2020 november 13

More documents

Recommendations

Info

Köztünk élõtörténelemBeszélgetés Bácsa Lajossal, arónaszéki deportáltak egyetlenmég élõ képviselõjével (II.)Ritka alkalom számára, amikor család tag ja inkívül, valaki mással is megoszthatja örömét és bá -natát, ha a háború utáni deportálásról kell be szél -nie. Napra pontosan meg tudja határozni e gyes e -semények, tör té netek idõpontját. Hely szí nek és em -berek elevenednek meg történeteiben. Min denrõl úgymesél, mintha csak tegnap tör tént volna. Pontosantud ja azt is, hogy a fogság ide je a latt 10 014 éj sza -kát aludt egy csupasz desz kán, vagy a földön.Szívesen osztja meg saját és másokról is szólótörténeteit, de sosem tud ja megtenni anélkül, hogykönnyeivel ne küszködne. Szenvedés törté ne tek e -zek, melyek egyszerû, mindennapjukat élõ emberekrõlszólnak, akik hõ sökké váltak. Azokról, aki kethirtelen ragadott el a mostoha sors szülõ fa lu juk -ból. Sokan vissza se térhettek. Áldozatokká váltakegy másik nem zet életének oltárán. A ma g yar nem -zet hõsei õk valamennyien.Õ az egyetlen még elõ deportált a nyolcvan ró -naszéki közül, akiket málenkij robotra vittek. Õ amég köztünk élõ történelem. A 94 éves Bá csa La -jossal beszélgettem, mely beszélgetésnek szer kesz -tett változatát közöl jük itt. Igyekeztem szöveg hûenvisszaadni mindazt, amit mond, csupán ott módo -sítottunk a szövegen, ahol a jobb megér tés végettez indokolt volt.Legyen ez a megemlékezõ beszélgetés ugyan ak -kor tisztelgõ fõhajtás is minden deportált e lõtt, füg -getlenül attól, hogy Rónaszékrõl, Nagy bocs kó ról,Hos szúmezõrõl stb. hurcolták el egy is me ret lenvilágba.- folytatás az elõzõ lapszámból -És mi volt ez a munka?Nekem olyan szerencsém volt a szak mámmal, hogyasztalosmûhelybe kerül tem. De a legtöbben mind aszénbányákba.Akinek volt mestersége, az job ban járt?Nem volt semmi elõny.Nem volt könnyebb valamivel?Nem. Kétszer naponta, reggel és es te ettünk. Az -tán már késõbb, mikor már jött ki a zöld, kibújt a csa -lán – ez egy finom ennivaló volt – már annyira volt,hogy fejszével aprították a csalán szárát, és azt is meg -ettük. Kihajtottak hát, és bekerültem az asztalos mû hely -be. Ajtókat és ablakokat csináltunk. Na gyon elma -ra dott nép volt. Ott semmi. A sarkánál falc vagy vala -mi az ajtó nak. Zsanérféléket szegeztünk az ajtóra, mintahogy csinálták itt az istállóajtókat. És a civileknekilyen ajtókat csináltunk a blokkokra. Zár nem volt,hanem laka tot tettek. És, hogy megálljon bezárva, sze -geztünk rá gumidarabokat, hogy azzal beszoruljon.Elég az hozzá, hogy ott dolgoztunk, tavasz felé, be -Önkéntes diákmunkaA nagybányai Né -meth László ElméletiLíceum Diáktanácsasegítséget kíván nyúj -tani a mag yar la kos -ságnak. A diákok be -vásárlással, kutyasétáltatással,illetve szám -lák kifizetésével igye -keznek segíteni az er -re rászorulóknak.Mind ezt az aktuális szabályok keretein belülteszik meg. Érdeklõdni és jelentkezni lehet hét -közben 16:00 és 20:00 óra között, Várvédõ Ákos -nál, a 0733683947-es tele fonszámon, illetve a Né -meth László Diáktanács Facebook oldalán.jön egy orosz a mûhelybe és kezd oroszul beszélni.Én valami keveset ukránul tudtam. Mert egy inas azasztalosmûhelyben egy rónai fiú volt. Jó munkaerõvolt. Az apja az elsõ világháború alatt fõtörzsõr mes -ter volt. Jóba voltam vele. Úgyhogy én valamennyittudtam. Úgyhogy bejön az és beszél oroszul. De hátoroszul beszélt, nem ukránul. Akkor, mikor ez bejöttés nem tudott senki neki ott válaszolni, akkor meg -szólalt ott románul, hogy nem-e tud valaki románul.