Knausz Imre: Műveltség és demokrácia. Kísérletek a pedagógia bírálatára, 2010-2018

A HAMUPIPŐKE-EFFEKTUS | 223
hogy azoknak a gyerekeknek, akikben valamely nem nyelvi
vagy logikai természetű tehetség szunnyad, jóval kevesebb
esélyük van önmaguk megmutatásra, hiszen az iskolában
mindig valami olyasmit kell csinálniuk, amiben kevésbé tehetségesek.
Valójában azonban ennél is többről van szó.
A kudarccal történő szabályozás
Ha ugyanis valakinek folyton olyasmit kell csinálnia az iskolában,
amit nem szeret, az az iskolához való viszonyát egészében
fogja negatívan befolyásolni. Márpedig az iskolával
szembeni ellenállás vagy egyszerűen az iskola leértékelése
a tanuló saját személyes preferenciáin belül könnyen belátható
módon folyamatos alulteljesítéshez vezet, és a bukdácsoló,
gyengén teljesítő, esetleg magatartásával is gondokat okozó
tanuló aligha fog tehetségesnek tűnni. De miért nem szeretik
a gyerekek azt, amit az iskolában csinálniuk kell? Ennek
számos oka lehet, de az egyik bizonyosan a magyar iskolák
pedagógiai kultúráját mélyen meghatározó kudarcélmény.
Nem tudom, mennyire gondolta komolyan Mérő László,
amikor egy interjúban azt fejtegette, hogy a matematikatanítás
igazi funkciója nem a gondolkodás fejlesztése, hanem
az, hogy a nebulók megtanulják, hol lakik a magyarok Istene,
azaz hogy megfelelő mennyiségű frusztrációhoz jussanak.
145 Magam hajlamos vagyok azt gondolni, hogy itt nemcsak
a matek (valamint a torna és a memoriter) szerepéről,
145 Mérő, 1992.