Knausz Imre: Műveltség és demokrácia. Kísérletek a pedagógia bírálatára, 2010-2018

OKTATÁS IRGALMASSÁG NÉLKÜL | 287
A iskola világának másik szembetűnő vonása az idegenség.
A tanulók által ismert tömegkultúra és az iskola, a pedagógusok
által képviselt elitkultúra kölcsönös gyanakvással tekint
egymásra. Generációs ellentét? Részben az is, de sokkal inkább
egy mélyebben fekvő ellentétről: az egyre szűkebb körre
visszaszoruló kanonizált műveltség és a tömegmédia által
uralt populáris kultúra ellentétéről van szó. A szembenálló
felek nem ismerik el egymás életvilágát érvényesnek és élhetőnek,
aminek egyenes következménye a kölcsönös megvetés.
Amit a tanár mond, az lepereg a tanulóról, amit a tanuló
mond, az nyilvánvalóan értéktelen marhaság. A megértés
helyébe a fortélyos félelem lép: retteg a tanártól a diák, s a diáktól
fél a tanár. Egy tanártovábbképzésen megkértem minden
résztvevőt, mondják el, mi jár a fejükben reggel, amikor
az iskolába jönnek: feltűnően sokan számoltak be félelemről,
néha konkrétan az attól való félelemről, hogy egy-egy tanuló
benn lesz-e vajon, és ha igen, hogy fognak elbánni vele.
Mindez természetesen nem érthető meg a magyar társadalom
egészét, és azon belül az iskolát alapvetően meghatározó
kirekesztés jelensége nélkül. A romák és nem romák, a szegények
és a kevésbé szegények közötti idegenség és bizalmatlanság,
az egymástól való félelem az irgalmasság olyan
szembeszökő hiányát mutatja, ami mellett keresztényként
aligha lehet szó nélkül elmenni. Lehetséges, hogy valakinek
nem jut eszébe az ige: „Mert éheztem és nem adtatok enni,
szomjaztam és nem adtatok inni, idegen voltam és nem fogadtatok
be, mezítelen voltam és nem öltöztettetek föl, beteg
voltam és fogságban, és nem látogattatok meg engem”
(Mt 25, 42-43)? Lehetséges, hogy van, akinek ez nem jut eszé-