Életigenlők magazin 2022. tavasz

ÉLETIGENLŐK | PSZICHO
Lépjünk ki
a komfortzónából!
Interjú Halász Alexandra feng-shui szakértővel
A komfortzóna elhagyását sokan
úgy képzelik, hogy azt jelenti, hogy
égő helikopterekből kell kiugrani
ejtőernyővel, vagy pesti titkárnőből
karibi táncosnővé kell átvedleni…
nem, többnyire ennél sokkal kisebb
dolgokról van szó.
Ezzel a szóval talán ember nincs, aki ne találkozott volna,
használjuk nagy lelkesen. Mondhatjuk boldog boldogtalan
ebben a „teendőben” keresi a boldogulását.
Ha ebből a komfortzónából kilép, akkor aztán minden
megváltozik… Mikor, miért, hogyan tegyük a megszokásainkból
való elmozdulást egy másik megszokásba…
erről kérdeztük Halász Alexandrát, a közkedvelt fengshui
szakértőt
Mi ez a komfortzóna egész pontosan? Mettőlmeddig
tart?
A komfortzóna kifejezés, ha szó szerint lefordítjuk, a
kényelem terét jelenti. Ez a kényelem lehet testi – egy
jól fűtött vagy légkondicionált lakásban, jóllakottan,
kényelmes bútorok között általában jól érezzük magunkat.
De lehet érzelmi kényelem is, és a komfortzóna
kifejezést többnyire az érzelmekkel kapcsolatban
szokás használni. Vagyis, az érzelmileg kényelmes tér
az, ahol az ember biztos lehet benne, hogy nem fogják
bántani (vagy ha mégis, akkor meg tudja magát
védeni), nem fogják kicsúfolni, lekicsinyelni, megfélemlíteni,
megszégyeníteni… szóval, ahol érzelmileg
biztonságban lehetünk, nem sebeznek meg. Így a komfortzónánkat
jelentheti a baráti társaságunkkal, családunkkal
való közös program is. Érdemes lehet megemlíteni,
hogy szellemi komfortzóna is létezik: bizonyos
gondolatok megszokottak, kényelmesek a számunkra,
míg mások kényelmetlenek. Sok ember messzire kerüli
a kényelmetlen, szokatlan gondolatokat még akkor is,
amikor tudja, hogy régi, kényelmes gondolkodásmódja
vitte bele abba a csapdába, ahol éppen van. Megszokott,
bár sokszor téves hitrendszereinkhez talán még
inkább szoktunk ragaszkodni, mint az érzelmi vagy a
testi kényelmünkhöz!
A komfortzóna széle felé haladva, más szóval épp elhagyva
a megszokottat egyre kényelmetlenebbül érezzük
magunkat. Nem ritka, hogy ez egészen a pánikig
fokozódik (pánikzóna). Például, ha valaki a lakásában,
az ablak szélén meglát egy pókot, lehet, hogy csak kicsit
meghökken, de szól a szomszédnak, hogy az tegye
ki a nyolclábú vendég szűrét… egy fokkal nehezebb
ügy, ha a szomszéd nincs otthon… és mi történik, ha az
ízeltlábú fenevad ijedtében szaladni kezd mind a nyolc
szőrös lábán, esetleg egyenesen mifelénk? Ilyen könynyű
eljutni a pánikzónáig, főleg, ha valakinek eleve van
egy alap félelme valamitől. (Miközben mások esetleg
óriás tarantellákat tartanak otthon terráriumban, és a
karjukon sétáltatják őket.)
Mindenkinek vannak ilyen alap félelmei! Ki a tűztől,
ki a bogaraktól, ki a nyilvánosság előtti beszédtől, ki az
autóvezetéstől, ki a kígyóktól fél, ez – ha nem ölt túl
nagy mértéket, gondolok itt a fóbiákra – teljesen természetes.
Ha valaki semmitől sem fél, semmi sem tudná
a pánikzónáig kergetni, az gyanús!
32 RÁKELLENES ÉLETMÓDMAGAZIN | ELETIGENLOK.HU