2005. január - Színház.net

TÁNCE■Halász TamásKettôs látásAZ EMIO GRECO – PC VENDÉGJÁTÉKA ■lôször úgy éreztem, némi hendikeppel kell belevágnom Emio Greco Extra Dry címûduettjérôl szóló írásomba, hiszen 2001 tavaszán lemaradtam a koreográfus (és akkoriés azóta is alkotótársa, Pieter C. Scholten rendezô) budapesti bemutatkozó elôadásáról.A Ravel Bolerójára készített Double Points: One&Two címû estrôl csupa jót hallottam,így bánatom csak mélyült. Kényelmetlen érzéseimet azonban egy tény csillapította: azExtra Dry egy trilógia része, melynek másik két elemét a hazai közönség nem láthatja –így a hiányérzet bizonyos fokig kollektív, senkinek sem teljesebb a képe, nem vagyok akkora,magányos hátrányban. Az pedig kifejezetten felszabadulttá tett, hogy ez a munkanem valamiféle „egyharmad”, egy triptichon önkényesen kiragadott részlete, hanem önálló,kerek egész. Így a tény, hogy e darab egy trilógia harmadik, befejezô eleme, ebben azesetben talán nem több hasznos adatnál.Az olasz Greco pályája bôvelkedik fordulatokban – erre kimunkált mozgásmûvészete,sokoldalú alkotói-elôadói személyisége is bizonyság. Tapasztalt, sokat látott mûvész, akineka mozdulataiban ott a kíváncsiság, megéltség, számtalan kérdés és jó néhány válasz.Greco klasszikusbalett-tanulmányait követôen kabarék, filmek, zenei videók táncos szereplôjekéntkezdte pályáját (a mozgóképtôl napjainkig nem távolodott el: Pierre Coulibeuf2003-as, Guerriers de la beauté címû filmjében olyan pályatársaival látható, mintWim Vandekeybus, William Forsythe vagy közeli barátja, Jan Fabre). Greco pályája koraiszakaszában találkozott Fabre-ral, a világhírû belga rendezô-koreográfus-képzômûvésszel.Számos közös alkotásukban atáncmûvész szerzôként, elôadóként egyarántközremûködött. Késôbb a Trafó egyközelmúltbeli vendégével, Saburo TeshigawaraEurópa-szerte ismert, veterán japántáncos-térmûvésszel hozta össze a sorsa.Greco 1995 óta, tehát közel egy évtizededolgozik Scholtennel – formációjuk neve:Emio Greco – PC. Az Amszterdamban mûködôcsapathoz, kettejükön kívül, fél tucattáncos tartozik. Munkájukat a már említettkíváncsiság motiválja elsôsorban, melynektárgya a test maga – a mozdulat, a kifejezés,a lehetôségek határainak felfedezése.Az Extra Dry példája is jól mutatta, hogy atáncos és a rendezô különös figyelemmelvizsgálja test és tér viszonyát, a mozdulatokhordozta jelentéstartalmat, annak kihatásait,a testek párbeszédét és különfélelehetôségeit. Különös, hogy e tudományosigényû mûvészi munka három alkotásbólálló sorozata, az 1996 és 1999 között készültFra Cervello e Movimento (Az agy és amozgás között) elemei a Martini háromfajtájáról kapták könnyed nevüket. A Biancoés a Rosso után harmadikként született amost Budapestre hozott Extra Dry.Soha életemben nem volt még szerencsémaranyszín térhez, díszlethez: ez a szín– ha már táncmûvészetben utazunk – legfeljebbjelmezeken és akkor is inkább klaszszikusbalettben honos. Az arannyal valahogyfenntartásos viszonyban áll ez a közeg.A dús pompa, a gazdagság, a hatalom,a tárgyiasított spiritualitás, a kivagyiságszíne az arany. Más irányból közelítve: a letûntkoroké, a klasszikus mûvészeté, az állandóságé,az „értékôrzésé”, operaházistukkóké, ódon templomoké, koronázásiékszereké. Sután fogalmazva: az aranynem „modern szín”. Az ezüst annál inkább– gondoljunk csak az ipari design, az ékszerek,a ruházat, a lakberendezés trendjeire.Az ezüst hûvös, szinte flegma csillogásajól illik a mához. Az Extra Dry színpadaegy négy oldalról arany felületekkelzárt, hatalmas, üres doboz. A fémes színemelkedetté, szakrálissá, lélegzetelállítóanszéppé és szokatlanná teszi. Persze nem azaranylamé vad, orfeumi csillogását látjukGrecóék színpadán. Ez az arany matt: atáncpadlón tompa fényû, szinte krémszerû,míg a ritkás szövésû textilfalonhámló, pelyhes, kopott, mint egy régesrégitapéta.Hirtelen felvillanó, majd pár másodpercmúltán finoman lehúzott fényekben pillantjukmeg elôször a darab két táncosát,Grecót és Barbara Meneses Gutiérrezt. Érdekes– hogy kis kitérôt tegyek –, hogy aTrafó beharangozó videovetítésein azExtra Dryt két férfi táncolta. Nem tudom,lehet-e azt „eredeti verziónak” tekinteni,Barbara Meneses Gutiérrezés Emio Greco3 8 ■ 2005. JANUÁRXXXVIII. évfolyam 1. szám