocsátani - aszentséget választotta. E vacsora utáni monológok,amelyeket Willems megvesztegetőenromlott, telivér élvetegséggel ad elő, Pasolini,az olasz filmrendező szövegeiből valók,ám az utolsóa Shell International igazgatóságielnökének hiteles beszédét kooptálja. Ezaz állítólag széles látókörű, valójában mélységesenönérdekű értekezés a multik erkölcsifelelősségéről és a velük szemben támasztottellentétes közönségelvárásokról szól, és ezlesz az előadás megsemmisítő erejű fináléja.PAUL TAYLORThe Independent, 2000. augusztus 18.Johan Simons rendezése művészi, de nempusztán látványosan sokoldalú. Amit látunk,az valójában erkölcsi és politikai vita egy világról,amelyben életünket senki által nemválasztott szakértők irányítják, és ahol még akormányok is alá vannak rendelve a multinacionálisvállalatoknak. A helyzet iróniája,hogy az előadás az egyéni lehetőségek elsorvadásárólszól, és ugyanakkor egy delejeserejű szólista adja elő.MICHAEL BILLINGTONThe Guardian, 2000. augusztus 19.Fordította: SZÁNTÓ JUDITMARIUS VON MAYENBURG: PARAZITÁKBERLINI SCHAUBÜHNEA Berlini Schaubühnét 1962-ben még a HalleschenUferen alapították „kortársi színházként".1970-ben vette át Peter Stein a maga fiatalszínészcsapatával, és csakhamar világhírűvéfejlesztette. 1982-ben költözött a színház amaga új, a Lehniner Platzon lévő épületébe.Ebben három különböző méretű színházteremcsatlakozik egymáshoz, amelyek szükség eseténegybenyithatóak. Stein visszavonulása utána művészeti vezetést többek között Luc Bondyés Andrea Breth rendezők vették át. Ez év elejéna Schaubühne teljes fordulatot hajtott végre;most egy színházi és egy táncegyüttes működikbenne Thomas Ostermeier és Sasha Waltzvezetésével. Programjukat-a Schaubühne művésziés működési elveit - Kiáltványukbantették közzé. (A Kiáltvány szövegét a drámaismertetésután közöljük - A Szerk.)A SZERZŐRŐLAz 1972-ben született Marius von Mayen-burgMünchenben és a berlini Freie Universitaetentanult ónémet nyelvet és irodalmat, majd 1994és 1998 között a berlini Hochschule derKünstében drámaírást, többek között TankredDorsttól. 1996-ban írta Haar-mann és 1997-ben Danzer kisasszony címűdrámáját. A Bécsi Ünnepi Hetek rendezőiversenyének keretében mutatták be AlfredHitchcock nyomán írt háromszemélyes, Pszichopatákcímű művét, Jan Bosse rendezésében.1998-ban a müncheni Kammerspielébenugyancsak Jan Bosse által rendezett Lángarccímű drámájáért megkapta a fiatal drámaírókösztönzésére létesített Kleist-díjat, valamint afrankfurti Irodalmi Alapítvány díját; az előadástmeghívták az 1999-es Mülheimi SzínháziNapokra is. A történetet, amely egy fiatalgyújtogatóról és családjáról szól, azótakülföldi színpadokon (köztük a RadnótiSzínházban - A Szerk.) is játsszák. Marius

von Mayenburg ez idő szerint dramaturgkéntés háziszerzőként dolgozik a berlini Schaubühneam Lehniner Platzon, mint ahogy korábbanugyanezt a posztot töltötte be aDeutsches Theater Baracke nevű kísérletiszínpadán, ugyancsak Thomas Ostermeiercsapatában. A Parazitákat a hamburgiDeutsches Schauspielhaus megbízásából írta.„Tulajdonképpen csak a darabjaimat akarommegírni. Azokban benne van minden, amitmondhatok." Marius von Mayenburg szerénynekmutatkozik. A drámaírónak jó érzéke vana drámai konfliktusokhoz és zavarba ejtő dialógusokhoz,csak az öndramatizálás művészeteidegen tőle. Igaz, mint a kortársi németszínház legfrissebb felfedezettjének nincs isszüksége rá, hogy fontoskodjon. Aligha vanmég egy szerző, akit így elárasztanának díjakkalés dicséretekkel. „Egyáltalán nem jutokmár íráshoz, és közben folyton az írásrólkell beszélnem" - ezzel indokolja tartózkodásáta müncheni születésű író. A szavaibanmegrezdülő csendes kétségbeesés inkábbegészséges bizalmatlanságon, semmint kiszámítottunderstatementen alapul, ami érthető,hiszen Mayenburg már megtapasztalta,mennyire függ a siker a piac törvényeitől.Első színdarabját, a Haarmannt, amely ahannoveri tömeggyilkosról szólt, 1995-benszámos kiadónak megküldte, de mindenüttelutasításban részesült. Akkoriban mutattákbe ugyanerről a témáról Romuald Kannakarfilmjét Götz George főszereplésével, Mayenburgnakpedig legföljebb a potyautas kétestehetségét tulajdonították. Ma pedig a csendesfiatalembernek védekeznie kell egy olyan„meghatározott szerzői imázs" ellen, amelyetkívülről akarnak rákényszeríteni.Mayenburg eddig hat darabot írt, amelyekközül egyet maga is rendezett. Szereplőitöbbnyire a családon belül küzdenek autonómiájukértés identitásukért, és harcuk legtöbbszörvéresen végződik. „A család a legjobbhely olyan témák feldolgozására, amelyektöbbé-kevésbé mindenkit érintenek."A brutalitás fontos szerepet játszik drámáiban,de történetei ennél sokkal többről szólnak.Hogy mi izgatja őt ezekben a témákban?„Az erőszak konzumálása mindig egyfajtaeufóriát vált ki. A halottak szüntelen növekvőszáma által gerjesztett, rosszul leplezettlelkesedés engem már-már a haditudósításokraemlékeztet. Hiába, az erőszak afféleemberi állandó; mindig is lenyűgözte az embereket.Civilizált társadalmunkban, amelybenminden kulturális igyekezet az erőszakzárójelbe tételére irányul, számomra mégisrejtély marad. Az ember csak kinyitja az újságot,és máris beleütközik."ISA HOFFINGERSüddeutsche Zeitung, 1998. június 24.A RENDEZÉSRŐLThomas Ostermeier rendező Mayenburg erőteljesnyelvezetű drámáját félkör alakú arénábanjátszatja, amely csak kiemeli a külvilágtólvaló elzártságot. A rendezés teljes egészébena színészekre koncentrál. Mindenszereplő végig a színpadon van, kölcsönösenfigyelik egymást, és tudatosan játszanak aközönségnek és a közönséggel.A Bonni Biennale műsorfüzetéből„Parazitának" nevezi Friderike, az öt szereplőegyike a hasában lévő gyereket, ami nemhangzik valami kedvesen. „Parazitáknak" címeziúj drámáját Marius von Mayenburg, amiarra utal, hogy nemigen rokonszenvezik azáltala megírt öt szereplővel. Mivel Mayenburgelsajátította a darabírói szakmát, éssemmit sem bíz a véletlenre, címadása megérdemli,hogy komolyan vegyük.Két fiatal pár és egy öregember, akiket a boldogtalanságés a rokonság tart össze. Multscher,az öregember elgázolta Ringót, akinek azótatolószékben kell ülnie. Ringót Betsi, a feleségeápolja, akinek Friderike nevű nővére Petrikgyermekét hordja. Az utóbbi kettő között havolt is valaha szerelem (ez homálybanmarad), rég elmúlt. Nemsokára mind az ötenugyanabban a lakásban élnek, nyugdíjbólvagy szociális segélyből (ez sem derül kiegyértelműen), és közben egymás idegeiremennek. Az ilyen drámák végső kimenetelelényegében attól függ, milyen erősek a szerzőidegei: ez dönti el, meddig akar elmenni.A Die Zeit kritikusa szerint az embermind-végig nem szabadul meg az érzéstől,hogy az író „olyan fájdalmas ésnyomorúságos világot ábrázol, amelyet nemannyira átélt és megtapasztalt, hanem okosanés érzékenyen összeolvasott". Fölöttébbjogosult kifogás. Mert a szerkesztésáttekinthetetlen, és a szerencsétlenségbenvaló tobzódás minden drámai valószínűségszámítástkompromittál. Másfelől: mit jelentebben az összefüggésben a valószínűség?Miféle átlagon felüli tapasztalatból ismeri egytekintélyes hetilap kitűnő-en dotáltszínikritikusa az ábrázolt fájdalmas ésnyomorúságos világot olyan alaposan, hogyazt meri állítani egy másik személyről:mindezt csak összeolvasta?Új darabjában az író osztálytechnikaiszempontból legalább két grádiccsal lejjebbereszkedett, mint a Lángarcban, le a megalázottakhozés megszomorítottakhoz, oda, ahol anormális eset már átcsap szociális esetbe. Ezaz igyekezet komoly irodalmi hagyományokratekinthet vissza, Fleissertől és Horváthtólegészen Kroetzig és Fassbinderig. Azelkötelezettség szabályai többé-kevésbé tisztázottak:az ilyen darabokban az embereknekKIÁLTVÁNYjól kell viselkedniük, a sorsuk viszont annálrosszabb. Sorsukért csak részben felelősek,elsősorban a viszonyok hibáztathatók. Esmert úgy, ahogy a dolgok vannak, nem maradhatnak,a viszonyoknak kell megváltozniuk.Ilyenkor a színházban, ahol hivatásszerűenhajlamosak a túlcifrázásra, rögtön utópiárólillik beszélni, holott elegendő lenne a reményszó is.Thomas Ostermeier biztos hatású előadástrendezett, híven a Schaubühne számára kidolgozottprogramjához; hamburgi rendezésétoktóberben át is veszi a berlini színház. Aprogram értelmében Ostermeier és csapataelhatározták, hogy halált megvető bátorsággalszegülnek szembe mindenfajta neoliberalizmussal,és dacolnak minden fatalista globalizációsszöveggel. Ennek megfelelően ahamburgi előadás parazitái tisztességesnek,szegénynek és szánalomra méltónak látszanak.Az áldozatok köztünk vannak.Aki azonban helyesen olvassa Marius vonMayenburg drámáját, hamar megállapíthatja,hogy az több lényeges ponton eltér a társadalomkritikaiírásművek szabályaitól. Először isaz emberek ebben a drámában nem jók, hanemkiállhatatlanok; egyetlen alkalmat semszalasztanak el, hogy megsértsék egymást,végső soron kizárólag magukkal törődnek,minden tekintetben, szükség esetén önmagukkalszemben is határtalanul komiszak, ésmég az öngyilkosságra való buzdítástól semriadnak vissza. „Nem nézek rád, mert ilyesmitnézni kibírhatatlan " - mondja Petrik Friderikének,aki viszont azt kérdezi Ringótól:„Mit bámulsz úgy rám, te kripli?", mire a bénaember így válaszol: „Nem ismerek másarcot, amely ilyen üres volna." Ezek a parazitákpontosan megfelelnek annak az elképzelésnek,amelyet polgári körökben a „söpredékről"vallanak.Másodszor: ebben a darabban, amely mindenneművulgárhegeliánus történelemfilozófiánakellentmond, a változásnak szikrányireménye sem csillan fel. Úgy kell megrendezni,hogy felzaklassa a nézőt, merészenfeltárva, amit a jómódú többség a nyilvánosságelőtt nem óhajt elhinni: a szociális nyomorta részvét parfümje nélkül, a maga rosszszagú és ellenszenves mivoltában. Egy ilyenszínháznak már nem lehetne „nyomorturizmust"a szemére vetni; erkölcsileg nem lenneugyan gáncsolhatatlan, viszont támadhatatlanultisztességes lenne. Mert ha már a világota színházban nem lehet megváltoztatni, legalábbfelismerhetővé kell tenni.FRANZ WILLETheater Heute 2000 júliusA FELADATA németországi színházcsinálók elvesztették feladatukat. Miután aszínház több mint kétszáz éven át a felvilágosodás élharcosai közétartozott, most siratja az 1968 folyományaként még egyszer visszanyertjelentőségét, amelyet mint kritikus hangú városi és állami színházbirtokolt - hiszen olyan társadalomban létezik, amely az utolsósarki kocsmától a szövetségi kancelláriahivatalig tökéletesen depolitizált.A tiszta ideológiai frontok, az alternatívákban való gondolkodásátadták helyüket az általános tájékozódási hiánynak. Tudatosságnélküli, diffúz rossz érzésben élünk. Elölről kell kezdenünk mindent.Most is, mint azelőtt, létezik a vágy egy másfajta élet, egy valóbanszabad együttélés után, amely túllép a neoliberális kapitalizmus gazdaságihatékonyságának értékein és törvényein. Ha nem érzékeljük

Inka Friedrich (Betsi) és Pilo Wenner (Petrik) a Paraziták hamburgi bemutatójána lehetőséget és a szükségszerűséget, ha nem törekszünk arra, hogyegyénenként és társadalmilag új, másfajta életet éljünk, a viszonyoknem változtathatók meg.A színház helyszíne lehet a tudatosodásnak és ezzel a visszapolitizálódásnak.Ehhez a legjobb értelemben vett kortárs színházra van szükség,amely megkísérli, hogy az ember e világi egyéni-egzisztenciális éstársadalmi-gazdasági konfliktusairól beszéljen. Abban a történelmihelyzetben, amelyben az egyén állítólag a végletekig szabad, ám valójábana piac törvényeinek való tökéletes alávetettség körülményeiközött létezik, a színház csak így teheti fel a kérdést: valójában hogyankellene élnünk?A színházat a világgal a szerző köti össze. Azok a különféle, egyarántjogosult valóságok, amelyek a nagy ideológiák és politikai táborokszéthullásával összefüggésben robbantak elő, csak a különfélekortárs szerzők eltérő világnézeteiben és világkoncepcióiban tükröződhetnek,legyen bár szó táncról vagy színdarabokról.A TÁRSULATSasha Waltz, Thomas Ostermeier, Jochen Sandig és Jens Hillje művészetivezetése alatt a Schaubühnének kortárs színházzá kell válnia. Ami szemünkben a társulat eszméje a színház utópisztikus mozzanata.Közel negyven színész és táncos nyilatkozott úgy, hogy kész egységesés nyilvánosságra hozott gázsi fejében egyelőre a következő kétA KUTATÁSév tartamára lemondani a filmről, a rádióról és a televízióról,hogy a koreográfusokkal, rendezőkkel,szerzőkkel, muzsikusokkal, díszlet- és jelmeztervezőkkel,dramaturgokkal, asszisztensekkel, súgókkal ésügyelőkkel karöltve közös színházi elképzeléstdolgozzon ki, és töltse meg élettel a színpadon. Ez a„Mitbestimmung", azaz a közös döntéshozatal kiindulópontjaés célja. A Schaubühne műsorterve aművészeti vezetés, a dramaturgia és az együttes folyamatostartalmi vitájából, a tánc és a színdarab közötticsereforgalomból alakul ki. A Schaubühne laboratóriumnaktekinti magát, amely egyéb diszciplínákkal,így az építészettel, a képzőművészettel, a zenével, azirodalommal és a filmmel folytatott dialógusban dolgozikegy új színházi nyelv kifejlesztésén.TÁNC ÉS SZÍNDARABA döntés, hogy a táncot és a színdarabot egyazonszínházon belül egyenrangúvá tegyük, a maga következetességébenegyedülálló a német nyelvterületen. Akortárs tánc, amely az eltelt évtizedekben világ-szerteújító szellemű, jövőbe mutató színházi forma-kéntszerzett tekintélyt, most a Schaubühnén meghatározóművészi szerepet tölt majd be.A kísérlet, hogy jelenünk összetett érzékelésétmegfelelő módon ábrázoljuk, a prózai színházbanesztétikai korlátokba ütközik. A testi-érzéki színház -legyen bár színdarab vagy tánc - közelíthet ehhez avalósághoz. A tánc a testek segítségével beszéli el amaga történeteit, ás ezáltal sikerül láthatóvá tennieolyan tapasztalati világokat, amelyek nincsenek alávetvea logosz uralmának. A kortárs tánc a klasszikuscselekményes balettől elhatárolódva önálló formáváfejlődött. E darabok szerzői a koreográfusok, akiktáncosaikkal szorosan együttműködve, kollektív folyamatbandolgozzák fel az anyagot. Azok a koreográfusok,mint Sasha Waltz, Luc Dunberry, JéromeBell, Meg Stuart és Alain Platel, akik a jövőben aSchaubühnében foginak dolgozni, tartalmi szempontbóla bennünket körülvevő társadalmi valósággalküzdenek meg, olyan témák kapcsán, mint a pszichikaiés testi erőszak, a kielégületlen nemiség és a nemekharca. Az új generáció képviselői elfordultak ahermetikus, esztétikailag magasan fejlett, ám tartalmiszempontból mégis üres táncstílustól. Olyan történeteketakarnak elbeszélni, amelyekben emberiszakadékok tárulnak fel, és amelyek az élet egzisztenciáliskérdéseivel foglalkoznak.A tartalmi „Mitbestimmung " részben esztétikai, részben szociológiaikutatáson alapul, amelyet az együttes azért vállal, hogy művészeti síkonmegbirkózhasson saját valóságával és a társadalmi valósággal. A vitákés szakértői beszélgetések az üj Schaubühnében bizonyos értelembennyilvános társulati ülések lesznek. Az első vitaprogram az újközépidején lehetséges baloldali társadalomkritika értelmével és útjaivalfoglalkozik, abból a célból, bogy lokalizálja és újonnan meg-határozzaa színház feladatát egy nyilvánvalóan teljesen depolitizált társadalmiközegben. A második vitaprogram keretében a táncoló emberről és asaját személyes testiség hitelessége és autonómiája utáni vágyról leszszó. Ez a vágy egyszersmind Sasha Waltz első bemutatójának a témája.Az esztétikai kutatás középpontjában „a kornak megfelelő játékmódok,előadói formák és elbeszélő stratégiák keresése" áll. E munka célja aszínész és a táncos művészetének továbbfejlesztése, például Mejerholdbiomechanikai módszerének tanulmányozása kapcsolatteremtőrögtönzések, relaxációs és koncentrációs gyakorlatok segítségével;eközben a színészek mozgásoktatásban része-sülnek a táncosokkalközös tréningeken, másfelől a táncosoknak is tartunk beszédoktatást. Amásodik évadra tervezzük táncosok és színészek első közös projektjét,Jérome Bell koreográfus irányításával. A XX. századi színházavantgárdjának olyan képviselőivel, mint Mejerholddal, Brechttel,Jarryval és Artaud-val való foglalkozás a második évad során kibővülolyan szerzőkkel, mint Büchner és Kleist.

Az új Schaubühne alapvető célja azonban, hogy érdeklődését az újdrámaírásra és a korszerű elbeszélés folyamatára összpontosítsa. Emunka kezdeteként darabokat rendelünk különböző szerzőktől, és akész szövegeket a Schaubühne dramaturgjaival, szerzőivel és színészeivelközösen továbbfejlesztjük, hogy a színház valóban „az új németdrámaírás műhelyévé" váljon. Ezen túlmenően elolvasunk ésmegbeszélünk minden, hozzánk beküldött színdarabot. Ezt az alapozástnemzetközi kutatás egészíti ki, összehangolva a Schaubühne általalapított European Reading Committee-val. Ehhez a bizottsághozangol, francia, olasz és skandináv színházak tartoznak, és továbbipartnerek várnak Spanyolországban, Oroszországban és az Egyesültzat; mint ahogy ugyanilyen kockázatos Jérome Bell projektje is, amelyeta táncosok és színészek közössége, tehát a teljes társulat vitatottmeg és fogadott el.AZ ÉVADA Sasha Waltz által koreografált Testek nyitja meg ennek az évadnak akutatásait azzal a kísérlettel, hogy a test belső és külső fiziológiáját, azemberi lét kezdő- és végpontját ábrázolja. Míg Lars Norén Personenkreis3.1. című műve, amelyet Thomas Ostermeier állít színre,egy szociáldemokrata társadalom minden réteget képviselő kitaszí-Karin Pfamatter (Friderike) és Mark Waschke (Ringo) (Arno Declair felvételei)Államokban. A megrendezendő új drámaírás fesztiválja a maga vitáival,színpadi felolvasásaival, workshopjaival és vendégjátékaival arraszolgál, hogy a kortárs drámai repertoárt kibővítsük a legérdekesebbkülföldi darabokkal. A társulat táncosainak koreográfusi tehetségéta „koreográfusműhely" segítségével mélyítjük el és fejlesztjük tovább.Itt születnek majd az első önálló munkák, akár szólótáncban ésduettben, akár kis létszámú csoportos koreográfiákban.A színdarabokat és a projekteket a dramaturgia mutatja be a társulatnak,amely közösen elolvassa és megvitatja őket. A társulatnak jogavan hozzá, hogy elutasítsa a művészeti vezetés által beterjesztettjavaslatokat, legyen szó akár előadásról, tehát színdarabról, projektrőlavagy akár szerzőről, akár rendezőről - és egyszersmind kötelessége,hogy ellenjavaslatot tegyen.A konstruktív vétóra való jog „vészfékként" és pozitív katalizátorkéntműködik az adott évad műsortervének kialakítása érdekében céltudatosés elkötelezett vita révén.Így, három forró hangulatú társulati ülés és heves viták után a társulatarra a nagyon is kockázatos elhatározásra jutott, hogy az újSchaubühne első színdarab-bemutatója Lars Norén Personenkreis 3.1.című műve legyen. A társulat a darab elolvasása és megvitatása utánelutasította Thomas Ostermeier kívánságát, hogy egy Feydeau-t vigyenszínre, s egyszersmind megbízta a dramaturgiát, hogy találjonvagy írasson egy feydeau-i formátumú kortárs komédiát; így esett aválasztás a norvég Jan Fosse darabjának német nyelvű bemutatójára,amelyet a Salzburgi Ünnepi Játékokon adnak majd elő. Újabb kocká-tottjainak történetét mutatja fel, Barbara Freys klasszikusfeldolgozásaAlfred Jarry Übüje nyomán a német otthonokban visszamaradottakvágyainak és infantilis élvezeteinek szakadékába nyújt betekintést. Akontingens, Tom Kühnel és Robert Schuster rendezésében egy ENSZoratóriumonbelül dolgozza fel a Nyugat erkölcsi dilemmáját asrebrenicai vérfürdő kapcsán. A darabot közösen alkotta MatteoFargion zeneszerző, Soeren Voima, valamint a frankfurti TAT szerzőikollektívája. Minden színháznyitó bemutató kortárs muzsikusokközreműködésével jön létre.Márciusban és áprilisban négy további bemutató következik: RolandSchimmelpfennig Egy régmúlt május című darabjának ősbemutatójaBarbara Frey rendezésében, majd két német nyelvű bemutató:Sarah Kane Mohó vágya Thomas Ostermeier rendezésében és DanielDanis kanadai francia író Das Lied vom Sag-Sagerja Peter Wittenbergrendezésében, valamint a második táncos bemutató, The rest of youcímen, Luc Dunbarry táncos koreográfiájára. Ezek a művek mindutolsó közös utópiánkat, „a szeretetprojektet " , mind a XVIII. századiszentimentalizmus és romantika találmányát járják körül. A forradalombukása után megkezdődött a magánszférabeli boldogság és megváltáskeresése. Mindmáig „a szeretet " az egyetlen remény, hogy kitörjünksaját testünk börtönéből, és túllépjünk a modern, materialisztikusbeállítottságú és virtuálisan behálózott egyén magányán.Júniusban Falk Richter folytatja A kontingens tematikáját, és magarendezi meg NATO munkacímű darabját, amelyhez a Schaubühnemegbízásából Koszovóban is végzett helyszíni kutatómunkát.

A német nyelvű bemutatók és az ősbemutatók sorát - köztük példáulEnda Walsh Mistermanjét és Marius von Mayenburg Bűzét (munkacím)- a Schaubühne egy további felfedezéssel zárja le: német nyelvenelőször mutatják be a norvég Jon Fosse A név című darabját, amelyetThomas Ostermeier rendez 2000 augusztusában, a Salzburgi ÜnnepiJátékokkal koprodukcióban.Ahhoz, hogy a Schaubühnét és műsortervét radikálisan mai, műfajokontúllépő, Berlin nyugati felében működő fórumként a közönségsoraiban is meggyökereztessük, a „Nyitott dramaturgia" elnevezésűszámos közönségtalálkozó mellett főképpen workshopokat és egyébprojekteket bonyolítunk majd le, olyan szakmán kívüli fiatalokkal,akik érdeklődnek a színház iránt. A skála egy, a közeli lakótelep-projektbőljött fiatalokkal közösen kidolgozott színdarabtól az Egy régmúltmájus című műsordarabunk berlini társiskolánkban kidolgozottpárhuzamos előadásáig terjed. A közvetlen szomszédsággal való találkozásadja meg a lendületet Sasha Waltz Lehniner Platz ideiglenescímű következő munkájához is, amelynek keretében fél éven át aSchaubühne körüli nyilvános helyeken végeznek kutatásokat, és mutatnakbe próbaképpen részleteket a készülő produkcióból. Mindezazt a célt szolgálja, hogy a Schaubühne hagyományosan érdeklődőközönsége mellett új nézőket nyerjen meg, akik már rég nem műveltségükpolgári gyarapítása kedvéért járnak színházba, hanem ösztönösena jól elbeszélt történeteket választják, tehát az esetek nagy részébena mozit. Egy mai kortárs színháznak nem lehet más eszménye,mint hogy ebben a nézői rétegben lelkesedést keltsen a színházi estidegenszerű élménye iránt, és a színházhoz mint társadalmi fórumhozkösse őket. Es ha a közönség különböző rétegei, régiek és újak, elvegyülnekegymással, és elviselik egymást a közös nézőtéren, hogyegyütt tekintsenek meg ismeretlen, új darabokat, ez nem csak Berlinszámára érne fel egy kis forradalommal.Megjelent a Schaubühne 2000-es műsorfüzetébenFordította: SZÁNTÓ JUDITCARLO GOZZI: TURANDOTBUKARESTI BULANDRA SZÍNHÁZCOMMEDIADELLA BULANDRACătălina Buzoianu Turandot-rendezése olyan,mint egy szertelenül sziporkázó tűzijáték,amelyben látszólag összevissza, a fellövésönkényes sorrendjében pukkannak a színespetárdák - ráadásul a legkülönbözőbb színekbenés formációkban -, de valójában szigorúkövetkezetesség, megkomponáltság ésfegyelem uralkodik benne.A hatvankét éves román rendezőnőről aligesik szó nálunk. Meglehetősen indokolatlanul.S nemcsak azért, mert nemzetközi karrierjejócskán fölülmúlja a mi rendezőink kilencvenszázalékáét - ez nem nagy kunszt -,hanem mert akik látták valamelyik előadását,kivételes szakmai tudású, valódi virtuóztcsodálnak benne; a szó legnemesebb értelmébenvett művészszínházat csinál, könynyed,látványos, szinte populáris eszközökkel,a kommersznek tett minimális engedménynélkül.Leginkább Ascher Tamáshoz hasonlít.Gozzi Turandotját a velencei színjáték, acommedia dell'arte és a kínai színház mixtúrájakéntrendezte meg, parodisztikusan ésmégis komolyan. A játékban részt vesz egyzenekar, eredeti (vagy annak tűnő) kínaihangszerekkel. A rekvizitumok a pekingioperából és a kínai balettból ismertek: lampionok,legyezők, paravánok, sárkányok, zászlók,színes szalagok. A színészek akrobatikusmutatványokat végeznek, vívnak, karatéznak,és a velencei „fix típusok" mintájára improvizálnak.(Pontosabban improvizációkbóllétrejött, hajszálpontosan rögzített „lazzókat"mutatnak be.) Alkalomadtán kiszólnak a szerepből,brechti módon „elidegenítenek " . AKalafot játszó (macedón) színész váratlanulelénekli a „Nessun dorma" áriát a Puccinioperából.Altoum császár eltréfál a Kong Fuce-LaoCe-Mao Ce-(tung) párhuzammal. Acsászári udvar szolgálói a végére vörösgárdistákkáalakulnak, kis piros zászlócskákkaléltetik a legörgetett bíborszőnyegenlépegető Vezért, fényképezkedés, tolmácsok,ahogy illik, a történelemből ismert protokollszerint.Mindez akár veszélyesen eklektikus is lehetne.Aki csak a leírást olvassa (és elég idősahhoz, hogy rossz emlékei legyenek), annaktalán „körszínházi" asszociációi is támadhatnak,különösen mivel a Bulandrában is háromoldalról körülülik a nézők a játékdobogót.Persze, szó sincs műkedvelésről, ellenbenigazi profi zsonglőrmutatványról. Az előadásbanminden olyan könnyedén, elegánsan,koreografáltan megy végbe, mint egyolajozott gépezetben. Azzal a különbséggel,hogy semmi sem mechanikus, a játék nem agépi, hanem a színészi technikának köszönhetivirtuozitását. De nem csak a technikának;a Bulandra közismerten nagyszerű társulatairigylésre méltóan bővelkedik a pusztatechnikán messze túlmutató tehetségekben.A címszerepet kettős szereposztásbanjátsszák, én Maia Morgensternnel láttam. Ezis olyasmi, amiért az ember nero lehet eléggéhálás a sorsnak, hogy a szerencse odavezérelte.Morgenstern a színház ritka csodája. Egyharminckilenc éves zsonglőr, aki fizikailagannyit teljesít, mint az atléták. Vagy az ötpróbázók.Fut, vív, karatézik, cigánykerekezik,spárgázik. Úgy énekel, mint egy YmaSumac, a pincemély regiszter démonian rekedt hangjától a koloratúr csacsogásig. Hihetetlen,mit dolgozik, s hogy mennyi strapavan a látszólag könnyed teljesítményben.Morgenstern Turandotja finoman graciőz,formakultúrán nevelkedett keleti hercegnő,itáliai donna és kor, sőt nem nélküli szörnyeteg.Férfifaló és leszbikus, pipiskedő csitri ésvén rima, örök nő és drabális hóhér, bukfencmesterés kung-fu-harcos. Mindez egyszerrekomolyan és parodisztikusan.Ha nem volna körülötte előadás, akkor is aszínház ritka csodájának számítana.De van. Célratörő, pontos és rendkívülmulatságos. Nem szabad túl komolyan venni- előre látom, hogy lesznek, akik számon kérikrajta az öncélú ötletességen túlmutató„tartalmas színházi estét" -, de ha ez a „szórakoztatószínház" kategóriája, akkor nálunkminimum egy tucat színházat kellene bezárni,amely jogtalanul bitorolja a címkét.Sztárolt komikusainkat sem ártana kötelezniVirgil Ogăşeanu Altoum császár-alakításánaktanulmányozására; annak a finom humornakaz elsajátítására, amely dörzsölt rutinnal rejtielegáns, alig észrevehető gesztusba azagyonjátszott poént. Például ahogy leszállhordozható trónszékéről, amelyen kétértelműen„trónol", s visszaülvén rá, nagyon isegyértelműen elpukkasztja a feneke alá tett,időközben fölfújt gumipárnácskát. S eztmegcsinálja vagy tízszer, angyali ártatlansággal.„Viva Venezia!", kiáltja Truffaldino e „kínai"commedia dell ' arte-komédia olasz-kínairománnyelvi Bábelében. Ami mégsemhangzavar, hanem színtiszta színházi rend.KOLTAI TAMÁS