Én ott voltam a közelben. És akkor rögtön oda ug -rod tam, hogy hát én tudok románul. Mikor én azt ki -mondtam neki, az egybõl azt mondta nekem, hogy„tu eºti maistru zidar”, vagyis te „kõmûvesmestervagy”. Vagy leszel.Õ honnan tudott románul?Egy román faluból származott. A civilek is úgy összevoltak kavarva. Felvitt egy óriási nagy terembe, aholcsinálták az egyenes deszkákat, és akkor én az osz lo -pokra tettem a deszkákat, hogy egyenesbe vakol ja -nak. Kik voltak a kõmûvesek? Nyolc lány, a legi dõ -sebb tizennyolc éves volt. És ezek vakoltak. Mert ottférfi... Vagy nyomorékok, hogy keze, lába hiányzott.Egyet ismertem. Csak bokájától lefele volt ellõve alába és vaspántja volt, úgyhogy kopogott, mint a ló,úgy járt.Milyen bánásmódban részesültek?Hát olyan bánásmódban, hogy volt a mûhelyben asógorom, a nõvérem férje. Bejött a szakaszvezetõ, akifelelt ott értünk abban a gyárban, aki borzasztó ke gyet -len volt. Volt olyan is, aki nagyon jó em ber volt. Szó -rakozásból intett egy másiknak, hogy menjen, de azmeg húzószkodott. És akkor a sógoromat, Gézát, anõvérem férjét fogták és elvitte. Mikor jött vissza,tiszta véres az arca. És mi volt... Azt mondja, „kettenmegfogták a két kezemet és a falhoz csapdostak”. Ésúgy verték. Volt egy elég becsületes mester. Mikor lát -ta, hogy néz ki ez az em ber... (nem volt az, hogy habeteg, maradjon otthon. Amíg bírt mozogni, kellettmenni munkára – teszi zárójelbe). A láger parancs no -ka, aki mesterségét tekintve kovácsmester volt, már -mint civilben, nagyon pártolta a foglyokat. Mikor men -tünk be a lágerbe, Lajos bácsi, a nagybátyám mentehhez az õrnagyhoz és valahogy kérte, kézzel lábbalmagyarázta, Gézát is odavitte és látta. És akkor az o -rosz elzavarta, hogy menjetek be, mert én már tudokmindent. Körülbelül a civil mester telefonálhatott. Más -nap, úgy kidagadva, bejön megvadulva a szakasz ve -zetõ, és megfogja a nyakától (Gézát – szerk. megj.)és adja a kezébe a kalapácsot, meg valami fejszét vagymit, hogy menjen a kerítést megjavítani. Hát akartaodavinni a kerítéshez, hogy lelõje, hogy akar meg szök -ni (szökést akart színlelni a szakaszvezetõ – szerk. megj.).Akkor a civil mester, mikor meglátta, az kirúgta a mû -helybõl a szakaszvazetõt, hogy „te vigyázd a határt,nem bent a mûhelybe'. Itt a mûhelybe' én parancsolok,nem te.” Ez (Géza), szerencsétlen feje ott végezte ela dolgát, itt bent a mûhelybe', ki se mert menni. Mi -kor mentünk befele, Lajos bácsihoz, akart beszélnimegint az õrnaggyal. Intett neki, hogy erigy. Utánamegmagyarázta az õrnagy, mert õ is tudott vala meny -nyire ukránul (Lajos bácsi) és az orosz is vala mennyi -re tudott és akkor többet a szakaszvezetõt nem láttuk.Akkor az õrnagy azt mondta: „ ne búsúljatok, mertez az em ber roszabb helyen van, mint mi.”Hát ott az volt a divat, hogy a civilek, ha vala me -lyik komolyabb bûncselekményt csinált, bevitték aszénbányába, ott kapott enni és ott temették el. Az kitöbbet a szabad égre nem jött ki. Ott aludt, ott evett ésott halt meg. Ez a civilekre volt érvényes.Mit adtak enni?Ez a szoba kicsi (utal ismét a szobára ahol be szél -getünk – szerk. megj.). Olyan (nagyobb mint a szoba– szerk. megj.) medencékbe, õsszel – az volt a legfi -nomabb étel – amikor a káposztafejeket kivették ésakkor a gyökrét levágták, szacskavágóval összeap rí -tották és betették a medencékbe megsavanyítani. Egykét autó után volt egy zsák só is. Megvolt a telelésre.Vízbe megfõzték és volt rá eset, hogy tettek rá egykis korpafélét, vagy õrõlték hajastól a