Ágazati teljesítménykövetelmények (pdf) - Felvi.hu

és a szakképesítések elnevezési, osztályozási rendszerének, valamint aminıségbiztosítás rendszerének harmonizálásával. A munkaerıpiacmobilitási korlátainak eltőnése hazai vonatkozásban növeliintézményeink már régóta létezı kihívását: a piacképes oktatók, kutatókelvándorlását (elszívását).- Ugyanakkor a Bolognai Deklaráció indoklásában (és annak hazaiinterpretációjában) következetesen a munkaerıpiaci mobilitáskorlátainak lebontása szerepelt célként, pedig a komoly mobilitásikorlátok a tudáspiacon jelentkeznek: a hallgatókat (és kevésbé amunkavállaló szakembereket) sújtja, ha a képzési rendszer szintjei,programjai között nincs vagy csekély az átjárhatóság. De ne feledjük: ezegyben védelmet is nyújt a kevésbé versenyképesintézmény(rendszer)ek számára, amelyek nem feltétlenül azalacsonyabb presztizs, vagy színvonal, hanem például a nyelvi korlátokmiatt lehetnek versenyhátrányban egy nemzeti korlátaitól megszabadult,egységes európai tudáspiacon. Tehát a képzési, valamintminıségbiztosítási rendszer elızı bekezdésben említett egységesítésévelpárhuzamosan be kellett vezetni az arra épülı, egységes európaikreditrendszert (átdolgozott ECTS). Eközben gondolnunk kell arra is,hogy a hallgatók mozgását felszabadítva megindultak tehetségesés/vagy tehetıs hallgatóink az attraktívabb európai intézmények felé, ésez nagyságrenddel meghaladja azok számát, akik onnan tanulási céllalhozzánk jönnek (eltekintve a nyelvi korlátoktól is).- Az innovációs piac, vagy az egyéb termékek/szolgáltatásokpiacának globalizálódása mobilitási kérdéseket nem vet fel. Itt lehetnekihasználni komparatív elınyeinket a máshol (tudáspiacon) fellépıhátrányokkal szemben: nemzetközi elismertségünk,kapcsolatrendszerünk, kutatási potenciálunk és relatív költségelınyünkerre jó alapot szolgáltat. Ehhez azonban tovább kell fejleszteniintézményeink pályázatos, kooperációs, üzleti és mőködési kultúráját,valamint nyelvtudásunkat. Az itt elérhetı eredmények tudáspiaci ésmunkaerıpiaci kihívásainkkal szemben is támaszt képezhetnek.A felsıoktatási intézmények funkciója tehát a szakképzésnél jóvalszélesebb, és mivel minden intézmény mindenben nem produkálhatkiváló minıséget, célszerő intézményenként és piaconkéntdifferenciáltan értékelni a hosszútávon várható elınyöket, illetvehátrányokat, és erre alapozni a kitörési pontok keresését.Ennek az összetett funkciónak a súlypontjai, beteljesítési formái idırılidırefolyamatosan változtak, és változnak ma is, attól függıen, hogy atechnológiai fejlıdés, a társadalmi átalakulások és a gazdasági igényekmilyen lehetıségeket, illetve kihívásokat támasztanak a felsıoktatássalszemben. A felsıoktatás (és annak intézményei, valamint ágazatiirányítása) számára mindezeknek a változásoknak elsısorban a gyorsaságaés mértéke jelent kihívást, mert évszázadok során kialakult hagyományaiértékelıdnek át alapvetıen. Elegendı csak belegondolni, hogy a fentebbfelsorolt funkciók betöltésére ma már számos alternatív (a felsıoktatásonkívüli) lehetıséget is ismer a társadalom és a gazdaság, és az ilyen célra7