A SELYEM ÚTJÁNAz alábbi beszélgetést Cátálina Buzoianuval, a Turandot rendezőjévelMădălina Schipou készítette. Megjelent a 22 folyóirat 2000. április11-17-i számában.− Miért döntött úgy, hogy színpadra állítja a Turandotot, CarloGozzi mesedrámáját?− Az vonzott benne, hogy nem mese. Ez olyan darab, amelynekvannak ugyan történelmi, legalábbis mitológiai vonatkozásai, deemellett nagyon mai. Egyáltalán nem érdekelt az „ezeregyéjszakás"vonal, amelyről egyébként magában a szövegben is mellékesen esikszó. A Barach nevű szereplő egy adott pillanatban azt mondja, hogyfelvette a Hasszán nevet, és perzsaként mutatkozik be. A darab isilyen: perzsának „adja ki" magát, de ez a szöveg valójában a kínai, tibetiés perzsa mitológiában gyökerezik, és ősi jelentéseket hordoz,olyanokat, amelyeket esetleg intergalaktikusnak is nevezhetnénk. ValójábanTurandot mitológiai jelentése szerint istennő, híres papnő azindiai, tibeti és kínai mitológiában, akit Káli-Durgának hívnak. Vanegy rendkívül szép keleti mese róla, amelyben az irigy istenek lefejezik,és azután lelkiismeret-furdalásukban véletlenül egy prostituált lefejezetttestére teszik vissza a levágott fejet. Ezután az égi tisztaságúfej és az alantas testi vágyak kereszttüzében őrlődik. Ez az istennőJamával, a pokol istenével és Szi Jen-kivel, a majmok királyávalegyütt nemcsak a kínai mitológia ismert alakja, hanem a kínai operaszereplője is; Jamával és Káli-Durgával valamennyi tibeti színháziprocesszióban is találkozhatunk, ahol mindig Káli-Durga felügyeli alefejezéseket és a rituális férfiáldozatokat. Ez az istennő a matriarchálisnosztalgia hordozója. Gondoljunk azokra a rituális áldozatokra,amelyek a Holdhoz kötődnek: egy égen úszó, test nélküli fej...− Es miért tűnik a szöveg mainak?− Nemcsak Turandot alakja tűnik mainak, hanem Altoum, Kínacsászára, Turandot apja is; kettejük között bontakozik ki a konfliktus.Ez a kínai udvarban játszódó történet, amelyet színházi mesévé szublimálta szerző - Konfuciust idézi. Konfucius, Altoum modellje, úgykezdte politikai „karrierjét", hogy sok magas rangú, korrupt tisztségviselőtfejeztetett le. A mű alapos elemzése után arra jöttem rá, hogyösszesen négy kínai van a drámában: Altoum, Turandot, Zelima ésShirina, és négy mongol-tatár: Kalaf, Asztrahán hercege, Timur, azapja, Asztrahán királya, Adelma tatár hercegnő és Barach, egy elég titokzatosszereplő. Ő Timur udvarához tartozik, Kínában inkognitóbanvan, és úgy mutatkozik be, mintha perzsa lenne. Aztán ott a négy velencei,a négy európai, többek között Truffaldino, Turandot bohóca is.Arlechino-Truffaldino egyik őse a kínai opera majomkirálya. A többihárom commedia dell'arte-beli szereplő, Altoum császár tanácsosa,minisztere, államtitkára és egyben bohócai, Pantalone, Tartaglia ésBrighella. A kínai operában az idegen mindig bohóc. Visszatérve aszereplőkhöz, ők a „selyem útjának" országaiból származnak, akárcsaka Kínával hadban álló államok lefejezett királyai és hercegei; az útTibeten és a Kaukázuson keresztül vezet.− A darab végén elhangzik egy mondat, amelyben a selyem útjátidézik.− Az előadás vége teljesen az enyém, én írtam, valójában nemegyedül, hanem a színészekkel együtt. A darabban sok az olyan rész,amelyet Gozzi nem drámai formában írt meg, hanem az improvizációrabízott. A commedia dell'arte-szereplők valamennyi jelenete improvizáció.Az első Turandot-előadás korában az improvizáció még mindennapidolog volt a színpadon. Azután bárki vitte színre ezt a darabot,élt az improvizáció kínálta szabadsággal, amely azért elég korlátozott,hiszen a darab java „meg van írva", és ezt tiszteletben kell tartani. Ezzela szabadsággal minden kor élt, például Vahtangov híres előadásais - ő használja a „turandotizálni" szót az improvizálni szó helyett.Ami a Turandot nevű szereplőt illeti, ez egy felvilágosult machiavellistaherceg, androgün, férfi-nő, akinek az a stratégiája, hogy férfi-Alina Berzunfeanu, Hasimoto Kana, Andreea Bibira

Turandot: Maia Morgensternak lefejezése által a különböző államokat meggyengíti, hagyja őketháborúzni, s így végül beolvadnak a birodalmába. Így volt ez a történelembenis, attól függetlenül, bogy olykor a mongolok csatoltak elkülönböző részeket Kínától. Ez az „energiacsere" mindig így zajlottezen az úton, amelyet épp a velenceiek neveztek el a selyem útjának,amely a Kelet felé hajóival és tengerészeivel mindig nyitva állóVelencétől a mediterrán térségen keresztül, szárazföldön egészen aTávol-Keletig húzódik. Miért érdekel Turandot mint kortárs figura? Amiatt a szkanderezés miatt, amely közte és Altoum császár között folyik(hiszen Kalafot tartományaival és az előadásban szereplő összes tatárralegyütt hozzácsatolja Kínához, s azok így egyfajta független államokközösségévé válnak). A harcos Turandot a legkisebb vér-veszteséggelakar hódítani. Nem olyan háborúkat visel, amelyek Kínánakveszteséget okozhatnak, hanem a Kínához csatolandó országokatbizonytalanságba kergeti. Altoum szelídnek, jóságosnak, toleránsuralkodónak tűnik, aki Konfucius híve; látszólag ellenzi Turandot véresszándékait, és ezért a nép gyűlöletét Turandot felé irányítja. Devalójában nagyon is jól jön neki Turandot stratégiája, ő adja ki a rendeleteket,és ő is hajtja végre őket. A szenilitás leple alatt expanzióratörekszik, ez a kétarcúsága igen veszélyes.- Ezzel magyarázható, hogy az előadás végén a szereplők Maoegyenruhábanjelennek meg?Bizonyára van kapcsolat Mao „kulturális forradalma" és az én fiatalkoromkorszaka közt, amikor a nyugati baloldal a maoizmusértlelkesedett. Megéltem a hippikorszakot is, a Living Theater és a Tréteauxlibres de Genéve korszakát. Számos ilyen előadást láttam, aszínpadon ténylegesen elszabadult minden, igazi forradalom volt aszínházban - Mao-egyenruhákban, Mao-könyvecskével a kezekben - ésaz életben egyaránt. Az utolsó jelenet nem egy bizonyos kínai korszakot,Mao Kínáját szeretné felidézni, hiszen az a korszak mindenüttlétezett, a Szovjetunióban is, nálunk is (emlékezzünk csak a Kínábólvagy Koreából hazatért Ceauşescunak rendezett ünnepi előadásokra);bárhol, ahol totalitárius kommunista rendszer uralkodott. Például akoreai hadsereg együttesének előadása lenyűgözött: mindenféleklasszikus táncot táncoltak (például gyűszűtáncot, amely a mi előadásunkbanis benne van), és a klasszikus tánc kellős közepén, amelybena lányok úgy néztek ki, mint a klasszikus balettben, megjelent aháttérdiorámán egy hegy ormára tűzött vörös zászló, és egy egyenruháskatona ezt mondta: „Ezen a hegyen, csillagok között csillag született, ittszületett Kim Ir Szen elvtárs." Vagy eszembe jut a Vértenger címűopera, amely egy vörös szalagos tánccal kezdődött, s végül a szalagokbólvörös zászlók lettek. Valójában ez is klasszikus tánc volt, de aVértenger a proletárforradalmat jelentette. A koreai hadsereg Az éngéppuskám című előadásának emlékezetes jelenete, amikor behoztakegy géppuskát, és a fegyverropogásra táncoltak egy fantasztikus táncot,olyat, mint a mi căluşarink. A hatás ijesztő és lenyűgöző volt;bennem leginkább félelmet keltett.Amikor ezt a darabot rendeztem, nem csak a kínai opera kódrendszeréthasználtam. A kabuki vagy katákhali színházi előadás, egy oroszvagy grúz előadás is hatással lehetett rám, elvégre a Kaukázus lábánálvagyunk, amely keleti térség. Brecht például nagyon sok innenszármazó legendát dolgozott fel. A kaukázusi krétakör a bibliaiSalamon ítéletét adja elő kaukázusi átdolgozásban, amelyben a két nőtarra kérik, hogy a gyereket vágják ketté. Turandot bármelyik pillanatbanképes erre a fúzióra. Látszólag meg van szelídítve, de a megszelídítésneknem vagyunk tanúi. Úgy döntött, hogy gyűlölni fogja ajang és jin princípiumokat, és a Gozzi által írt utolsó mondat - „Legnagyobbsajnálatomra bocsánatot kell kémem minden férfitól" - igazilőporos hordó, ha nem egyenesen egy nukleáris bomba. Turandothatártalan kegyetlensége bármikor újjászülethet, hiszen ő nietzscheánus,túl van jón és rosszon, nincsenek skrupulusai, számára semmilyenmás erkölcsiség nem létezik azon kívül, amelyet ő képvisel. Számomra(azzal együtt, hogy az előadás folyamán ezt a lőporos-hordó motívumotvégig színpadon tartottam, mégpedig a négy velencei által, akik -mintha katonai kémek lennének - Európába akarják hozni a puskaport,amint ez a történelemben is volt) ez a lőporos vagy puskaporos hordóegy mai nukleáris bomba, melynek indítógombját bár-milyennagyhatalom vezetője megnyomhatja. Turandot maga is ilyennagyszerű fegyver apja, Altoum manipulációihoz, akiről viszont ő hiszi,hogy manipulálja. Bárhol élhet ilyen vad, harcos nő, egy ilyen„bomba", aki szét akarja robbantani a világot. Ha ezt az erőt megszelídítik,kulturális változásokat hozhat létre, elősegítheti a Kelet és

Maia Morgenstern és Virgil Ogăşeanu (Altoum)Nyugat közötti kommunikációt és együttműködést, mindazt, amit aselyem útjának nevezünk: művészeti és kereskedelemi kapcsolatokat.Minden attól függ, hogy ezt a lehetőséget és ezt a veszélyt mennyireirányítják.- Milyen szerepet szánt a színpadi mozgásnak a darab megrendezésekor?- Az előadásban a mozgás mindig a szöveghez igazodik. A Turandotalatt szerveztem egy workshopot, ahol a kínai opera stílusának akrobatikájátés a commedia dell'artét tanulmányoztuk. Eugenio Barbaműhelyének folytatásaként 1999 őszén Lisszabonban húsz portugálszínésszel tartottam workshopot, ahol keleti szakemberek is jelen voltak,így könnyebb volt. Gozzi két hagyományos rendszert szembesítebben a művében: a kínai operát és a commedia dell'artét, azaz a kodifikálteurópai színházi hagyományt. A lisszaboni és az itthoni workshoptémája - a kínai opera és a commedia dell'arte mellett - az improvizációvolt. Amíg az én rendező szakos hallgatóimmal dolgoztak, afiatal színészeknek, Hasimoto Kanának, Andreea Bibirának, AlinaBerzunteanunak, Gheorghe Ifrimnek, Şerban Pavlunak egy szemesztercommedia dell'artét és hagyományos keleti színházi formákat, nó-tés kabukit kellett elsajátítaniuk. A két szereposztásban játszott Turandotbana két színésznő különböző játékstílust képvisel: HasimotoKana számára főleg nó-elemeket alkalmaztunk, mert hozzá az áll közelebb,az természetesebb és autentikusabb; Maia Morgenstern viszontkemény és intenzív kínaiopera-tréningen vett részt. Partnerük,Filip Ristovski, negyedéves főiskolai hallgató, ének szakos is. Hallhatta,milyen nagyszerűen énekli a Puccini-áriát, és milyen kivételes ahangja! Akrobataként is megállja a helyét. Jól ismertem őt, mert anyár folyamán dolgoztunk együtt egy olasz nyelvű, Aldo Nicolaj évfordulójárakészült előadásban, amelyet Szicíliában játszottunk. Márakkor felfigyeltem kiváló testi adottságaira és nagyszerű hangjára. Apróbák ideje alatt megtartott gyakorlatok (hangtechnikai gyakorlatokatis tartottunk) egyébként töredékét alkották az ő mindennapi tréningjüknek.Igyekeztem a színészek adottságaiból kiindulni, akik azthoztak az előadásba, amit tudtak és amiben hittek, no meg azt, amitmeg akartak tanulni az előadás alatt, s azt hiszem, mindegyikőjüknekkülön partitúrája van, hiszen mindannyian nagyon sokat foglalkoztak aszerepükkel, az improvizációs technikával, a szerepből való kilépéstechnikájával. Bár ez a brechti fogalom ma már elég unalmas, a szerepbőlvaló kilépés vagy kívül maradás itt mindvégig jelen van. A színészekfő célja azonban a szereplő létrehozása, és csak ezután követ-kezett az improvizációs technika, a kilépés általi kommentálás. Truffaldinoszerepében például nagyszerű testi képességekkel rendelkezőszínészekkel dolgozhattam; Mihai Bisericanu és Răzvan Săvescu igaziakrobaták.A három velencei - Gheorghe Ifrim, Andrei Aradits és Şerban Pavlu -szenvedélyesen improvizál, és nagyon humoros, akárcsak ValeriaOgăşeanu és Doru Ana Barach szerepében. Andreea Bibira és AlinaBerzunteanu nagyon tehetséges lányok, és szerintem kiválóak az előadásban.Volt két balett-táncosnőm is, Mihaela Vasile és Lorette Enache,és egy végzős hallgatóm, Ana Calciu, akinek szintén jó fizikaiképességei vannak. Legnagyobb örömömre Virgil Ogăşeanu Altoumszerepében korábbi nagy alakításainak színvonalát hozta, és nemcsakteljes szabadsággal, de a szerep iránti teljes odaadással is játszott.Szerepét nagy szenvedéllyel hozta létre, számos mai jelentést sűrítettbele.Valójában Turandot szerepével kellene kezdenünk és befejeznünka sort, amelyben Maia Morgenstern szinte önmagát múlja felül: tökéletesszakmai tudással építi fel szerepét, hogy aztán azonnal le is rombolja- ez nagyon kemény játék, amely borotvaélen folyik, és igen veszélyesis. A színésznő olyan magabiztosan birtokolja színészi eszközeit,mint egy harcos, mint egy női szamuráj. A kínai operában a tűzszalamandrája ilyen szamurájnő. Egyszerre vannak őrült és hamletipillanatai, hol III. Richárdhoz, hol pedig valamilyen nevetséges, szarkasztikusfigurához hasonlít. Ezzel szembe Hasimoto Kana a nóhagyományokatkövetve igen kevés eszközzel játszik, de játékát kele-tiiróniával és humorral fűszerezi. Ő inkább egy enfant terrible-t alakít,egy kegyetlen gyereket, aki úgy gyilkol embert és állatot, mintha csakjátszana velük. Az előadásba beleszőttem a go- vagy vejki-játékot is,ezt az isteni eredetű játékot, az ideák játékát, amelyben a sor-sot kellkitalálni; ezt a helyzetet teremtettem meg Altoum és Turandot között.Puccini librettójának szövegét is felhasználtam, amely nyilvánvalóannincs jelen a Gozzi-szövegben, és egyfajta kommentárt is fűztemhozzá.− Mit jelent az ön számára ez az előadás a többi rendezéséhez képest?− Azt ugyan nem tudom, mit csinálok, mit hozok létre, hiszen azelőadások leválnak rólam, de ebben az előadásban a játék öröme alegfontosabb, azaz a próbáké és a felfedezéseké. Ez olyan élő mag,amely nekünk valóban felfedezésnek tűnik, olyasminek, amire azelőttsenki sem gondolt. Persze kockáztattunk is, hiszen számos nagy Turandot-előadásvolt már előttünk. Ott van például Lucian Pintilienagyszerű párizsi előadása törpe színészekkel, akiket a világ számos

országában toborzott, és egyetlen normál magasságú színésszel, AndreaFeréollal. Dan Micunak is volt egy nagyszerű előadása Marosvásárhelyen,és Temesváron is láttam egy kiváló Turandot-operát DanNasta rendezésében, amely Nasta egyik legjobb munkája. De bennünketnem a kockázat érdekelt, hanem az, hogy mi magunk fedezünk felvalamit, játszunk, szabadok vagyunk, és összefüggéseket keresünk. Ajáték öröme továbbra is működik, hiszen az előadás sikeres; majd'minden replikánál nyílt színi tapsot kapunk, előadás előtt egy héttelmár elfogynak a jegyek, a nézők a lépcsőkön is ülnek-állnak, mint aszínház fénykorában. Sok minden miatt panaszkodhatnék, de a nézőkrenem lehet panaszom, mert a nézők szeretik az előadásaimat. Ennyi évután most főleg a színészek örömének örülök, akik olyan jókapcsolatban vannak a nézőkkel, és akik valóban a nézőknek játszanak,anélkül, hogy kompromisszumokat kötnének. Az előadásokonviszont már nem improvizálnak, annyit tartottak meg a játékból,amennyiben megegyeztünk, és ez úgy működik, mint egy írott szöveg.Amit a próbákon improvizáltunk, azt egy nagyon sűrű szitánmegszitáltuk, és annyit tartottunk meg, amennyi lehetővé teszi, hogyA KRITIKAaz előadás három rétege: az alapforrás, a commedia dell'arte és a XVIII.század, illetve a jelen idő között kapcsolatot teremtsünk. Ezeket akapcsolatokat nem lehet véletlenszerűen, ostoba viccekkel megteremteni.Az improvizációnak is gazdaságosnak kell lennie.Az előadás létrehozói: Velica Panduru, a díszlettervező, MálinaAndrei, a koreográfus különösen fontosak ebben az esetben. A balerinákkala kínai operából vettünk át apró részleteket: az esernyők, agyűszűk, a sötétek a kínai opera klasszikus pillanatai. Málina Andrei alisszaboni workshopon is részt vett; az egész éves commedia dell' arteéskínaiopera-tréninget színészeink számára tavaly közösen állítottukössze. A zene - Iosif Herţea műve - Puccinival dialogizál. Az élőzenét aDomnişoara Pogany együttes adja elő, de néhány színész is részt veszebben a munkában, akik hangszeren játszanak és énekel-nek. ADomnişoara Pogany együttes zenészei szinte színészi szinten töltik beaz előadás hangterét, egyfajta hangszeres és vokális színházat hoznaklétre. Az előadás részvevői nagyon összeforrott csapatot alkotnak,akikkel számos alkalommal dolgoztunk együtt, például a Kurázsimamában vagy a Pentheszileiában.Maia Morgenstern: „Nagy örömöt jelentettezen a szerepen dolgozni, bár Catalina előszörnem engem választott. Nagy erőpróba ez aszerep, főleg azért, mert olyan nagyszerűpartnerem volt, mint Virgil Ogăşeanu, akiveleddig még soha nem játszottam."Virgil Ogăşeanu „Amikor megkaptam ezt aszerepet - lehet, hogy hihetetlennek tűnik -, II.János Pál pápára gondoltam. Ő volt az énmodellem: egy öreg, beteg, hajlott ember,akinek mégis annyira eleven a tekintete, olyansok belső erőt sugároz. Persze, az a figura,amelyet létrehoztam, egyáltalán nem hasonlítmár rá; egyszerűen ő ihlette."Iosif Herţea az előadás zeneszerzője: „Azelőadás zenéjében a keleti zene, pontosabban akínai opera zenéje mindössze utánzás. Acommedia dell ' arte zenéje viszont reneszánszkori itáliai zenei Feldolgozásból jött létre. ATávol-Keletről érkező szereplők számára tibetizenét írtam. Meglepő lehet, de román népzenétis felhasználtam. "ARMIN DARIE interjúibólEveniment, 2000. március 16.Az előadás humorának egyik forrása a kínaikultúráról és életmódról alkotott európaii közhelyekhasználata: ilyen például a harci jelenetekparódiája. Cátaalina lBuzoianu ismét kikezdia színházi konvenciókat, amikor a színészeka harci jelenet csúcspontján egyszercsak ráeszmélnek arra, hogy a teremben nézőkfigyelik őket, és ettől kezdve egyenesen anézőknek „dolgoznak". Vagy amikor TurandotKalafot harcművészeti bemutatóval ijesztegeti,gyakorlatát váratlanul úgy fejezi be, mint egynagyszerű tornász, s az udvar lelkesedik, ésegyhangúlag jelest ad neki; vagy amikor Kalafváratlanul elfelejti, hogy színházban van, ésahelyett, hogy replikáját mondaná, rázendít aTurandot című opera egyik áriájára.A rendezőnő nemcsak a színházi konvencióvalzsonglőrködik, hanem az idővel is. Akét, egymással ellentétes színházi rendszer -Maia Morgenstern, Răzvan Săvescu, Alina Berzunţeanu és Andreea Bibira (Tudor Predescu felvételei)

a commedia dell'arte és a kínai opera - találkozásaegyben a két társadalmi rendszer ütköztetéseis: európai demokrácia kontra ázsiaiabszolutizmus. Az előadást ez utóbbi foglalkoztatja.A végén, egy időbeli szaltóvalAltoum Mao elvtárssá válik.INELA LITA22 (folyóirat), 2000. március 28 - április 3.Maia Morgenstern a főszerepben igazi reveláció:beszédének szépsége, a feszültség és a komédiaközötti finom hangsúlyeltolások és árnyalásokmintha csak a fizikai mozgás nyitányavolnának. Ebben a feszült és fiús koreográfiábanMorgenstern belső élményeket tesz láthatóvá.Peking és a termékenység megmentője,a hős Kalafot alakító Filip Ristovski viszontügyes és jószívű, mindenki rokonszenvételnyeri, még akkor is, amikor már-mármelodramatikus hangvételben klasszikus áriákaténekel - de énekesi teljesítménye nemkevésbé nagyszerű, mint a színészi. Kalaf líraierejével Turandot igazi ellentétévé válik.CLAUDIA LIPANTeatrul azi, 2000. 5-6.Turandot szerepét két nagyon különbözőszínésznő játssza. Maia Morgenstern a dinamizmusés az akció elvét képviseli. Egypillanatig sem áll meg a színpadon. Az ő alakításábanTurandot lenyűgöz, hazudik, megvásárol,megbüntet, megkínoz, manipulál,széttép, sajnál és megbán. Ez a Turandot féligtigris, félig sárkány.Hasimoto Kana, az egyetlen japán színésznő,aki Romániában végezte színészi tanulmányait,a szerepet befelé építi fel. Jóformánsemmit sem csinál, csak van. Az ő adu-jaaz őszintesége. Elkerülhetetlen a MaiaMorgensternnel való összehasonlítás. Az ifjúKana azonban egy egészen más Turandototépít fel, akinek kifejezőereje a szemében ésmegfeszült testében koncentrálódik. Az őTurandotja félig macska, félig szfinx. A kétkülönböző alakítás, amely két különbözőelőadást hoz létre, együtt valósítja megCătălina Buzoianu rendezői elképzelését.IULIA ARSINTESCUElleAz előadás másik értéke Virgil Ogăşeanu, aminduntalan a „fürdőszobába" menekülő, aszenilitás küszöbén álló uralkodó, aki azonbanrang és erkölcs dolgában keményen irányít.Ez az öregember úgy véli, hogy akit elvakíta bátorsága, az önkéntes bolond - ilyenszemüvegen keresztül nézi azokat a halálbamenetelő férfiakat, akik nem tudnak válaszolniTurandot kérdéseire. Az apa-lány viszonyhol szentimentális, hol képmutató. Azuralkodó miniszterei, tanácsadói és egybenbohócai (Gheorghe Ifrim, Andrei Aradits,Şerban Pavlu) a televíziós vetélkedők interaktívstílusában kollektív játékot játszanak.A Domnişoara Pogany együttes titokzatoszenéje kiegészíti és árnyként követi valamennyiszereplő sorsát.CLAUDIA LIPANTeatrul azi, 2000. 5-6.Cătălina Buzoianu rendező a főszereplő kettőzéseáltal két különböző előadást hozottlétre. A bemutatón a Turandot hercegnőt alakítóMaia Morgenstern egy már-már olyanőrült Médeiát játszik, aki gyűlöli az egészférfinemet, s ezért kedvenc szórakozása aférfiak kasztrálása - mintegy húsz eunuchotgyárt naponta - és a kezéért esedező férfiakkobakjának levágása. Ezáltal - és joggal -szólítja őt „kutyának, viperának, dögnek" a háromminiszter: Pantalone, Tartaglia, Brighella,akik a frissen feltalált puskapor után kémkednekAltoum kínai császár udvarában.Ennek a triónak fantasztikus humora van,nemcsak azért, mert klasszikus gegeket sütnekel (fenéken billentés, kiköpött fogak, nagyotcsattanó pofonok), hanem mert olaszrománmakaróninyelven beszélnek, például amit sem érő lejről, a román pénznemről: „Iovoglio fare una scamatoria con questa suta dilei, una moneda devalorizata, una monedainexistenta, una moneda impertinenta!" (Amondat olasz-román keveréknyelven eztjelenti: „Egy mutatványt csinálok ezzel aszázleiessel, egy elértéktelenedett, nemlétező, pimasz pénzzel.") Nevetőgörcsünkakkor sem csökken, amikor ők hárman márnincsenek a színen, hiszen akkor a színpadmögött dumálnak, mintha rádiószínházathallgatnánk: „A szellemek éjszakája! A színensötét van, bár mégis van fény. Megjelenikegy szellem."Altoum császár - Virgil Ogăşeanu - szerepétII. János Pál pápa modelljére építette,akit megtört az idő és a gondok súlya, és mostfőként arcjátékával és szemével kommunikál.Ideje nagy részét a toaletten tölti, ahova alegfontosabb pillanatokban menetrendszerűenvisszavonul. A látszólag szenilis uralkodónakazonban furcsa képzettársításai és meglepőérvei vannak.GABRIELA HUREZEANNational, 2000. március. 18-19.A roman színházi élet új felfedezettje a Kalafszerepétalakító Filip Ristovski, negyedéves főiskolás.A commedia dell'artét jól ismerő rendezőfőként improvizációra és a szerepből való kilépésreépít, aminek következtében számosreplikának kettős jelentése van, például a lányárapanaszkodó Altoum császár így „szólki" a közönségnek: „Micsoda színésznőez!"RĂZVANANIŢACronica Romána, 2000. március 10.HANOCH LEVIN: REKVIEMTEL-AVIVI CAMERI SZÍNHÁZNEKROLÓGAz ötvenöt éves korában rákban elhunyt HanochLevin Izrael legtermékenyebb és legtöbbetvitatott drámaírója volt, akinek mélypszichológiai érzékről tanúskodó, erősenköltői sötét komédiái sokkolták, egyszersmindlenyűgözték a közönséget. Ötvenhatdrámájából harmincnégyet mutattak be,többségüket szülővárosa, Tel-Aviv CameriSzínházában.Levin két első darabja maró szatíra volt. ATe, én és a következő háború (1968), melyetegy kis tel-avivi klubban mutattak be, Izraelnekaz 1967-es háború utáni önelégültségétbírálta, és azt jósolta, hogy ez a magatartásóhatatlanul újabb háborúhoz vezet. Következődarabja, A fürdőkád királynője című szatíra(1970) Golda Meir akkori miniszterelnökötgúnyolta ki. A Cameriben bemutatott darabnagy felzúdulást keltett. A kormány azzalfenyegetőzött, hogy megvonja a színháztól azanyagi támogatást, és a művet tizennyolcelőadás után le kellett venni a műsorról.A halál, a kínzás és a megaláztatás Levinalkotói világának visszatérő témái. A Hefetzben (1972) például egy vakmerő ifjú ara letaszítjaegy épület tetejéről szülei idős albérlőjét.Az allegorikus feketekomédia, amelynagy kritikai sikert aratott, az izraeli színházúj korszakát indította el. Egy éretlen társadalmatábrázol, amely úgy tör előre, hogy nincstekintettel szomszédaira, és mert csak az ambícióhajtja, igazi érzelmek számára nincs helye.A Hefetz után írott művek közül csak aGyilkosság (1998) emlékeztet stílusában éstartalmában a korai szatírákra; ez a mű isegyszerre vonzotta és taszította népes közönségét.Ettől eltekintve Levin újabb drámái,

