Családi Kör, 2018. május 17.

A
magyar nyelvben a „pünkösd” kifejezés
a görög „pentekoszté” szóból
ered, amely azt jelenti: ötvenedik.
Ugyanis pünkösd ünnepe
húsvéttól számítva az ötvenedik napon van.
Már az Ószövetségben is az “ötvenedik nap”
a zsidó pászka ünnepe után (legnagyobb
ünnep, az Egyiptomból való kivonulás ünnepe)
jelentős nap volt. Különböző időkben
más-más néven nevezték: aratás ünnepe, az
első termés ünnepe, az első kéve ünnepe,
hetek ünnepe… Azonban a lényeg ugyanaz,
örömünnep Isten nagy ajándéka miatt,
egyrészt azért, mert a kivonulás után az
ötvenedik napon lett kihirdetve a Sínai-hegyen
kapott Törvény, másrészt örömünnep
az új termés miatt. Ehhez az ötvenedik naphoz
különböző szertartások fűződtek, és
sok zarándok jelent meg Jeruzsálemben,
nemcsak a zsidó tartományokból, hanem a
diaszpórából is.
Azonban, hogy a keresztény
pünkösd lényegéhez közelítsünk,
szükséges néhány gondolattal
visszatérni húsvét ünnepére
és azt megelőző eseményekre.
Az „utolsó vacsora” keretében
nagycsütörtökön, „szenvedésének
előestéjén” Jézus megalapította
az eucharisztiát – saját
testét és vérét hagyta nekünk
lelki táplálékul és lelki italul. Utána
elfogták Jézust az Olajfák hegyén.
Nagypénteken a korabeli
zsidó vezetőknek sikerült Pilátustól
kikényszeríteni Jézus halálos
ítéletét, amelyet sok kínzás
után végre is hajtottak keresztre
feszítéssel. Jézust, miután a katona
lándzsával átdöfte, és megbizonyosodtak
róla, hogy halott, még aznap
eltemették. A szombat a nyugalom napja
volt. A Jézushoz tartózóknak pedig a fájdalom
és gyász napja.
A szombat utáni nap – a hét első napjának
reggelén a Jézushoz tartózó személyeket
egy igen nagy meglepetés érte,
Jézus sírja üres volt. Ez az első, amiről az
evangéliumok beszámolnak. Az evangéliumi
jelentések különbözőek, de a lényeg
ugyanaz, valami szokatlan és rendkívüli
történt. A szinoptikus evangéliumok szerint
a kétségbeesett asszonyoknak, akik kora
hajnalban a sírhoz siettek, angyal jelenti Jézus
feltámadását az üres sírnál. Szent János
evangélista csak Mária Magdolnát említi,
aki rohan jelenteni az apostoloknak az üres
sír valóságát. A nap folyamán kezdenek a
dolgok kibontakozni: Jézus, mint feltámadt
Krisztus megjelenik Mária Magdolnának,
majd ismeretlen alakban az Emmauszba
A pünkösdi csoda
ballagó tanítványoknak, majd végül este
a tíz apostolnak (Tamás nem volt jelen).
Az apostolok életében és a többi Jézushoz
tartozó személy életében lényegében már
a feltámadás napján sok minden megváltozott.
A bánatot és a fájdalmat egy benső
öröm váltotta fel.
Negyven napon át a Feltámadt többször
megjelent az apostoloknak és sok más személynek,
evett velük, megmutatta sebhelyeit,
beszélgetett velük. Az apostolok és
a szemtanúk megtapasztalták a feltámadt
Krisztust. Tudták, hogy ő él, nem halott.
Szemtanúi voltak mennybemenetelének.
