Családi Kör, 2018. május 17.

Határokon túl
A külföldi élet női szemmel
A külföldön való boldogulásra épülő témáim sorozatának negyedik
állomásához érkeztünk, amelyben három különböző
országban élő, három teljesen különböző személyiséggel rendelkező
lány mesélt arról, hogy miért is imádják a jelenlegi
életüket. Mindhárman Vajdaságból indultak – Zentáról és Magyarkanizsáról.
A változatos élet iránti szeretet, a talpraesettség
és a mérhetetlen nagy motiváció – ezek azok a dolgok,
amelyekben a vajdasági gyökereken kívül még hasonlítanak
egymáshoz.
Kovács Káka Viktória: Két álmunk már teljesült
Anglia
Korábban soha nem gondoltam volna, hogy egyszer külföldön
fogok élni és dolgozni. Nem a külföldi munkavállalás mellett döntöttem,
hanem sokkal inkább a párom mellett. Ő már másfél éve itt
élt, amikor odahaza megismerkedtünk, és nagyon gyorsan a legfontosabb
emberré vált az életemben, így aztán nem volt kérdés,
hogy utánajövök én is.
Angliát választotta,
én pedig követtem.
Előtte Németországban
is
dolgoztam, ugyanis
az anyukám ott él
immár több mint hat
éve. Általa vállaltam
ott munkát, mindezt
a tanulmányaim
mellett, de aztán hamar
rájöttem, hogy
Németország nem
nekem való. Nem vagyok
kibékülve sem a
nyelvvel, sem pedig
a mentalitásukkal.
Angliában viszont
az emberek teljesen
mások, mernek
egyediek és egyéniségek
lenni. Nem félnek
kilógni a sorból.
WOKINGI UTCARÉSZLET…
Senkit nem érdekel a
másik, mindenki csinálja
a saját dolgát. Emellett a nyelvet is jobban szeretem és beszélem,
és tanulni is szívesebben tanulok angolul, mint németül. Egy
mexikói étteremben dolgozok. Amióta kijöttem, ez az első munkahelyem.
Itt tanultam meg használni a nyelvet. Mindennel elégedett
vagyok, egyelőre. Az elején egyáltalán nem volt könnyű, az első három
hónapban nagyon nehezen illeszkedtem be. A családom és a
barátnőm hiánya egy mindennapos nehézség volt, a kis házunk, a
kis falum, az ételek meg az a bizonyos „mama főztje”…
Két év távlatából azt mondhatom, hogy mára már egy kicsit
másképp nézek a dolgokra, így valamennyivel könnyebb a lelkemnek
is. Egy évben legalább három-négy alakalommal járunk haza,
de ha tehetjük, többször is megyünk. Ám az otthon maradt emberek
közül sokan panaszkodnak, sokan munkanélküliek diplomával
a kezükben, vagy dolgoznak kevés pénzért, ami számomra nagyon
szomorú. És ekkor érzem magam szerencsésnek, hogy külföldön
dolgozgatok.
… ÉS A KÖZPONT
Viszont ennek az ára, hogy el kellett hagynom az otthonom, családom,
a barátaim, egy nagyon nagy lépés volt. Viszont öröm azt
látni és tapasztalni, hogy azt a szintet, ahol most tartunk a barátommal,
azt ketten értük el, mindezt lépésről lépésre. Kis szobából
a wokingi lakásba költöztünk, a tenger után következett az óceán.
Igyekszünk motiválni egymást, valamint nagymértékben a körülöttünk
történő események is motiválnak minket.
Nemrégiben két álmunkat is teljesítettük az utazás terén. Tavaly
Miamiban voltunk, illetve a Bahamákon, idén pedig Thaiföldön,
azon belül Phuketen, megnéztük a Phi-Phi-szigeteket és a James
Bond-szigeteket is egyaránt! A látvány, az valami csodálatos. És
mindezt mindössze 23 évesen, segítség nélkül, többek között ezek
azok, amik löketet adnak és megmutatják, hogy megéri külföldön
élni és dolgozni. Terveink között szerepel többek között az is, hogy
bejárjuk a világot.
Matović Mana: Szárnyakat kaptunk, nem féltünk repülni
Egyesült Államok
Oktatás és munkavállalás szempontjából is egyaránt a lehetőségek
országának/államának tartom Amerikát. Úgy gondolom,
„A TANÁRAINK SEGÍTSÉGÜNKRE VOLTAK ABBAN, HOGY A SAJÁT
VÁGYAINKHOZ IGAZODÓ CÉLOKAT TŰZZÜNK KI, MAJD EZEKET ÉRJÜK IS EL”
28 2018. május 17.