10.05.2018 Views

Családi Kör, 2018. május 10.

Create successful ePaper yourself

Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.

Noha a vietnami háború intenzív szakasza alig három éve<br />

tartott, az 1968. január végi Tet-offenzíva utórezgései olyan<br />

fordulatokat eredményeztek, amelyek a vég kezdetét jelezték<br />

– még akkor is, ha a háború csak hét évvel később fejeződött<br />

be. Az első hivatalos béketárgyalásra 50 évvel ezelőtt a mai<br />

napon, 1968. <strong>május</strong> 10-én került sor Párizsban.<br />

A<br />

két dátum között azonban rengeteg minden történt. Az<br />

amerikai sajtó belátta és terjeszteni kezdte, hogy a háború<br />

értelmetlen és megnyerhetetlen. Március 12-én Eugene<br />

McCarthy minnesotai demokrata szenátor háborúellenes<br />

programmal megnyerte az egyik legfontosabb előválasztást,<br />

négy nappal később pedig az addig hezitáló Robert Kennedy<br />

szenátor is belépett a jelölésért folyó küzdelembe.<br />

Ugyanaznap, 1968. március 16-án egy amerikai század tisztogató<br />

hadműveletre kapott parancsot Dél-Vietnam északkeleti<br />

részében. A háromnapos akció könyörtelen gyilkolássá fajult, az<br />

amerikai katonák mintegy félezer nőt, gyermeket és öreget lőttek<br />

halomra, kútba, rizsmezőcsatornákba – legtöbbjüket közvetlen közelről,<br />

kivégzésszerűen. A tömeggyilkosság után mindössze három<br />

kézifegyvert találtak a felgyújtott kunyhók maradványai között. Ez<br />

a kegyetlenkedés híresült el My Lai-i vérengzés néven.<br />

1968 – A szabadság ígérete<br />

Vietnami háború: A vég kezdete<br />

A MY LAI-I VÉRENGZÉS ÁLDOZATAI<br />

Ronald Haeberle, U.S. Army<br />

A tragédiának azonban pozitív hősei is voltak. Hugh Thompson őrvezető-helikopterparancsnok<br />

felderítő repülés közben észlelte, mi történik<br />

a földön. Rádión kért légi támogatást a sebesültek elszállítására,<br />

majd leszállt, hogy megpróbáljon tenni valamit a védtelen civilekért.<br />

Tanúja volt, ahogy a hadműveletet irányító százados egy fegyvertelen<br />

nőt végez ki, ő maga pedig összeszólalkozott egy hadnaggyal(!), aki<br />

kiadta az útját. Távozás előtt Thompson megígérte a magasabb rangú<br />

tisztnek, hogy „hallani fog még az esetről”. Úgy is lett. Helikopterével<br />

még egyszer leszállt, megmentett egy halottak alatt fetrengő kisgyereket,<br />

kórházba vitte, majd írásbeli jelentést tett a látottakról.<br />

Először úgy akarták elhallgattatni, hogy valós magyarázat nélkül<br />

kitüntették, de ő azt nem fogadta el. Másfél évig tartott, mire<br />

a kongresszusig jutott a vérengzés híre (Colin Powell, az első iraki<br />

háború tábornok-hőse, a későbbi Bush-külügyminiszter, aki őrnagyként<br />

szolgált Vietnamban, azzal leplezte az ügyet, hogy „valami<br />

történt, de az amerikai csapatok a lehető legjobb viszonyban<br />

állnak a civil lakossággal”), és egy liberális képviselő vizsgálatot<br />

követelt. Összesen 26 tisztet állítottak hadbíróság elé, de csak az<br />

említett hadnagyot ítélték el – életfogytiglanira –, viszont három<br />

és fél év múlva őt is szabadlábra helyezték. Thompson és helikopterszemélyzetének<br />

másik két tagja vállalta a tanúskodást. A pilótát<br />

ismételten kitüntették (akkor már a legmagasabb érdemrenddel),<br />

tovább harcolt, gerinctörése is volt, őrnagyi rangig vitte, majd az<br />

amerikai katonai akadémiákon hadi erkölcsből tartott előadásokat.<br />

Dokumentum- és játékfilm is készült hőstettéről.<br />

Mindez annak idején el sem jutott az elnök asztaláig, ám Lyndon<br />

Johnson mégis elállt az újraválasztási<br />

kampánytól, és bejelentette,<br />

hogy mandátumának<br />

hátralévő részét a békéhez vezető<br />

út felkutatásának szenteli.<br />

Az amerikai tiltakozások egyre<br />

erősödtek, április 4-én meggyilkolták<br />

Martin Luther Kinget<br />

– akitől nem polgárjogi harca<br />

miatt tartott a hatalom, hanem<br />

a vietnami háborút ellenző kiállása<br />

miatt. Európában is beindultak<br />

a diáklázongások.<br />

Május 10-én a párizsi Latin<br />

negyedben barikádokat emeltek<br />

az egyetemisták, a francia<br />

hatóságok pedig megtiltották<br />

a televíziónak, hogy beszámoljon<br />

a zavargásokról. Egyedül az<br />

RTV Luxemburg – annak idején<br />

Európa legnépszerűbb nemzetközi<br />

rádióállomása! – merészelt<br />

a tilalom ellenére utcai<br />

tudósításokat közvetíteni.<br />

MÚLTIDÉZŐ<br />

HUGH THOMPSON ŐRVEZETŐ-<br />

HELIKOPTERPILÓTA<br />

Ugyanezen a napon egy másik fontos esemény is lezajlott Párizsban.<br />

A nyugati szövetségesek meg a lengyel diplomácia közvetítésével sikerült<br />

hivatalosan asztalhoz ültetni az Egyesült Államok és a Vietnami Demokratikus<br />

Köztársaság küldöttségét Averell Harriman nagykövet és Cyrus<br />

Vance (aki majd negyed évszázaddal később a balkáni háborúkban<br />

is közvetített), illetve Xuan Thuy volt külügyminiszter vezetésével. Hónapokig<br />

csak az asztal alakjáról folyt a vita, érdemi megbeszélésekre csak<br />

A HÁROMSZEMÉLYES HILLER OH–23-AS FELDERÍTŐHELIKOPTER<br />

október végén került sor, és még akkor is több mint négy év volt hátra<br />

a békekötésig. Május <strong>10.</strong> mégis az a nap, amikor az amerikai–vietnami<br />

béketárgyalások megkezdődtek – noha nagyon messze volt még a vég.<br />

PURGER Tibor<br />

<strong>2018.</strong> <strong>május</strong> <strong>10.</strong> 17

Hooray! Your file is uploaded and ready to be published.

Saved successfully!

Ooh no, something went wrong!