ÚJság - Tél 2019.

Így is tett. Elég nehéz dolga volt. A gyökerei jó erősek voltak, az igaz, de a
puha, zöld száracskának nagyon meg kellett küzdenie a hideg, vizes, sáros
földrögökkel. Sok-sok időbe telt, míg elért a felszínre. Nem tudta, hogy
közben fönt már havazik.
Amikor kinyitotta az öt kerek, hófehér szirmot, és körülnézett a kehelyből,
elszorult a szíve: se egy tündér, se egy lepke, se egy bogár, se egy virág
sehol. Hó és hó mindenütt, ameddig csak ellátott. Ámbár nem látott
messzire, mert a Nap még föl se kelt a hegyek mögül. Legszívesebben
elsírta volna magát. Mit tegyen most már itt egyedül? Még csak vissza se
bújhat!
Végre fölkelt a Nap. Még mindig hideg volt, de rózsaszínű fény borította be
az erdőt. A hó ropogni kezdett. Egy asszony járt arra.
- No nézd csak! – állt meg a kis virág mellett. – Mekkora ajándék! No gyere
szépen! – hajolt le hozzá, és magával vitte.
Ahogy hazaért, a gyermekei izgatottan ugrálták körül. Látták, hogy valamit
takargat a kezében.
- Mi az? Mit hoztál? Mit találtál? Mi van a kezedben? – kérdezgették.
- Egy frissen kinyílt rózsát – felelte az asszony.
- Ilyenkor? Ilyenkor nincs is rózsa, csak nyáron! – tiltakoztak a nagyobbak.
- Csakhogy ez nagyon különleges virág – mosolygott titokzatosan az
asszony. Odasétált a feldíszített fenyőfához.
- Ez Krisztus rózsája – mondta, és letette a virágot a betlehem elé.
A gyerekek pedig csillogó szemmel nézték a hófehér virágot, aki aludt,
amikor a többiek kint díszelegtek a mezőn, de fölébredt, amikor eljött a
karácsony.