Családi Kör, 2018. július 26.

RIPORT
kozunk, női alkalmakat szervezünk, és heti
több alkalommal meglátogatjuk az embereket.
Azoknál a családoknál, akiknek nincs
lehetőségük gyülekezetbe járni, otthonukban
tartunk istentiszteletet. Bibliát magyarázunk,
imádkozunk, ördögöket űzünk. A
megkötözöttség teljesen lemorzsolja az
emberek életét, családját, személyiségét.
Az, amiről az evangéliumokban olvashatunk,
az van most is. Ma is vannak betegek,
szellemileg vak emberek, és vannak démonoktól
megbilincseltek, akik nem tudnak
szabadulni. Imádkozunk értük, és a betegek
meggyógyulnak. Úgy éljük át a bibliai
történeteket, mintha ma íródtak volna. A
gyülekezet jelképe a leszálló galamb, ami
a Szentlélek munkáját szimbolizálja. Nem
mintha a kereszt kisebb szimbólum lenne,
de az a múlté, hiszen Krisztus kétezer évvel
ezelőtt váltott meg minket. Habár a kereszt
hatalma ma is ugyanúgy jelen van, a Szentlélek
munkája az, ami most is zajlik.
Mi az, ami Csantavéren különleges?
– A gyülekezeti házat nem csak hetente
egyszer vagy kétszer használjuk. Ez igazából
egy közösségi ház, ahová a gyerekek,
fiatalok mindig jöhetnek. Van egy lakója is.
Számunkra fontos, hogy olyan személynek
biztosítsunk lakhatást, aki egyébként nem
tudna hol lakni. Több generációnak segítettünk
már így. Az istentiszteletre vasárnaponként
negyvenen járnak, de ha azokat is számoljuk,
akikhez mi kimegyünk, akkor a szám
ennek a háromszorosa. Főleg romákkal,
valamint más nemzetiségű, szegény sorsú
családokkal foglalkozunk. A munkánk eléggé
nonkonvencionális. Egyszerűen fogalmazva:
az evangéliumot hirdetjük az elveszetteknek,
és sokan megtérnek ezáltal. Elég
nehéz rétege ez a társadalomnak, ilyen fajta
szociális munkát, nevelést, a lemorzsolódott
társadalmi rétegekkel való törődést mások
nem nagyon végeznek. Nagyon nehéz, de
sok örömet is okoz, mert látunk embereket,
akik megváltoztak, megtértek, bemerítkeztek
(szerk.megj.: megkeresztelkedtek), majd
befejezték az iskolát és családot alapítottak
- olyanok is, akik korábban nem éltek rendezett
körülmények között -, mert szerettek
volna Istennel rendes viszonyban lenni.
Csoda a táborban
A GYERMEKTÁBOR RÉSZTVEVŐI NEMCSAK BIBLIÁT OLVASNAK, HANEM KÜLÖNBÖZŐ
FOGLALKOZÁSOKON, ÜGYESSÉGI JÁTÉKOKON IS RÉSZT VESZNEK
Hogyan segítenek a rászorulókon?
– Gyermekeknek szervezünk táborokat,
és időnként ételt is főzünk a rászorulóknak.
Hitből élünk, és sok isteni csodát tapasztalunk
már: Isten gondot visel rólunk és munkánkról.
Állami támogatást nem kapunk, de
Isten sokszor olyan helyről küld segítséget,
ahonnan nem is számítunk rá. A mostani
tábor megszervezése nehézségekbe ütközött,
ugyanis a mi közösségünkből hárman
- akik a szervezésben korábban részt vettek
- külföldre, Hollandiába távoztak. Ugyanakkor
három önkéntes jött segíteni, akik Hollandiából
érkeztek. Ezt mi sehogyan sem
tudtuk volna így kisakkozni, ez egy isteni
csoda! Gyermekeink, akik ebben nőttek fel,
szintén sokat segítenek. Apámtól a Bibliát
kaptam örökségül, ezt tudom én is átadni
a gyerekeimnek. Ettől nincs is jobb, mert Isten
igéje örökké megmarad.
JOVANOVIĆ ANDRÁS – SANDRO: HA
FELNÖVÖK, SZERETNÉK FOCISTA LENNI
A menekültekkel hogyan került
kapcsolatba?
– A missziós tevékenység során vettük
észre őket, és segítettünk nekik, látva a sok
fáradt, elcsigázott, éhes embert. Főleg 2015
előtt volt ez jellemző, mert odáig semmilyen
szervezet nem érdeklődött irántuk.
Később már a civil szervezetek és az állam
is segítette őket. Hozzá kell tenni, hogy
nem kizárólagosan humanitárius munkát
végeztünk: az igét is hirdettük nekik, imádkoztunk
értük és irodalmat osztottunk szét
közöttük. Nemrég egy iráni csoporttal foglalkoztunk,
akik közül többen is keresztyén
hitre tértek, és a Csík-érben bemerítkeztek.
Németországban és Nyugat-Európában
népes gyülekezetek léteznek, melyeknek
tagjai olyanok, akik őszintén hátat fordítottak
az elnyomó iszlám rendszernek és a
fanatizmusnak, és keresztyén hitre tértek.
Csak ezek olyan történetek, amelyek nem
nagyon kerülnek nyilvánosságra, mert a
politika számára nem megfelelőek.
Milyen együttműködést ápolnak a
többi felekezettel?
– Több mint tíz éve a Kelet-Európa Miszszióban
is dolgozom, ennek keretében
gyakran együttműködök a baptista és a
pünkösdi egyházakkal, támogatjuk egymást.
A történelmi egyházak közül a református
egyház az, amelynek képviselői most
is itt vannak a táborban. A többi történelmi
egyházzal nem találkoznak a szálaink.
Vajdaság óvodáit látogatják
Mercédesz, Varga Tibor felesége számára
az élet nem könnyű, de kalandos. Tíz évig
főállású anya volt, szakmáját tekintve magyar
nyelv és irodalom szakos tanár, a Politechnikai
Iskolában, valamint egy magánnyelviskolában
is tanít. Meghatódik és nagyra értékeli,
amikor valaki a magyar nyelvet igyekszik elsajátítani!
Mivel az élethosszig tartó tanulás
híve, és mélységesen tiszteli a zsidó népet, ez
arra ösztönözte, hogy judaisztikát tanuljon a
budapesti Országos Rabbiképző - Zsidó Egyetemen.
Férjéről így nyilatkozott:
„Ő nagy ember! Amikor megkérte a kezemet,
nem ígért nagy dolgokat, arról viszont
biztosított: ha az Isten szabta úton járunk,
nem szűkölködünk az áldásokban – így is lett!
Bőséges gyermekáldásban részesültünk, ami
számomra a legnagyobb kincs. S ez folytatódik
generációról generációra, hiszen örülhetünk
első unokánknak, Illésnek, aki új dimenzió minden
családtagunk életében. A Szivárvány Bábcsoport
tagja vagyok, mellyel a nagy ünnepek
előtt járjuk Vajdaság iskoláit, óvodáit alkalmi
bábelőadásokkal” – mondta a lelkészfeleség,
aki nagyon hálás mindenért, és örül, hogy ráléphetett
egy kihívásokkal teli isteni útra.
TÓTH Imre
2018. július 26. 13