ENSZ Fenntartható Fejlődési Célok I. - Szegénység felszámolása

a he lyi önkormányzatok azzal is segítik, hogy törekszenek valamennyi hajlék
nélkül élő személy számára szállást biztosítani”. 30 A fejezet több szerzőjénél
ugyanis olvashatjuk, hogy a világban nem ez az egyetlen megoldás létezik,
sok helyütt törekednek önálló lakások biztosítására, ahol a magánélet és ez zel
az emberi méltóság minimumfeltételei sokkal jobban biztosíthatók. Ráadásul
a hajléktalanság utcai jeleinek a felszámolásáról volt egy elhúzódó vitája a kormányzatnak
az Alkotmánybírósággal, amelynek 2011-es, 2012-es dön té s ei
határozottan bírálták az utcai hajléktalanság kriminalizálását. Az Alkot mánybíróság
több alapvető határozatában 31 rögzítette, hogy a szegénység önmagában
nem bűn, a hajléktalanság, a közterületek életvitelszerű használata nem szankcionálható,
mert ezeket a jelenségeket inkább szociális intézkedésekkel kell
orvosolni. Ezzel együtt, ezek után a negyedik alaptörvény-módosítás betette a
normaszövegbe azt a némileg kompromisszumos megoldást, hogy az önkormányzatok
szankcionálhatják ugyan a hajléktalanságot, de csak akkor, ha nem az
önkormányzat által erre kijelölt területeken tartózkodik valaki életvitelszerűen. 32
A szegénység jogának második szintje az Alaptörvény után az állami tervek.
Progresszív, magas szakmai felkészültségről árulkodó szövegek vannak az ágazat
legfontosabb tervezési dokumentumában, a második Nemzeti Társadalmi Felzár
kóztatási Stratégiában (a továbbiakban: Stratégia). 33 A Stratégia nagyon sok
helyen utal a kormány és az Országos Roma Önkormányzat között létrejött
keretmegállapodásra, amely sok tekintetben jelentős befolyást gyakorolt magára
30
Alaptörvény XXII. cikk (2) bekezdés.
31
Így a 38/2012. (XI. 4.) AB határozat megállapította, hogy a szabálysértésekről szóló 2012.
évi II. törvény 86. § szerinti „Közterületen életvitelszerű lakhatás tilalmának megszegése”
tényállása alaptörvény-ellenes, még akkor is, ha az Sztv. ennek feltételéül szabja, hogy csak
olyan területeken alkalmazható, ahol az önkormányzat a hajléktalanellátás feltételeit nem
biztosítja. Az Alkotmánybíróság a határozat indokolásában kimondja, hogy a közterületen
való élés egy rendkívül súlyos krízishelyzetet jelent, ami általában nem a hajléktalan
emberek szabad választásának az eredménye.
32
Alaptörvény XXII. cikk (3) bekezdés.
33
Magyar Nemzeti Társadalmi Felzárkózási Stratégia II. Tartósan rászorulók – szegény csa -
lá d ban élő gyermekek –, romák (2011–2020), Budapest, 2014. szeptember, Emberi Erőforrások
Minisztériuma, Szociális és Társadalmi Felzárkózásért felelős Államtitkárság.
86