ÚJság - Tél 2019.

Az örökösen változó, ciklikusan újjászülető égbolt, az élet örök
körforgásának leképeződéseként jelképezte azokat a transzcendens
erőket, amelyek az Istent jelentették számukra. A hunok a téli napforduló
idején szintén a fény születésének ünnepét, a Kara Csong-ot ünnepelték,
amely az újjászületés és átváltozás isteni megnyilvánulásának is
ünnepe volt. A hunok a fényt az Isten egyik alaptulajdonsága
megnyilvánulásának tekintették, amely a Nap fényén keresztül jelképezi
Isten fénytermészetét.
Az ünnepek áldozatbemutatással kezdődtek, majd versenyekkel,
viadalokkal, solymászattal és játékokkal folytatódtak. Befejező szertartásként
áldozati tüzet raktak: pontosabban két hatalmas máglyát gyújtottak,
megfelelő távolságra egymástól, és az így képződött tűzkapun kellett
áthaladni az ünnep minden résztvevőjének, állataikkal együtt. Ez a
megtisztulási szertartás volt.
Eleink, az ősmagyarok ünnepei közül a legnagyobb, szintén a téli napforduló
ideje volt. A Nap születését a Csodaszarvas történetében örökítették meg:
aki ezen az éjszakán, a csillagösvényen indul útjára, az új élet ígéretével.
Agancsain hordozza a Napot, a Holdat és a csillagokat. Gyönyörűen
megőrizték ezt regösénekeink, amelyekből röviden idézek:
„Amott keletkezik egy fekete felhő,
Abban legelészen Csodafiú szarvas.
Homlokomon vagyon fölkelő fényes Nap,
Oldalamon vagyon árdeli fényes Hold,
Jobb vesémen vannak az égi csillagok.”
A csillagdíszes agancs a fény és az élet jelképe. Azt jelképezi, hogy az élet
diadalmaskodik a halál felett, a fény a sötétség felett: ő Isten küldötte, a
Világmindenség megszemélyesítője. A szarvas a bőség, a termékenység
jelképe. Az évenként lehullatott és újranövesztett agancsa révén egyetemes
jelkép: az örök megújulás, újjászületés szimbóluma.
A regölés és a hozzá kapcsolódó rítusok alapján a csodaszarvas a téli
napforduló égboltjának jelképe. A csodaszarvas szarvai közt a Nap, majd az
azt helyettesítő gyertyák a megújuló, újjászülető fényt jelképezik, egyben a
hosszú életet, a halhatatlanságot szimbolizálják.