HOVA TOVÁBB? - Savaria Fórum

2010. JANUÁR 16.V I S S Z A P I L L A N T ÓA N N O . . . . . . . . . . . . . . . . .A doni kálvária„A szovjettámadás kibontakozását elsôneka zászlóalj parancsnoka veszi észre.Nehéz percek következnek, de az alezredesgyorsan intézkedik. Tüzérségi tüzetkér a veszélyeztetett helyre. Mire tüzéreinkmegkezdik a tüzelést, Králikhadapród is észreveszi az ôt már 30-40méterre megközelítô ellenséget, s szembeszálla túlerôvel. Kemény harc keletkezettezen a szárnyon. Ötszörös túlerôellen harcolnak hôs honvédeink. Az ellenségnekmégsem sikerül egyetlen méternyitérnyerés sem. A magyar szakaszvitézsége ellensúlyozza a túlerôt. (…)Králik hadapród szakasza nemcsak álljaa harcot, sôt kis idô után maga lendül támadásba,s visszanyomja az ellenséget.Eközben még foglyokat is ejt, s felrobbanthárom földerôdöt. (…) Az eredményminden várakozást felülmúl. Az átkeltegység megsemmisített nyolc nagyobbés negyven kisebb földerôdöt abennük lévô tûzfegyverekkel együtt.Harmincöt foglyot ejtett s mintegy100–120 fô veszteséget okozott az ellenségnek.A mi veszteségünk egy fô.”A II. világháborúban a Don mellett állomásozódunántúli magyar honvédekegyik rendkívül sikeres katonai akciójátidéztünk fel, amelyet a szombathelyi ha-ditudósító, újságíró Kuntár Lajos vetettpapírra, és küldött el a Vasvármegyének.A doni átkelôvállalkozásról készült írás1943. január 13-án jelent meg. Nem véletlenüllapoztuk fel a korabeli lapot, hiszen67 évvel ezelôtt, január 12-én aszovjet hadsereg végzetes támadástintézett a magyar védelmi vonalak ellen.Nem tudjuk, és sajnos Kuntár LajosA véres Don címmel megjelent, a II. világháborústudósításait egybegyûjtôkönyvébôl sem derül ki: pontosan mikorvolt a már idézett sikeres katonai akció.Él bennünk a gyanú, hogy a csónakoksegítségével végrehajtott rajtaütés még1942 ôszén történhetett. Januárbanugyanis a Don mentén már mínusz20–40 fokos hidegek voltak, a magyarcsapatok erôállapota pedig októbertôlkezdôdôen folyamatosan romlott. A ruházataz orosz ôszre sem volt megfelelô,nemhogy a télre, katonáink pedig januárrateljesen lerongyolódtak. Decembervégére már a tisztek között iselôfordultak végkimerülési esetek,amely a nagyfokú igénybevételre, a sokizgalomra, a biztonságérzet részbenihiányára, a hidegre, a kevés fûtôanyagraés bizonyos táplálkozási hiányosságokravoltak visszavezethetôek. Mindeztmár a 48. gyalogezred decemberi, januáriharctudósításából tudjuk, valamintSzabó Péter történész A doni kálváriacímmel a Rubicon folyóirat 2008 októ-berében megjelent tanulmányából.Nyilván a nehézségek és a doni tragédiakövetkezményei nem jelenhettekmeg a korabeli, cenzúrázott sajtóban.Az itthoniak 1943 januárjában azt gondolhatták:katonáinkat nem érheti baj.Ekkor azonban már a felderítô támadásnakinduló szovjet akció áttörte az olaszokvonalát, és bekerítéssel fenyegettea magyar csapatokat. Január 17-énvissza kellett vonulni. A veszteségekóriásiak voltak. A januári-februári harcokbantöbb mint 40 ezer magyar katonahalt meg, a sebesültek és betegekszáma elérte a 28 ezret, és orosz fogságbaesett 26 ezer honfitársunk. Aligakadt olyan család, amelyet ne érintettvolna a doni tragédia. Ezért is nagyonfáj, hogy a rendszerváltásig a doni hôsökrôlnem lehetett megemlékezni.SaFó(A források felkutatásábana Berzsenyi Dániel Könyvtármunkatársai segítettek.)A Savaria Fórum jövôre ünnepli alapításának huszadik évfordulóját. Ennek apropójánúj sorozatot indítunk lapunkban, az elôttünk álló egy évben az elmúltkét évtized legemlékezetesebb írásait, történéseit idézzük fel olvasóinknak.„Garázsból nem lehet éttermet csinálni”„Új rendelet, hogy aki ételt ad, italtis kiszolgálhat. Ám azt kevesen tudják,hogy egy konyha kialakításáhoznagyon szigorú elôírásokat kell betartani.Szeretnénk az embereketvisszatartani a meggondolatlan vállalkozásiszándéktól. Garázsból nemlehet éttermet csinálni, ha pedig újépületet terveztet, fel kell mérni abeépítési lehetôséget” – fakadt kiKrencsey Igor, a polgármesteri hivatalépítési csoportvezetô fômérnökecsaknem 20 évvel ezelôtt mindjárt aSavaria Fórum I. évfolyamának 1. számában,1991 augusztusában. Bár azakkori induló városi lap elsôsorbannem az újdonsült vállalkozások buktatóirakívánta felhívni a figyelmet,a rövid tudósítás jól jelzi, a rendszerváltásután közvetlenül kezdô ésfantáziadús vállalkozókban cseppetsem volt hiány. De lépjünk tovább aHuszár útra. Akkoriban talán kevesenhitték volna el, hogy a 11-es huszárúti laktanya ügye 20 év múltánsem jut majd nyugvópontra. Pedig elképzelésekbôl,tervekbôl nem volthiány. A SaFó tudósítása szerint az ingatlanfelett ôrködô Apáczai CsereJános Alapítvány és a város mindjártaz elején alaposan összerúgta aport. Spitz György alpolgármesternem véletlenül fogalmazott így: „Tagadhatatlan,hogy jelenleg mindkétoldalon rossz a hangulat, amely annaktulajdonítható, hogy az Alapítványúgy gondolta, ha már a képviselô-testületis kinyilvánította támogatását,az egyben azt is jelenti,hogy mi mindent felhasználunk annakérdekében, hogy az iskolakomplexumminél elôbb felépüljön.” A fôesemény azonban akkoriban nem ezvolt, hanem a pápalátogatás elôkészítése,amelyre a város a NemzetiElôkészítô Bizottságtól 40 millió forintotkapott. A támogatás jól jött,hiszen mintegy százezer hívôt vártaka szombathelyi reptérre II. János Pálpápa látogatása alkalmából.SaFóS A F Ó A N N O5