2005. január - Színház.net

KRITIKAI TÜKÖR■Péter Kinga FruzsinaTükörországASHAKESPEARE: SZENTIVÁNÉJI ÁLOM ■Galambos Péter által rendezett Szentivánéji álom nem csupánhalál és élet reális és irreális problémájával foglalkozik, hanem amesteremberek (az ô rendezésében hajléktalanok) alakján, szavainkeresztül állást foglal a kísérleti kontra naturalista színjátszás vitájábanis. Ráadásul a hatalomról is van mondandója: az irányíthatatlan hatalmárólaz irányított világ felett. Ennek felfejtéséhez tükörországot hozottlétre.A játéktér ötös tagolású, a szintek a színpad mélye felé változnak.A színpad elôtt a hajléktalanok próbálnak, míg maga a színpadTheseus palotájának jelzésére szolgál. A palota mögötti területethárom oldalról vastag kötelekbôl szôtt pókháló szegélyezi,mellyel minden szereplô kapcsolatba kerül. Ez a háló élet és halálurainak hatalmát jelképezi. Oberon, a halál királya és Theseus, azélôk diktátora ugyanazon pók színe és visszája. Az erdô negyedik„fala” egy tükörlap, mely hátulról megvilágítva átlátszóvá válik, sfelfedi a mögötte megbúvó dobozszerû szellemvilágot. A való ésa látszatvilág lakóinak ellentétességét Kárpáti Enikô jelmezei ishangsúlyozzák. A reális világ lakói fehér, élre vasalt öltönyben, alátszatvilág urai fekete selyemruhában, szürkére festett arccal lépnekelénk. „Felszíni valóság” a hajléktalanoké is, akik a maró gúnyés kritika szócsövei. Az erdô a két világ találkozási, illetve összeütközésipontja. A hely, ahol láthatóvá válnak a nappali ész éjszakaiszégyenfoltjai.A Vedres Csaba komponálta zene a feszültségkeltés és félelemgerjesztéseszköze. Nagyon ritka a vidám szólam; a nyomasztóhangeffektusok dominálnak benne, akár Galambos korábbiSzeget szeggel-rendezésében.A szövegkönyvet Galambos Péter és Orbán Eszter írta, NádasdyÁdám és Csányi János adaptációjának felhasználásával. Az átdolgozásigényes egyensúlyt teremtett a két fordítás között.A Szentivánéji álom valóság és látszat tökéletes ellentétére, tehátazonosságára épül. Ezért magától értetôdô a fôbb szerepek összevonása.A kettôs szerepjátékot (Oberon–Theseus, Titánia–Hippolyta,Puck–Philostrat) színpadon Peter Brook 1972-es rendezéseóta alkalmazzák.Lux Ádám Theseusa a fehér öltönyös, hátrazselézett hajú amerikaitengerésztiszt archetípusa. Hangszíne merev, ellentmondástnem tûrô. Ô a modern amerikai társadalom és fôként a médiatökéletessé desztillált embertípusa. A patriarchátus könyörtelendiktátora, a Férfi, aki erôszakkal teszi asszonyává a legyôzött amazonkirálynôt.Arca mögött felsejlik a frusztrált Oberoné, aki alkohollaltompítja fájdalmát. Oberon mindazon személyiségjegyekbirtokosa, melyeket a tökéletes Theseus elfojt magában, ám uralkodnivágyásuk azonos. Kívülrôl szemléli a látszatvilág eseményeit,de az álmodó rejtett vágyait már képtelen koordinálni.Závodszky Noémi Titániája és Hippolytája szintén egyazonszemély két arca. Hippolyta a hûvös felszín, a magát némán megadókirálynô. Simára fésült haját kontyba rejtették, fején királynôidiadém. Menyasszonyi ruhát visel. Hûvössége mögött fel-felparázslikTitánia szenvedélye és határozottsága. Az éj királynôjéhezsokkal inkább illik az ébenfeketére festett száj, szem, derékig érô,bozontos sörény és fekete tüll-selyem ruha. Kettejük közös vonásaaz idegenség, egzotikum.A „dupla személyiségek” sorát szaporítja Kuna Károly Puck–Philostratja. A rendezés rámutat Puck kettôs természetére: a jólelkûRobin pajtásra, aki a színpadi játék hûvösen figyelô szolgája,és a félelmetes Hobgoblin ördögre, aki gumiálarcok segítségévelzavarja össze a fiatal szerelmesek érzéseit. Puck kötekedô emberimása Philostrat, aki a meztelen felsôtestû, szürke arcú, mezítlábasösztönlény Puck-kal szemben a jól fésült, fehér öltönybe bújtatottsznobizmus megtestesítôje. Kuna Károly otthonosan mozog ekülönféle személyiségek arcai között.Závodszky Noémi és Gazdag TiborXXXVIII. évfolyam 1. szám2005. JANUÁR ■ 1 9