Családi Kör, 2018. július 26.

Csajka Gábor Cyprian
J. Coltrane szaxofonista emlékére
Kószó Attila
csak el
talán egy lassú bluest beoperálva
a fogak mögé a nyelv alá a szájba
menni nagyszótárnyi csöndekkel az arcon
amit elfelednél az eszméletig oldva
megnyugodva mintha zsebedben pisztoly lapulna
csak el
téblábolni az óceánon át
olcsó vendéghajjá hervad a kötél
s kék helikopter lesz a nagyvilágból
kiröppen magából s újra visszatér
„akkorra” gerinced már ezüst szobor
isten szájában lógó szaxofon
mely fagyos ajka közt tovább zenél
„Aki még itt van, azt itt kell tartani, aki pedig elment, azt rá
kell venni, hogy hazajöjjön” – ilyen és ehhez hasonló mondatok
tömkelege hagyja el napról napra az országot vezető politikusok
száját, s utána azonnal jönnek a „tények”, hogy az általuk vezetett
párt, minisztérium, titkárság, önkormányzat (nem véletlen a sorrend)
mivel járult hozzá az élhetőbb környezethez, a fejlődéshez.
Az útépítést, a szennyvízhálózat bővítését, a medence korszerűsítését,
a pályázati összegek növelését elvitatni nem lehet. A
baj csak az, és ezt a politikusok is tudják, ez már nem elég. Több,
jobban mondva más kell ahhoz, hogy az emberek ne menjenek
tömegével külföldre. Tervezhető élet, anyagi biztonság, perspektíva
a jövőre nézve. És akárhogy is erőlködnek a hatalmi koalíció
politikusai, a felsoroltak közül egy sincs meg. Ott, ahol a szakmai
Hősök nélkül
tudást megelőzi a megfelelő pártkönyv, ott, ahol vízóra-leolvasót
neveznek ki a mezőgazdasági miniszter segédjének, ott, ahol
százezer eurós adótartozást felhalmozó emberek vezetik a várost,
ott jövőképről nem érdemes beszélni.
A Zombor melletti Doroszlón minden hatodik ház üresen áll.
Az 1500 lakosból 500 fiatal már külföldön dolgozik. És ez nem
csak erre a falura jellemző. Ugyanez a helyzet máshol is.
Borítónkon Munkácsy Mihály 1882-ben készült festménye,
A falu hőse című látható. Ki gondolta volna másfél évszázaddal
korábban, hogy a falvakban nemhogy hősök, de már élet sem
nagyon lesz…
TŐKE János
2018. július 26. 3