ár az izraeli társadalomban gyökereztek,tartózkodnak a nyílt politizálástól. Az elmúlttizenöt évben főleg a halállal foglalkozott,mind fizikai, mind spirituális értelemben. AMindenki élni akartól (1985) legutolsó drámájáig,a Rekviemig azt hirdeti, hogy hiábaszeretne élni az ember, nincs rá esélye, ésezért a szereplők, akik korábban mindent elkövettek,hogy életben maradjanak, végül elfogadjáka halált.Levin költői stílusa a Rekviemmel ért acsúcsra; ez a darab akkor íródott, amikor aszerző már tudta, hogy közel a halála. Fensé-Levin színházának titka abban rejlett,hogy még ha a szöveg nem működött is kifogástalanul,az előadás, amelyet általában őrendezett, többnyire lebilincselő volt. A LefejezésLevin változata a Salome-történetről;arról szól, hogyan harcolnak az emberek azöregedés ellen, s egyszersmind a nőiségvesztét - vagy diadalát- mutatja be. A négyfőszereplő férfi (ami újdonság Levin dramaturgiájában),de mind a négyet nők, mégpedigcsúnyára, öregre, torzra maszkírozott nőkalakítják. A darabból hiányzik a szép és kegyetlennő alakja, aki megigézi a környezelál történetét.Levin volt az izraeli drámaírók között anagy költő, de nem minden műve aratott egyértelműsikert. Az izraeli közönség mindenesetreszerette drámáit. Nehezen érthető, hogya külföldi siker eleddig elmaradt, hiszen Levin,akárcsak Pinter, mélyen beleásott a családműködésképtelenségébe, Stoppardhozhasonlóan a formát a darab lényegévé tudtaavatni, és Ayckbournhoz hasonlóan komikushatásokkal ábrázolt komor és baljós meséket.Levin abszurd színházat művelt, anélkül,hogy abszurddá vált volna. Darabjai nem kínálnakválaszokat; ő csak kérdezett, és ablakokat nyitott a nézőklelkében.Levin, aki Tel-Avivban születettlengyel szülőktől, filozófiát éshéber irodalmat tanult a tel-aviviegyetemen. Szerényen, visszavonultanélt. A fürdőkád királynőjévelkapcsolatban kirobbant vita utántöbbé nem adott interjút. Egyszerelmondta nekem, hogy azinterjúinak nem lenne funkciójuk,mert ő mindent, amit ki akar fejezni,művein keresztül teszi. Atöbbi néma csend volt.MICHAEL AJZENSTADTThe Guardian, 1999. augusztus 27.Öregember: Joseph Carmongesen poétikus szövevény, amely a színpadonkel igazi életre. A dráma, amely alcímeszerint tündérmese a halálról, az első olyanLevin-darab, amelyben a szereplők már nemmenekülnek a halál elől, hanem éppenséggelelébe sietnek. Öregek és fiatalok, szajhák ésiszákosok, mind a halál peremén tántorognak,kétségbeesetten keresnek némi vigasztaz életben. Am elkeseredésnek vagy megvetésneknyoma sincs, a darab inkább egyfajtacinkosságban van az élettel - s még inkább ahalállal.tét. Másfelől szerepel benne egy öregedő király,aki fiatalságra, melegségre, gyöngédségrevágyik. Az író talán arra utal, hogy aférfiak fiatalon és öregen valójában nőies karakterek.Levin emellett bámulatos elbeszélő volt,ahogyan ez kitetszik az olyan epikus jellegűdarabjaiból, mint a Jób szenvedései (1988),A nagy babiloni szajha (1982) és főleg Azálmodó gyermek (1993). Ez a nyelvében ésdimenzióiban csaknem operaszerű mű megindítógyengédséggel kutatja az élet és a ha-EGY CSODÁLATOSDARABAmit láttunk, egyszerűen remekvolt. Habár a darab valójában háromCsehov-elbeszélésen alapul,egyáltalán nem viseli magán azorosz szerző nyomát, sőt még ahatása sem igazán érezhető rajta.Sokkal inkább emlékeztet a skandinávsagákra vagy Beckett világára,zenei közjátékokkal tarkítva,esetleg valamiféle Brecht-interpretációra,ám legkevésbé Csehovra.A Rekviem tündérmese az életrőlés a halálról, és a köztük fennállóörök küzdelemről. Levin atündérmese műfaját választottakifejezési eszközül a poétikushangulathoz, hogy ezáltal jelenít-semeg élet és halál örök körforgását.Am a darabban mindenekfölótt azsidó lélek és kultúra tükröződik.Hanoch Levin mélyen beleáshősei lelkébe, hogy a halálról szólószínpadi tündérmeséjét elénekelje.Hősévé egy névtelen öregkoporsókészítőt tesz meg, akifolyton számolgat, méricskél, és apénz értékén meditál. Egy vándorlásaisorán otthont kereső nép jellemző cselekvéseiezek. Ráadásul a figura olyan színpadielődöket tudhat magáénak, mintShakespeare Shylockja.Az öreg zsidó figurájából Hanoch Levinremek szerepet írt, amelyet ezúttal JosephCarmon alakít, méghozzá nagyszerűen. NemhiábaIzrael egyik legnagyobb színésze ő.Carmon szerepformálásában nincs semmimesterkéltség; nem tragikus hőst alakít, hanemegy tündérmese drámai hősét játssza el.Öreg felesége, aki élete vége felé vánszorog,

egyszerre tanúskodik a férfi végtelen szeretetérőlés fukarságáról. Az Öregasszony szerepébenZaharira Harifai, a bámulatos tehetségűszínésznő látható. A mesében az Öreg erdőkön,napszítta és holdsütötte hegyeken át vándorol,jár-kel, mígnem találkozik mindazzal, amitmaga mögött hagyott, és ami még vár rá.A fiatal anyával és annak halott gyerekévelvaló találkozás jelenete azért olyan meg-HANOCH LEVINMUNKÁJA TOVÁBB ÉLzik. Színműveit leginkább héber nyelvű előadásokonjátsszák külföldi fesztiválokon.Gyilkosság című darabja, amely a látszólagvégeérhetetlen arab-zsidó ellentéttel foglalkozik,fergeteges sikert aratott az 1998-asPármai Fesztiválon.„A másik gyakori vélemény az, hogy darabjai»túlságosan izraeliek«, ám ez egyszerűenbutaság, mert Levin művei csak annyiraJoseph Carmon és Rivka Gur (Öregasszony) (Gadi Dagon felvételei)Már életében is szimbolikus figura volt, akinekokos, szellemes, költői darabjai átírták azizraeli dramaturgiai kánont. Hanoch Levincsupán három hónapja halott, de az emlékezetgépezete már beindult.Amíg élt, Levin kézben tartotta, figyelemrázó,mert a költőnek sikerült egy szimbólumotélő figurává tennie. Az Öreg tanácsot ad,de meg is dorgálja az asszonyt, ugyanakkormély részvétet érez iránta.Amikor Levin ezt a jelenetet írta, vajoneszébe jutott-e a varsói gettófelkelés? Apasszivitás korának vége, amikor egy maréknyizsidó arra bátorította társait, hogy lázadjanakfel. Talán az íróban ez nem volt tudatos,ám testének minden sejtje magába gyűjtöttea múlt megannyi emlékét. SandraSchonwald remekül játssza a fiatalasszonyszerepét.Hanoch Levin költeménynek írta meg ezt adarabját, és kiegészítette saját költői rendezésével.Az előadás azon ritka esetek egyike,amikor az írott mű és a rendezés elválaszthatatlanegymástól.A produkcióban minden díszletelemet, legyenaz fa vagy ló, nap vagy a hold, a színészek mozgatnak,hordoznak. A színpadon megannyikompozíció alakul szüntelenül. A produkciósajátos jellege okán a díszlettervező, RakefetLevi maga volt a jelmeztervező is, mivel ajelmezek a díszlet szerepét is betöltik.PANAGIOTIS TIMOGIANNAKISEleftheros Typos, 2000. május 29.mel kísérte darabjainak színrevitelét. Legtöbbjétmaga rendezte, ám ha mások, akkor is őhagyta jóvá a rendező személyét.„Levin darabjainak műfaját nehéz rövidendefiniálni - mondja Simon Levy, az egyiklegnevesebb Levin-szakértő -, de durván háromcsoportba lehet őket sorolni. Az egyik apolitikai szatírák csoportja (Te, én és a következőháború; A fürdőkád királynője;Ketchup). Aztán itt van a családi és szomszédságitörténetek csoportja (Vardale fiatalsága;Bőröndpakolók; Az élet üzlete),míg a harmadik csoport, a mitikus daraboké(Jób szenvedései; A trójai nők). Természetesennem egy darab egyszerre több kategóriábais besorolható, például az Agape, a Gyilkosságvagy Az álmodó gyermek."„Az álmodó gyermek (1993) egyedülálló aLevin-darabok között - emeli ki Levy -, mertfelhasználja a holokauszt emlékeit a történetmeséléshez.Mint sok más Levin-mű, Azálmodó gyermek is egy névtelen ország-banjátszódik, amelyben olyan szörnyűségektörténnek, hogy közülük a halál a legkevésbérettenetes."Levin hazáján kívül kevéssé ismert drámaszerző;darabjainak kevés fordítása léte-izraeliek, mint amennyire Neil Simonéi ésEugene O'Neilléi amerikaiak, Tom Stoppardéiés Alan Ayckbournéi pedig angolok. RáadásulLevin az emberi körülményekről beszélt alegderűsebb, legkönyörtelenebb, egyszerrehumoros, tartalmas és mély értelmű módon" -írja Levy.A Rekviem egy világvégi kis faluban játszódik,egy távoli országban, ahol a szereplők,gyerektől az idős asszonyig, kivétel nélkülmind megadóan a halál felé tartanak.HELEN KAYEThe Jerusalem Post, 1999. november 30.KIS VILÁGSZÍNHÁZÉLETRŐL ÉS HALÁLRÓLEzekben van bátorság! Amit a német színpadokonszinte már senki nem merészel, legalábbisakkor nem, ha „belül" akar lenni, azizraeli Cameri Színház Tel-Avivból a Theaterformenkeretei közt bemutatott előadásábana legnagyobb lelki nyugalommal sugárzottgyengédséget, erőt és költészetet: az elérzékenyülésszínházát. Hanoch Levin Rekviemje,amely három Csehov-novellán alapul,lemond minden manapság elvárt magatartás-

ól: a történet régi, a téma örök, az esztétikushidegszínterek, a szélsőségesen felfokozottakciók itt csak külsődlegesek lehetnek.Levin bibliai példabeszédként meséli el ahalálról szóló történetét: a figurák a régi Oroszországruháit viselik, de ami körülveszi őket,az poétikusan lecsupaszított (redukált), amozgások karakterisztikusan koncentráltak.A commedia dell'arte és a szegény színházszerencsés kapcsolatba kerül itt egymással.Lábait két székhez szíjazva, a tetőt kalapkénta fején hordva jön be a színpadra egystatiszta: az idős házaspár házát alakítja.Amikor az Öregasszony leül ide, és egy pirostakarót hengerít le az állától lefelé, a megtévesztésigvalóságosan idézi fel a betegágyképzetét. A kocsi egy drótváz, amelyet azutasok tartanak maguk fölé, miközben a kocsisfedetlen térddel és patkóval előttük szaladvaa lovat utánozza.Ahogy Peter Brook Az öltönyében is, azelbeszélő mód, a mesélés és a játék folyamatosanátmegy egymásba. A főszereplők egy vénségesvén pár. Az Öregember (Joseph Cannon)már némiképp roggyant térddel, hajlott háttaláll előttünk. Koporsókészítő, és megszokta,hogy számára a halál üzlet. Anyókája (RivkaGur) sietősen futja köreit a ház körül. Egyszercsak megáll; „beteg lett nekem" - meséli a férfi.Ilyen egyetlen képbe egyszerűsíteni egyegész életet. Az asszony kicsit húzza az egyiklábát, és állandóan vakargatja a kezét, ilyenegyszerűen mutatkozik meg egy egyéniség.Kocsival mennek a szanitéchez; csak kiadásaz egész, nyögi az öreg. Aztán meghal azasszony, és három, elrongyolódott szárnyaivalcsavargónak látszó, szomorú angyalvigasztaló történeteket mesélve magával viszi.Ilyen egyszerű lehet a mennyország víziója.Az öreg nem tudja, hogy felesége koporsójátmost a kiadásokhoz vagy a bevételekhezkönyvelje-e. De közben azt is érzi, hogy azasszony minden gondoskodása mögött szeretetvolt, amit ő soha semmiféle gyöngédséggel nemviszonzott. Keresi az őszi fát, amelyről azasszony álmodott. Egy fiatal nőt talál (SandraSchonwald) csecsemővel. A gyerek meghal.Az öreg a saját kezébe akarja temetni a nő arcát,hogy az kisírhassa magát. Az együttérzésvégtelen párbeszédei rejlenek e mögött azegyszerű gesztus mögött. Es a második történetészrevétlenül szövődik bele az elsőbe.A harmadikat a kocsis meséli el, a fia halálárólszóló történetet a lovának kénytelen mesélni,mert az utasai túlságosan el vannak foglalvaa saját boldogságuk utáni hajszával: odafelékurvák, visszafelé parasztok, mindegyiknekugyanaz az élvezet lebeg a szeme előtt. „Vanazért valami más is, kultúrácska, színházacska,színészecskék" - véli az egyik; „a színészecskék.is csak azt az egyet akarják" - kontráza másik. Es megy tovább az élet kocsija.Az ilyen számítások azonban soha nemválnak be. Amikor az öreg meghal, rájön,hogy elpocsékolta az életét, és a feleségéveltöltött szeretetteljes órákról álmodik. A végénélők és holtak örök körtánca jön létre.Egy hattyú húz el fölöttük, a függöny szemfedőkéntborul rájuk.Levin a három elbeszélésből miniatűr világszínházatteremtett, amely rabul ejti a nézőtpoétikus elgondolásával, képi egyszerűségével,a hangulatos élőzenével, a főszerepeketjátszó csodálatos színészekkel és természetesena mesés anyaggal is. A közönségetláthatóan magával ragadta az időközbenelhunyt színházi ember Rekviemje, és állvatapsolt, úgy köszönte meg.ANDREAS BERGERBraunschweiger Zeitung, 2000. július 10.RÉGI JÁTÉKÉLETÉRT ÉS H ALÁLÉRTA Theaterformen rendezvénysorozatánakegyik záró produkciója kétszeresen is szokatlanvolt: a tel-avivi Cameri Színház Rekviemje,amelyet a nemrégiben elhunyt HanochLevin írt. és rendezett, kicsit kilógott a fesztiválprogramjából, amely sok avantgárd és kevéshagyományos produkciót kínált. Ez a darabazonban konvencionális, majdhogynemrégimódi. A színészek kommentálják szerepüket,és kilépnek belőle. Beckett és Brechtszelleme szólal meg a Schauspielhaus színpadán,a rendezésben pedig a Theater amSchiffbauerdamm régi stílusa. Új formákatnem próbál ki.A Rekviem nagyon személyes hangvételűdarabja Levinnek, aki korábban politikai közlendőivelbotránkoztatta meg az izraeli nézőket.A múlt év augusztusában meghalt színháziember ebben a darabban betegségének, aráknak árnyékában önmagával száll vitába.Ez megindító szituáció, amelyet a főszereplő,Joseph Cannon játéka az Öregember szerepébenmég jobban kiemel. Különösen a lenyűgözőzárójelenet hatása alól nehéz szabadulni,amikor a három kerub a halálba vezeti.A Rekviem játék életről és halálról tetszőlegesszínhelyen. A földi élet és a túlvilág ellentétérőlszól, és arról, hogy ez a kettő mégisújra egységet alkot. Emberekről, akik a halállalperelnek, végül mégis elfogadják, ésígy megtalálják a beteljesülést. Vagy azokról,akik boldogtalanok maradnak, mert avégsőkig ragaszkodnak önmaguk vagy egyszeretett lény földi létezéséhez.Nézőponttól függően a Rekviem tragikusés vidám darab egyszerre. Tragikus, ahogy azÖregember felismeri, hogy az emberrelegyütt meghalnak mindazok a lehetőségek is,amelyeket kihagyott. Es vidám, amikor a háromkerub sejtetni engedi, hogy a mennyországsem feltétlenül csupa átszellemültség.A kontemplatív témához képest a színpadonmeglepő turbulencia uralkodik. Egy kocsikéntfunkcionáló drótvázas szerkezetbenemberek ügetnek céltalanul ide-oda, nyersszavak hangzanak el, komikumot ígérők. Akocsi közben lassan kiürül: az Öregasszonyta fiatal nő kisbabája követi a halálba, végülaz Öregember zárja a halál körtáncát.EKKEHARD BÖHMHannoversche Allgemeine Zeitung,2000. július 10.Fordította: SZÁNTÓ JUDITCSEHOV: CÍM NÉLKÜLI DARAB (PLATONOV)SZENTPÉTERVÁRI KIS SZÍNHÁZPUSZTA ÉLETÖSZTÖNMit írjak? Ismertetőt? Kritikát? Méltatást? Memoárt? Esszét? Dokumentumot?Mit?Ha visszagondolok - Magyarország egyetlen „hitelesített szakértőjeként"- a szentpétervári Kis Színház Lev Dogyin rendezte Címnélküli színdarab, közismert nevén Platonov-előadására, lelki szemeimelőtt lenyűgöző színházi komplexum jelenik meg. Víz, homok,fa; szerelmes meztelenség; trombita, tuba, dob; fülledt, páráselegancia, csillaglámpások, hét suba, égi lakájok (gyertyakoppantó-val). Mindez akkor ott, Szentpéterváron elsőre nagyon hatott rám.Az azóta eltelt fél év és a darabbal kialakult szerelmi viszonyom(minden valószínűség szerint tavasszal nekifogok a megrendezésének)kifakította bennem a szentpétervári élményt. Akkor, ott azt anagyszerű előadást nézve valahogy nem vettem észre a darabot.Pedig a Platonov él. Most is a talpamtól a dobhártyámig hasít az akétségbeesés, amely arra kényszerítette a tizenkilenc éves AntonPavlovics Csehovot, hogy kétszáz oldalt írjon - a fióknak - egy özvegyföldbirtokosnő baráti köréről; átérzem, és félek, nem tudommajd megfogalmazni (persze attól is félek, hogy kifecsegem, ha

Marija Lobecsova (Grekova), Szergej Kurisev (Platonov), Oleg Dmitrijev (Vojnyicev) és Arkagyij Koval (Oszip)megfogalmazom). A távolságtartás és az esendő azonosulás küzdelmeigazságokat szakít. Csehov első drámai műve pont így: a feloldódásés a szemlélődés határán született. Tudom, a szerző nem szorulaz én vállveregetésemre - inkább a szűnni nem akaró gyomortájiszorítást (pánikot?) oldanám azzal, hogy leírom: nagy műalkotása Platonov.A Kis Színház előadása nemcsak mint színházi műalkotás volt lenyűgöző,hanem (inkább) mint egy nagy formátumú színházi alkotó,Lev Abramovics Dogyin emelkedő életművének fontos eleme. Azelőadás „akadémiai" szempontból legfontosabb vívmánya, hogyfényes győzelmet arat a történetmesélés naturalizmusa felett. Előszörszépen elhitetik velünk, hogy egy enyhén stilizált térben rendeseneljátszott, valóságos esemény tanúi vagyunk, majd apránként kiviláglik,hogy az eredeti naturalista(szerű) konvenció helyére alattombanegy vállaltan áttételes, etűdökből á11ó színházi szerkezetetcsempésztek. Ez a jeleneteket, lényegi tulajdonságokat, jelentéseketlátványos jelképekbe sűrítő fogalmazásmód főként az előadás másodikfelében hat elemi erővel, és nyújt igazi segítséget a színészekszámára: a szöveges jeleneteknem maradnak alul a nagyhatásokat (zenés terítés, zenésés vízi-zenés szerelmeskedés,asztali sztepp-tánc, háló,subák) felvonultató,különlegesen erős, érzékijelenetekkel szemben. Aforma szervül, a játékszabályokkalnem hivalkodnak; aszínészek cinkos szövetségbennagyjából megtartjákmaguknak titkaikat.Az első részben, ahol sokkaltöbb a „próza", a jeleneteknehezebben érnek célt. Akiegyenlítetlenségért - anéhány kérdéses szerepmegoldás(Anna Petrovna, SzergejVojnyicev) és a nem túlszerencsés beosztású térmellett - minden látszatellenére nem a prózai színházsajnálatosan túlérzékenytermészete felel. A másodikrész szélsőséges formáinakhozadéka az egész előadáshangvételére átsugárzószínészi (túl)fokozottság.Bármilyen meglepő, a darab első fele nem szereti és nemis nagyon érti azt a játékstílust,amellyel a másodikfele - többnyire - harmonizál.A Platonov első két felvonása(főképpen az első) minthakülönös elbánást igényelne:nem kér a színpadi sűrítésből,sem a nézőtér felé kerekítettgesz-tusokból, sem a kigyakoroltságból.Ha van a világonszerencsés színház, amely-neknem jelentene gondot a teljesdarab színrevitele, akkor az aKis Színház. Náluk nem ritkaa nyolc-kilenc órás előadás, aközönség kímélete nemszempont. Ugyan sok túlzómítosz övezi amunkamódszereiket (végsősoron ők is csak próbálnak),de tény, hogy be-mutatót -már presztízsből is - csakakkor tartanak, ha úgy érzik,valamit igazánmegtaláltak. Csodálatos színészek sorakoznak; ember és türelemvégtelenül rendelkezésükre áll.A darabot mégis jelentősen megkurtították. Öt szerep (Petrin,Iszak Vengerovics, Scserebuk, Ivan Trileckij, Nyikolaj Trileckij) és ajeleneteknek mintegy harmada lapátra került. Miért egyszerűsítenekilyen drasztikusan? A könnyebb nyugati eladhatóság - rövidebbelőadás, nagyobb siker - volna a vad húzások oka? (A Kis Színház aföldkerekség legtöbbet turnézó társulata, egy évadból négy-öt hónapigbiztos úton vannak, ebből tartják el családjukat, nem a nyomorúságosfizetésükből.) Ha Kis Színház, akkor fúvószenekar? Hollywoodiverzió? Nem!? Nem elsősorban.Az előadást hét évig próbálták (ami azért náluk is a normális, átlagospróbaidő többszöröse), nyilvánvaló hát, hogy nagyon sokfélemegoldást kipróbáltak és elvetettek. Valamit kereshettek, és ez a valaminehezen adta magát. Vagy ami adta magát, az nem tetszett neki(k).Nem az érdekelte? Az már nem érdekelte (őket)? De vajon miez az az? Mit ad ez a darab? Miért vetették el azt, amit adott?(Szerintem) a választható életút-lehetőségek, túlélési technikák

arzenálja nyomasztja a felnőttélet küszöbére érkezett fiatal Csehovot.A Platonovot ugyanakkor keservesebb tanácstalanság járja át, mint a„kezdő szerző" saját legszemélyesebb sorsa fölött érzett pusztaaggodalma ő (ott a feloldódás és szemlélődés határán) az emberitermészetet helyezi nagyigényű, borúlátó munkájának fókuszába.A darab így tagolható: az első felvonás és a második nagyobb része(két kép) benyomást nyújt az Anna Petrovna körüli társaságról, amásodik felvonás második fele a szigorúan vett történet kezdete, aharmadik zárt jelenetekben Platonov vergődésére koncentrál, a negyediktúlmozgásos, sokszereplős állókép, és az is nagyjából Platonovkörül zajlik.Dogyinék az első két felvonást összevonták, ami azt jelenti, hogy aPlatonov-Szofja-viszony föllángolását hosszú hetek helyett egyet-leneste alatt képzelik el, ez a vulkanikus szerelem így az előadás főtörténetévé, a részeg éjszaka pedig minden tekintetben látványosfordulóponttá vált, és végérvényesen átértelmeztet mindent: teret,időérzetet, kort, színházi stílust, mindent. Innen az előadás egyetleneseményként, fegyelemmel, céltudatossággal száguld végkifejletefelé. Igazándiból egy történetet bontanak ki, Platonovét; nem hagynakidőt semmi, senki másra.Engem most kiváltképp a darab trambulinként bedöglött elsőharmada érdekel.Csehov nagy felfedezése az lehetett (én legalábbis így képzelem),hogy az élet legtöbb helyzetében a legtöbb ember legtöbbször nemtudatosan létezik: szándékait, vonzódásait (amelyeket nem mer, nemtud - sokszor nem is akar - kifejezni) önkéntelenül árulja el.Ugyanígy nem ura mondatainak sem, és ha véletlenül mégis pontosanazt mondaná, amit akar, akkor viselkedése kuszálja össze szavainakjelentését. Nagyon ritka az olyan, szándékaiban tiszta közlés, amelyettudattalan vágyak, be nem vallott frusztrációk, dominanciatörekvésekössze ne koszolnának. Motorikus cselekvéseink, üresedőpillanataink, szemvillanások alatt ránk törő gyűlöleteink és indokolatlanrosszkedveink, izmainkban bujkáló titkos feszültségeink nemállnak hatalmunkban: teljes létünkkel árulkodunk magunkról.Hogyan írhatna naturalista drámát tudatosan cselekvő, beszélőhősökről az, aki látja az ember többnyire zűrzavaros természetét? Bárgyakran alkalmazza elődei, kortársai eszközeit - mondjuk,szemrebbenés nélkül leír egy dühítően triviális „félrét", vagy mintegy vad farce-ban, a belépő szereplő magát mutatja be („én, a zsidó"),és ha valaki egyedül marad a színpadon, felzárkóztatás végettelmesélteti vele szép, egyszerű mondatokban az aktuális állapotokat(bár ez utóbbi mintha inkább a bonyolult viselkedések mögött munkálkodóprimitív mozgatókat érzékeltetné) -, a Platonov mégis alegteljesebb, forradalmi értelemben vett naturalista dráma; figurái, efölfoghatatlan pontossággal árnyalt banális emberi lények, a magukteljességében, egyszerű kölcsön színházi kulisszák közepette „csak"vannak. Csehov nem gondolhatta komolyan, hogy érzettörténéseitkorának színházi alkotói megértik, és kikísérletezve a megfelelő játékmódot,magukat az exhibicionista múlt rabságából megváltják.Nem is remélte. Nem gondolt ő arra, hogy darabját eljátsszák-e valahavagy sem - egyszerűen csak akkora „sűrűséget" érzett magában,amekkorát semmilyen irodalmi forma nem lehetett képes megtartani,csak a dráma. Látomásait jelenetformába préselte: ez volt az egyetlenlehetséges módja, hogy megszabadulhasson tőlük. Nem színházat,hanem életet írt. Mondjuk Ibsen azt írja, amit a színpadon Iát:dekadens nőt, pipogya . férjet, számító házibarátot. Csehov holszembevakított, hol kulcslyukon keresztül leselgetett embereket:életet lát - négydimenziós rezdüléseket -, és valahol messze valamiszínházfélét; idegen és hazug világot.Nero is naturalizmus ez, illetve az, csak nem színházi. Színházonnagyjából valami széles, tiszta és szuggesztív dolgot értünk (én is).Ami itt történik, koszos, érthetetlen és úgy szuggesztív. Csupa töredék,sajátos költői észjárás szerint elrendezve. Ezt nem lehet színházilogikával fölépíteni, itt Platonov története is csak egy történet.Csehov olyan helyzeteket dolgoz ki, amelyek révén az emberi fajnapi rítusai aprólékosan megfigyelhetőek: ha egyazon térben kettenJelenet Lev Dogyin Platonov-rendezéséből