Fültanúi búcsúszavainak. Mégis félelem volt
bennük, erről nyíltan senkinek sem mertek
beszélni, nem mertek erről tanúságot tenni,
csaknem teljesen elzárkóztak a külső
világtól. Jézus nyilvános működése alatt
többször beszélt arról, hogy valakit küldeni
fog. Mennybemenetele előtt (föltámadása
után a negyvenedik napon történt) megismételte
a Szentlélek eljövetelére vonatkozó
ígéretét: „megkapjátok a Szentlélek rátok
leszálló erejét, és tanúim lesztek Jeruzsálemben
s egész Júdeában és Szamariában,
sőt egészen a föld végső határáig.” (ApCsel
1,8) A mennybemenetel napjától az apostolok
mégis életüket féltve, imádkozva várták,
mi is fog bekövetkezni.
Akkor következett be az ötvenedik nap.
Jeruzsálem tele volt zarándokokkal, akik az
akkori világ minden tájáról zarándokoltak
oda. A diaszpórából érkezett zsidó zarándokok
jó része már nem beszélte az akkori
zsidó nyelvet, mert őseik sokkal előbb
a kereskedelmet űzve a Földközi-tenger
mellékének különböző tájaira költöztek, de
voltak prozeliták is, akik nem zsidó származásúak,
de zsidó vallásúak voltak. Az ötvenedik
nap reggelén történt: „mind együtt
A LÉLEK EREJÉVEL
voltak ugyanazon a helyen. Egyszerre olyan
zúgás támadt az égből, mintha csak heves
szélvész közeledett volna, és egészen betöltötte
a házat, ahol ültek. Majd lángnyelvek
jelentek meg nekik szétoszolva, és leereszkedtek
mindegyikükre. Mindannyiukat eltöltötte
a Szentlélek, és különböző nyelveken
kezdtek beszélni, úgy, ahogy a Lélek
szólásra indította őket.” (ApCsel 2,1-4.)
Az addig félelemben és rettegésben élő
apostolok, eltelve a Szentlélekkel, kimentek,
és az összesereglett tömeg előtt tanúságot
tettek a feltámadt Jézus Krisztusról. A
hallgatók mindegyike a saját nyelvén értette
a szavakat. Péter beszédet intézett a néphez.
Azok kérdezgették egymástól: “Ugyan
mi lehet ez?” (ApCsel 2,13.) Az apostolok tanúságtételére
és Péter beszédének hallatára
aznap mintegy háromezren csatlakoztak
hozzájuk és keresztelkedtek meg.
Ezért pünkösd ünnepe Krisztus
Egyházának születésnapja is.
Ettől a naptól, az első pünkösdtől
indul útjára a Szentlélektől
vezetett egyház. A történelem
viszontagságaival küszködve
teljes történelmének folyamán
fennmaradt, mert Isten lelke működik
benne. Birodalmak, országok,
berendezkedések jöttek és
mentek. Hol kedveztek az egyháznak,
hol üldözték, de a Szentlélek
éltető lelke vezette és vezetni
fogja minden időkben. Itt,
legyünk tudatában, az egyház
nem a pápa, püspökök és a papok,
az egyházat képezi minden
megkeresztelt ember. Az egyház
mi vagyunk.
Ezért szükséges helyet adni
a Szentlélek működésének a saját életünkben
is. Megkaptuk a Szentlelket a keresztség
szentségében, amikor testünk és lelkünk
az Ő temploma lett. A bérmálásban
megtörtént életünkben is a pünkösdi esemény,
megkaptuk a Szentlélek hét ajándékát:
a bölcsesség lelkét (megérteni, mi a valódi
érték), az értelem lelkét (az igazi értékek
mellett dönteni), a jó tanács lelkét (magunkat
is, másokat is jó tanáccsal ellátni), a tudomány
lelkét (hitbéli tudásunkat nevelni),
az erősség lelkét (lelki kitartás és erősség a
jóban), a jámborság lelkét (jámboran élni a
mai világban) és az istenfélelem lelkét (nem
Istentől rettegni, hanem Istent életünkkel
tisztelni).
Ezt megélve, mi is, mint az első pünkösdkor
az apostolok, tanúságot teszünk a feltámadt
Krisztusról a mai világban, amelyben
élünk.
FISER János
2018. május 17. 5