búzát, de in -kább csak korpának nézett ki.Megjelent, márkapható!Nagybánya egykor és ma,,A múlt és a jelen, a történelem és mod ern kor,a képek és az emlékképek mind-mind megjelennekegy spontán, de érzelmeket kiváltó fotográfiai pro -jektben. Nosztalgiával térünk vissza a múltba Nagy -bánya és a környék ismert helyszíneire: Régi fõ -tér, Kispiac és a Cinterem, Szatmár (Gheorghe ªin -cai) és Felsõbányai utca, Híd utca, a piac kör nyé -kére, de Felsõbányára, Misztótfaluba, Szinér vá -raljára, Nagysomkútra és Koltóra is.Az al bum több mint 80 archív képeslapot mu -tat be Deák László és Mezei Géza gyûjte ményé bõl.A XX. század elején, a fotográfia elterjedésével,az akkori városképek, tájképek és kirándu lóhe lyekszámos képeslapon megjelentek, és megmaradtakaz utókornak. A múlt felidézése a jelennel valópárhuzamba állítással történik, hasonló látószög,távolság és a helyszín közérthetõ leírásával. Arrahív meg, hogy az egyes helyek megszólítsanak, szár -nyat bontsanak képzelõerõnknek, és éljük át az i -dõk változását.Az Electro Sistem cégcsoport kiadványainaksorozataként, amely 13 évvel ezelõtt indult útjára,ezen könyv kiegészíti a Nagybányáról és Mára -maros ezen tájairól kiadott albumok sorozatát.”A karácsonyi ajándéknak kiválóanbeillõ, három nyelvû (román, angol, ma -gyar), közel 200 oldalas, nagy formá -tumú, gyönyörû al bum megvásá rol ha -tó a Bányavidéki Új Szó szerkesz tõ sé -gében, mindössze 65 lejes áron.De hús nem volt egyáltalán...Hús nem. Volt rá eset, hogy hoztak ilyen mar ha -pacalt, amit itt is árulnak, de meg se volt mosva. Aztúgy hozták. Ha volt kedvük és vizük, akkor meg mos -ták, de nem nyúzták le. Volt olyan eset, hogy máromlott szét magától, a pondrótól. És ezt csinálták. Ma -gát a káposztát megfõzték. És ugyanígy a zöldpa ra -dicsomot, azt is ilyen óriási medencébe'. És akkorvolt paradicsomleves.Hogy bírtak így dolgozni? Ilyen koszttal?Dolgoztunk. Úgy ahogy, de dolgozni kellett, mertha nem dolgoztunk, akkor kaptuk csak azt a ki mon -dott kis darabka kenyeret és azt a löttyöt, vízbe fõttvalamit. (folytatjuk)Kérdezett: Orosz Krisztofer Levente
Utazások a Láposfelsõ-folyása mentén– részletek a Nagybánya és környéke c. kötetmegjelenés elõtt álló új kiadásából –MagyarláposFotó: Csángó Bogdán TiborA Nagybányai-medencét a Lápos völgyétõl elválasztó hegyge rinc refelkapaszkodva gyönyörû kép tárul szemünk elé. Körös-körül erdõk bo -rí totta hegyek, rég kialudt vulkánok maradványai, melyeknek gyomraértékes színesfémek érceit rejtegette – s rejtegeti talán ma is. A folyótNagybányától kb. 45 km távolságra, Magyarláposnál érjük el. Ko ráb -bi szûk, helyenként sziklás szorosa itt széles medencévé tágul, amely -ben román falvakkal körülvéve fekszik az egykor erõs mag yar több sé -gû járási székhely, Magyarlápos, a ma is szinte teljesen mag yar Do mo -kos, s a hajdani bányásztelepülés, Erzsébetbánya. A medencét kele tena Kárpátok egyik legbüszkébb vulkáni hegye, a Cibles (1839 m) zárjale, északon emelkedõ hegyeink közül a Sátor-hegy (1041 m) a leg je le -sebb. Utóbbit Pintye-sátraként is emlegeti a környékbeli románság, u -talva a XVIII. századi híres román betyárvezérre, akinek állítólag ittegyik búvóhelye lehetett. Egykor a sztojkai fürdõvendégek kedvelt ki -rándulóhelye volt, csonka kúp alakú és bazaltkõbõl álló szép alakja,mint az egész Lápos-völgy õrszeme, úgy emelkedik ki a szelídebb he -gyes-halmos környezetbõl.A Lápos völgyének ez a felsõ sza -kasza korábban Belsõ-Szolnok, ké -sõbb Szolnok-Doboka vármegyéhez tar -to zott. Tájegységileg – mag yar vonat -ko zásban – az Észak-Mezõség része.Az említett három település ma gyar -sága eltérõ gyökerekkel rendelkezik.Erzsébetbányán a 18. század elsõ fe -lében indult meg a rendszeres színes -érc-bányászat. A bányászok, öntõ mes te -rek és kiszolgáló személyzet toborzása– a közeli Gereblye szénégetõihez ha -Magyarlápos, ref. templomFotó: Csángó Bogdán Tiborsonlóan – nagyon vegyes volt: felvi dé -ki németek, ruszinok, szlovákok, ro má -nok és magyarok egyaránt érkeztek atelepülésre. A döntõen nem mag yar,római katolikus vallású közösségek aXIX. század folyamán fokozatosan vál -tak mag yar anyanyelvûvé, amiben kie -mel kedõ szerepe lehetett a közös mun -kanyelvnek, a mag yar római katolikusszertartásnyelvnek és a helyi mag yartannyelvû iskolának is.Domokos és Magyarlápos magyar -sága ezzel szemben a Lápos-medenceõshonos népességét képezi.Magyarlápos, DomokosMagyarlápos nevét folyójáról kap ta,elsõ említése (Lapus) 1315-bõl szár ma -zik. A „Mag yar” elõtag 1553-ban buk -kant föl elõször és Oláhlápostól valómegkülönböztetésére szolgált. Az 1600-as években még Jószép- (Yosep, Jo sip-)Láposként is emlegették. A monda sze -rint egy Joszip nevû román alapította.Neki kecskéi voltak, ezért helyet cse réltegy hegyes tájon lakó magyarral, aki vi -szont lovakat tartott, s így mind ket te -jük állatai alkalmasabb helyen legel het -tek. A faluban vár is lehetett, amit aVártetõ helynév valószínûsít. A Vi gyá -zótetõrõl feltehetõen tatárok betörésétfigyelték.A Domokos eredetérõl szóló, a ma -gyarláposihoz hasonlító monda szerintegy a Kõvárból megszökött Ungur ne -vû román tolvaj és kecskepásztor ala -pí totta a települést, aki késõbb elcse rél -te egy Domokos nevû mag yar tolvaj -tár sával. Neve 1325-ben Szõcstõ volt,mert ott fekszik, ahol a Szõcs patak be -folyik a Láposba. Feltételezések sze rintlakói esetleg Kõvár õrségébõl rekru tá -lód tak. 1393-ban már Damunkusfalva,1733-ban Domokos, 1750-ben Domo -ko seny, 1767-ben Tolvaj-Domokos.A két település a középkor óta ma g -yar nyelvsziget a történelmi Erdély é -szaki határán. […]A környéket nem kerülték el a tör té -nelem viharai. 1599-ben Mihály havas -alföldi vajda emberei raboltak, gyil kol -tak itt – így 1603-ban Láposon már csak34 lakost vehettek számba az ötven év -vel korábbi 200-hoz képest. 1661-ben aszultán megbízásából Ali basa tatár- tö -rök serege torolta meg II. Rákóczi Györgyszerencsétlen lengyelországi hadjá ra tát,s Láposon, Domokoson is „nagy pusz -tí tást vitt véghez; az embereket láncok -ra fûzte, házaikat felgyújtotta” (KádárJózsef).1848-ban Magyarláposról 160-an, Do -mokosról 120-an álltak be nemzet õr nek,parancsnokuk Técsi Samu szolgabírólett. A Kõvár vidéki román felkelõk no -vem ber végén megadásra szólították föla domokosiakat, de azok a ma gyar lá -po siakkal együtt felkészültek az önvé -delemre. Miután a honvédcsapatok el -vonultak a környékrõl, a rogoziak meg -támadták Domokost, melynek lakói Ma -gyarláposra menekültek. A támadás hí -rére visszatérõ honvédek kiûzték a ro -goziakat az égõ Domokosról, és fel -gyújtották Rogozt. A szabadságharc bu -kása után a két mag yar falu csak 2000forint sarc kifizetése árán menekült mega pusztítástól. […]Vallási szempontból Magyarlápos ésDomokos mag yar lakosságának több -sége református.Magyarlápos a reformáció idejénunitáriussá vált, majd református hitretért át. A település középkori csúcsívestemploma, amely a város keleti szélénállott, elõbb az unitáriusok, majd 1622után a reformátusok birtokába került.Mivel állapota a XVIII. században