Jurij Korodonszkij (Glagoljev), Oleg Dmitrijev és Szergej Kurisevvannak jelen, már minden megmozdulásuk nyilvános. Ebben a felvonásbanazért is idegen, ami színház, mert maga a színház, ami itttörténik: pontosan úgy működteti a nagyszoba közepét, mint egyszínpadot. A közszemlére kitett ember fogódzkodók nélkül marad,gesztusai fölött elveszti uralmát, és önkéntelenül elárul magárólmindent. Gyakori instrukció a „nevetés": a szalon közönsége remekülszórakozik, örül, hogy nem ő van középen - Csehov a színházatmint az élveboncolás eredményes eszközét használja.Az első felvonás az így készült pillanat- és röntgenfelvételeksorozata. Az elrendezés szempontjait nem lehet formális logika(történet vagy téma) alapján tetten érni. Rendszert nem a kötésalkot, hanem az okos és érzéki illesztés (persze egyetlenmomentumot sem okossággal kell felfogni). Az egymás utánrendezett jelenetek ugyan ki-rajzolnak témákat, csoportosulnakerővonalak, kialakulnak kisebb-nagyobb események, de ezekugyanolyan puhán enyésznek el, amint keletkeztek.Generációk feszülnek egymásnak; élő és halott apafigurák példávalvagy ellenpéldával szorítják szabott pályákra viaskodó fiaikat.Trileckij (és később Glagoljev) megragad minden alkalmat arra,hogy apját véres-kegyetlenül megalázza. Mintaként sorakoznak anagy halott apák: a korrupt, bőkeblű, életszerető, öreg Platonov ésősellensége, a szálfatisztességű, kíméletlen Vojnyicev. Az öreg Glagoljevanekdotájára - amelyben e két kolosszus részegen együtthandabandázik - válaszként Platonov nyilvánosan megtagadja apját.Iszak Vengerovics szintén társaság előtt tesz hűségesküt jelen lévőapjának; ismeretlenül legazemberezi Platonovot, hogy ezutántitokban kétszer is beszélgetni próbáljon vele. Nem csak családifronton zajlik generációs háború. Vojnyicev és Porfirij Glagoljev,Petrin, Scserebuk, Trileckij és Vengerovics, Anna Petrovna, Bugrovés persze Platonov - mindenki mindenki ellen. Az öregek felnőttéletük kezdetén választott útjukat védik, akár valami bíróságon. Azifjak pedig tipródnak, harapnak és végül föladják.Eletet lát Csehov, épp ezért nem érdekli más, mint a dolgok egye-temes teljessége. Lát egy halálfélelemben vergődő, rozzant alkoholistaapát, amint azt mondja: ,,...tanítlak benneteket, gyermekeim.Okítalak... Mert felelős vagyok érettetek az én mennyei atyámelőtt..." (II. felvonás, 3. jelenet. Elbert János fordítása). Látja a részegTrileckij befelé málladozó pókerarcát, Szása aggódó moszatfejét,és ahogy ezt a képet nézi, tökéletesen átérzi ennek az anya nélkülmaradt három embernek a rövidesen lezáruló közös sorsát. Nézi,de egy csöppet sem érzékenyedik el, csak látja.Mint ahogy később sem enged a romantikának. Szofja nem forradalmár,hanem melodramatikusan gondolkodó, pánikba esettszépasszony. Csehov nem szerelmes hősébe, vagy ha igen, tudja,hogy kibe szeretett bele. A parvenü gazdagok témája sem erkölcsileszámolás végett kerül terítékre. Trileckij gyűlölségesen felsőbbrendűBugrovval, Scserebukkal, Vengeroviccsal. Bántják az újgazdagoklelkét! Most mi legyen? Hunyjunk szemet a jó svádájú fiúvélt vagy valós alapokon álló erkölcsi önkényuralma felett? Milyenalapon moralizálunk!?Csehov a cinizmust képes düh nélkül szemlélni, mint ahogy azemberi életeket összefűző, képtelen kötelmeket meg szánalom nélkül.Számára nem ezek az érzelmi ügyek. Nézőpontja szerint azugyanolyan tragédia, ha, teszem azt, Petrin belebetegszik abba,hogy nem kapja vissza a pénzét, mint ha Szása betegszik bele abba,hogy Platonov nem az özvegy tábornoknéval, hanem egy férjes aszszonnyal,Szofja Jegorovnával csalja meg. Csehov nem minősítiegyiket sem, hiszen más ember tetteit nincs joga osztályozni. Ki meriGrekova szerelmét alsóbbrendűnek, Szofjáét szépnek, Szásáétegyszerűnek beállítani? Nem foglal állást ide-oda helyezett szimpátiájával,hanem kegyetlenül közönyös és hűvösen aprólékos szemléletévelérzelmes. A természet közönye nem hideg - a természet szeret,csak tárgyilagos. Az élettel írat, hogy saját életakaratát erősítse:„Az irodalmárt kötelezi a teljes tudatával vállalt hivatása és a lelkiismeretesség;ha már magára vette az igát, akkor nem mondhatja,hogy ehhez semmi köze, és akármilyen szörnyű számára, köteles

Vojnyiceva: Tatyjana Sesztakova (Viktor Vasziljev felvételei)napsütésben - és mindez robbannásra készen.A túlfeszített idegek és ez a nyugalmasúszkálás mintha összeegyeztethetetlenvolna. Leginkább a hangulatok szokatlantársítása határozza meg az előadást, melyet arendezővel és a színészekkel együtt a díszlettervező,A. Poraj-Kosics és a fények tervezője,O. Kozlov hozott létre. Egyikük kigondoltegy elmés, technikailag bonyolult,kegyetlen konstrukciót, másikuk a festőifényhatások segítségével rávetítette a hóbortosélet (fény)játékát.Az előadás másik őseleme-főszereplője azene. Itt a rendező mintha karmesterré válna,a színészek hegedülnek, csellóznak vagyütős hangszereken játszanak, szólóban vagyegyüttesként. Annyira könnyedén játszanaka hangszereken, mint ahogy beszélnek vagylevegőt vesznek. A zene hol az utolsó ítélethangjaihoz hasonlít, hol ünnepi magaslatokbanszárnyal, olykor egy trombita folytatjaott, ahol a mondat félbeszakadt. Mindezdzsesszimprovizációkra emlékeztet, amikora „közbekiabáló" hangszer hol ismétli a színészt,hol ironikusan kommentálja. Adzsessz „elve" a töredezett csehovi szöveghezilleszkedik, ennek alapján szerveződik aszínpadi cselekmény. Zenei frázisok kommentáljáka szerelmi jeleneteket: Szofjamegcsókolja Platonovot - a férj pergeti adobot; a sokszálú emberi kapcsolatoknakbonyolult kompozíciójú, improvizációnakható zene felel meg. (...)Az ezredesné, Vojnyiceva (TatyjanaSesztakova) minden sietség nélkül úszik ki apartra, amikor megjelenik a hófehérbe ö1-tözött Platonov, akinek még a cipője is fehér,és kettejük jelenlététől hirtelen mindenmegfeszül, a levegő szinte szikrázik azelektromosságtól. Platonov legfőképp abbankülönbözik a többiektől, hogy ő mindenbentermészetes: egyszerű a beszéde, fiatal,rugalmas teste szabadon mozog, tekintete,szürke szeme, ahogy valakivel beszél,pillanatonként megfoghatatlanul változtatjakifejezését, mintha valahol a mélyben folydogálnaaz élet folyója. Kurisev Platonovjaszavak nélkül válaszol arra a titokzatos kérdésre,hogy miért is szeretik őt oly reménytelenüla nők. Férfiasan szép, gyenge ember,„nyugvó kő", ahogy józanul megítéliönmagát; értelmes, célokat tartalmazó életután vágyakozik, anélkül, hogy ezért bármitis tenne. Kurisev szavak nélkül vagy inkábba szavak felületén játssza el a figurát.Emiatt hasonlította a Kurisev játszotta Platonovotegy kritikus ahhoz a Miskin herceghez,akit Szmoktunovszkij alakított.Amikor valaki megkérdezi Platonovtól,hogy mi fáj neki, ő azt válaszolja, hogy„Platonov fáj". Ezt a fiatal testet a fájdalomuralja, pedig ez a test élni akar, csak a szellemnem tudja, hogy miért akar élni. Platonovsemmiben sem hisz, sem istenben, semördögben, sem emberben - hát akkor hogyanis élhetne így, akarat nélkül? A bénaakarat lehúzza a mélybe, ennek a dogyinifolyónak a fenekére. Ez a hitetlenség éscselekvésképtelenség tragédiája, a századfordulóbetegsége. A fegyver eldördül, s azelőző pillanatban még életteli, fiatal test avízbe zuhan, miközben a többiek a teraszhomályában állnak némán. A hallgatást azokogó asszonyok kiáltása töri meg, aztánmegszólal a zene, és lassan az eső is elered.(...)Ez a tragikomikus, teátrális elemekbenbővelkedő előadás a legharmonikusabb aKis Színház utóbbi években létrehozott produkcióiközül. Igazi orosz előadás, bár bemutatójanem Oroszországban, hanem aweimari fesztiválon volt. A pétervári bemutatóután máris vitték Olaszországba, aholjobban értették - legalábbis ez derül ki azelső reakciókból -, mint itthon. Egy kritikusMejerholdot emlegette, mondván, Mejerholdnem akkor tekintett egy előadást sikeresnek,amikor a nézőtéren mindenki állva tapsolt,hanem amikor megosztotta a közönséget -lelkes rajongókra és kategorikus elutasítókra.Bár Dogyin nem Mejerhold, tettehozzá. Hanem Dogyin.TATYJANA MARCSENKOPetyerburgszkij tyeatralnij zsurnal 1998/15.Fordította: TOMPA ANDREA

SHAKESPEARE: SZEGET SZEGGELPALERMÓI GARIBALDI SZÍNHÁZ„Shakespeare-maratoniként" emlegette az olaszsajtó 1999 olasz színházi szenzációját: a firenzeirendező és színész, Carlo Cecchi augusztus 22-énegyetlen, nyolc és fél órás előadásban vitte színreShakespeare-trilógiája mindhárom darabját, aHamletet, a Szeget szeggel-t és a Szentivánéjiálmot a palermói Garibaldi Színházban. Délutánötkor, harmincegy fokos hőségben kezdték, éséjjel fél kettőkor fejezték be; a há-rom előadástiszta játékideje hat óra volt. Csak a darabokközött tartottak szünetet, a felvonások közöttnem. A színészek nagy része mindháromelőadásban részt vett, maga Cecchi példáulHamlet Atyjának Szelleme, Első Színész ésSírásó volt a Hamlet-ben, a Herceg a Szegetszeggel-ben és Oberon a Szentivánéji álomban.Kedvenc színésznője, a nápolyi Iaia Forte aHamletben Gertrudot játszotta, a Szegetszeggel-ben Izabellát, végül a SzentivánéjibenTitániát. Hamlet (Valerio Binasco) Claudio letta Szeget szeggel-ben, az estét pedig Demetriuskéntfejezte be.Cecchit az olasz kritika a legnagyobb európairendezők közé sorolja, és előadásait legalábbolyan fontosnak tartja, mint Nekrosiušéit vagyDogyinéit. Abban nagyjából mindnyájanegyetértenek, hogy a tér kiválasztása a rendezővitathatatlan érdeme. A Garibaldi Színházugyanis egy múlt századi színházépület maradványa,amelyet a második világháborúbanbombatalálat ért; 1951-től harmadosztályúmoziként használták, néha bokszmeccseket isrendeztek benne; 1968 és 1994 között pedigzárva volt, teljesen elhanyagolták; ez is nagybanhozzájárult a színház mai, romos állapotának„létrejöttéhez". (A színház rekonstrukciójáról2000/6-os számunkban közöltünk cikket.)A tető több helyen beomlott, így a természetesfény az 'előadások szerves része lett. Kintrőlbehallatszik a gyerekzsivaj, a veszekedés, averekedés, a rádiók, autók, autóriasztók hangja;ne feledjük, hogy a Kalsában, Palermo egykoriarab negyedében, a város talán legkaotikusabbrészében vagyunk.Az 11 Manifesto kritikusa szerint álomszerű atér, álom és valóság határán vagyunk - ez márönmagában is bűvöletbe ejti a nézőt. A fény, azárnyék és az, ahogy Cecchi a zenét használja,tovább erősíti a „valami nem e világi" érzését. Adíszlet - maga a romos színház-épület - eleveadott; egyedülálló, meghökken-tő, szemetgyönyörködtető tér. Még a leginkább„díszletigényes" Szentivánéji álomban is csakegy zöld szőnyeg és rajta néhány falevél jelzi azerdőt. „Itt elkerülhetetlen a színész lelkilemeztelenedése - mondja Iaia Forte. - Alig vandíszlet és kellék, nincs mibe kapaszkodnunk,semmi mögé sem tudunk elbújni..."Cecchi az előadásaiban igyekszik kihasználni a színházi tér megnagyobbításának lehetőségét.Meghúzhatatlan a határvonal a szín-padés a nézőtér között, a kettő gyakorlatilagösszefüggő teret alkot. Nincs függöny, ráadásula szereplők is rendszeresen átlépik a képzeletbelivonalat, sőt, néha kiülnek a nézőkközé. A Szentivánéji álomban Puck (MaurizioDonadoni) -- mint az események kommentátora- szinte minden pillanatban kapcsolatban marada közönséggel, miközben a szereplők az egészteret bejátsszák, és a nézőtér is szín-paddá válik.Cecchi minden előadásában fontos aközönséggel való közvetlen, intim viszony, „azegyüttlélegzés" - ahogy Cecchi mondja.Egészen közel ülteti a nézőket a színpadhoz -részben kényszerből: a foghíjas páholysoroknem használhatók, a földszinti nézőtérről ishiányoznak a székek. A színpad nagysága szabadonváltoztatható, attól függően, hogy holépítik fel a nézőteret, amely nem más, mintnéhány sornyi pad, körülbelül százötven nézőszámára. Vagyis egy, a múlt századi színházépítészetielvárások szerint épült, hagyományosterű színházból romos állapotában egyévszázaddal később a legmodernebb színháziterek egyike lett. Cecchi nem is akar rajta változtatni,sőt, nemcsak az egységes színházitérhez ragaszkodik, hanem a színház jelen állapotánakmegtartásához is, amely döntőenmeghatározza az itt születő előadások jellegét.Cecchi 1995-ben járt először az akkor mégelhagyott színházépületben, amikor A játszmaCarlo Cecchi (Herceg) és Elia Schilton (Angelo)végével Palermóban vendégszerepelt. „Úgyéreztem, ez az a hely, ahol bármit meg lehetcsinálni" - nyilatkozta később egy interjúban.Hála Leoluca Orlando polgármester közbenjárásánakés Matteo Bavera szervezőmunkájának,1996 nyarán beköltözhetett a színházba Cecchiakkor még egészen kicsi társulata. Olyanszínészeket vitt magával, akikkel Nápolybanvagy korábban Firenzében dolgozott. (Cecchiszínházi pályafutása ugyanis itt indult 1971-ben, sokáig a Niccolini Színház igazgatója volt,és hírnevét elsősorban Moliére-, ThomasBernhard- és Beckett-rendezéseivel alapoztameg.) A csapat Palermóban csak nyarankéntdolgozik együtt. Egész nyáron próbálnak(többnyire este és éjszaka, mert máskorelviselhetetlen a hőség), augusztus másodikfelében tartják a bemutatót, és au-gusztusvégéig-szeptember elejéig játsszák az újdarabbal kiegészült eddigi repertoárjukat.A Garibaldi Színházban Cecchi első rendezésekét monológ volt: Beckett-től Az utolsótekercs és egy Ulysses-átirat, a Molly Bloomgondolatai. Ez utóbbi főszereplője a későbbiShakespeare-trilógia állandó női főszereplője:Iaia Forte. Cecchi 1996-ban vitte színreShakespeare-trilógiája első darabját, a Hamletet,amelyet 1989-ben Spoletóban már megrendezettegy másik változatban. A Hamletet1997-ben a Szentivánéji álom, majd 1998-bana Szeget szeggel követte. Egy tragédia, egykomédia és egy tragikomédia.

Iaia Forte (Isabelle) és Carlo CecchiA Szeget szeggel-t Shakespeare legkeserűbbkomédiájaként tartják számon. Egy korruptállamgépezetről szól, a hatalmon levőkmindenhatóságáról, gátlástalanságáról ésszűklátókörűségéről, a bűnbakkeresésről, azerőszakról. A téma - főként Palermóban - fenyegetőenaktuális. Cecchi előadásában a történetma játszódik egy modern nagyváros lepusztult,zajos központjában. A színészek mairuhákat viselnek; a zakós-nyakkendős urak, ahatalom emberei akár a Kalsa utcáiról is érkezhetnéneka színpadra. Claudio, akinek abűne csak annyi, hogy teherbe ejtette a szerelmét,mielőtt feleségül vette volna, félelmetesbűnözőként kerül az újságok címoldalára. Angeloakár egy mai korrupt polgármester is lehetne,aki be akarja tiltani a prostitúciót. ASzeget szeggel Cecchi olvasatában politikaidarab, de legalább ennyire fontos számára adarab filozófiai és lélektani síkja is.„A Szeget szeggel az ellentétek és ellentmondásokdarabja" - vallja. A szereplők egyszerreerősek és gyengék, egyszerre tiszták éskorruptak. Angelo, a józan mértékletességembere a hatalom gépezetébe kerülve korrupttáés képmutatóvá válik. A Herceg sem az ajóságos uralkodó, akinek a segítségével végülminden jóra fordul. Kegyetlen játékot űz aszereplőkkel: Angelóval végezteti el a piszkosmunkát, és - némi szadizmussal - jól megkínozzaIzabellát bátyja halálának álhírével, mielőttbejelentené neki, hogy feleségül veszi.Izabella habozik, hogy a szüzessége megőrzésétválassza-e vagy a bátyja életét. Cselekszik,mert hallgat az ösztöneire, de semmit sem értabból, ami történik vele. Nemcsak Izabella,hanem mindenki báb, és mindenki áldozat. Aszerzetesnek öltözött Herceg kénye-kedveszerint rángathatja őket. Ráadásul a darabbelijáték „rendezője", a Herceg maga az előadásrendezője, Carlo Cecchi... Az ítélete: háromboldogtalannak ígérkező házasság meg a sajátjaIzabellával - ez vajon mit ígér? Az igazságtételcsak látszólagos, a helyzet javulása átmenetiállapot. A rend nem tér vissza.A Szeget szeggel-t Giorgio Strehler halálánakévében mutatták be. Strehler utóda a milánóiPiccolo Teatro élén Luca Ronconi lett,aki addig az egyik legrangosabb római színházat,a Teatro Argentinát igazgatta. Ronconiutóda Mario Martone, aki Cecchi és a GaribaldiSzínház példáján felbuzdulva egyTevereparti elhagyott gyárépületben létrehoztaa Teatro Indiát, az Argentina „kamaraszínházát".Az új színházat 1999 őszén a Cecchiféletrilógia vendégjátékaival nyitották meg.Ez volt a palermói társulat '99-es turnéjánakelső állomása; Róma után a strasbourg-i Uniófesztivál,a párizsi Őszi Fesztivál, majd Toulouse,Villeneuve d'Asque és Loirent következett,aztán a világ többi része: Barcelona,Tirana, Tunézia, Kolumbia...Strasbourg-i fellépésük azért is számítottkülönleges eseménynek, mert ez volt az elsőalkalom, hogy nem egyetlen előadással, hanemegész repertoárral vett részt egy társulat afesztiválon. Roland Rias, Strasbourgpolgármestere és palermói kollégája, LeolucaOrlando megállapodott egy, a két városközötti, hosszabb távú kulturálisegyüttműködésről is. Rias meghívta Cecchit,hogy rendezzen Strasbourgban a 2000-2001-esévadban, illetve megkérte, hogy tart-son kurzust a strasbourg-i színművészeti főiskolahallgatóinak. Az első közös palermóiprodukció pedig Boccaccio Dekameronjánakszínházi változata volt az idén tavasszal, afrancia Bérangére Jannelle rendezésében.A turné után, 2000 nyarán Cecchi megintrendezett Palermóban, és megint Shakespearet.1999-ben, a Szeget szeggel után a Macbeth,a Lear király és a Coriolanus szerepelt atervei között.A Garibaldi Színház sikerét a repertoárszínházdiadalaként emlegetik, amely egyedülállójelenség a stagione-rendszerű olasz színházigyakorlatban. Egy-egy új előadás néhányhónap után mindig lekerül az adott társulatműsorárólPalermóban a '96-ban bemutatott Hamletmég most is műsoron van. Pedig - ahogy Orlandopolgármester is kifejtette - a színházi kísérleteka mai olasz színházi struktúra kereteinbelül elképzelhetetlenek. Palermóban viszontrepertoár van, amely - remélhetőleg - újShakespeare-darabokkal is bővül majd.A polgármester azért is volt mindvégignagy híve és támogatója Cecchi kezdeményezésének,mert ahogy a Kalsa városrész sajátoshangulata meghatározza a Garibaldi Színházjellegét, ugyanúgy a színház is meghatározza aKalsáét, sőt, egész Palermóét: felpezsdítettePalermo kulturális életét, hozzájárul ahhoz,hogy a város nyitni tudjon a világ felé, és hogySzicília és Olaszország egyik fontos kulturálisközpontjává válhasson.Összeállította és fordította: TÖRÖK TAMARA

K ÖS Z ÖN T ŐB O T H BÉLA KILENCVENÉVESIGAZGATÓ DOYEN„Mutasd meg a színházad, megmondom, kivagy. " Bármilyen nehéz is ma elhinni, a MadáchSzínház az ötvenes évek végén, a hatvanasévek elején a legjobb magyar színházvolt. Both Béla igazgatta. Aki november 21-én kilencvenéves.Vannak művészek, akik helyzetbe tudnakhozni más művészeket, ilyenkor létrejön valami,amit színházi műhelynek hívunk. Azelnevezés akkoriban nem volt divatos, viszontlétezett. 1958-ban, amikor Both a Madáchigazgatója lett, tizenhat éves voltam, ésfebruártól írni kezdtem egy füzetbe, mikor mitlátok színházban. (Még nem állt módom-banpremierekre járni.) 1958-ban százháromelőadást láttam, csonka és gyönge év volt, devalamikor középiskolai tanulmányaimmal isfoglalkozni kellett. Ide másolok egy rövidszakaszt december havából: Dec. 5. A kertészkutyája (József Attila Színház). Dec. 7. Abolygó hollandi (Erkel Színház), Wagner-rajongásomjegyében. Dec. 8. Dobozy Szélvihara(Jókai Színház), úgy is, mint előre nemlátható nyersanyag Jeles Andrásnak. Dec. 9.Ilyen nagy szerelem (Néphadsereg - értsd:Víg - Színház), a frenetikus sikerré vált Kohout-darab.Dec. 12. Figaro házassága (Operaház). Dec. 15. Hosszú út (MadáchSzínház). Dec. 16. A rettegés birodalma(Nemzeti Színház), a rövidített címenis Brechttől. Dec. 17. Bohémélet(Operaház).Nem akármilyen címsor, a legtöbbelőadásra élesen emlékszem, sajátlag aThorton Wilder írta Hosszú útra,amelyet Both rendezett. Ezt ugyanisnem minden részletében értettem,sokkal „formabontóbbnak" találtam azezen címkével elhíresült, narrátorosKohout-darabnál, de nekem, ifjontilelkesedőnek épp ezért tetszett, valamiegészen más volt, bölcselkedő,magyarázatra szoruló, éreztem, hogy alét értelméről szól, sokkal jobbanmegkedveltem, mint bármely másWildert, azóta is. Nem beszélve egyjókora orrszarvúról, amely a darabszerint beóvatlankodott a színpadra.(Hol volt még Ionesco?)Sok előadást rendezett Both az-előtt,hogy a Madách igazgatója lett, megutána is, övé volt a háború utáni elsőTragédia-fölújítás a Nemzetiben,sajnálom, hogy ötévesen nem láttam,ugyanott több mint két évtizeddel később láttam a Bánk bánt, amelyben egykorábbi Major-kísérlet után először fedeztemföl, hogy a címszereplő nem bundás indulatokmegszállottja, hanem rendes értelmiségi.Both Béla mint rendező egyszerre vállalkozószellem, például amikor Brecht Puntilójátállítja színpadra, és önkéntes muszfeladatvégrehajtó,ha értik, mire gondolok. Módomvolt részt venni igazgatói értekezleteken aMadách Színházban, amikor az „egy klasszikus,egy mai magyar, egy haladó nyugati, egynépi demokratikus " műsorterv dívott kötelezően,ebből általában ő vállalta a népi demokratikust,Vapcarovot, Jurandotot és Sebastiant.De ő rendezte az aktuálpolitikai vígjátékokegyik leghíresebbikét, a hisztérikussikerű Különleges világnapot, Tabi Lászlódarabját is.Igazgatói évadai közül kettőt, 1962 és 64között, egyetemistaként a Madáchban tölthettemmint dramaturggyakornok. Fontos voltszámára, hogy egy színház iránt elkötelezettfiatalember színházul tanulhasson, feladatokatadott, ismertetőket, szinopszisokat íratott,műsorfüzetet szerkesztetett, javaslatokat várt,beszámoltatott az elolvasott darabokról,beosztatott rendezői ügyeletre, hogy minéltöbbször Iássam az előadásokat, és megjegyzéseimetbeírjam az ügyeleti naplóba. (Vanmég ilyen?) Both Béla szenvedélyes színigazgató,mérges, demokratikus, despotikus,igazságos, önkényes - pont olyan, amilyeniskolaigazgatóként a Szomszédok-sorozatban.Ha földúlt, keze fejével többször végigdörzsöliaz arcát homloktól lefelé, fölhorkan,vonásai összekuszálódnak - kitörni készülőoroszlán. Ha forintos ötlete van, boldog. Sosefelejtem el sugárzó tekintetét, amikor kitaláltamagyarul Peter Shaffer két, címében lefordíthatatlanszójátékot rejtő egyfelvonásosát(The Private Ear, The Public Eye). Kiután megy a nő? és Ki megy a nő után? - bárne ment volna azóta se a Madách Kamara ezalá a kommerszszínvonal alá.Az is Both Béla volt, aki támogatta, hogyVujicsics Sztojánnal elhozzuk a Madáchba azseniális szerb rendezőt, Bojan Stupicát.Krleža Agóniája Tolnay Klárival, Ajtay Andorralés a Nemzetiben kiürült, átszerződött,megújult Bessenyeivel bámulatos előadás lett.Egy a sok közül. Mert Both Bélának, akirendezőként és vezetőként sok helyen letette akézjegyét, mégiscsak a Madách Színház afőműve. Kétségkívül erős társulatot vett át,de ugyanígy az is vitathatatlan, hogy az általafémjelzett hat évad a színház tündöklése.Ekkor születtek meg Ádám Ottó (Pillantás ahídról, A kaukázusi krétakör, Tanner Johnházassága, Danton halála, Libikóka), VámosLászló (Hamlet, A vágy villamosa), PártosGéza (Elveszett paradicsom, OszloposSimeon, Boldogtalanok) legjobb rendezései,és még hosszan sorolhatnám a jelentős előadásokat.Távozása után szinte azonnal elkezdődöttaz erodálódás.Both Béla, a szenvedélyes színházi emberjoggal somolyoghat a mai igazgatóínség láttán.Az előadások láttán pedig meglehet a véleménye- ma is ott van minden premieren.Kivéve a Madách Színházban, az átépítettbudoár ünnepélyes me nyitójára ugyanisBoth Béla és Herczeg Ferenc Az utolsó tánc című darab próbáján (Nemzeti Kamara, 1938)nem engedték be. Nem gyanítom a szokásosimpertinenciát, inkább tapintatot látok agesztusban. Nem akarták, hogy lássa, mi lett aszínházából.Úgy is van, jobb ez így. Isten éltessen,Igazgató Úr!KOLTAI TAMÁS

