Életigenlők magazin 2022. tavasz

PSZICHO | ÉLETIGENLŐK
egyetlen hely, ahol egyedül lehetett és magára zárhatta
az ajtót. Leginkább szégyellte magát a család előtt,
hogy elmenekült. Ugyanakkor azt gondolom, szükségünk
van az én-időre, az elvonulásra, a megszokott
élettérre, szórakozásra, kikapcsolódásra. Az utóbbi két
évben megnőtt a családon belüli abúzusok száma is
és nagyon sok gyereknél alakult ki súlyos étkezési zavar,
önsértés, depresszió. Egyre több a kórházi ellátást
igénylők pszichiátriai betegek száma és egyre leterheltebbek
az ellátó rendszerek. Ezt tetézi most a háborús
helyzet miatti bizonytalanság, szorongás.
Azt mondják van jó stressz (pozitív izgalom,
lámpaláz) és rossz stressz… Mikor válik kórossá
a stresszes élet? Hogyan ismeri fel magán ezt a
határszintet egy ember?
Stresszforrás mindenhol van. Lépten-nyomon zúdul
ránk. Ha kinyitjuk a televíziót, a rádiót, ha kilépünk
az utcára, bemegyünk a munkahelyünkre, különféle
hírportálokat olvasunk, nehéz nem találkozni feszültségkeltő
tartalmakkal. Ezért fontos, hogy tudatosan
építsük ki az énvédő mechanizmusokat és ezekre a
gyerekeket is megtanítsuk. Ez nem azt feltételezi, hogy
minden stresszforrást ki tudunk zárni az életünkből
vagy homokba dugjuk a fejünket és érzéketlenné válunk
a környezetünkben zajló történések iránt. Azt
jelenti, hogy tudatosítjuk, miben vagyunk benne, ez
hogyan érint minket és milyen megoldásaink vannak
a megküzdésre? Ha nincs eszköz a kezünkben, kérjünk
tanácsot, keressük a megoldásokat. Már azzal is
sokat tehetünk, ha megtanulunk relaxálni, ha pozitív
cselekvésbe fordítjuk az energiáinkat: kreatív, hasznos
dolgokat csinálunk, segítünk másoknak, figyelmesek
vagyunk a környezetünkben élőkkel. Ezt viszonozni
fogják, bizonyosan és a mi önbizalmunknak, önértékelésünknek
is jót tesz. Lényeg, hogy fordítsuk át cselekvésbe
a feszültségeinket, ne húzzuk be magunkat egy
negatív spirálba. A stressz tehát facilitálhat (előmozdíthat)
is minket, hogy tevékenyebbek, jobbak, segítőbbek
legyünk.
Te, Judit hogyan éled meg egyénként, illetve szakemberként
a covid-stressz utáni terápiás üléseket?
Azt gondolom, hogy mi, akik a segítő szakmában dolgozunk
számtalan nehéz élethelyzettel találkozunk nap
mint nap, ugyanakkor miránk is ugyanúgy hat minden
negatív történés, amire nincs aktuálisan ráhatásunk
(vírushelyzet, háború, bizonytalan kimenetelű események
és még sorolhatnám…). Ez nagyon nehéz nekünk,
személy szerint nekem is. Igyekszem tudatosan jelen
lenni. Figyelek arra, hogy „elég jól” legyek, mert csak
így tudok segíteni másoknak.
Van egy másik terület is a pszichológia és a
művészetterápia mellett az életedben, ez a stílus-tanácsadás…
Hobbid ez, vagy hobbiból eredő
újabb szakmád lett?
Látod, nekem is szükségem van a kreatív tevékenységekre.
Mindig is szerettem rajzolni, festeni, érdekelt
a belsőépítészet, a lakberendezés, az öltözködés. Minden,
ami az önkifejezés eszköze lehet. Igen, ez is a szakmám
egy része, örömmel tanultam iparművészetet és
stílustanácsadást is. Hiszem, hogy a látvány fontos eleme
a megismerésnek: mi mozgat meg benne, hogyan
hat rám, mit viszek el magammal belőle?
Az öltözködés is önkifejezés. Ha jól vagyok, az látszik
a külsőmön is. Ha nagyon oké vagyok, összhangba kerül
a megjelenésem a lelkiállapotommal. Az is beszédes,
ha valaki csodaszép drága holmikba öltözik, de lerí
róla a szomorúság vagy a frusztráltság.
Az összkép fontos. Igen, lényeges, hogy mit sugárzunk
a környezetünk felé, hogyan vagyunk kívül-belül.
Ez így kerek. Ezzel foglalkozik a stíluspszichológia.
Tavaszi illatok, rügyek, erdők-mezők-rétek, madarak,
a természet megújulás sokat segítenek,
hogy mindenki rájöjjön az élet szép… lassítsunk
egy picit! Lelki-béke… de jó lenne, ugye? Nem
megvehető, de megélhető… Mik a fortélyaid
pszichológusi szemmel?
Nem mondanám sajnos, hogy ez manapság olyan könynyű,
magától értetődő állapot. Nem könnyű jól lenni,
ha tudom, hogy mellettem sokan a legszörnyűbb dolgokon
mennek keresztül. Érzékenyen reagálok én is a
körülöttem zajló eseményekre. Ennek ellenére próbálom
minimalizálni azokat a hírforrásokat, ahol parttalanul
zúdul rám a rengeteg agresszió. Törekszem minél
többet együtt lenni a szeretteimmel, sétálni például a
képen látható kedvencünkkel Bertivel, zenét hallgatni,
sportolni, olvasni. Szeretek utazni is, de ez mostanában
elég ritkán valósulhatott meg. Workshopokat tartok,
önismereti csoportokat vezetek, figyelek másokra, töltekezem.
A lelki béke? Hát, igyekszem…
Vajda Márta
ELETIGENLOK.HU | RÁKELLENES ÉLETMÓDMAGAZIN
37