le -romlott, 1838-1860 között a refor má -tusok felépítették a város központ já banma is látható templomukat. Római ka -tolikus plébániáját 1783-ban alapí tot -ták újjá a ferencesek, fõleg a refor má -tus népességbõl toborozva híveiket. Arómai katolikus templom 1813-ban é -pült, mellette 1904-ben katolikus isko -lát is alapítottak. A vallási türelem rit -ka példájaként a reformátusok 1838 u -tán, új templomuk felépüléséig, a ró maikatolikus templomban tartották isten -tiszteleteiket.Magyarlápos román népessége va -ló színûleg a XVIII. század második fe -lében települt be és 1798-ban tért át agörög katolikus hitre. 1856-ban a gö rögkatolikusok központi iskolát hoztak lét -re az egész Lápos-vidék ifjúsága szá má -ra, négy gimnáziumi osztállyal, amely1860-ban alakult át teljesen román tan -nyelvûvé, de minden szinten kötelezõtárgy volt a mag yar és a német nyelv is.Az iskolát a görög katolikusok mellettortodox diákok is látogatták.Erdélyi mértékkel mérve vi szony lagkorán a zsidók is beköltöztek a telepü -lésre. Galíciából érkeztek, a haszid i rány -zathoz tartoztak és 1820-ban alapí tot -ták meg hitközségüket. Túlnyomó ré -szük kézmûvességgel foglalkozott, dea legtöbbjük emellett földet is mûvelt.A dualizmus korában közülük került kia járás hivatalnoki elitje: 25 éven átpolgármesterként az ortodox zsidó val -lású Reich József irányította a hely sé -get. […]A református templomban áll Ko -vács Dezsõ író emléktáblája, a temp lomközelében épült új parókia homlok za -tán (Florilor utca 2. sz.) pedig SzilágyiDomokos költõ emléktáblája látható.Kovács Dezsõ (1866–1935) Ma gyar -láposon született, a kolozsvári Refor -mátus Kollégiumban érettségizett, majdegykori iskolájának lett tanára, végüligazgatója (1910–33). Nemzedékek e -gész sorát nevelte, olyan tanítványai vol -tak mint Áprily Lajos, Kós Károly ésSzabó Dezsõ. Elbeszélései, karcolatai,nagy színészegyéniségekrõl (SzentgyörgyiIstván, Blaha Lujza, Poór Lili) ké -szült portréi kolozsvári és budapestilapokban jelentek meg. [...]Szilágyi Domokos (1938–1976) u gyanNagysomkúton született, 1938 novem -be rében azonban „a magyarláposi re -formátus gyülekezet az apát lelkésznekválasztotta, így az alig négy hónaposDo mika megvált szülõfalujától. A köl -tözést elég nehezen viselte, a magyar -lá posi parókia falai zengtek a hang já -tól, míg a szülõk rá nem jöttek: éhes agyermek.” – olvasható testvére, Szilá -gyi Adalbert Béla visszaemlé kezése i -ben: „A születési bizonyítványán kí -vül semmi más nem emlékeztette arraa helységre, ahol megszületett. Annáljobban szerette Magyarlápost és gyö -nyörû környékét, a Lápos partját, nyáridélutánjainak kedvenc játszóhelyét... ameséket, verseket figyelmesen hall gat -ta végig... már négy éves korában úgyszavalt a városka fõterén mint egy iga -zi profi...”1957-ben kelt versében (De rég nemjártam) maga a költõ is nosztalgiávalemlékezik vissza a gyermekkor vidé ké -re:„De rég nem jártamodahazaa Cibles alatt,a faluban, ahol folyóvá érika hegybõl frissen buggyanó,játékos patak,amely szilaj csobogássaltör a sziklák között utat...Már meg sem ismerném talána helyet, hova visszahívnak az évek...”folyt. a következõ lapszámban
Page 1 and 2: 62. (LXII.)/32. (XXXII.) évf. 174
Page 3 and 4: HETIRENDEN2020. no vem ber 13.,,Ha
Page 5: Vigyázz, hogyan gondolkodol!A megg
Page 9 and 10: HUMOR-ZSÁK2020. no vem ber 13.HUMO
Page 11 and 12: HÍRDETÉSEK2020. no vem ber 13.APR

2020 november 13

You also want an ePaper? Increase the reach of your titles

Delete template?

Save as template?