F Ó RUMBODOLAY GÉZAGILING-GALANG, SZÓL A HARANG,BOLDOGSÁGUNK HATÁRTALAN ALJÁBANHála! A drága fenntartónak: Hála -munkát ő ad nekem. Hálám eboldog dalban szárnyal, a dal afegyverem!Amikor az alapkérdések kerülnek szóba,szinte mindenki a rögeszméihez kanyarodikvissza - ezek általában még huszonéves korbanvéglegessé alakulnak.Miután jól tudjuk, hogy bizonyos alapigazságokatnem lehet elégszer elismételni,élnék ezúttal a véleménynyilvánítás lehetőségével,már csak azért is, mert immár a harmadikévadomat kezdem direktorként Kecskeméten,s ebből a helyzetből ugyanazt máshonnanlátja az ember.Évek óta állandóan felteszik a kérdést kollégákés színészek: „ÉS A VAROS?" -Íme a„Városnak" írott nyári beszámolóm részletei:A.„Az 1999-2000-es évadban mind a nézőkmind a bérlők, mind az előadások száma nőtaz előzőekhez képest.Mielőtt bárki arra a következtetésre jutnabogy egyetlen feladat a mindenkori számok növelése, és akkor a határ acsillagos ég - szeretném leszögezni,hogy tevékenységünknek csak egyikmutatója a mindenkori nézettségünk.Bátor, nem szokványos programotkínáltunk.Még a biztosnak nevezett zenéselőadásaink is hordozták a kihívásizgalmát, a Godspell és az Oliver!egyaránt új utakon haladt, Shakespeare-túj fordításban, a jól ismertoperettdallamokat új, kecskemétitörténettel nézhették meg az érdeklődők.Saját két rendezésemet szándékosanhagyom a végére: Wyspiańskibemutatásával a magyar színházakigen régi adósságán enyhítettünkvalamit: ekkora szériát sohaMagyarországon nem futhatott aMenyegző eleddig. MadáchTragédiája a karlsruhei EurópaiKulturális Napokon kívül a budapestiOrszágos Színházi Találkozórais meghívást kapott - ezen szakmairangnál azonban lényegesenfontosabb, hogy a város tizenéveseilelkesen figyeltek egy olyanklasszikus mű előadásán, melynekelolvasására a tanár kollégáknaknem minden tanulót sikerült rábírniuk.A legfontosabb kérdéshez érkeztünk: igenkomolyan szeretném kérni a képviselő-testületsegítségét a város tanulóifjúságának mintlegfontosabb nézőrétegünknek a bevonásához.A nézettségi adatokból világosan kitűnik,hogy a művészetében és áraiban egyarántlegolcsóbb, egy évtizeddel ezelőtti nézőszámcsúcsokkönnyedén felülmúlhatóak lenné-nek,ha a kecskeméti iskolások teljes lét-számban aszínház nézőivé válnának.Közös felelősségünk ebben az esetbenkettős: a városi és a központi költségvetésenkeresztül a színházunkra szánt adófizetőipénzből valóban a művészet felé terelő, igaziszínházat próbálunk-e létrehozni, avagy abóvlit tartósítjuk-e utolsó leheletünkig.Senkinek nem jutna eszébe az irodalomvagya művészettörténet-órán Courths-Mahlertvagy Berkesit olvastatni, avagy éppen gombolyagoscicákat vetíteni képzőművészet címén.Miért gondolja bárki, hogy a színházbanmás a feladat, mint a társművészetek terén?Ami a bevételeinket illeti, az egész felől tekintveelhanyagolható a különbség az úgynevezett„populáris" és a „komoly" produkcióktári bevétele között. Továbbra is bérlőink adjáka nézőközönség meghatározó többségét.Hosszan tudnék érvelni, bár sokaknálnyilván teljes nyitottságra találnék: ha valamiképpkulturális és oktatásügyünk templománaktekintenénk a színházunkat is, akkor alehető leghasznosabb módon használhatnánkaz épületet, eredeti céljának megfelelően.Minden valódi változást jelentő megoldásijavaslatot örömmel várok ezen a téren. Ettőlnem válunk ifjúsági színházzá - de nekünknem kell félnünk attól, amitől nem egyszínidirektor joggal retteg: hogy az unatkozógyerekek majd szétbomlasztják illedelmesenunalmas előadásaikat.Nagyszerű Csongor és Tündét hoztak átkecskeméti diákszínjátszóink a Kamarába.Továbbra is nyitottak akarunk maradnimindenre, ami az ifjúság és a lelkes pedagógusokfelől jön.Nem győzöm hangsúlyozni a jelentőségét:teljes osztályok érettségiznek le a mimandátumunk idején.Jól ismerem a tanár kollégák egy részénekfenntartásait, de úgy hiszem, hogy ha a színházvitáink központjává válhat, máris tettünkvalamit, ha mást nem, hát gondolkozni, vitat-Fekete Tibor és Sirkó László a Magyar menyegzőben

F Ó R U Mkozni tanítottuk közös tanítványainkat. Ahogyegyébként a mindenkori legnagyobbak mindigis tették.CA kecskeméti színház nem küzd megoldhatatlanfinanszírozási problémákkal. A költségvetésbőlebben az évben is ki fogunk jönni.Eközben - hogy csak a szomszédos alföldiműhelyeket nézzük - a szegedi költségvetésegyötödéből, a szolnoki feléből működünk.Ugyanakkor a legalulfizetettebb színházi emberekKecskeméten működnek, a színészi,rendezői, műszaki gázsik jóval az országosátlag alatt vannak. Ha ezen a helyzeten közösennem tudunk változtatni, akkor az évek ótaemlegetett rémkép a színház ellehetetlenülésérőlvalósággá válhat.Tisztelettel arra kérem a szenátor hölgyeketés urakat, hogy összes, színházunkkal kapcsolatoskérdésüket nekem tegyék fel, és ne aszokásos mendemondákból tájékozódjanak.Különös intézmény a miénk - mindenkorlesznek olyan érdekek, amelyek érveket keresneka saját mellőzöttségük orvoslásához."Ez utóbbi mondatot persze az egész„szakmához" is intézhettem volna. Eddig valaa közgyűlésen.Mit tehetnék hozzá a fentiekhez?D.Mostanában ismét felvillonganak a régi vitákhalovány visszfényei: vajh mely irányba robogjona földgolyóval párhuzamosan a Színház?Címkézésben továbbra sincs hiány: a kommerszócskaságok sora mindenkor a Közönségrefog hivatkozni. (Mindenkor ők lesznektöbben - a minden giccsgyártók már említettleghíresebb Hedwig tantija irdatlan példányszámokbankelt el Németországban.)Aki a közönséget lehülyézi, az ostoba - akérdés valójában az: vajon nagynénéim vagyfiaim ízlésficamaira legyek-é tekintettel. Hitelesművész ezzel nem nagyon törődhet.Tom Wolfe és Esterházy Péter egyaránt magánakír, miközben természetesen tudja, hogyvannak olvasói. Ha éppen sokaknak tetszik,sőt: műve bestseller - akkor ettől legye-nekboldogok az olvasók.Mainapság az olvasónak idézni, plánehosszan idézni: illetlenség. Mégis megteszemismét. Méghozzá egy agyonvitatott szerzőt,az idén százéves Németh Lászlót - méghozzáA minőség forradalmát:„Bizonyítsam-e magam előtt, hogy mennyireundorodom a kortársak színpadától? Az emberekegy polgári ebédlőt akarnak látni, ahol anépszerű színésznő személyesen méri a levest,vagy keni a vajas kenyeret. A kenyérigazi kenyér legyen, a vaj igazi vaj. Ha a színésznőugyanazt csinálja a színpadon, amit anéző odahaza: az az élethűség. Ha jobban belekanyarinta kenyérbe: az a humor. Hogyrobbantsa szét az ember ezt a tisztes polgáriebédlőt, melynek asztaláról nem hiányozhat afiléterítő s az ismert parasztszobát, melynekfaláról nem hiányozhat a virágos tányér. Mitkezdjünk ezzel a színpaddal, melynek az idejeegyütt tartozik járni a néző zsebórájával, s atőmondatokban beszélő színész csak annyiAz egyiptomi szín Az ember tragédiájábólszót használhat, mint egy lipótvárosi zsúrvagy egy szilasbalhási lakodalom közönsége.Föl lehet forgatni ezt a színpadira tálalt valóságotúgy, hogy az emberek belenyugodjanak?Meglódítani a falióra ingáját, hogy azsebórájukat figyelő néző abszurdumot nekiáltson? Elvágni a képzelet és vers zsilipjeit,hogy el ne szundítson?Sokat tűnődtem ezen az »új műfajon«. Adöntő kérdés: vannak-e egyáltalán olyan műfajok,melyeket a huszadik század talált kivagy virágoztatott fel, s a tömeg is örömét lelibennük. Első pillanatra úgy látszott, hogyilyen műfaj egyáltalán nincs. Azonban neszámítsuk a műfajokat az óda felől: induljunkki alulról, a bukfenc és a divatbemutatóirányából. Így elébb ráakadunk a huszadikszázad saját műfajaira. Ezek: a revü, a burleszkés a pamflet."A színház csak akkor működik, ha nézik.Ures székeknek nem igazán érdemes - ugyebár.De vajon az eleve túlméretezett, a helyzetbőlfakadóan eleve szubvención tengődőszínházaknak érdemes-e ennyi ócska kom-merszet játszani a nem létező bevételi mutatókérdekében? Kimutatjuk-e végre, hogy az„Itt a hacacáré, ezt kapd be" jellegű színimutatványok vajon valóban gazdaságosabbak-e,mint az igényes színházra törekvő előadások?Meglepő, bejelentést kell tennem: ha agazdaságosság felől nézzük, akkor jelenhelyzetünkben valójában érdemesebb Turgenyevetés Parti-Nagy Lajost, Madáchot vagyWyspiarískit játszani, mint irdatlan jogdíjakkalterhelt mjuzikelleket vagy háromdíszleteszenekaros-sztáros operettlit. Ez utóbbiaknálsemmivel sem jobb a szaldó, de a látogatottságkülönbsége sem szignifikáns. Kecskeméten,ha nagyon megy egy darab, akkor huszonötnegyvenjegy is elkel esténként a pénztárban.Ha kevéssé megy, akkor tizenöt jegyetvesznek. Az ötszázhetven fős nézőtéren ez adifferencia elenyészik.A bérlők nélkül az egész „ékszerdobozt"be lehetne zárni a kongás okán. (Egészen kitűnőelőadásokat láttam tizen-egynéhány éve,összesen tizen-egynéhány másik nézővel anagyszínházban - Jancsóék idején, akik el-

F Ó R U MA legújabb bemutató: A beszélő köntös (Walter Péter felvételei)követték azt a bátran voluntarista huszárvágást,hogy megszüntették a bérletet.)A színház bezáratását remélhetőleg senkinem meri vállalni, pláne, hogy százhat éve asalzburgi Landestheater szebb változatát ideépíttettük a Városházával szembe - hadd legyenvégre város az a város! Kár, hogy utóbbnem épült föl a rendőrség mellé a párizsiBeaubourg párja is - akkor még bírtuk vónhitelekből, s most az egykori művészettörténészévfolyamtársakkal iddogálhatnék a Casablancában,ahol manapság már csak kóborbérgyilkosok mulatoznak.Ha viszont eleve rendkívül nyomott jegyáronműködtetett, ünnepi, (valójában teljesenfölösleges, de gyönyörű) tűzijáték jellegűszolgáltatást nyújt a színház - a mindenkoriadófizető mecénások, donátorok, szponzorokjóvoltából -, nos, akkor tulajdonképpen ki-nekkell eldöntenie, hogy mit s mi módonprédikáljunk Thália templomaiban e gyönyörűségesezredfordulón?Merthogy a bérlet- és jegyfizető kedvesközönség a költségek tíz-tizenöt százalékáthozza be országszerte. Akkor viszont tekinthetnénka mindenkori Napkirály ízlését ismérvadónak. Ez még jóra soha nem vezetett, ajobb napkirályok éppen ezért a pimasz Moliére-ekrebízták a dolgot.Esetleg lehetne meghatározó a saját ízlésünk- már akinek egyáltalán van ilyes. Újabbhátborzongató kijelentést, sőt felkiáltástteszek: valójában ez történik!Igazából ma Magyarországon sem gazdasági,sem ideológiai kényszer nem presszionálsenkit, hogy direktorként mit játszasson.Összeállíthat egy Arrabal-Bernhard-Beckett-Dorst-Hirson-Ionesco-J Jasieński-Mayenburg-Wilson-évadot - és semmi különös nem fogtörténni. Hasonlóképp akkor sem, ha az ötitthon ismert bohózatocskát csupaagyoncsócsált és rég levitézlett mjuzi-izévelfűszerezve nyomatja pléjbekről. Ez utóbbiaknálkicsit hosszabb lesz a taps. (Valamint azaz egy, akiről már Shakespeare is írt aHamletben - nos, ez az egy talán hangosab-ban fog szentségelni - magában.) A kultúrüzletivállalkozás bevételi oldala a már vázoltokokból semmiképp nem lesz számottevő.Ha ez kiszámítható, akkor mi az oka, hogy amagyar színművészet színe-virága odanyilatkozikolykor - komolynak számító színházcsinálókkalegyetemben -, hogy leginkábbmégis a legprimitívebb bóvliztatás volna anemzeti cél immár. Nos, e mérvadó személyekmérvét általában igen egyszerű anyagi érdekekvezérlik - az egykori (immár egyetemméavanzsált) Főiskoláról hozott, mérhetetlenízlésficam-gyűjteménnyel párosuló, gyávánjellemtelen műveletlenségen kívül.Kitérhetnék erre részletesebben is - de ízléstelenvolna.A műanyagfelhasználó-barát kulinárszínház isaz adófizetők pénzét szórja - magyartanárkollégák, lázadjunk föl!!Eljött az athéni demokrácia ideje, felebarátaim, a színes színházi unalomban!Ha ugyanis a színház, a hadsereghezhasonlóan, a (remélhetőleg továbbrais) teljesen fölösleges költségvetésiluxustételek közé tartozik - úgy apolgárainknak akár fizethetnénkkészpénzben is azért, hogyszellemüket a kereskedelmiszappanoperák és a szubvencionáltistentiszteletek szüneteiben színházonpallérozzák.Ahogy jobb városok ezt anno agörögöknél tették. Fizettek, tudniillik.Valójában máris ez történik - csaksajnos éppen a legérdeklődőbbrétegeknek még a jelenlegiszimbolikus jegyár is sok.Gyakorló szülőként mondom:boldog lennék, ha az iskola ugyanúgyel-cipelné kamasz kölkeimet aszínházba, ahogy huszon-egynéhányéve minket - persze ha volna mitnézni. Akad színház, mely rendkívülpocsék színvonalon bár, de ebben az„ifjúsági" űrben működik.Ha ezen a területen valódi szellemirivalizálás indulhatna meg,azon mindenki nyerne: néző, színház,pedagógus és diák - nem isbeszélve a jövőről, ami ugyebár nekik fényeskedik.Tétessük kötelezővé az ingyenes színházbajárást a középiskolákban - és győztünk! Ez amegoldás semmivel sem „korszerűtlenebb",mint maga az európai színjátszás vagy aziparűzési adó. Európán kívül a mi épületeinkhezigazítható színházszerűség nem nagyonlétezik. Az elhagyott oltárnak is lehet-nekmártírjai, óh - Amerika.„Minden kedves bérlőnknek örömökbengazdag, törökökben szegény új évezredet kívánunk!"- ezzel zárul A beszélő köntös 2000őszén Kecskeméten - Mikszáth után szabadon.Szeretettel várjuk a nézőket. Az öreg rockereketés az ifjú tudósokat, a frissen mosdott eladólányokatés a nyugdíjas folyamhajó-kapitányokat.Hedwiget, Lédát, Csinszkát, Bandit,Lajost, Vilmost, Joszifot, Billt - mindenkit.

F Ó R U MHALÁSZ PÉTERÚTSZÉLI JEGYZETEK„Bizonyára elegáns lenne egy általam jól ismert,híres szakember pontosan megfogalmazottidézete köré csoportosítani gondolataimat.De ez éppenséggel ellentmond annak,amit a színházról mondani akarok. Ugyanaz aszerkezet valósulna meg az írásban, mint amimegvalósult a színházban. Idézet híresemberektől."Alidar Host levele, 1913. augusztus 2o.Mindenhol van dráma, kivéve a színházat.A mai színház életünk unalmáról szól (ilyenértelemben közösségi). Arról, hogy túl sok időáll a rendelkezésünkre, és ezért megszerveztük,hogy minden pillanata ki legyen töltve. Es anagy szervezésben egy percet sem engedünk avéletlennek. Fogyóban az elképzelhetetlen.Történnek váratlan események, de szervezettgondolkodásunk már nem mint csodát érzékeli,hanem mint zavart, megoldandó problémát,betöltendő lyukat. Ilyen értelemben működik aközmegegyezés. A lyukakat pénzzeltömködjük, mert a pénz az az eszköz, amelyeta legjobban lehet megszervezni. Az időlyukakatpénzen vett anyaggal betapasztjuk. Aszínház mai funkciója: lyuktapasz.Szépségtapasz.Műveltségtapasz.Felöltözömtapasz.Csodaemlékeztető-tapasz.Helyzetek szellemes megoldásának művészitapasza.Gyülekezéstapasz.Tapasztalástapasz.Tanulságtapasz.A tapasz tapasza.A tapasz tapaszának tapasza.Sohasem a megoldatlanság.Amit nem tudtunk kitölteni munkával, alvással,táplálkozással, tisztálkodással, szeretkezéssel,televízióval, internettel, étteremmel,kirándulással, nyaralással, sporttal, olvasás-sal,diszkóval, azt színházzal töltjük ki.(Aloranovas Samorej, a kormányzó szeptember29-re virradó éjszaka meghibbant. Egy hónaprabezáratta a mozikat, könyvesboltokat,múzeumokat, kiállításokat, koncerttermeket,sportcsarnokokat. A tévé csak írott betűkkel éshangalámondással közölte a híreket, mást nemközvetített. Egy hónapig tartott AloranovasSamorej sztrájkja. Az első héten az emberekizgatottan, félelemmel beszéltek azelképzelhetetlen bekövetkezéséről. Ezen ahéten a helyzet megbeszélése fontosabb volt,mint a színház vagy a mozi. A második hétenelképesztő események sorozata indult be.Egyik nap csökkent, a másik nap hihetetlenmértékben megnövekedett a bűnö-zés. A nemierőszak és az egymás iránti kedvesség lengtebe az utcát. A harmadik héten senki sem mentdolgozni. Egyszerűen nem volt értelme.Kifosztották az üzleteket, és acsomagolópapírokból műalkotásokat hoztaklétre. Éjszaka a bútorüzletet kirámolták, éstábor-tűz mellett énekeltek, táncoltak. Kissé odébb,egy sötét sarokban egy otthontalan a bőrt kapartale arcáról, odadó figyelemmel vizsgáltavéres körömalját, nyöszörgött, így nem lehetélni, itt minden tönkremegy. A negyedik hétenvéget ért az anarchia. A lakosság nagyobbikrésze amúgy is rettegett a káosztól.Aloranovas Samorejt lelőtték. Az emberekvisszatértek a helyükre.Elkezdődött a lyuktömés.A koldus tovább kaparászott.)A színház a rendfenntartás egyik eszköze.(Szeretjük a rendet.)Ha ma a színház ingyen lenne, nagyon kevesenjárnának színházba.Hibásan olvastátok Artaud-t. „A színház és aMása. " Kimaradt a színház, és megmaradtMása. Hát persze, Artaud is azt mondja, hogyCsehovot kell játszani. Irina, Olga, Mása.Csehov zseniális író. Élvezettel olvasom, élvezema lélek finomságát, ahogy képekké, mozgóálomképekké alakul a betű, de ez a szabásvarrás,ezek a debilizáló szerelmi vallomások,ezek a természetes megszólalások, hogy apadandárparancsnok volt... Ezek a sirályok, ezek adácsák... (ma a sirályok a szemétlerakó helyekfelett keringenek). (Arról nem is beszélve,hogy a színészek visszafelé játsszák a darabokat,vagyis az első pillanatban úgy belövikmagukat a végeredményre, hogy nem is mennekkeresztül semmin; én sem mint néző.)Mert, ugye, ebben a színházban mégis-csakerről a régiségkereskedésről van szó. Amikoregy kislány a nagymama régi ruháját magáraölti, és a tükör elött billeg, az kedves éshiteles, képzeleg az elcsípett szavakkal, ésösszeáll a jelen idő. Jelmeztervezői munka, akorhűség, korhűtlenség komolykodása, aröpködő öndicséretek, a jelmeztervező korhűkosztümjei jól illettek a rendező elképzelésébe- izzasztó dolgok. (Ugyan már. Vannakemberek, akik ehhez értenek, ezt szeretik csinálni,és ha mód van rá, miért ne csinálják.Legyen helye mindenkinek, hogy boldogságátmegtalálja, képességei szerint működjék.Jelmeztervezőnő - szeretlek! Oly sok gond-dalilleszted rám a rokokót, simítod a vállam, aszabónak magyarázol, gombostűztök, és énmár ott járok Velencében, és azt lesem, hogylehetne meghágni a konzul lányát és felnyársalnia besúgókat. Szeretlek, jelmeztervezőnő,csak ne kelljen ebben a ruhában min-den estevégigmondani ugyanazt a szöveget... Remekkis színház a varróműhelyben. Volt benneantagonizmus, úr és szolga, Csipkerózsika,intrika, szex, hétköznapi gyere-kek, modemmunkagépek és reneszánsz.)Még a varróműhelyben is van dráma, csak aszínházban nincs.A kötelező tisztelet fárasztó.Kötelező új interpretáció.Kötelező szerepformálás.Kötelező nagyszerep-alakítás.Kötelező hitelesség.Kötelező gimnáziumi olvasmány helyett.Kötelező érzelmek.Kötelező zenei bejátszások.Kötelező fényváltások.Kötelező hanglejtések.Kötelező önsajnálat.Kötelező húzások.Kötelező adaptációk.Kötelező frissen vasalt ingek.Kötelező bajuszragasztás.Kötelező hatások.Kötelező tapsrend.Mindez lekötelező.Lehet ennnyi mindennek eleget tenni?Lehet. Talán felesleges, de úgy tűnik, lehet.Szarvas, jácint, kakadu, a tájra rásüt a hold,pázsit, gyilkos galóca, öreg ember fehér szakállal,vadnyulak,vörös agyagcserepek.Es ugyanez kertitörpe-boltban.Klasszikus, és az ő színpadi mása.Artaud-ra se hallgassatok. Irodalom.Artaud kordokumentum.Legyen a színház elvtelen, rossz (esztétikailag).Ha nem csinálunk jó színházat, nem leszhiba.Mindenhol van dráma, csak a színházbannincs. A drámairodalom nem dráma. A drámairodalomnem színház. A drámairodalomirodalom.Olvasnivaló. Olvasva képzeletszínház. Él.Színpadra állítva...?Posztmodern világszínház. Kubrick 2001-benmegtett űrutazása végén egy neo-neorokokóhálószobában haldoklik az emberiség.Biedermeier siker - a siker biedermeier.Biedermeier a közmegegyezés. Polgárság,polgárpárturalom.Jövőbe mutató akaratkifejezés.A közönség vastapssal fejezte ki akaratát.Ezzel egészítette ki, teljesítette be, valósítottameg a hiányos előadást. Ezzel szabott ha-tárt aszínház lehetőségeinek. Egyben figyel-meztetőis volt a jövőre nézve.Megpróbálom előítélet-mentesen:Kellemes dolog végignézni a nagyszerű szerzőkműveit. Valami légies, valami szellemiélmény-ben részesülni. Valamit megérinteniszemmel és füllel - vibráló szenzualitás aszavakban, mozdulatokban és hangokban.Bámészkodás. Valami késztetés aképzelődésre, késztetés a hely megtalálására,ahol összeér az értelem és érzelem, atehetetlenség igazságára, mely intenzívvé tesziaz élményt. (Mint néző nem léphetek be azeseményekbe.)Virágot szagolni... A dombtetőről egy árnyastölgyfa alatt ülve végignézni egy véres ütközeteta völgyben. Egy homályos ablakon át meglátni,hogy egy ember öreg szekrényt simogat...Es akkor felmegy a függöny, és nagy hatás-

