Családi Kör, 2018. július 26.

A foci és a pénz
sport
Tíz nappal a labdarúgók oroszországi világbajnokságát követően elérkezett a számadás
ideje: a sportsikerek után a „piszkos anyagiakat” is össze kell adni, és ki kell
vonni. A házigazda és vendéglátó is számol, miközben a FIFA elnöke már a döntő
után kijelentette, hogy „ez volt az eddigi legjobb világbajnokság.”
Rövid távon veszteséges
Az ünneplés, a sportolók és a politikusok
ölelkezése, a szurkolók öröme és bánata is
szép emlék marad a sportág szerelmesei
számára, Oroszország pedig mintegy
tíz új, illetve felújított és kibővített
stadionnal lett gazdagabb. Ahogy Gianni
Infantino, a labdarúgó világszervezet
elnöke mondta: „Oroszország
igazi fociország lett, DNS-ének része
immár a labdarúgás”.
A szervezők költségeit illetően
pontos számokról majd csak később
tudunk beszámolni, most csupán a
gazdasági szakemberek becsléseire
támaszkodhatunk. Ők pedig közel 14
milliárd dollárról beszélnek, amikor a
befektetett pénzről kérdezik őket. A
stadionok, utak, repülőterek, hidak,
autópályák és egyéb infrastruktúra kiépítését
és felújítását saccolták meg,
nem számítva a munkások, szakemberek,
más alkalmazottak bérét. Az
orosz központi költségvetés mellett
a regionális állami szervek pénzeszközeit
is ide sorolták, na meg a különböző
más forrásokból érkezett pénzeket.
Nem, szó sincs arról, hogy nyereséges lenne
a Putyinék által annyira óhajtott vállalkozás:
nem volt az korábban, máshol sem. Rövid
távon semmiképpen sem térül meg ez a befektetés,
csupán hosszú távú haszonra lehet
számítani. A mintegy hárommillió szurkoló,
illetve turista által elköltött pénzek összeadhatatlanok,
az egyes vendéglátóipari egységek
tulajdonosai azonban elégedettek.
Elsősorban a fogyasztással, hiszen ennyi
embert másképpen – ha nincs a vb – nem
tudtak volna fogadni, etetni és itatni.
Az oroszok a pénzzel közvetlenül nem
igazán mérhető politikai hasznot emlegetik,
hiszen ekkora világeseményt ennyi
különböző helyszínen még nem rendezhettek.
Most azt mondják, hogy az orosz emberek
vendégszeretetéről, nyíltszívű, barátságos
viszonyulásáról is sikerült meggyőzniük
a világnak még azt a részét is, amely szankciókkal
sújtja Oroszországot.
A dollármilliók sorsa
Végelszámolást még a FIFA sem készített,
de annyi már biztos, hogy a labdarúgók
világszervezetének vezetői akár dalra
is fakadhatnak, hiszen 791 millió dollárt
könyvelhettek el a bevételi oldalon. A televíziós
közvetítési jogdíjak, a reklámok,
a szponzori szerződések, a több százezer
eladott belépőjegy ára adja ki ezt a végöszszeget.
Mintegy 400 millió dollárt ugyan
szétosztanak a résztvevő országok válogatottjai
és a játékosokat „kölcsönadó” klubok
között, de könnyen kiszámítható, hogy még
akkor is ez volt a FIFA eddigi legkifizetőbb
vállalkozása.
Távoznak a fiúk
A világbajnok francia szövetség 38, a
döntőbe jutott horvátoké 28 millió dollárral
lett gazdagabb, a harmadik helyezett belgák
24, míg a negyedik angolok 22 millió
„zöldhasúval” térhettek haza. A negyeddöntőben
kiesett válogatottakat egyaránt
16-16 millió dollár illeti.
A csoportküzdelmek során kiesett válogatottak
(így például Szerbia és Németország)
8-8 millió dollárt kaptak, és nyilvánosan
közölték azt is, hogy díjazzák
a világbajnokságon fellépett játékosok
egyesületeit. Itt a madridi Real
járt a legjobban, hiszen 15 igazolt
játékosa lépett fel az oroszországi
meccseken, így a klub egészen pontosan
3 454 650 dollárt kap. Majd három
és fél milliót tehát, mivel 8 530
euro jár egy-egy játékos után naponta,
mégpedig a felkészülés záró szakaszától
kezdve egészen a fellépés
befejezéséig.
Közvetett hasznuk is volt a kluboknak
meg játékosaiknak ebből a világbajnokságból,
hiszen egyik-másik
játékos ára hatalmasat ugrott. Példaként
álljon itt a horvát Domagoj Vida
esete, akinek becsült (futballpiaci)
ára hétmillió euró volt, most pedig
már 18 millióra taksálják. Nem titok,
hogy az átigazolás a játékos és egyesülete
számláját is érinteni szokta.
Azt mondják, a matematika egzakt tudomány,
így ma már egyetlen számítógépen,
de akár egyszerű számológépen is minden
kiszámítható.
(németh)
Mármint a szerbiai futballista srácok. Egyre-másra hagyják el anyaegyesületeiket,
holott óriási erősségként érkeztek valamelyik kisebb klubtól. A legújabb ilyen váratlan
távozást a belgrádi Partizan jelentette be: eladta összekötőjét, Marko Jevtovićot. A fiatalembernek
a klub még meg is köszönte, hogy „elengedte egyesülete tetemes pénzügyi
adósságát”, magyarán a szerződésből eredő kötelezettségeit ő ugyan teljesítette,
de a Partizan adósa maradt neki. A jövőben a török Konyaspor labdarúgója lesz.
A fekete-fehér csapat berkeiben járatosnak számító bennfentesek tudni vélik, hogy
mintegy 120 ezer eurót hagyott Belgrádban a fiatal focista, viszont ennek fejében nyilvános
előnyös (elsősorban anyagiak tekintetében) szerződést kötött új klubjával. Bizonyára
számításba vette az üzlet hátrányait és előnyeit, mielőtt döntött volna.
Hihetetlenül hangzik, de eddig senki sem cáfolta, hogy a szerbiai első osztályban
az egyesületek többsége nem teljesíti ígéreteit, több klubban késik vagy elmarad a
focisták fizetése. Ha bíróságra kerül a vita a munkaadó és a munkavállaló, azaz a klub
és a futballista között, akkor általában négy-öt évig is eltart a pereskedés. A hazai futballberkekben
jártas belgrádi újságírók egyike szerint a kilencvenes években jobbára
bűnözők irányították a hazai futballklubokat, de bármilyen meglepő is, azok számára
az adott szó vagy a szerződés szentnek számított. Nem sírja ugyan vissza őket, de
nem minősíti a mai elegáns, diplomás egyesületi vezetőket sem. Csupán tényként
közli tapasztalatait.
2018. július 26. 39