Családi Kör, 2018. május 10.
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
Noha a vietnami háború intenzív szakasza alig három éve<br />
tartott, az 1968. január végi Tet-offenzíva utórezgései olyan<br />
fordulatokat eredményeztek, amelyek a vég kezdetét jelezték<br />
– még akkor is, ha a háború csak hét évvel később fejeződött<br />
be. Az első hivatalos béketárgyalásra 50 évvel ezelőtt a mai<br />
napon, 1968. <strong>május</strong> 10-én került sor Párizsban.<br />
A<br />
két dátum között azonban rengeteg minden történt. Az<br />
amerikai sajtó belátta és terjeszteni kezdte, hogy a háború<br />
értelmetlen és megnyerhetetlen. Március 12-én Eugene<br />
McCarthy minnesotai demokrata szenátor háborúellenes<br />
programmal megnyerte az egyik legfontosabb előválasztást,<br />
négy nappal később pedig az addig hezitáló Robert Kennedy<br />
szenátor is belépett a jelölésért folyó küzdelembe.<br />
Ugyanaznap, 1968. március 16-án egy amerikai század tisztogató<br />
hadműveletre kapott parancsot Dél-Vietnam északkeleti<br />
részében. A háromnapos akció könyörtelen gyilkolássá fajult, az<br />
amerikai katonák mintegy félezer nőt, gyermeket és öreget lőttek<br />
halomra, kútba, rizsmezőcsatornákba – legtöbbjüket közvetlen közelről,<br />
kivégzésszerűen. A tömeggyilkosság után mindössze három<br />
kézifegyvert találtak a felgyújtott kunyhók maradványai között. Ez<br />
a kegyetlenkedés híresült el My Lai-i vérengzés néven.<br />
1968 – A szabadság ígérete<br />
Vietnami háború: A vég kezdete<br />
A MY LAI-I VÉRENGZÉS ÁLDOZATAI<br />
Ronald Haeberle, U.S. Army<br />
A tragédiának azonban pozitív hősei is voltak. Hugh Thompson őrvezető-helikopterparancsnok<br />
felderítő repülés közben észlelte, mi történik<br />
a földön. Rádión kért légi támogatást a sebesültek elszállítására,<br />
majd leszállt, hogy megpróbáljon tenni valamit a védtelen civilekért.<br />
Tanúja volt, ahogy a hadműveletet irányító százados egy fegyvertelen<br />
nőt végez ki, ő maga pedig összeszólalkozott egy hadnaggyal(!), aki<br />
kiadta az útját. Távozás előtt Thompson megígérte a magasabb rangú<br />
tisztnek, hogy „hallani fog még az esetről”. Úgy is lett. Helikopterével<br />
még egyszer leszállt, megmentett egy halottak alatt fetrengő kisgyereket,<br />
kórházba vitte, majd írásbeli jelentést tett a látottakról.<br />
Először úgy akarták elhallgattatni, hogy valós magyarázat nélkül<br />
kitüntették, de ő azt nem fogadta el. Másfél évig tartott, mire<br />
a kongresszusig jutott a vérengzés híre (Colin Powell, az első iraki<br />
háború tábornok-hőse, a későbbi Bush-külügyminiszter, aki őrnagyként<br />
szolgált Vietnamban, azzal leplezte az ügyet, hogy „valami<br />
történt, de az amerikai csapatok a lehető legjobb viszonyban<br />
állnak a civil lakossággal”), és egy liberális képviselő vizsgálatot<br />
követelt. Összesen 26 tisztet állítottak hadbíróság elé, de csak az<br />
említett hadnagyot ítélték el – életfogytiglanira –, viszont három<br />
és fél év múlva őt is szabadlábra helyezték. Thompson és helikopterszemélyzetének<br />
másik két tagja vállalta a tanúskodást. A pilótát<br />
ismételten kitüntették (akkor már a legmagasabb érdemrenddel),<br />
tovább harcolt, gerinctörése is volt, őrnagyi rangig vitte, majd az<br />
amerikai katonai akadémiákon hadi erkölcsből tartott előadásokat.<br />
Dokumentum- és játékfilm is készült hőstettéről.<br />
Mindez annak idején el sem jutott az elnök asztaláig, ám Lyndon<br />
Johnson mégis elállt az újraválasztási<br />
kampánytól, és bejelentette,<br />
hogy mandátumának<br />
hátralévő részét a békéhez vezető<br />
út felkutatásának szenteli.<br />
Az amerikai tiltakozások egyre<br />
erősödtek, április 4-én meggyilkolták<br />
Martin Luther Kinget<br />
– akitől nem polgárjogi harca<br />
miatt tartott a hatalom, hanem<br />
a vietnami háborút ellenző kiállása<br />
miatt. Európában is beindultak<br />
a diáklázongások.<br />
Május 10-én a párizsi Latin<br />
negyedben barikádokat emeltek<br />
az egyetemisták, a francia<br />
hatóságok pedig megtiltották<br />
a televíziónak, hogy beszámoljon<br />
a zavargásokról. Egyedül az<br />
RTV Luxemburg – annak idején<br />
Európa legnépszerűbb nemzetközi<br />
rádióállomása! – merészelt<br />
a tilalom ellenére utcai<br />
tudósításokat közvetíteni.<br />
MÚLTIDÉZŐ<br />
HUGH THOMPSON ŐRVEZETŐ-<br />
HELIKOPTERPILÓTA<br />
Ugyanezen a napon egy másik fontos esemény is lezajlott Párizsban.<br />
A nyugati szövetségesek meg a lengyel diplomácia közvetítésével sikerült<br />
hivatalosan asztalhoz ültetni az Egyesült Államok és a Vietnami Demokratikus<br />
Köztársaság küldöttségét Averell Harriman nagykövet és Cyrus<br />
Vance (aki majd negyed évszázaddal később a balkáni háborúkban<br />
is közvetített), illetve Xuan Thuy volt külügyminiszter vezetésével. Hónapokig<br />
csak az asztal alakjáról folyt a vita, érdemi megbeszélésekre csak<br />
A HÁROMSZEMÉLYES HILLER OH–23-AS FELDERÍTŐHELIKOPTER<br />
október végén került sor, és még akkor is több mint négy év volt hátra<br />
a békekötésig. Május <strong>10.</strong> mégis az a nap, amikor az amerikai–vietnami<br />
béketárgyalások megkezdődtek – noha nagyon messze volt még a vég.<br />
PURGER Tibor<br />
<strong>2018.</strong> <strong>május</strong> <strong>10.</strong> 17
Change language