F Ó R U Msal betramplizik az előadás...Mondhatta volna szebben is...(A színházban mégiscsak az a dolog, hogy azanyagi szférát a szellemi szférába emeljük. Esnem fordítva. Metamorfózis.Egy elképzelés materializálása és a matériaszellemesítése.)(...emlékeztető számomra... százszor leírni)Arra is gyanakodhatok, hogy kisgyerekkéntmegyünk a színházba, mert szeretjük mindigugyanazt a mesét hallgatni, újra meg újra. Közbenlehet cumizni. Csehov, Shakespeare, cumi.Es aztán jöhet az álom, a színház.„Legyen a beszéd a színházban olyan, mint azálomban." (Nem mondom meg, honnanvettem, mert olyan, mintha tőlem.)Artaud azért mégis használható, mert nemvalósult meg, mert megvalósíthatatlan. Artaudnem drámairodalom. Artaud dráma aszínházban. A dráma szelleme a színházban.Legyen egy hely a városban, ahol régiségeketlehet látni, élvezni. Színházmúzeum. Mindenvárosban van filmmúzeum, ahol régi filmeketjátszanak. Legyen egy színház, aholklasszikusokat játszanak. Legyen egy temetőszínház,ahol a halottak szellemei bejárják akertet. (Minden halott szerző darabját fehérlepedővel letakart színészek játsszák, mint egyszellemjárást a kriptában.)Legyen a színház neve LUXOR.És legyen egy másik hely: A VÁROSUNKSZÍNHAZA.Rendben van, legyen minden úgy, ahogy van.(Szükségünk van a kellemes kikapcsolódásra.)Hagyjuk, hogy magától változzék.A történelem torz véletlenek sorozata (freakaccident). A színház története is.Legyen egy emlék, egy soha vissza nem hozhatóeseményről, amelyet persze együtt láttunk.Es valamiféle remény, hogy lesz itt egy megismételhetetlentalálkozás.És legyen egy életlaboratórium-színház. Afelkészülés színháza. „Felkészülés meghatározatlanidejű együttlétre" (Bálint István).Hiszen a színházban büntetlenül lehet kísérletezniemberekkel - létviszonyokkal. (A háborúbantömegpusztítással kísérleteznek, aműtőasztalon a beteg életével, az ételek, italokelőállításánál az egészségünkkel. Akkor mostmit vannak berezelve a színházban? Miértveszik halálosan komolyan a már lejátszottszerepeket? Nincs életveszély. A halottfeltámad, meghajtja fejét a közönség előtt.)A magyar színházi élet a zöldségkereskedéskukája (a luxemburgi is, az albán is, a belga is).Bemegy a vásárló pénteken. Vásárol. Kéri,hogy tépjék le a karalábéról a feleslegeszöldet. Bedobják egy kukába. Van ott aszottalma, túlérett banán, löttyedt dinnye. Egy-kétjó állapotú őszibarack, véletlenül, nem válogatunk,az idő pénz. A szemetesek csak hétfőnviszik el, vasárnap egységes cefrévé fermentálódika kuka tartalma. (Jön egy hajléktalan,kikaparja a kukából az őszibarackot.Jóízűen vagy undorral elfogyasztja.)Furcsa hely ez a magyar színház. Itt többszínházban játszanak Shakespeare-t, mintAngliában. Budapesten több a Csehov, mintMoszkvában. (Színházi programtervezés.)(Színházi jelenet éjfél után a Toldi mozi kirakataelőtt két öreg alkoholista férfival. Azegyik kartondobozon fekszik, szundikál [?], amásik felolvas neki egy könyvből.)Vallásos színházrendező: Jézus, Shakespeare,Csehov. Jézus kihúzva.Azzal, hogy a színház és persze más művészetis lemondott avantgárd funkciójáról, fel-adtaaz érthetetlenség és érthetőség paradoxonját.Lemondott a rizikóról, mert botrány leszbelőle, hogy értetlenséggel találkozik, hogynem eladható. Feladta függetlenségét,kívülállását.Helyette:Az alternatív színház = beadványművészet.Tisztelt kulturális főhatóság. Tisztelt BankigazgatóUr. Van egy ötletem. Az eleje majdnemtragikus, a múltban játszódik, a régiLondonban, ahol a pénzt feltalálták. A végénkiderül, hogy mennyire pozitív szerepet tölt beaz életünkben. Címe A Pénz. Nem kertelek.Udvarolok. Kérek szépen pénzt a produkcióhoz.Lesz benne tánc.Shakespeare Ipari Szakiskola. Shakespeareipari tanuló.Mire az ifjú odakerül a felvételi bizottság elé,már zsong a feje. Nem képes elcsípni Osztrovszkijviharvert hangulatát (az előkészítőnszázszor elgyakorolta). A zsűri látja szépendagadó mellét, és bólogat, hm... hm... tudunkebből kockát faragni? (Plusz néhány csintalangondolat.)A leány retteg. Itt ő senkit sem ismer, ilyenemberfajtával még eddig nem találkozott.Megfejthetetlen arckifejezések, megfejthetetlenmozdulatlanság.Nagyság lengi be a dohos színháztermet.Kedves apa!Az a jó itt, a Shakespeare Ipari Szakiskolán,hogy megtanulunk szöveget tanulni. Szövegetmondani még nem tanultunk meg.Megtanítanak felejteni, hogy milyen is volt az,amikor rákattantam a színészetre. Táncol-ni istanulunk, mozogni még nem. Azt mond-ta atanár az évnyitón, hogy ezeket majd a pályánelsajátítjuk. Ez két éve volt. Azóta ritkántalálkozunk vele, de az nagyon tanulságos.Kiszámítottam, az elmúlt két évben tizennégymondatot mondott nekem, én egyet neki. Nema szavak embere, a tetteké. Nem hivalkodikjelenlétével. Nagy tehetségével nem akarjaelnyomni a bennünk ébredező kifejezésformákat.Az is lehet, hogy unja a tanítást.Mert hát mik vagyunk mi? O nagyon, nagyonnagy mesterektől tanult, arról nekünk fogalmunksem lehet. Mesterünk mestere most vonultnyugdíjba, de még színpadon játszik megrendez. De már nem olyan jó, mint régen -mondják -, kicsit elaludt, vagy elavult, nemszereti a videót a darabban. Most Júlia monológjáttanulom az egyik híres drámából. Mindenvágyam, hogy egyszer az életben eljátsszamLujzát. Ma színházban voltunk. Nagyonérdekes volt. Van egy fiatal író-rendeződramaturgipari tanuló, aki megkért, hogyszerepeljek a vizsgadarabjában. Nagyon szép adarab, pont olyan, mint az ember tragédiája.Naponta ötször mondja: Faust az európai kultúraegyik alapfigurája. Igazi megszállottja aszínháznak, és már járt culfeldeune is. Mindenkitismer, és filmet is fog forgatni, lehethogy tévét. Érdemes jóba lenni vele. Bár sokbaja van a mellemmel. Az mondja, nem tudjabeilleszteni a darab építőkockái közé.Ölel lányod: P.Ui. Küldj pénzt, telefont, autót. Kösz.A színész rossz kritikát kap, a kötéltáncos lezuhan.(A kötéltáncosok nem egyformák, vannakköztük tramplik és légiesek, de a gravitációmindre hat. Mind lezuhanhat. És erre mindnekfel kell készülni pontosan.)A művészszínházhoz alkalmazkodó új művekdramaturgiája: cselekedj úgy, ahogy a sikeresszínház sikeres darabjai cselekszenek.Kedves, mélyen tisztelt darabírók... kérem,könyörgök, hagyjuk a remekműírást...különben pedig mindenki írjon, amit akar, arról,amiről akar, úgy, ahogy ő akarja. Sőt, ír-jaa nevét klasszikus művek alá, mint azt BenVautier tette. Meg Karinthy még korábban.Ezzel a könnyed mozdulattal el is intézheti azta vágyát, hogy neve bekerüljön a halhatatlanoknévsorába. Nem érdemes kiizzadniegy régi-új színművet.Különben pedig mindenki írjon, amit akar.Legyen az előadás meglepetés.Lepjük meg magunkat - lepjük meg a nézőket.Minden apák napján nyakkendő az ajándék?A színház büféje az emberi lomtár. Ide márigazán nem szabad nézőket beengedni. Itt dőlel a színház sorsa. Eldől.Mi lesz velünk most, hogy Hollywood rákapottShakespeare-re. Csehovra. Nagy pénzért,nagy tehetségekkel közkinccsé, köz-hellyévarázsolják mindazt, amit mi nagy szakmaititoktartás mellett évekig ápoltunk. Rohadtimperialista amerikaiak, mindent le-nyúlnak.Hát persze, mert ők nyerték meg a másodikvilágháborút meg a hidegháborút. Még nem isvolt USA, amikor Shakespeare élt. Mit tudjákezek, mi az, hogy régi.Érthető lesz a szöveg, mert Jack különbennem megy moziba. A mozi könyörtelen üzlet.Jacknek világosságra és egyszerűségre vanszüksége. A színészeket meg úgy választjákki, hogy egymásra vonatkozzanak. Es a filmforgatása alatt ne kelljen pénteken, szombatonMóricz-murit játszani egy dugaljai színházban.Persze, mert nekik van pénzük. (Legalábbhúsz évre kihúzzák a színházi futószőnyegeta rendezők alól. Mi lesz vélünk,Shakespeare-re tréningezett színházi alkotókkal?Most mit tanítsunk a színiiskolában?)(Jövő évre három Shakespeare-filmetjósolok. Három hollywoodi megaprodukciót.Szentivánéji álom [ebben biztos vagyok],Lear király, és mondjunk egy harmadikat is...Éjjeli menedékhely.)Szóval példás közönségszórakoztatás lesz.Kosztümök és tájak, és sztárok. (Magyarszínházrendező: ezt én már rég megcsináltam,tőlem lopták el a Shakespeare-t meg akoncepciót, látták a második felvonás végét. Afilmen is pont olyan. Itt voltak a szín-házban,titokban jegyzeteltek, és loptak. Leg-alábbannyit megérdemelnék, hogy egy kis

FÓRUMemléktáblát véssenek a Shakespeare-összesutolsó oldalára. Hogy zseniálisan értelmeztemőt a színpadon. Az én érzékenységemhez ezekközel se jönnek.)Hát akkor most mi legyen?Pályakorrekció.Rendezők, örvendezzünk, megszabadulunk egykolonctól, amit túl hosszú ideig cipeltünk.Kisebbségi érzéssel forduljunk pszichológushoz.Nagyzási hóborttal is.(Hosszú sor áll az iroda előtt. A beidézettekünneplőruhában toporognak. Hónuk alatt A 5-ös portfólió. Úgy tűnik, ez itt kötelező. Az ajtókinyílik. A soron következő büszke, mégiskissé bizonytalan mosollyal visszatekint amögötte állóra. Na végre, a várakozás-nakvége, beléphetek. Majd beles a nyitott aj-tón.Sem fény, sem sötétség nem árad ki onnan. Dekár. Mert azzal el tudok bánni gondolja. De eza se nem sötét, se nem világos, még csak nemis szürke... ezt nem értem. Nem akadémiaicsarnok, nem Kafka dohos irodája, nem isbálterem, nincs neonfény, nem kórház, nemaluljáró, nem is kripta, nem tengerpart - hovalépek be? hogy lehet itt eligazodni? A hangmegkérdezi: Mivel töltötte az idejét?Tisztelettel adóztam Shakespeare-nek ésCsehovnak, Blaha Lujzának, Pécsi Sándor-nak,Hevesinek és Ádám Ottónak, Brooknak. Ahang mondja: Jó, jó, jó.Valamit próbáltam, valamit kerestem, vala-mittaláltam, legalábbis egy ideig úgy tűnt, hogytaláltam.A hang: Nagyon jó, nagyon jó.Sokan szerették, amit csinálok. Szerették azújításaimat, az eleganciát, a bátorságot, hogybelerondítottam az elegáns jelenetekbe. Eztbáró Podmaniczkytől tanultam. Pezsgővelkoccintott a bál megnyitóján, aztán szellentettegyet, mindenki hallotta, és a bál meg voltnyitva.A hang: Remek, remek, remek.Itt némi szünet következik. [Persze az egészegy hosszú szünet.] A szuszogás elmarad,belső sóhajok elmaradnak, hangtalanság, nemcsend .Találós kérdés. Nem is csendes, nem is szürke:mi az?Én. Ez az. Megvan: én. Az énben vagyok. Éssenki sincs velem. Te nem vagy velem. Kérema következőt.Észreveszem, hogy én is ott állak, a sorban. Miaz, hogy ott állok?Nem, ez nem lehet igaz... Senki nem áll előttema sorban... Hátranézek. Hosszú sor. Kérema következőt! )(Kinyílik a lótusz. Emanáció, megszületik akis Sztanyiszlavszkij. Becsukódik a lótusz, meghala nagy Sztanyiszlavszkij. Kinyílik a lótusz,emanáció. Megszületik a kis Latinovits. Becsukódika lótusz. Meghal a nagy Latinovits.Kinyílik a lótusz. Emanáció. Százezer hangyaszorgalmasan előmasírozik a szirmok közül, atér egy másik pontján. En Reinhardt voltam, azexpresszív színház atyja, én Craig.megteremtettem a tér és tömeg viszonyát, én..,Tízezer nagyszerű hangya menetel. Kiáltások asorból. Csupa nagyszerűség. Becsukódik alótusz. Kinyílik a lótusz: emanáció. gyerekszületett. Még minden lehet...)A Magyar Színháziparosok Szövetségénekajánlom.A drámaírói és dramaturgiai frakció részére.Sims videojáték.A játék: nagy füves telek néhány házzal. Aházak különféle méretűek, attól függően, hányanlaknak benne. Pontosabban attól függően,hogy te mint játékos hány emberrel kívánszegyütt lakni.Kiválasztasz - mondjuk - egy öt személy-reszóló házat.Meghatározod a személyeket, akikkel együttakarsz élni. A képernyőn látod, hogy néznekki élettársaid, hogy mozognak (kissévázlatosan, de azért élethű, animált mozgás).Születési év, hónap, nap, nem, higiénia, szociálisbeállítottság. Például társaságbanvisszahúzódó, vagy ő a társaság közepe stb.Felnőtt, gyerek. Stb.Es elkezdődik a játék. Neked az a feladatodmint játékosnak, hogy a Sim-figuráidatboldogságban tartsd. Ezt szolgálja a boldogságmérce.Ha ez nem sikerül, akkor élettársaiddepresszióba süllyednek, az élet a házbankontrollálhatatlan és elviselhetetlen lesz. Azélethez pénzre van szükség. Kimégy a ház elé,behozod az újságot, és állást keresel huszonkétéves, rendkívül csinos, agilis élettársadnak.Sikerül. Cheer leader egy profi futballcsapatnál.Napi kétszáz dollár fizetés.Mary reggelizik. Sok zöldség, gyümölcs. Pirítóstkészít, szendvicset. Zuhanyozik, meztelenteste kikockázva. A Sim-figurák nemszeretik, ha intim dolgokban zavarják őket.(Külön lehet venni a videoüzletben hekkert,ennek segítségével meztelenül is lehet nézniőket.) Közben kiválasztasz a rádióból egy kisreggeli mambót. Boldogan indul a munkába.Be a garázsba. Beül a kocsiba. Es már úton isvan új munkahelyére, de hirtelen visszafordul,mert megjött a havija, így mégsem lehet cheerleader az első napon. Nincs pénz. Nincsmunka. Nincs öröm, csak feszültség a házban.Lefekszik a kanapéra. Összetépi az újságot.Boldogságmércéje a megengedett alá süllyed.A szemetet nem szedi össze Mary. Bill szediössze a papírt helyette. Elfelejted vécéreküldeni. Mary a kertben végzi el a dolgát.Most már minden házikónak megy lefelé aboldogságmércéje.Mary vacsorát készít magának idegességében,mert ha nem eszik, akkor még boldogtalanabblesz, és akkor az élet a házbanelviselhetetlen. Dominóeffektus. Mary hirtelenmegfordul, kigyullad a szoknyája, Maryelég. A tüzet sikerül eloltani. A konyhakövezetéből előtüremlik egy sírkő. Maryhalott. Persze ezzel még nines vége. Hiszen aházban lakók depresszióba süllyednek, ha egyhullával kell együtt élniük. Nem isegészséges. A tetemet el kell távolítani. Hívnikell a rendőrséget, a temetkezési vállalatot,kiválasztani a temetőt, az eulógiát. Stb.Persze minden sikerülhet, és mindenkiboldog a házban. Az élettársak jól keresnek,jól tanulnak, jó zenét hallgatnak, vásárolnak,táncolnak, partiznak. Minden lehetséges. Esez elsősorban a játékostól függ. Ha nem vagybenne a játékban, biztosan elkövetsz valamitragikus hibát. Es akkor jön a depresszió. Mintaz életben.Még egy szigorú játékszabály van. Havégképp eleged van a játékból, az emberekből,akiket élettársadul választottál, buldózerrelneki kell menni a háznak, és azt azemberekkel együtt eliminálni.A játék dramaturgiája: egy Sim-nap hat óra.Tehát sűrített élet.Itt inkább csak jelezni igyekeztem a játékjellegét. Tamagocsi a tizediken. Es már készülaz új verzió. Internet-kapcsolású Sims.Ebben az egy videojátékban több dramaturgiaiajánlást találtam, mint az elmúlt húszévben látott és olvasott színművekben.Virtuális valóság. Minden színmű virtuálisvalóság.Az alkotók helyet és időt teremtenek, ésebben a színészek öntörvényű életet játsza-nak.Nem életet, mert az életnek nincs kerete,valamiféle lehetséges életet, mely a háttér és akeret miatt tűnik az élethez hasonlónak. A műtalálkozik a valóságos érzékeléssel, de sohasem válik életté. Több is, kevesebb is annál.Több, mert bepillantást nyerünk az életünkbe,az időbe, a térbe, viszonyainkba.A videójáték ugyanezt teszi. Virtuális-reálisérzelmek.Ezt a játékot Will Wright és munkatársai készítették.Egy csapat pszichológus, szociológus,antropológus építész, képzőművész és programozó.A Sims videojáték hétéves kutatómunkaeredménye. A eseményeket a játékos és ajáték figurái írják, egyszerű, logikus szabályokalapján. Aki nem kapja meg azt, amireszüksége van, boldogtalan lesz. Gyerek a tudást,felnőtt a pénzt, egészséget stb. A boldogtalanságbanmegbomlik a rend. A viszonyoktiszták, logikájuk könyörtelenül működik.Csakúgy, mint az életben. Mai életünkben.A játék minden mozzanata a mai életrőlszól. A dráma, tragédia, vígjáték ott születik akezünk alatt, ahogy az egeret mozgatjuk ésrákattintunk. Az alkotók a mai élet dokumentumait,rekvizitumait táplálták a játékba.Nyakmerevítő feszültséget éreztem játékközben. Jobban aggódtam a Simjeimért, mintbármely általam kreált figuráért, és kicsit félvemondom ki: a családomért (legalábbis ami azintenzitást illeti). A játékban tökéletesenátlátható a felelősségrendszer, ok és okozat. (ASimek személyisége a megadott kereten belülaz én választásom.)A feszültség másik forrása a hiányérzet,hogy a játék limitált. A lehetőségeim limitáltaka játékban. Szigorúbban, mint az életben. Nemolyan könnyű megoldani, mint dráma-írásközben (a produktivitás megoldásra csábít).Ebben a játékban élesen rajzolódnak ki a hiánykontúrjai. Redukált elektronikus élet.Valamiféle félelmetes jövőkép, funkcionáliséletmód. Iparilag előállított boldogság/boldogtalanság.(Hajnali három órakor lemegyek, hogy kiszellőztessema fejem. Kirakat - Nike. Hazamegyek.A weben kínai vacsorát, reggelitrendelek. Megnézem, hogy alszanak-e simjeim.Lefekszem a feleségem mellé. Alszik. Koránkell kelnie. Óvodában dolgozik.)Dráma mindenhol van, csak a színházban nincs.Kedves közönség!Miben reménykedtek, amikor eljöttek a színházunkba?Mit forgattak a fejükben, amikor megváltottáka jegyet?Es mire gondolnak most, amikor kilépnek aszínház kapuján?Kedves közösség.

V I L Á G S Z Í N H Á ZA HOLLAND FESZTIVÁLRÓLA klasszikus úiÖt előadásból négy kőkemény klasszikus. Aholland színházi fesztivál szervezői így válogattáka külföldieknek szóló programot. Corneille,Shakespeare, Schiller és Csehov - illetveMarguerite Duras. A válogatásban aprodukciók színvonala mellett biztosanszempont volt, hogy a holland nyelvű előadásokbólklasszikus dráma esetén mégiscsaktöbbet ért a közönség, de valószínű, hogymásról is szó lehet.Például arról, hogy a struktúra pereménlétező színházak - ez ugyan némiképp mástjelent Hollandiában, mint nálunk - klasszikusszövegekkel feszegetik a színpad és a színházhatárait. Bizonyos értelemben erre utalt egyPlatonov és egy Stuart Mária. Mindkettőtegy gázgyár trafóházában játszották,Amszterdam peremén (ó, Stúdió K. ésruhájaÓbuda!). A hatalmas szerelőcsarnoknak(vagy nem is szerelő- ki tudja) csak az egyiksarkát foglalta el a színház, a nézőtér elhelyezésemindkét esetben kukucskává formáztaa játékteret - bármelyik befért volna aKamrába vagy akár a Radnóti Színházba is.Nem mondhatni tehát, hogy az originális térszemléletkövetelte a rendkívüli helyszínt.Éppen ellenkezőleg: ez is jó, illetve elég volt.Néhány sor lámpa fölül, némi extra borítás abetonra.Szegény színház volt mindkettő - a szónakkevésbé a klasszikus, mint inkább praktikusértelmében. Az épület nélküli társulatokkapnak ugyan némi állami (vagy városi)támo g atást, de azt nem színházbérlésre költik.Es nem is rendezőre - ilyen ugyanis en-nek akét csapatnak nem volt.Veerle van Overloop (Szofja) és Jacob Derwig (Platonov) a 't Barre Land előadásábanRENDEZŐ N ÉLKÜLTeoretikusan nem volt, ráadásul. Merthogynem kell. Önmaguk rendezik a produkcióikat,mondják, és még csak nem is közülükegy, hanem mind együtt. Asztalnál folynak apróbák; több hétig elemeznek, boncolgatnak -a Stuart Máriát adó de Roovers nevű társulattagjai szerint három-négy hétig még azt semtudták, a két fiatal színésznő közül ki kitjátszik majd. Viszont egyetlen homályos folt,megfejtetlen utalás sem maradhatott a szövegben;melynek egyébként a politikai feszültségét,a személyek és döntések esetlegességétszerették volna kiemelni.A Stuart Máriában a játék tere széles ésnem túl mély. Hosszában egy mobil függönytagolja a teret; elszenesedett gerendákat tolnakjobbra-balraMinthabörtönlenne - de mégsem ez Máriabörtöne, hanem bő ruhája, melynekfelső részét vastag, sodortzsinór fűzi feszesre, szoknyájátpedig négy oldalon egy-egy téglávalrögzítik a földhöz. Ez utóbbiötlet előbb „lefúrt lábú"színészetet, majd valóságos élettereteredményez: Mária helyetváltoztatni ugyan nem, de mozognitud azért „börtönében".Leül, felpattan, aprókat ellép -úgy, hogy ruhájának szoknyarésze„helyben marad". Mária vi-szonyahelyzetéhez meglehető-senkonstans: nincsenek nagyhullámzások, mintha ő kezdettőltudná a véget; mindazt, amiértszövevényes politikai és emberijátszmák zajlanak. De ezenbelülérzékeny és színes Robby Cleirenjátéka, még némi humor és iróniais belefér.Erzsébet annál lendületesebbenmozog. Szinte akrobatikusügyességgel játssza be a teret,mintha benső bizonytalanságátpróbálná elleplezni mozdulatainakés gesztusainak túlzásaival.Sara De Bosschere nagyszerűszínésznő; mi tagadás, neki köszönhető,hogy a nézői figyelemErzsébet tragédiájára irányul elsősorban.A manipulációk ésegyéni érdekviszonyok sűrűszövedéke őt fojtogatja elsősorban(amúgy az ő ruháján is ott asúlyosnak ható zsinórhalmaz);ráadásul a csöppet sem döntő, deannál megrendítőbb királynőitalálkozó során Mária még meg isalázza: szájon csókolja őt.Vannak betétek - mint az alkotókmondták, a problematikát „la-zítandó" -, ilyenkor vásári laz-

V I L Á G S Z Í N H Á Zzók, táncjelenetek, kitömött állatok terepe a tér.A zene hozzá populáris klasszikus, a világításugyanilyen. Nem hiányzik, és nem zavaró. Ajelmez szellemes: a férfiakon például kétnadrág, egy alul, egy meg felül, ennek szárábaa karok passzolnak majdnem elegáns.A férfiak - sajnálatos - halványabbak ésegyformábbak, mint a nők. Ez utóbbi különösenakkor probléma, amikor egy színész kétszerepet is játszik, teljesen egyformán. De asumma mégiscsak az volt, bogy egy kiemelkedőés egy nagyon jó alakítás révén -kivált, hogy a két főszerepről van szó - ép-penelment ez a rendező nélküli előadás. Ami jóvolt, abból lett az előadás; tehát Schillerdrámája a de Roovers értelmezésében a kétasszony esendőségéről, kisajátíthatatlan, közös„igazáról" szól. Mária méltósága semmivelnem erősebb, mint Erzsébet ingadozása - nemgyőz itt senki.A „well-made " Schiller-darabhoz képestCsehov Platonovja - eredeti formájában -majdhogynem fércmű. Föl nem foghatom, miindította arra a 't Barre Land amúgy igazánszimpatikus fiatal színészcsapatát, hogy - hamár Csehov - éppen ezt, a legelsőt és tánpraktikusan a legnehezebbet mutassák be, mintmondtam, rendező nélkül. Az anti-szociálisanhosszú opus - vélnénk - elsősorban erősdramaturgot, azután még erősebb rendezőtkíván. De ez: előítélet.Volt öt felvonás - egyenként negyvenötötvenperc. Kezdetben csupasz a színpad - amitrafóház, nem színpad, csak egy elkerítettsarok: ők lent, mi fönt -, hétágra süt a nap,betűz a hatalmas ablaktáblákon, csak lassansötétedik ránk. Akkor viszont dörög ésvillámlik, mintha tűzijáték volna odakint; valaminta közvetlen közelben két sínpáronvágtatnak percenként a vonatok Amszterdamfőpályaudvara felé - e legutóbbi mint rendezőieffekt igazán kapóra jön majd, amikor Szása avonat elé akarja vetni magát, pont jókor.A játéktér hátuljában itt is van függöny:ezúttal fényes fémlapokból áll (egyszer fordítjákmeg őket, a negyedik felvonásban ekkora durva felük látszik), leselkedni lehet köztük,ezt sűrűn meg is teszik. Mögötte az éppen nemjátszó színészek, bár némelyikük ott is játszikviselkedik legalább. Aztán kerül a színpadraez-az; székek, nárciszok, kis állvány raktárnyivodkával, Platonov negyedik felvonásbeliszobájába rengeteg pokróc.Ami szinte azonnal feltűnik: a színészek anézőkkel szembefordulnak, úgy mondják aszöveget. Ez eleinte zavaró, hiszen még a viszonylagrövid mondatokból álló dialógusok isígy kelnek életre, de később - amikor egy-résztmonológok-történetek kerülnek sorra, másrésztaz ötlet megrögzött konzekvenciája vesznilátszik - csak-csak szöget üt még a kissé lassúfelfogású néző fejébe is (ez voltam én), hogyitt a szerepjátszás változott for-májáról van szó.A 't Barre Land társulatának látható szándékaszerint a produkció lényege, hogy a színészegyetlen pillanatra sem lénye-gül át, nem válikfigurává, hanem mindvégig interpretál, és ezt isa néző orra alá nyomja. A mókás kis parókáktehát, amelyek kezdet-ben megrökönyödéstkeltenek például Szonya vagy Szása fején,merthogy narancs-sárga és fekete műanyagszálas sapka inkább mindkettő, a színésznők -és nem a figurák-nak, a színmű alakjainak -kelléktárából valók. A jelmezek e tekintetbenkevésbé konSara De Bossehere (Erzsébet) a de Roovers StuartMária-előadásában (Fran van derHoeven felvételei)zekvensek; amennyire valamilyenek egyáltalán,annyira a figura tartozékai; mint példáulGrekova csizmás-kiskosztümös exteriőrje.Az előadás tánccal kezdődik - méghozzászalontánccal. Lehetséges, hogy valamiféleolvasatot kellett volna fellelni a partnerekváltakozásában - de valószínűbb, hogy inkábbvalamelyes hangulati fűtöttség megteremtésevolt a cél. Ha ez nem is, érdeklődést keltőfeszültség létrejött azért, s el is tartottlegalább a hosszas expozíció, az első felvonáslegvégéig.Ekkorra kiderült, hogy ez a Platonov isabból a fajtából való, melynek középpontjábanhagyományosan nem karizmatikus Platonováll. Ebben a verzióban - lassanként mártradicionálisan - a viszonyokon van ahangsúly, kevésbé az ön- és környezetpusztítófőszereplőn. Ha ezt az értelmezést inkábbaz táplálja, hogy a főszerepet játszó színészvisszafogott, mindközönségesen gyenge -akkor persze az egészet megette a fene.Itt valószínűleg nem erről volt szó. A Platonovot játszó Jacob Derwig tehetségesnekmutatkozik - nota bene: ő, mintha csak fegyelmezetlenségbőltenné, túlságosan sokszoraz alakításra, a hagyományos szerepformálásraszavaz -, csak éppen nem a karizmatikusvilágcentrumot, hanem a nőknek gyengeségeokán minduntalan áldozatául szegődőértelmiségi férfit játssza. Mutatja, hogy tudja:minden választása kudarc; mutatja, hogy voltaképpenszereti az ő Szásáját, s még azt ismu-tatja, bogy nincs miért beleszeretni, demégis.A nők - akik engedelmesebben követik aközösen lefektetett rendezői alapelvet, és inkábbbeszélnek a közönségnek - kicsit túlságosanhasonlítanak egymásra. Ez főkéntSzonya esetében baj, hiszen ő mégiscsak egyorosz falusi femme fatale. Csehov is a belépőjét„csinálja meg" leginkább - ehhez képestezen a színpadon (ahol rendre ott marad-nakaz éppen nem játszók is) percekig észrevehetetlen.A fiatalos kedély és az ensemble-játék (azegyik ismertetés színészi jam-sessionről be-

