ÚJság - Tél 2019.

Az ősi magyar hitvilághoz, hagyományokhoz, rítusokhoz visszanyúlva és a
téli napforduló időszakát ezen keresztül vizsgálva, láthatjuk, hogy egykor
őseink és tudó táltosaink még teljes harmóniában éltek az őket
körülvevő természettel, a földi és égi világgal, ismerték és működtették
az Élet törvényeit, képesek voltak általa alkotni és teremteni, ami
mindenképp példaértékű kéne, hogy legyen a mai ember számára. Itt
hagyták nekünk, az utódaiknak lenyomataikat, hogy feléjük és Isten felé
fordulva, a hagyományainkban sajnos csak töredékesen fennmaradt tudást
újra teljessé és élővé tehessük. A jelenben most épp a mi feladatunk, hogy a
folytonosság ne szakadjon meg, az ősi tudást a jelenhez fűzzük,
továbbszőve az élet fonalát. Fontos, hogy tudatosítsuk magunkban, hogy a
hagyományok nem halott dolgok, amire illik emlékezni, a hit pedig nem
elvont fogalom, hanem a valóság leképeződése.
Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a magyar hagyományok és az
ősmagyar vallás követése az egyetlen igaz, üdvözítő út. Hiszen, mint
korábban említettem, párhuzamai számos nép kultúrájában fellelhetők.
Annyiban fontos mindezek ismerete, megélése, mert segítség nekünk,
egyfajta útvezető, hogy lássuk az irányt, mivel a mai, elanyagiasodott
világban, még tiszta szándékkal is könnyű utat téveszteni, eltévedni. A
lényeg mindig az, hogy egyéni szinten megtaláljuk a saját lelkiségünknek
leginkább megfelelő, ugyanakkor valós utat Istenhez. Ez történhet akár a
természetbe való kivonulással, művészeti tevékenységgel, vagy bármivel,
csak a szándékunk tiszta legyen, az erre törekvő igényünk pedig valós. Ami
a fenti út mellett szól, az, hogy nekünk, magyaroknak ez a legkönnyebben
elérhető, a lelkünkben kódolt szimbólumokkal leginkább összerezonáló.
Tudatosítani kell magunkban, hogy ne hagyományokban, dogmákban,
vallásokban gondolkodjunk, mert Isten megérthető és elérhető számunkra
közvetlenül. Efféle „mankókra” addig van szükségünk, míg végre újra élő,
szoros kapcsolatot építünk ki lelkünkkel, hogy a belé kódolt irányfény
mutassa nekünk az utat Istenhez.
Az ősi időkben, az igazi nagy ünnepek a Nap járásával összefüggő ünnepek
voltak, így a magyar (természetalapú - sámánisztikus) hitvilágban is, a
Karácsony a legnagyobb ünnepnek számított.