Knausz Imre: Műveltség és demokrácia. Kísérletek a pedagógia bírálatára, 2010-2018

42 | MŰVELTSÉG ÉS DEMOKRÁCIA
melyik pártra szavazzunk a választásokon – egyik esetben
sem láthatjuk biztosan előre a következményeket, de mindegyik
esetben törekszünk egy ilyen előrelátásra, mert fennáll
a veszély, hogy döntésünk nem a várt következményekkel
fog járni, és ennek a veszélynek a minimalizálására törekszünk.
Mindez persze egyfelől attitűd és erkölcsi alapállás
kérdése, másfelől azonban nyilvánvaló kognitív előfeltételei
vannak. Valójában arról van szó, hogy képesek vagyunk-e
előre látni tetteink lehetséges, illetve valószínű következményeit.
Olyan mértékben vagyunk képesek a felelősség vállalására,
amilyen mértékben az előrelátás e képességének
birtokában vagyunk.
Milyen tudásbeli feltételei vannak az ilyen előrelátásnak?
Ezen a ponton különbséget kell tennünk tájékozottság és
műveltség között. Egy hétköznapi példa talán érzékelteti ezt
a különbséget. Mennyi C-vitamin bevitelre van szüksége egy
felnőtt embernek? Ez lehet a saját egészségének megőrzésén
munkálkodó ember kérdése, lehet a szülő kérdése a gyermekei
egészséges nevelésével kapcsolatban, de ott húzódhat
számos olyan közösségi döntés hátterében is, mint például
a C-vitamin társadalombiztosítási támogatásának megítélése.
A kérdésről könnyen tájékozódhatunk akár egy egyszerű
Google-kereséssel is. A témában elemi szinten tájékozott ember
tudja, hogy a legtöbb orvos napi 60 mg fogyasztását javasolja,
és az ennél lényegesen nagyobb adagoktól általában
óvnak. Aki tájékozottabb, az tudja, hogy a C-vitamint ennél
lényegesen nagyobb kiszerelésben is árusítják, és egyes iskolák
még a napi 1000 mg-os bevitelt is nevetségesen alacsonynak
tartják. Látható viszont ebből, hogy minél tájékozottab-