Zoom_2023_2_Jubileumi_kiadás

Kisablak a múltra
A Közösség első 50 évének története
Egy pizzától a megszentelt élet egyházi családjáig:
A Júda Oroszlánja és az Áldozati Bárány Közösség születése
1973. május 25: „Pünkösd a pizzériában”: a Közösség születése. Két francia házaspár,
Gérard és Jo Croissant, illetve Mireille és Jean-Marc Hammel - miután megtapasztalják a
Szentlélek pünkösdi kiáradását – elhatározzák, hogy az első keresztény közösséghez
hasonlóan élet-, ima- és vagyonközösségben fognak élni. A közösségi élet 1974-ben
kezdődik a Soyons-i, majd a Valence-i református parókián, ahol Gerard Croissant
lelkészként szolgál.
1975: Az első házak és a névválasztás. A két házaspárhoz barátok csatlakoznak, és a kis
csoport 1975-ben Cordes-sur-Cielben telepedik le, itt jön létre az első közösségi ház. A
Közösség, amelynek fő alapítójaként hamarosan Gérard Croissant-t (akit Efraimnak
neveztek el) ismerik el, a “Júda Oroszlánja és az Áldozati Bárány Közösség” nevet veszi fel.
Még ugyanebben az évben megszületik az első külföldi alapítás Izraelben, a Jeruzsálem
melletti Emmauszban. Az alapítók katolizálnak, így a Közösség a kezdetektől a katolikus
egyház részének tekinti magát.
1978: Az „életállapotok kommuniója”. A Közösség kezdetben csak laikusokból, házasokból
és egyedülállókból áll. Utóbbiak közül néhányan meghívást kapnak a megszentelt életre.
1978-ban kerül sor az első fogadalmakra (a szegénység, a tisztaság és az engedelmesség
hármas fogadalmával), és az első diakónus-szentelésre is. A Közösség így megnyílik
karizmájának egy másik alapvető aspektusa: az “életállapotok kommuniója” felé.
1979: A Közösség első hivatalos egyházi elismerése. Robert Coffy püspök atya az akkor
hatályos egyházi törvénykönyv szerint „jámbor társulássá” nyilvánítja a Közösséget.