V I L Á G S Z Í N H Á ZLear király: Tom Jansen (Needcompany) (Maaren Vanden Abeele felvétele)szél) leginkább az irónia és a komikum intenzívjelenlétében érhető tetten. Kétségtelen: amégoly komor helyzetekben is igyekeznekkívülről láttatni a szereplők, s ez majdnemmindig önironikus. Igaz, máskor odavész acsehovi fájdalom, a finom tragikum: az idősebbVengerovics negyedik felvonásbéli monológja,melyben az emberi becsapottság,megaláztatás elég szélsőséges lelkiállapotátlehetne látnunk, háttérbe szorul Platonov intenzívés szintén ironikus szenvelgése mellett.Noha tudom, hogy fizikai képtelenség ateljes szöveget eljátszani, memóriám semmitsem hiányolt. Ahogy Csehov megírta: epikusterjengősséggel feltálaltatnak a sorsok, súlyozás,kiemelés és „központozás" nélkül.Akár egy komótos folyam, hömpölyög azegész; nem találunk centrumot, szervezőerőt,figurát, konfliktust - minden és mindenkiegyenlő. Míg a színjátszásról kétségtelenülállít valamit a 't Barre Land társulata - hamást nem, hát annyit, hogy másként is lehet -, a Platonovról vallott gondolataik igen töredékesenjönnek át a nem létező rivaldán. Es -ugyan paradoxon formában - állítanak valamita rendezés mibenlétéről is. Azt nevezetesen,hogy meg lehet lenni nélküle, de nemédRENDEZŐVELA nemcsak helyi, de nemzetközi színházi körökbenis elismert Toneelgroep Amsterdam -melynek írója és rendezője az a GerardjanRijnders, akinek Liefhebber című darabját aző rendezésében néhány évvel ezelőtt itthon isláthattuk, és meglehetősen viharos fogadtatásbanrészesült - két helyen játszik Amszterdamban.Az egyik a város közepén lévőtekintélyes és kilencszázszemélyes Stadschouwburg,a másik a kamaraméretű transzformátorháza város peremén. Klasszikusrepertoárjukigen erős (Hamlet, III. Richárd,Andromaché, Médeia), de számos modernelőadásuk is van - és ez csak a tartalom. Ami aformát illeti, valaki úgy jellemezte őket,hogy „puzzle-t csinálnak a freskóból " ; amontázstechnika túlreprezentációjára utalt,alighanem.A Cidet e sorok írója színpadon sohasemlátta (mellesleg Hollandiában is 1827-benjátszották utoljára); és nem is igen gondolt rámásként, mint a francia klasszicizmus kőbevésett etalonjára. Vizsgaanyag volt annakidején, és két francia szót kellett-lehetett belőlemegtanulni: a devoirt és az honneurt, akötelességet és a becsületet mint a drámaikonfliktusok fő motivációit. Aztán ott a szenvedélyis - rendszerint szemben a kötelességgel.Rijnders mindezt nyilván jól megtanulta,de az előadást nem ebből csinálta. Ambátorhiánytalanul megtörténik szerelem és becsületféltéskonfliktusa, a színpadi feszültségnem ebből, hanem emberek harcából keletkezik:a két szerelmes megpróbál kiállni magáértés egymásért, miközben az apák háborújáttermészetesen nekik kell megvívniuk.Némi individuális kurázsi mutatkozik tehát akét főhős, Cid és Chiméne figurájában - és ezalighanem Rijnders találmánya.Amiképpen bizonyos torzítások is. Az Infánsnőpéldául - aki szintúgy szerelmes Cid-be, de mind a kötelesség, mind a becsület aztparancsolja neki, hogy győzze le magában aszenvedélyét - ebben az előadásban áldozatulesik a rendezői iróniának. Olyan öregre éscsúnyára van maszkírozva - ráadásul igaziCyrano-orr éktelenkedik az arcán -, hogy adrámai hősöknek nem kell számolniuk vele,és mi sem vehetjük komolyan sem a fájdalmát,sem az önuralmát.Rijnders láthatóan alaposan végiggondoltaaz irónia szerepét a veretes szöveg színrevitelében.A szereplőket két csoportra osztotta.A rangosak (az Infánsnő kivételével) hitelesemberi külsővel bírnak, legfeljebb egyegykellék ironizálja őket alkalomadtán. Példáulegy túlméretezett kard - mintha a Csillagokháborúja lézerkardját fújták volna föla tízszeresére. Ettől persze a színészek játéka akellékkel egyenesen vicces - pedig az honneurrőlvan szó.A szolgaszemélyzetnél viszont messzireszaladt a smink- és fodrászrészleg fantáziája.Hajmeresztő parókák, karikaturisztikus arcok- melyekhez persze elrajzolt mozgás éseltúlzott mimika dukál.Szinte természetes, hogy a kevés díszletdomináns eleme, a trónszék akkora, hogy egyegész királyi család kényelmesen beleférne.A teret függönyök tagolják, ezeket húzzákvonják-világítják- innen tudjuk (és ténylegtudjuk egyébként), hogy hol vagyunk éppen.A rendező úgy döntött, hogy a klasszikus műminden sorának el kell hangoznia. Elhangzik.A negyedik klasszikusban viszont látszik -ha nem is minden sor, de a túlnyomó rész. Aszínpad fölé helyezett, komputer vezérelte

V I L Á G S Z Í N H Á Zírásvetítőn hollandusul mutatják a Lear királyszövegét - és ez azért nagyon jó, mertegyébként többnyire fogalmunk sem lennearról, hogy hol tartunk. Mi tagadás, jólesettlátni, hogy kisebb palotaforradalom tört ki anézőtéren, csapatostul vonultak kifelé azok,akik nem bírták tovább.Mit is? Egy kritikus „furcsa, posztmodernszínháznak" nevezi a Needcompany produkcióját,amely amúgy szerényen a NeedcompanyLear királya címet viseli, „Shakespeareután". Átdolgozta és rendezte Jan Lauwers;táncosok és színészek, valamint táncosszínészekadják elő. Mindjárt az elején végtelenülmonoton zenére végtelenül monotonon táncolvalaki a színpad fenekén, épphogy derengőfényben, olyan sokáig, mintha máris a közönségtűrőképességét tesztelné a társulat.Később derül ki, hogy olykor Edgar táncol,máskor Cordelia - ő amúgy inkább hastáncol,és franciául beszél. Az események - legalábbisaz én értelmezésemben - jelzésszerűentörténnek; a jelzések közt akad jó is, példáulaz, amikor Lear felosztja a birodalmát,és egy korlátszerűséggel szabdalja a teretmaga előtt.A szereplők közlekedésében nem sikerültlogikát felfedeznem - miközben Lear az erdőbenbolyong, a színpadon jelen van azegész népes család -, ki egy hangfalon üldögél,ki egy emelvény szélén lógázza a lábát.A zeneféleségek kakofóniába és tombolóhangerőbe fulladnak - egy egész nézőteretlehetett látni befogott füllel: teátrális élményvolt. Az ötödik felvonásban hirtelen jelentéstkap a színpadi látványosság: valaki leül egyhosszú asztal mellé, kezébe veszi a forgatókönyvvészerkesztett drámai szöveget, és felolvassa,mintegy instrukciószerűen, hogy éppenki hal meg, odafönt meg követheti a darabszövegét, aki még akarja.Az előadásnak kicsivel előbb van vége,mint a darabnak. Már sötét van, tombol a zene,de még pereg a szöveg.Es mégis: volt a színpadon egy Tom Jansennevű középkorú férfi, aki kezdetben középvezetőhivatalnoknak látszott, de a rendezőengedékenysége és saját talentuma révénegyszer csak Lear király lett belőle. Egy ember,aki becsapta magát és ezért becsapták,kijátszották - és ő hatalmas lelkierővel fenékighörpinti a keserűség poharát. A fene seérti, hogy egy amúgy nézhetetlen előadásbanez hogy eshetett meg.Atmoszféraszínház. Különösen külföldönérzi meg az ember az ilyesmit - amikor egyelő-adás főleg egy atmoszféráról szól -, ésleginkább akkor, ha egy szót sem ért anyelvből.Amikor elolvastam, hogy a Het ZuidelijkToneel nevű, igen nagy szakmai tekintélynekörvendő holland-flamand színház és igazgatója-rendezője,Ivo van Hove a MargueriteDuras regényéből készített India Song címűelőadásukkal nem egyszerűen egy előzményeknélküli döbbenetes produkciót hozottlétre, hanem egyenesen újra föltalálta a kereket(bár... nem mond ez kissé ellent az előzménynélküliségnek?),arra gyanakodtam,hogy alighanem megint egy szót sem fogokérteni az egészből.Aztán az történt, hogy a színpadon is ültek,meg a nézőtéren is. Mindenkit rémes zöldesfény borított - csupa báb. A színpad közepevolt a játéktér, ahol a színészek mozogtakugyan, de nemigen beszéltek. Beszélniugyanis négy hang beszélt - ők viszont nemlátszottak. Valaki - Hang 1, 2, és így továbbelmesélt egy történetet, amelyet mi közbenláttunk is, és szólt a zene, szintén a színpadonkerekedett, hogy Indiában vagyunk, a franciakövetség estélyén - a színpadon ülők kisséslampos vendégek is lehetnek -, amelyen anagykövetné és az alkonzul szenvedélyesszerelmi története zajlik, amúgy a nagykövetszeme láttára és rosszallására.De nem is ez a lényeg, hiszen a viszonynem viszony - a bonyodalom egyik elemeéppen az, hogy az asszony érzelmei ellenérevégül is elhárítja a férfit -, hanem az, hogy afojtott szenvedélyek, a túlfűtött érzékek némaságraés nagyon visszafogott mozgásravannak ítélve.A szereplők néha szinkronban tátognak amagnóról jövő hangokkal, de mivel azok nemmindig azonosak a szereplőkkel, olykor másttátognak, és mást hallunk mi. Az egyetlen élőemberi hang egy fájdalmas férfiüvöltés: azalkonzul válasza a nő visszautasítására.Megképződik tehát egy nagyon intenzív ésnagyon telített atmoszféra - és hogy errőlszólni tud egy egész előadás, az a kiválómímes színészeken kívül elsősorban a zenész,Harry de Wit érdeme. Ő ugyanis nem-csak aszámtalan hangszerből és dobból kicsalogatotthanggal, hanem egész személyiségévelmozog együtt a tömény érzékiséggelés szenvedéllyel.Mintha egy szimfóniát látnánk is, nemcsak hallanánk. A kétségtelenül erős, mondhatni,ellentmondást nem tűrő rendezői jelenlétezúttal olyan színházat produkált, amely -ha nem is egy újabb kerék, de - színházzalkérdez rá a színházi konvenciókra.CSÁKI JUDITFESZTIVÁL NYITRÁNMI A (POSZT)MODERN?Szeptember végén, ha tehetem, évek óta ellátogatoka Divadelná Nitra elnevezésű fesztiválra.Amikor először jártam ott, még Csehszlovákiaországos színházi találkozójánakegyik helyszíne volt a ma réginek nevezett éselsősorban a város bábszínházának helyet adószínház. Aztán sok év múltán felépült ahatalmas, modem új színház, lezajlott a bársonyosforradalom, megszületett az önállóSzlovákia, és a fesztivál is átalakult: nemzetközivévált. Ma egyike Európa jelentős találkozóinak.Még azokban az években is megtudta őrizni önállóságát és jelentőségét, amikora Mečiar-éra - enyhén szólva -nemkívánatosnak, ellenzékinek tekintette arendezvényt és szervezőit - mindenekelőttDarina Karova igazgatónőt.Európában - főként a kulturális turizmushatására és jegyében - többtucatnyi színházifesztivált rendeznek. Ebben a dömpingbenegy fesztivál jelentőségét és rangját mindenekelőttaz adja meg, ha az általános fesztiválkínálattólelütő, egyedi profilt tud felmutatni.Ez általában a rendezvény művészetivezetőjének ízlésétől függ.Nyitrán évek óta többnyire olyan előadásokláthatók, amelyekben nem a szilárd éskövetkezetes gondolati koncepció, a gondosjellemfejlődés bemutatása a lényeg, hanem ahatáskeltés, a játékosság, a kommentár és önreflexió,a mozaikos szerkesztés, az ötletdramaturgia.A kilencvenes évek második felénekdivatirányzata jelenik meg tehát. Az előadásoktöbbsége nem lép túl a divathoz feltétlenodaadással és kritikátlanul igazodniakarók formamásolásánál, kisebb része viszonte szemlélet jegyében visszahat a színházimódira, és tovább gerjeszti azt. Mindazonáltalmindig akad néhány olyan produkció,amelynek rendezője képes a különbözőteátrális hatásokat szintetizálni, s ekképp maradandóértéket létrehozni. Ez a hármasságváltozó arányban jelenik meg Nyitrán: hol azelső, hol a második kategória kerül túlsúlyba,de ritkán marad el a nagy kiugrás, a nagy esemény,az olyan előadás, amelyért érdemesújra és újra Nyitrára látogatni.Az idén csak a fesztivál második feléntudtam részt venni. Lehet, hogy szerencsémvolt; a három nap alatt látott hét előadásbólkettőt nagyon jónak, hármat pedig érdekesnektaláltam, Ez az arány a sokévi átlaghozképest igen kedvező. Lehet persze, hogy azegész fesztivált ez a javuló tendencia jellemezte,bár ezt egyes kitartó, általam kompetensnektartott szakemberek nem erősítettékmeg. Azt viszont igen - amit a program alapjánmagam is tapasztaltam -, hogy a kilencedikDivadelná Nitra méreteit, a kísérőrendezvényekszámát, a lebonyolítás profizmusát

V I L Á G S Z Í N H Á ZEmília Vášáryová (Öregasszony) és Emil Horváth (Öregember) a pozsonyi Székekbentekintve bármely nagy fesztivállal felveheti aversenyt. A főműsorban tizenhat előadás szerepelt(ebből öt szlovák), emellett off-program,gyerekszínházi produkciók, filmbemutatók,kiállítások, a fiatal kritikusok nemzetköziszemináriuma, a „visegrádi négyek"színházi intézeteinek és szakembereinek tanácskozása,különféle workshopok tettékzsúfolttá az egyhetes eseménysorozatot.Az előadásokról szólva hadd kezdjem azérdekesekkel. Az előzetes programot tanulmányozvaaz egyik legígéretesebbnek aszentpétervári Komisszarzsevszkaja DrámaiSzínház Shakespeare-bemutatóját tartottam.Várakozásomat azonban csak félig igazolta aprodukció, igaz, nehéz megítélni a valós teljesítményt.A vihart ugyanis egy bolgár rendező,Alekszander Morfov vitte színre, demivel a Prosperót játszó színész váratlanulmegbetegedett, ő ugrott be helyébe. A társulatoroszul, ő bolgárul mondta a szöveget, aszínészek játszottak, ő csak jelezte a játékot.Ez végképp billegővé tette a produkciót,amelyben különben is hol pompás, hol erőltetettötletektől túlzsúfolt részek váltakoztakszimpla szövegrecitálással. A színpadon kétsorban felfüggesztett hatalmas gerendák soraképezte a díszletet, ezeken mint hintákonlengtek, vagy felmásztak rájuk; a kettős gerendasorkülönösen hatásos keretet adott avihar érzékeltetésekor. Az előtérben, a földönállatbőrök, könyvhalmazok, földgömb segyéb tárgyak jelezték Prospero közvetlenbirodalmát. A jelentős húzásokon kívül kétfontos dramaturgiai változtatást végzett arendező. Az előadás azzal a jelenettel kezdődik,amelyben Prospero elmeséli Mirandánaka szigetre kerülésük történetét, s ebbe szövibele a vihar felkorbácsolásának epizódját;továbbá a darabot mindössze kilencen játsszák,azaz néhány színészt kivéve a többség sokszerepet alakít. Morfov koncepciójánakegyik sarkalatos pontja: Arielnek egész seregtársa van, akik Prospero akaratának holcsínytevő, hol engedelmes végrehajtóiként s -mint a távol-keleti színház segítői - a többiszereplő számára láthatatlanul avatkoznakbele a cselekmény menetébe.Hangsúlyozottan keretes történet résztvevőivagyunk, de mégsem a folyamatos történetmesélésa fontos, hanem az, hogy a történetegyes fordulatairól a színházcsinálóknakmilyen ötletek jutnak eszükbe. Ha a textus ésa szituáció megindítja az alkotók fantáziáját,akkor egy háromperces epizódból tizenötperces sziporkát csinálnak, ha nem, a legunalmasabbszószínházzá degradálódik a jelenet.Kiemelkedő a vihar megjelenítése -amelyet kottából vezényel le Ariel, s az egészszínpad mozog, villog, változik -, illetve Mirandaés Ferdinand találkozása. A rendezőegy-egy szóból vagy mondattöredékből bontjaki az önállósuló szituációkat. A két fiatal aszöveg szerint kővé dermed a meglepetéstől,amikor meglátja egymást. Ez elég ahhoz,hogy Morfov kimerevítse és megnyújtsa apillanatot, s a fekete ruhás Ariel-mások azonnaljátszani kezdenek e két bábbá vált lénynyel.A pálcás bábozástól a bunrakun át amarionettig számos technikát felvonultató,hallatlanul mulatságos és tökéletesen kivitelezettbetét születik. Hogy az egésznek miköze van Prospero drámájához és Shakespeare-hez?Ilyet nem illik kérdezni. Szórakoznikell!Mint ahogy mindenekelőtt szórakozni leheta stockholmi Manjana Company Júliakisasszony-előadásán is. Ez meglepő lehetazoknak, akik ismerik Strindberget s korszakosdrámáját. Nola Rae táncos, pantomimusés koreográfus szerint viszont ez a darab iskitűnően megfelel egy clown-játék alapanyagának.Elképzelése szerint ez a maga korábanfelháborítónak és botrányosnak ítélt,színháztörténeti szempontból határpontnaktekintett háromszögtörténet - bohócjáték.Júlia (Cecilia Holm), Krisztin (Eva Riepe) ésJean (Bert Gradin) egyként fakópiros bohócorrotvisel. A konyha úgy van kiképezve,hogy bábozásra, gyors átöltözésekre, artistamutatványokraegyaránt alkalmas legyen,ugyanakkor minimális illúziót is keltsen. Azelső pillanatokban még minden olyan, mintha„hagyományos" előadáson lennénk: a háromszereplő ünnepélyesen bejön a színpadra,felsorakozik a hátsó díszletfal előtt, aholfényt kap Strindberg finoman szólva expresszionistastílusú festménye, a színészektisztelegnek a nagy író előtt, közben felveszikműorrukat - s bohócként fordulnak ki anézőtér felé. Elkezdődik a fergeteges komédiázás,amely pontosan követi a dráma cselekményét,de Strindberg szövege még elvétvesem hangzik el. A színészek halandzsanyelvenmakognak, vagy a közönséggel folytatnakimprovizált dialógust. Ki-ki eldöntheti: önironikusgesztusnak vagy zárópoénnak értelmezi,hogy miután a két szolga az előadáslejátszott rekvizitumai után Júliát is begyömöszölia katlannak tűnő sütőbe, nagy sebességgelpörögni kezd a játékot mindvégig„néző " Strindberg(kép).Önmagában remek színészi-rendezőiösszteljesítményt látunk, de megint csak felmerüla - tudom, konzervatív - kérdés:mindannak, amit a színpadon művelnek, miköze van Strindberghez és a darabhoz?Ugyanakkor elgondolkodtam: vajon mitszólnak Svédországban ahhoz, hogy aklasszikus szerző és műve így jelenik meg aszínpadon? Hiszen e produkció otthon számosdíjat nyert, s több nemzetközi fesztiválonaratott osztatlan sikert. S felidéződöttbennem, hogy milyen hatást váltott ki példáulVerebes István kassai Bánk bán-rendezése,amely csaknem ilyen pimaszul közelített ahalottá merevített klasszikushoz.Szintén a díjak sokaságát kapta meg a pozsonyiNemzeti Színház produkciója, a Székek.Hangulatos és lendületes gála keretébenhagyományosan a nyitrai fesztivál első napjánosztják ki a szlovák kritikusok díját, s ebbenaz évben L ' ubomir Vajdička munkája alegjobb előadás és a legjobb rendezés díját,az Öregasszonyt játszó Emília Vášáryová pediga legjobb színésznőnek járó elismeréstérdemelte ki. De a legjobb férfialakítás kategóriájábanaz Öregembert játszó Emil Horváthis jelölve volt.Bevallom, nem tartom jó drámának Ionescoszövegét, s igen kevés olyan előadását láttam,amely túl tudott lépni a darab fogyatékosságain.A pozsonyi előadásban sem születettrevelatív, új értelmezés. Azt is mondhatnám,hogy a rendező - a lehető legmaradibbmódon - csak hagyta játszani a színészeket.Ez a „csak" azonban nagyot sok mindenttakar. Vajdička híven követi a szerzőiutasításokat, ennek megfelelően kezdetben atér csaknem üres, két szék áll egymásnak háttala színpad közepén. A háttérben magasranyúló fekete fal látható, rajta kétoldalt fennegy-egy ablak s a hozzájuk vezető vaslétrák.

V I L Á G S Z Í N H Á ZAz Öregember a bal oldali létra tetején áll, azÖregasszony lenn kárál, s ágaskodva próbáljalerángatni társát. Már ebben az első gesztusbanis benne van mindaz, ami - Ionescoelképzelése ellenére - megemeli, emberivé,átélhetővé teszi a két öreg közötti viszonyt.Ahogy Vášáryová fellép az első lépcsőfokra,jelzi: ez a magasság is tériszonyt okoz neki,de félti a párját. Az Öregember lábát éppencsak eléri, de ahogy hozzányúl, abban simogatásés erőszakos követelés egyszerre jelenikmeg. A továbbiakban változatokat látunk kétegymásnak teremtett lényről, akik azon-banegymással már nehezen férnek össze, mert amásikuk minden szavát, mozdulatát,gesztusát, s ami a lényeg: gondolatát és érzelmirezdülését is unásig ismerik. Természetesennem marad el a tér székekkel való betöltésénekkoreográfiája s a Szónok megjelenéseés beszéde sem (a helyi nézők számára különderültségforrást jelentett, hogy a tagolatlanhangfoszlányokkal kommunikáló Szónokpózaival és gesztusaival bizonyos politikusokrautalt a színész, Milan Bahúl). De a lényeg:a két ember közötti kapcsolat szívetmelengető kibontásának lehettünk tanúi. Az-nek, Petr Léblnek ez volt az utolsó munkája,a bemutató után nem sokkal öngyilkos lett.Erről az előadásról igazán nem mondható,hogy hagyományos Csehov-stílust képvisel.Vagy mégis?Hatalmas kétszárnyú falusi kapu zárja leaz előszínpadot. A kapun, annak rendje-módjaszerint, kis ajtó, levélnyílás, faragások. Adarab első mondatai a kapu mögül hangzanakel, meg-megjelenik egy kéz a levélnyíláson,kidugja fejét az ajtón a dada, érződik: nagysürgés-forgás lehet odabenn. Aztán ki-tárjáka kaput, és elénk tárul egy szűk, pici tér, aföldre fektetve napozóágyak, a háttér-ben egygyönyörű udvarház vászonra festett képe. S apici, hangsúlyozottan színpadi tér-ben -fociznak. A Dajka (Zdena Hadrbolcová), atetovált karú, cowboy-kalapos Tyelegin(Vladimir Marek) és egy sereg fiatalemberpiros mezben rúgja a labdát. Múlatják az időt,ha már az életrend felborult, nem akkorteáznak, reggeliznek és ebédelnek, amikor arendes emberek, s dolgozni sem dolgoznak,hiszen akik munkára fognák őket, lazsálnak. Aköpcös Asztrov (Bohumil Klepl), az ElGreco-apostolt idéző Ványadatot. Nem érezzük didaktikusnak e megoldásokat,hiszen e , jelzések mindenekelőtt komikusak.Ez a kettősség végigvonul az előadáson:például Asztrov és Jelena szerelmiévődése a háztetőn kúszva-csúszva, egyensúlyozvazajlik; Asztrov és Ványa veszekedésétvívódresszben és sisakban csörtézve ábrázolják;Ványa egy stilizált, vadlibához hasonló,faragott teknőszerű hintát ereszt le acseppet sem vamp Jelenának (Eva Holubová),felhúzza őt s fél felvonáson át ott is hagyja.Egyszerre jelenik meg a kanonizált Csehovképés annak ironikus kifordítása. Ez a kettőslátásmód természetesen csak akkorérvényesülhet, ha az elidegenítő, idézőjelesteátrális megoldások mellett a darabot is interpretálják,ha az abban megfogalmazott emberikapcsolatok, fájdalmak is megszületnek.Lébl rendezése azért reveláció, mert egytökéletesen tisztán értelmezett, minden aprógesztusig pontosan és érzékien megvalósítottelőadás ötvöződik a darabot a mához közelítő,távolságot tartó, kommentáló és önreflektívelemekkel operáló rendezői hatásmechanizmussal.Ez a bonyolult rendezői-színészilátásmód a legkomplexebben és a legszebbenZdena Madrbolcová (Dajka), Jiří Ornest (Ványa) és Petra Spalková (Szonja) a prágai előadásbanaz egy nagyon „konzervatív " előadásnak.Mégis díjazták a kritikusok. (Úgy látszik, ottis - akárcsak nálunk - maradiak az ítészek,hiszen mi meg Ascher Tamás „konzervativizmusát"találtuk díjakra érdemesnek.)Nem Szlovákiában, hanem Csehországbankapott hasonlóképpen sok díjat a prágaiDivadlo Na zábradlí Ványa bácsija. A csehszínház újító fenegyerekének tartott rendező-(Jiři Ornest) és Tyelegin a felállított nyugágyakbanpihegve beszélgetnek sorsukról. Avalóság és a színház egységéről és különbségérőlárulkodik minden rendezői beállítás. Aférfiak dohányoznak, isznak, láthatatlan legyeketkergetnek - a realista színjátszás konvencióiszerint. Aztán hirtelen koreografált,egyszerre végrehajtott mozdulatokkal kísérnekés tesznek nyomatékossá egy-egy mon-a záróképben érvényesül. Az utolsó jelenetekszínhelye egy falusi iskola. Lécekből rótt falakhatárolják a teret, amelyben két iskolaipadsor sorakozik. Amikor a Szerebrjakov házaspárés Asztrov távozik, nemcsak Ványa,Szonya, Tyelegin és a Dajka marad a színen,hanem benépesül az iskola, a padokba-padokraa kezdőképben focizó s a darabban végigjelen levő cselédek ülnek. A familiáris

