Knausz Imre: Műveltség és demokrácia. Kísérletek a pedagógia bírálatára, 2010-2018

36 | MŰVELTSÉG ÉS DEMOKRÁCIA
a memóriát terheli, és ha van valami értelme, az éppenséggel
gyakorlatias haszon: műveltnek látszani kétségkívül bizonyos
társadalmi-kapcsolati előnyökkel jár.
A továbbiakban megkísérlem igazolni, hogy a – mind pozitív,
mind negatív értelemben – szívesen hangoztatott öncélúság
ellenére a műveltség értelme és haszna racionálisan
megfogalmazható. Ebben az érvrendszerben végig jelen lesz
ugyan az egyén öntökéletesítésének gondolata, ugyanakkor
arra fogok törekedni, hogy a műveltség fogalmát lehorgonyozzam
a mindennapokba. A kérdésem tehát nem annyira
az, hogy jó-e az egyénnek, ha műveltséget sajátít el, inkább
az, hogy a politikai demokrácia működése szempontjából
előnyös-e a polgárok műveltségének emelkedése.
A műveltség tartalomfüggetlen használati módjai
Mindenekelőtt különbséget kell tenni a műveltség két teljesen
különböző használatba vételi módja között. Az első módot
tartalomfüggetlennek nevezem, mert olyan esetekre vonatkozik,
amikor az egyén műveltsége kifejezésre jut ugyan, de csak
jelez valamit, és amit jelez, az semmilyen kapcsolatban nem
áll a megnyilvánuló műveltségtartalommal. A leggyakrabban
emlegetett példa ebben az összefüggésben a műveltségi vetélkedő.
Aki jól szerepel egy ilyen vetélkedőn, azt hajlamosak
vagyunk műveltnek nevezni, és a műveltségének ebben az
esetben haszna is lehet: jó esetben egy halom pénzt vihet haza
a játékos. Az ilyen játékokban persze a szerencsének jóval nagyobb
szerepe van, mint a műveltségnek, a néző azonban
csak azt látja, hogy aki tudja a válaszokat, az a műveltségét