2005. január - Színház.net

Koncz Zsuzsa felvételeiNagy Zsolt (Siegfried), Katona László (Wulf), Scherer Péter (Heimdall) és Tilo Werner (Narrátor)való lemondás árán megszerzett aranybólkovácsoltatott magának a hatalomért következetesenminden bûnre és áldozatrakész Alberich. A mítosz Térey-féle átiratábana (világ)hatalomra törô vágy és akaratiránya a fogyasztói társadalom és a piacgazdaságrendjén belül jelölhetô ki, aminagyon is e világi dimenzióba helyezi a szerelemés a szeretet témáját. Mundruczórendezésében ezt leginkább a Siegfried ujjárahúzott karika nyalogatásának-szopogatásánakvisszatérô képe értelmezi, ami afilmrendezô munkáinak brutalitásában isfestôi motívumszerkesztését idézi (gondoljunkcsak a Nincsen nékem vágyam semmimegnyúzott nyúlára!). A rajnai sellôk istenitudása az elôadás egyetlen testi fájdalommaljáró szexuális aktusának kontextusábannyilatkozik meg, amikor az Albi ölébennyalókát szopogató, mintegy „megbaszottWoglinde” (Tóth Orsi) úgy figyelmeztetiGunther születésnapi partiján Siegfriedeta gyûrû feliratának másik olvasatára (melyszerint „Rajnai Ipar: Nincs Garancia”),hogy az közben análisan közösül vele. A darabmásik, egykor transzcendens alakja ésHagen elsô áldozata, a növényzetet, a termést,a gazdagságot és a békét ezúttaloperabeszédben és kertészként megszemélyesítôFrei (Csákányi Eszter) rutinosan, afalnak dôlve elégíti ki az egykor isteneket,most a Wälsungwerke elnök-vezérigazgatójátôrzô Heimdallt (Scherer Péter).A walkür nem szavakkal, hanem egy, a kórházteremsötétjébôl az elemlámpa elmosódófénykörével kivágott s így képpé merevedômozdulattal menti meg a hûtlenférfit a terrorakciótól: utolsó találkozásukkor a kórházi ágyon fekvô nô magasra emelt,nyújtott lába összekapcsolódik az ágy fejénél fél lábon egyensúlyozó Siegfried alsó végtagjával,stabil támaszt nyújtva a már csak kábítószeren élô hôsnek. A tetralógia esetében amégoly apokaliptikus vég egyik lehetséges kimenetelének szokás tekinteni az abszolutizáltszerelem megváltó erejét. Ha azonban Wotan lányának és a „félelmet soha nem érzett”ifjúnak ekképp megjelenített szerelmi halála kapcsán felidézzük az Alföldi Róbertrendezte Trisztán és Izoldának azt a jelenetét, amelyben a Michael Neumann zenéjében ésultraviola fényben fürdô, meztelen hófehér nôi és fekete férfitest egyesülése láttatta a tisztaérzékiség már-már emberfeletti szépségét, akkor egyértelmûvé válik, hogy MundruczóKornél rendezése a test egészen más nyelvén mondja el Hagen gyûlöletbeszédét.„Lehet, hogy a divat a bizonytalanság érzésérôl szól, de jó módszer a feszültség oldására.(...) Engem tökéletesen magába szív a divat. Keresem. Vágyódom utána. Heti hét napon,napi huszonnégy órában”– nyilatkozza Victor Ward, Bret Easton Ellis Glamorámacímû regényének fôhôse, aki minden további nélkül otthonra lelne a Rajnapark apartmanjaibanvagy a Hél pince tánctermében. A Sziklakórház rideg szomorúságú atmoszférájábanazonban a Krétakör utcai ruhában játszó színészeinek testébôl épül fel a Téreydrámadizájnos miliôje: az elôadott szerzôi instrukciónak megfelelôen a társulat tagjai karok,ujjak vagy éppen arcizmok mûvi átrendezésével jelzik a Gibichungok sorháza elôttiangolkert növényeinek legjellemzôbb tulajdonságait, a csaknem két méter magas KatonaLászló pedig saját testfelépítéséhez hasonlítja a kardkereszt alakú Notung-felhôkarcolót,és magán mutogatja el a benne elhelyezkedô multiplexet, szépségszalont, irodákat. A falnaktámaszkodva elôrehajló, majd hídba ereszkedô Sárosdi Lilla viszont azáltal testesítimeg a „tûzpiros, / Dögös, komfortos Notung-cabriót”, hogy – kifejezve csodálatukat –a születésnapi parti valamennyi férfi vendége rámászik, a produkció pedig össznépi röhögésbefullad. A színpadi alakok megformálásának esetében azonban a dramatikus tér azonosításánakez a módja a színészi játékmódok olyan lenyûgözô együttesének lesz a kiindulópontja,amelyet összetettsége és sokfélesége felôl érdemes megközelíteni.A Mundruczó-rendezés oly módon hozza játékba A nibelung gyûrûje és A Nibelung-lakóparkközötti idôbeli távolságot, hogy még a tökéletesen demitologizált drámai alakok „hitelességét”és egészlegességét is megkérdôjelezi. Ezt pedig egy, a színházi illúzió természetételemzô színészi játékkal éri el, amely lényegében a szerepjátszás mibenlétére reflektál.Arra a kérdésre például, hogy a rendezés hogyan értelmezi a történet fôszereplôit, csakaz elôadás egyes részeit tekintve helyes Tilo Werner válasza, mely szerint Brünnhilde,Gutrune és Siegfried „gazdag fiatalok”, vagyis korunk olyan sztereotípiái, mint a xanaxoshisztérika, a trendin nyafka buta kislány, az öntelt, macsó tuti fiú. Ezeket az egyébkéntminden tekintetben – és a hazai színjátszás egyik legnagyobb hiányosságát a hangmodulációszempontjából is orvosló – tökéletesen, mi több: élvezetesen kidolgozott szerepeketXXXVIII. évfolyam 1. szám2005. JANUÁR ■ 7