V I L Á G S Z Í N H Á Zezelőtt látott híres cirkusziHamletje, ahhoz hasonlíthatnámWarlikowski értelmezésénekújszerűségét ésszabadságát.)Elmarad az egérfogó-jelenetbena pantomimikuselőjáték, ettől koncentráltabbés súlyosabb a színházonbelüli színház. A szünetetarra a pontra időzítik, amikorClaudius elhagyja a termet.Marek Kalita nem üvölt, nemdühöng, csendesen feláll,odamegy a király alteregójátjátszó színészhez, belenéz aszemé-be, és szótlanulkimegy. Rendkívül erőszárás. A második részugyanennek a pillanatnak amegismétlésével folytatódik,de a jelenet iránya megfordul:az első rész vége a bal, a másodikrész eleje a jobb oldalitérfélnek szól. A kopaszodó,szőke, enyhén pocakosodóClaudius alig idősebbHamletnél. Gertrud viszontelomló, fehér húsú, kapuzáráselőtti korban lévő asszony .(Stanislawa Celińska).Önmagában a szereplőkkaraktere értelmezi a drámaegyik Lénye-Jacek Poniedzatek (Hamlet) és Magdalena Cielecka (Ophelia) a varsói előadásban (Ctibor Báchraty felvételei)ges rétegét. Mint ahogy aHamlet-Ophelia kapcsolahangulatban Ványa írogat, a tüneményesen badon bánik a színpadi idővel. A teljes terjedelmébenelhangzó Hekuba-monológot a Cielecka Opheliája ideális partnere lehetnetot is erősíti a színészválasztás. Magdalenaszép és kedves Szonya (Petra Spalková) kilépa padból, előrejön, és belekezd monológjába. szereplők szinte mozdulatlanul hallgatják végig,máskor a viszonylag kis játéktérben két is egymásnak teremtette őket, mégsem lehet-Jacek Poniedzalek ifjú hercegének. A JóistenA többiek papírrepülőket csinálnak, röptetikőket. Szonya könnyes-vidáman néz a jövőbe. vagy három, „csontra húzott" jelenet szimultánjátszódik. Hamlet széken ülve, magába mindegyikükben van valami túlhajszoltság,nek egy pár. Két egészséges, szép fiatal, deViháncolás, szomorú slágerzene. Szonya tintávalegy-egy karakteres vonást rajzol a maga roskadva, alig hallhatóan, szinte magának valami a helyüket nem találók bizonytalanságából,a lázadók fejfelvető dacosságából. Ro-és Ványa bácsi arcára, ettől olyanok lesz-nek, motyogva mondja el a Lenni vagy nem lennimonológot,Ophelia a fiú háta mögött áll a sencrantzot és Guildensternt nők játsszák. Ezmint két clown, s közben nehéz sorsukrólbeszélnek. Csupa ellentmondás, szívszorító félhomályban, és hallgatja. Ophelia és Hamletnagyjelenete (Vonulj kolostorba) ugyan-alapvetően áthangolja a figurákat és Hamlet-első pillanatban zavaró, hiszen a nemváltástragikum és groteszk komikum.Hasonló kettősség jellemzi a varsói Teatr olyan térformában zajlik, mint az első epizód:a két fiatal egymással szemben ül a szégadjuk,de új értelmet is kap e rendezői dönhezvaló viszonyukat. Aztán nemcsak elfo-Rozmaitości Hamletjét is, amelyet szintén egyfenegyereknek tartott rendező vitt színre: kén. Nincs fel-alá rohangálás, teátrális handabandázás,őrjöngés. Két egymásnak terem-tiszta érzelme és a két némber üzleti és értés,ugyanis általa kontrasztba kerül OpheliaKrzysztof Warlikowski. Két szemben lévőnézőtérfél között helyezkedik el az üres színpad.Oldalt néhány szék látható. Az előadás Csendesen. Szünetekkel. Magukba mélye-kapcsolata is felértékelődik, hiszen ebben atett ember őszinte számonkérése folyik. dekorientáltsága. Ezáltal Hamlet és Horatiokezdetekor besiet három színész, felkapnak déssel. Hirtelen felcsattanásokkal. Szerelmes feminin dominanciájú világban egy igazi férfikapcsolatnagyon hangsúlyossá válik.egy-egy széket, felteszik a dobogóra, leülnek,és hétköznapi közvetlenséggel belekez-hagyja el a színpadot, hanem Hamlet, és a Az előadás igencsak megosztotta a feszti-csókok és egymás ostorozása. Nem a lánydenek az őrségváltás szövegébe. A színpad hallatlanul izgalmas Magdalena Cielecka néhánymásodpercben felvillantja: ez a beszél-lelkesedtek. En az utóbbiak közé tartozom.vál közönségét. Sokan fanyalogtak, sokanszélén egy feketébe öltözött fiatalember ül -közhelyes gondolkodásunk alapján arra gondolhatnánk,hogy Hamlet, aki - lám, milyen magától értetődőnek tetszik, hogy Ophelia ahogy ott többektől hallottam), akkor én szegetés,ez a szakítás túlélhetetlen. Ezek után Ha ez a Hamlet modern (netán posztmodern,formabontó megoldás - már ekkor színen van. megőrülését is néhány nagyon finom jelzésseloldják meg, s a lány többszöri megjelenédernséget).Akárcsak a Ványa bácsi modernretemezt a modernséget (netán posztmo-Aztán kiderül, ő Horatio. Az igazi meglepetésaz, hogy a villámgyorsan lezajló első sét egyetlen erős jelenetbe sűrítik.ségét (posztmodernségét). E két produkciójelenetek után máris az udvarban vagyunk, Itt is élnek a szerepsokszorozással. A kilencfőszereplőn kívül minden más figurát való hatás kedvéért használja a meghökkentőrendezője ugyanis nem csupán a mindenáronnémajátékban látjuk a király megkoronázását(akárcsak a tavalyi debreceni előadásban!), négy színész alakít. Egy-egy ruhajelzéssel hatáselemeket, hanem azért, hogy kitágítsa amajd ünnepel a királyi család. A hattyúnyakú, vagy kellékkel különböztetik meg a figurákat. befogadói asszociációs mechanizmustörékeny, szőke Opheliával tagbaszakadt, (A jelmezek természetesen nem jeleznek határait. S ezzel - a folyamatosságot iskisportolt, kopaszra nyírt fiatalember ropja a egyetlen kort sem.) A rendezés mindenekelőtta szereplők közötti viszonyok kibontá-közé, akik harminc-negyven évvel ezelőttreprezentálva - felsorakoznak azon rendezőktáncot: Hamlet. Alig telt el tíz perc, s egy felvonásontúl vagyunk. Egymásba csúsztatott, sára koncentrál, miközben szcenikai és dramaturgiaimegoldásai szinte új darabot for-mint a szín-ház megújítói írták be nevüket asűrített jeleneteket látunk, majd megáll azidő. Felgyorsított és lelassított epizódok követikegymást, a rendező meglehetősen sza- imben az angol Footbarn Theatre sokmálnak a Hamletből. (Felderengett emléke-NÁNAY ISTVÁNévvel

V I L Á G S Z Í N H Á ZA legenda szerint hamburgi színészek és rendezőka második világháború alatt Recklinghausenbementek szenet kérni a színház számára.Mivel fizetni nem tudtak, előadásokkalegyenlítették ki a számlát. A barterből a háborúután fesztivál lett: a Ruhrfestspiele.Fesztiválpalota is épült, két színházteremmel.Nyaranként egyre több és több német színházvendégszerepelt a bányászvároskában. Tíz éveHansgünther Heyme, a nálunk kevéssé ismert,hazájában azonban előkelő helyen jegyzettszínházrendező vette át a fesztivál irányítását.A Ruhrfestspiele Európai Színházi Fesztivállábővült, amelyre az elmúlt tíz évben alegjelentősebb alkotók elő-adásait hívták meg:Mnouchkine-tól Wilsonon, Bondyn, Bessononát Brookig, társulatokat Lausanne-tólTaskentig, Párizstól Kairóig. JövőreMagyarország felé is „nyitni" szeremének aszervezők; valószínűleg hallunk mégRecklinghausenről.A jubileumi fesztivált az idén május elsejeés június 25-e között rendezték meg. Ez időalatt tizennyolc színház előadásait láthat-ta aközönség; koncertek és kiállítások színesítettéka programot. En az utolsó hetet töltöttemott, amikor a legfontosabb fesztiválprodukciókkerültek színre.RECKLINGHAUSENI JEGYZETEKEgyA JÁTÉK ÖRÖMEPeter Brook a dél-afrikai Can Themba Az öltönycímű novellájának színpadi változatátrendezte meg, a johannesburgi TownshipTheatre jórészt kezdő színészeivel. A történetanekdotaszerű szerelmi háromszög. A feleségettetten éri házastársa, a szerető alsónadrágbanmenekül az ablakon át, ott marad az öltönye.A férj úgy áll bosszút, hogy az öltönyt befogadjaa „családba": feleségét arra kényszeríti,hogy asztalhoz ültesse, etesse, ágyba fektesse,sétálni vigye a „harmadikat". Aztán egyösszejövetelen nyilvánosan is bemutatja az öltönytmint neje házibarátját. Az asszony végülbelehal a megaláztatásba.A történet érdekes, de igazán nem „szól"semmiről. Az előadás sem, legalábbis a szóklasszikus értelmében. Színpadi anekdota. Esvalami sokkal több: egy előadás, amelynek ajáték a lényege. A banális történet rafinált színészimunkával elevenedik meg, jelzésszerűtérben, jelzéskellékekkel. Középen ágy, asztal,három szék, két guruló ruhaállvány, amelyetmajd ablaknak és buszmegállónak használnaka színészek; egyszerű világítás, civil hatású,„seszínu' jelmezek. Csak az alapsző-nyeg és az ágytakaró jelez valami rikító egzotikumot.Brook minden effektusról lemond. Azöltöny valójában nem színházi előadás,leginkább egy főiskolás helyzetgyakorlatvizsgáraemlékeztet. Es mégis lenyűgöző. Aszínészekből magával ragadó játékkedv árad.Az egyszerűség itt a végcél: a letisztult, könynyed,felszabadult játék hosszú próbaidőszakeredménye. Brook megint a színház alapjaihoztér vissza. A színészek velünk és nem csupánnekünk játszanak, beavatottak vagyunk,szemünk láttára születik a színészi alakítás.Bejön egy férfi, egy Philemon nevű férfirólmesél, majd odalép az ágy mellé, és ő magalesz Philemon, Mesterien váltogatják az elbeszélésta megjelenítéssel: lelepleznek egyszínházi titkot. A színészek boldogok, mertjátszanak. A nézők is boldogok, mert együttjátszhatnak velük. Bölcsészokoskodásnak tűnhet,mégis ideírom: Brook előadása valójában„szakrális aktus", „beavatás", amely megéreztetvelünk valamit a „színház szentségéből".A BÁB S Z A B A D S Á G ABrooknál a színész hitelesíti a ruhaállványtmint buszmegállót. A néző mindent elfogad,ha megérti a játékszabályt. Erre csak a szín-Fourie Nyamande, Tau Qwelane, Louis Seboko és Rajesh Gopie a Csimpánz-projektben (Ruphin Coudyzer felvétele)

V I L Á G S Z Í N H Á Zház képes: tudattágító hatása van, felszabadítjaa képzeletet.A bábszínház reneszánszát éli a világban.Nálunk egyelőre - a nagy hagyományok ellenére- a köztudatban a bábművészet a Futrinkautcáig tart. A honi színházi emberekkedves, enyhén lenéző mosollyal reagálnakrá, ha egyáltalán reagálnak. Máshol, másokrájöttek, hogy a bábszínház végtelen lehetőségeketkínál a kifejezés számára: segítségévelolyan történetek jeleníthetők meg, olyanvalóságok teremthetők meg, melyek „élő"színházban sosem. A virtualitás korában abábszínház versenyképes lett.A Handspring Puppet Company Afrikalegismertebb színházi csoportja, amelyklasszikus művek (Faust, Übü király) bábelőadásaivalvált világhírűvé. Recklinghausenbemost legújabb darabjukat, a Csimpánzprojektethozták el. A mű megszületése azértérdekes, mert az alkotók „a gombhoz kerestekinget": olyan előadást szerettek volna,amely a majmokról szól. Rezervátumokat látogattak,csimpánzkolóniákkal éltek együtt,aztán létrejött valami, amely bizony gyengelábakon áll, de nem ez a lényeg, hanem a bábés az ember, aki mozgatja. Az előadás megmutatja,hogyan lesz kettejük viszonyábólszínház. A sztori csak ürügy.Sonja, a kutatónő egy csimpánzt nevel,akit kifinomult kommunikációra is megtanított,süketnéma-jelbeszéd segítségével. Amajomlány felnőtt, eljött az idő, hogy megkezdjekolóniabeli életét a majomrezervátumban.A rezervátum vezetője, Mori Tadasimegtetszik a nőnek, de sajnos a nő majmánakis. A férfit lenyűgözi a nő, de sajnos a nőmajma is. Az intelligens csimpánz végül israbul ejti a férfi szívét, közös gyermekükszületik (!), valamiféle ember-majom, és boldoganélnek a rezervátumban.Elég rémes kis sztori, így, elmondva is.Színpadon még rosszabb, mivel ráadásképpenmegspékelték egy flash-back technikájúmelodramatikus keretjátékkal, és ezen azegész dramaturgiai katyvaszon még az semsegít, hogy magyarázatképpen néha animációsháttérvetítést alkalmaznak. A bejátszókárnyjátékra emlékeztetnek, ám merőben feleslegesek.Az egészből egetverően rosszelőadás is születhetett volna. Hogy nem eztörtént, az egyrészt a majombáboknak köszönhető(tervező: Adrian Kohler, aki egybena rendező is), másrészt a nyolc színésznek,akik a bábokat mozgatják. A majomfigurákszerencsésen elkerülik a naturalizmuscsapdáját, a bordázott testeket papírszerű, áttetszőhártya borítja. A bunraku típusú bábokképzőművészeti remeklések. Egyszerre ketten,hárman mozgatják őket, a színészekösszmunkája, fegyelme, koncentrációja lebilincselő.Ahogy több színész feloldódik egybábszemélyiségben, az maga a csoda. Ahogyfigyelnek egymásra és a bábra, ahogy koordináljákmozdulataikat, olyan élményt nyújt,mint amikor a kisgyereket a színfalak mögéviszik, és ő rácsodálkozik a színpad titkaira.Ez a nyolc civil ruhás színész gyermekkétesz bennünket; elámulva figyeljük, hogyanjön létre a játék. Ezen a ponton lényegtelennektűnik a szedett-vedett szövegkönyv, adramaturgiai dilettantizmus.A rezervátumban majomlázadás tör ki,amelynek egy csimpánzkölyök áldozatul esik.Halálakor a bábut mozgató színész kihúzzakezét a fekvő bábból, majd a „holttestre" meredvekihátrál. Elbúcsúzik. Kicsit meghal ő is.Katartikus pillanat. Igazi színház.EGY RAVASZOPERA-ELŐADÁSA sztárrendező, Luca Ronconi a firenzeiMaggio Musicale nevű fesztivál számárarendezte meg a Poppea megkoronázását,Monteverdi „ősoperáját", az angol Ivor Boltonzenei irányításával. Bolton '97-ben Münchenbenmár színre vitte a művet, az híreselőadás lett, lemezfelvétel is készült belőle.Tizenkét fős, eredeti hangszereken játszó zenekarral,nagy erejű drámai értelmezésbenszólaltatta meg a néha kissé unalmasnak tetszőzenét, „leporolta" a művet. A mostanielőadásban sincs ez másképp: historikus zeneszerszámokkalmodern hangzásvilág jönlétre. Két kor találkozik Bolton Poppea-értelmezésébencsakúgy, mint Ronconi rendezésében.Egymás mellett létezik a ma és atörténelem, s bár a rendező nyilatkozataibanhangsúlyozza az akkori és a mai Róma politikaiviszonyainak hasonlóságát, ravaszabbannál, semhogy ezt direkt módon színpadra istegye. A két kor párhuzama idézőjelbe teszi atörténetet, és ezzel felszabadítja a befogadót,a nézőt. Nem „valóságot", hanem „operát"látunk a színpadon.Ez az operajátszás paradoxona: művilágotkell teremteni ahhoz, hogy igazinak tűnjék.Az opera nem tűri a realizmust. Ronconiazonban nem stilizál, mert az is csapda. Variációsformákkal játszik egy történeten belül.Es a néző együtt játszik vele. Es a színpaddal.Mert itt a színpad maga is játszik.Sőt, már az előfüggöny is, mely az előadásösszetettségének jelképe lehetne: egy háromrészből álló táblára klasszikus operai függönybordó redőzete van felfestve. Az elő-adáskezdetekor ez jobbra csúszik, aztán afelvonások végén játszani kezd: vagy ráhúzzaaz egyik szereplő a még éneklő másikra, vagymaga előtt tolja ki az áriázó énekest. Színházifricska: a függöny, ami nem az, amineklátszik. Játszó személy.Az előadásban filmforgatáson vagyunk:filmgyári bőrszerkós csürhe lézeng a színpadon.Betámolyog egy koldusasszony (Virtus),vitába keveredik egy magas homlokú dívával(Fortuna): melyikük hatalma nagyobb. Ahuzavonára a kameraman székében föléjükemelkedő Ámor tesz pontot. Innentől kezdve,,Ámor filmjét" nézzük, a filmdíszletekközött megelevenedik Poppea és Neroszerelmének története, Ámor hatalmát bizonyítandó.A szereplők egyfajta romantikusanstilizált római modorban vannak felöltöztetve(jelmez: Vera Marzot), és nem vesznek tudomástarról, hogy filmszereplők csupán.Magyarán nincs elidegenítés, a történet - figyelem,modernkedő rendezőüstökösök! - elvan mesélve annak rendje és módja szerint.Annyi csak a furcsaság, hogy a szereplőkfahrt-kocsikon érkeznek színpadra, hogy agrandiózus oszlopokból álló díszlet (tervező:Margherita Palli) folyamatos mozgásban van,ám ebben az elvont (legalábbis elvonatkoztatott)térben az énekesek bensőséges természetességgelléteznek. A fő történetbe dramaturgiailagnem igazán illeszkedő apródepizódmegmarad „maiban", a motorbiciklisfilmgyáriak körében, hiszen ennek az epizódnak igazán semmi köze Ámor diadalához.Aztán a fináléban összekerül a két kor, autóklepik el a színpadot, és a „szakadtak"végignézik Poppea megkoronázását. Arnaltavalahogy közéjük keveredik, imbolyog a kocsiktetején.Ottavia búcsúáriája rendezői lelemény:hajón érkezik bal oldalról, lassan siklik a kocsikmögött, nagy operai kép, aztán egyszercsak „véget ér" a hajó, hiszen díszlet ez is.Váz és kerekek. Az operai illúzió lelepleződik.A díszlethajó és a kocsik valóságosságaéles kontrasztot eredményez.Ronconi azzal győz, hogy sokfelől közelít ateatralitás kérdéséhez. Színházban vagyunk,ahol eljátszanak egy filmforgatást, amelyenegy Ámor nevű rendező leforgatja a Poppeamegkoronázása című filmet. Kevésbé fifikásrendezőnél a stáb mindvégig jelen lenne. Ittnincs, csak néha, egy-egy jelenet erejéig.Nincs kamera, hiszen mi magunk„kamerázunk". Ámor néha kikacsint ránk,mert játszik velünk is. Időnként megkettőződik.Ott van a színpadi filmjelenetben, és oldaltkinéz ránk a színházteremben. Most miaz igazság? Semmi és minden, hiszen ez egyopera-előadás. Tele idézőjelekkel, duplán éstriplán, mégsem erőltetett, mégsem modernkedő.Mert az idézőjeleken belül minden halálosankomoly. A jelenetek nem önmagukvannak idézőjelben, hanem az egyik jelenet amásikat teszi idézőjelbe. A különböző mozaikokegymáshoz való viszonyulásából jönlétre ez a bonyolult rendszer.Rendezői mutatvány, művészetfilozófia,esztétikai kérdésfelvetés - Ronconi előadásanagyon „dús", csak egy baja van: nem lehetszeretni. Túlgondolt. Túlterhelt. Túl profi. Ittnem születik meg a színház, itt már rég készenvan. Es működik. Szeretnék egyszer egyolyan opera-előadást látni, melyben a szereplőkörömmel játszanak, szeretik egymást és anézőket. Eddig nem sikerült. Ebben a műfajbanitthon is, külföldön is rendező és énekes,mindenki önmagát szereti és szeretteti. Deazért Ronconi opera-előadása klasszisokkal ami operajátszásunk fölött áll. Elég annyit észrevenni,hogy az énekesek nem a színpadimagányukat osztják meg velünk, hanem szituációkbanléteznek. Ez volna mindennek azalapja, itthon azonban még nem Iáttam megvalósulniegyetlen opera-előadásban sem.Ronconi szereplőgárdájából kiemelkedik akiváló ének- és mozgáskultúrával rendelkezőÁmor: Stefania Donzell, a nagy drámai erejűSeneca: Giorgio Surian, az abszurd játékmódfelé hajló Arnalta: Maria José Trullu, éstermészetesen a színpadot uraló Poppea:Veronica Cangemi. A negatív pólust egyetlenénekes képviseli: a híres kontratenor, MichaelChance, Ottone-alakításában leginkább egyelhízott óriáscsecsemőre emlékeztet, és nema drámai sorsú szerelmesre. Hiába, még anagy Ronconinak is beletörik a bicskája egyegyszínpadképtelen hírességbe...MASZKOKA fesztivál fő eseménye az Imera (görög szó,jelentése: A nap) összefoglaló címmel játszotthárom Euripidész-dráma volt, HansgüntherHeyme rendezésében. Egy szénbányacsarnokának két oldalán építették fel a kétszínpadot: a taskenti Ilkhom Színház színészeinekMédeia- és a lausanne-i Théátre

V I L Á G S Z Í N H Á ZVidy Alkésztisz-előadása azonos díszletben,félórás szünettel követte egymást, majd másfélóra vacsoraszünet után (amikor is a kintisátorban stílusosan „antik tálat" szolgáltakfel a publikumnak) a Jón más díszletben játszódott.Az összesen ötórás esemény a görögdrámaversenyek hangulatát idézte.A Médeiát a taskentiek egyszerű térbenjátsszák (mindhárom előadás tervezője a ren-Marina Matthias (Apollón) az Alkésztiszben (Mario del Curto felvétele)dező): a háttérben függönyökkel takart emelvény,a „ház" jelzése, az előtér majdnemüres, csak hat szék látható, melyek színesszalaggal vannak betekerve. Ezeket a színesfüggönyökkel és a talajt borító szőnyeggelegyütt a darab végén a kórus lebontja: alattaminden hófehér, ez lesz a Alkésztisz díszlete.A Médeia jelmezvilága Jan Saudek képeitidézi: a szereplők erőteljes sminkmaszkothordanak, kivéve Médeiát, aki egyszerű, feketeruhában, maszk nélkül lép színre. Heymeértelmezésében Iaszón világa bohócvilág,színes és rikító, Kreón véres fehér kesztyűjévelvakarja az ágyékát; brutális művilágbanvagyunk, ahol Médeia nem erotikus démon,nem őrjöngő fúria, egyszerűen idegen. Azerotika - Kreón említett gesztusát leszámítva- szinte nincs is jelen az előadásban; ez a merőbenpolitikai értelmezés alapvetően megújítjaa darabot.A három Euripidész-előadás közül a Médeiaa legmerészebb, és nem csak azért, mertAigeusz egész szerepe kimarad belőle: Médeiaaz idegenségével válik feleslegessé, szósincs megunt szerelemről, kihunyt lángról.Iaszón a „megszokottat " választja az „ide-gen" helyett. A hat nőből álló kórus arca féligvan kifestve: skizofrén helyzetben vannaka csiricsáré arcú Iaszón és a festetlen Médeiavilága között. Médeia szörnyű tette elkövetéseelőtt az egyik kórustag rertiküljéből rúzstvesz elő, és bemázolja az arcát. Hasonul Kreónvilágához. A tűzszekéren (amely a színpadfölötti erkély) már színes „ikonként" jelenikmeg gyermekei jelmezeivel (!) kezében.Nem diadalmaskodik, hiszen elveszítetteönmagát. Érthetetlenül motyog. Éppúgy,mint a darab elején a cekkereivel matató dajka:ez a „matatás " mindvégig jelen van: Médeiaa gyermekei csokipapírjait tépdesibosszúterve kiagyalásakor. A „kisrealizmus "és a „stilizáció" kettőssége különös feszültséggelruházza fel a játékot.Az Alkésztisz ugyanebben az időközbenkifehéredett díszletben játszódik: a halál vidékén,álomszerű világban járunk. Az arcokatteljes maszk borítja (tervező: WernerStrub). A maszkok itt is, a Jónban is kivételesszépségűek, és feltűnően könnyen viselhetők,a színészek arcává válnak. Az Alkésztiszthárom színész játssza végig kifinomultmozgáskultúrával (hiszen legfőbb eszközük,az arcuk takarva van). Megkomponált gesztusvilágez, amelyet a svájci színészek természetesnyelvként alkalmaznak. Euripidészezen eldönthetetlen műfajú darabjának egészrajongótábora van, jómagam nem tartozomközéjük. Heyme rendezése kiemeli a darabdisszonanciáit, felerősíti, és nem próbálja elrejteniőket valamilyen álmegoldással. Apollónfiúruhás nő (Alkésztiszt játssza majd),aki cigarettára gyújt idegességében, a Halálnői ruhás férfi (Admétoszt játssza majd), akinem karddal, hanem legyezővel csapkod. Akét gyermek szüleinek kicsinyített másolata;Héraklész mindvégig egy tövestül kitépett fátcipel magával, aztán megront egy kórustagot,aki „bosszúból " felfedi neki Alkésztiszhalálának történetét. A gyászmenet után felgyullada nézőtéri fény: itt vége lenne a darabnak,ha tragédia lenne. De belép (a fácskávalkezében) Héraklész, és jön a happyend. Az előadás éppolyan furcsa elemekbőlépítkezik, mint maga a darab. Am mivel azsem áll túl közel hozzám, az előadás is hidegenhagyott.Aztán a Jón magával ragad. Ez a mű egységesebb,jobb is, mint az előző, noha ténylegesenkevesebb rajongója van. A díszlet ittteljesen más: fényes, vörösréz lejtő, belőlekimagasodó rézlap oszlopokkal: a templomtere, szent tér. (Míg az előző kettő csupán„otthon" volt.) A szereplők jórészt ugyanazok,mint az Alkésztiszben. (Egyébként istöbb elem köti össze a három előadást; különtanulmányt érdemelne, milyen motívum hol,miért jelenik meg.) Giovanna Marini hatszólamúkardalai, a kék ruhás, lopakodó-voyeurködőkórustagok jelenléte, a Iónt alakító MarinaMatthias minden nadrágszerep-közhelyetelkerülő, kimunkált alakítása (ő volt Alkésztisz,illetve Apollón és Phérész az előzőelőadásban), a törtfehér és kék árnyalataibantartott jelmezek, a fémfelületek tükrözéseimind-mind hozzájárulnak a „delikát " színháziélményhez. A Jónban a kifinomult, esztétizálóhajlamú nyugat-európai színház diadalátláthatjuk. Minden a helyén, kristálytisztaforma, mesteri kivitelezés. Természetesenmindez együtt jár némi „hűvösséggel", ezazonban a Jónnak jót tesz: az előadás leginkábbegy „szent aktushoz" hasonlít, van bennevalami az ősi rítusokból, mintha az államalapítástmegidéző misztériumot látnánk. Es aszínészek mindezt olyan könnyed eleganciával,olyan színészi tudás birtokában, olyantermészetes egyszerűséggel (!) jelenítik meg,hogy csak az juthat a hazánkfia eszébe,mennyire hiányos a honi színészoktatás.Persze a Médeia taskenti színészeinek közüksincs a svájciak játékstílusához. Ok realistaiskolán nevelkedtek, nem tudnak másbóldolgozni, legfeljebb megpróbálnak máshogydolgozni. Ez némi hitet adhat nekünk.Csak annyit kellene elérnünk, hogy ugyanezta mi színészeink is megpróbálják.ALMÁSI-TÓTH ANDRÁS

S U M M A R YIn November Budapest will for the secondtime play host to the Festival of the Union ofEuropean Theatres and Hungarian public willbe able to see some of the best of worldtheatre. Ten foreign theatres will be present: theThéatre National Populaire of Villeurbanne,France, the Meno Fortas of Vilnius, Lithuania,the Düsseldorf Schauspielhaus, theTheatergroep Hollandia, the Berlin Schaubühne,the Teatrul Bulandra of Bucharest,Rumania, the Cameri Theatre of Tel Aviv,Israel, the Royal Shakespeare Theatre, theTeatro Garibaldi of Palermo, Italy and theMaly Teatr of St.Petersburg, Russia, completedby two plays of our own Katona Józseftheatre, Hungarian member of the Union. Inorder to help our readers to prepare for thisoutstanding theatrical event, our reviewpublishes after an introduction by editorTamás Koltai compilations of reviews, shorthistories, biographies and interviews relatedto each of the foreign theatre companies.Tamás Koltai pays his respects to BélaBoth, great old man of Hungarian theatre whowas one of our remarkable theatre managersand directors; Mr. Both, even nowa-daysalways present at the Budapest first nights,has just turned ninety.We publish an article by Géza Bodolaydrawing the balance of his first season asmanaging director of the Kecskemét theatreand some notes on theatre practice by PéterHalász, a rather youngish father figure ofHungarian avant-garde theatre.In our column concerned with contemporaryworld theatre Judit Csáki publishes anaccount of this year's Holland Festival, viceeditorIstván Nánay shares with the reader hisimpressions of the annual Festival of Nyitra-Nitra, Slovakia, and young director AndrásAlmási-Tóth offers some interesting thoughtsinspired by the Recklinghausen Festival,Germany.Playtext of the month, introduced by dramaturgeZsuzsa Radnóti, is Child Géza, anew play by János Háy.FOT ÓGALÉRIASerge Ligtenberg: CidA holland fesztivál egyik kiemelkedő előadásavolt az amszterdami Toneelgroep Cidje, amelynekcímszerepét Hans Kesting játszotta