egyházat építhessem vele. Cordes-ben volt egy nővérház. Félidőben részt vettünk a nagykolostor munkáiban, de félidőben a nővérekkel imádkoztunk, elmélkedtünk,virrasztottunk. A Cottolengo-házban szükség volt konyhásra az AIDS-eknél, amirejelentkeztem. Kaptam egy szobát az emeleten, egy Laurant nevű fiatalamber melléhelyeztek, hogy én legyek az angyala. Őt azért küldték ide, hogy pár hónappal többet éljen,majd meghaljon nálunk. Én foglalkoztam azokkal, akiknek támogatni kellett a lelküket.Délelőtt megfőztem, ebéd után elmentünk sétálni azokkal, akik tudtak mozogni. Egyikéjszaka virrasztottam egy fiatal fiú mellett, és felmerült bennem, hogy magyarként mitkeresek itt, egy idegen francia férfi mellett, és jött egy hang, hogy azért, mert az Egyházegyetemes, és nem csak magyar. Ez megvilágosodásszerűen hatott rám, és megnyíltelőttem, illetve bennem a világ. Másnap, amikor reggel kinyitottam a spalettát, és a felkelőnap kibújt a domb mögül, akkor beugrott, hogy misszió. Ezt megosztottam alelkivezetőmmel, először azt hittem, hogy Afrikába szól a hívásom, aztán kiderült, a felkelőnap engem Ázsiába visz. Akkor eszembe jutott, hogy még Homokkomáromban néztünkegy filmet a testvérekkel a Fülöp-szigetekről, Maniláról, ami az 1985-ös forradalomrólszólt. Az ottani bíboros kihívta az embereket az utcára, hogy megdöntsék a diktátorrezsimjét. Már akkor volt egy olyan gondolat a fejemben, hogy én ezt a népet szeretnémszolgálni, de akkor elhessegettem ezt. 1995/96-ban kaptam a missziós hívást, és pontakkor jött vissza Sophie nővér a misszióból, aki megkapta a hívást a Fülöp-szigetekre, énpedig önkéntesként csatlakoztam az alapító csapathoz.Anna Gabriella nővérrel együtt jelentkeztetek a Közösség manilai missziójába, és1997-ben érkeztetek meg a Fülöp-szigetekre, ahol utcagyerekekkel kezdtetek elfoglalkozni. Amikor a Közösség feladta a manilai missziót, Te néhánynővértársaddal együtt maradtál, majd létrehoztátok a Mária misszionáriusaiközösséget, ami idén ünnepelte 25. születésnapját. Nehéz sorsú, fiatal lányoknaktartotok fenn otthont, akik sokszor erőszak és megaláztatások áldozatai voltak,illetve fiatalkorúak börtönébe zárt fiúk társadalmi visszailleszkedésébensegédkeztek. Egy kis, nyugodt alföldi faluból, Bordányból származol – milyen a világegyik legsűrűbben lakott városában, a 20 milliós Manilában élni, és nap mint napszembesülni a bandaháborúk, a bűnözés, az, az erőszak, a prostitúció sötétoldalával? Hogyan tapasztaljátok életetekben, a rátok bízottak életében aboldogmondások és a feltámadás örömhírét?Anna Gabriella is önkéntesként jelentkezett, nem is tudtunk egymásról. 1 évig készültünka misszióra, Sophie nővérrel indultunk el. Nagyon nagy volt a kultúrsokk, de a Szentlélekvezetett. Októberben érkeztünk meg Manilába, és karácsonyig adtam időt a Jóistennek,hogy erősítsen meg, mert nem fogom bírni a gyűrődést, a nyüzsgést, a szagokat... MiBordányban a falu szélén laktunk, én pedig mindig is tanyára vágytam… A csöndből, azegyszerű tanyasi életből kerültem be a 22 milliós nagyvárosba. Miután megkaptam amegerősítést, hogy ott a helyem, úgy éltem, mint hal a vízben, az utcagyerekek, a bandákközött. Az a szerencsénk, hogy a lányok házai, amiket bérlünk, kertes házak. A veszélyeshelyekre úgy megyek, mintha otthon lennék. A munkánkat, a habitust ott nagyon tisztelik,
még a muzulmán negyedben is. Bár egyszer egy elveszett golyó majdnem eltalált, egyember utána lőtt a másiknak, én pedig ott mentem el… Az angyalok tenyerén éljük ezt amissziót. Nagyon sokszor volt olyan, hogy mentem volna a börtönbe, de belül éreztem,hogy nem kéne, és akkor pont egy óriási lázadás volt, sokan meg is haltak. Persze nemszabad játszani a tűzzel, kábítószeresek közé nem megyünk, mert ők nem beszámíthatóak.A gyerekekkel, fiatalokkal mindennap megéljük a feltámadást, nagyon sokanmegváltoznak, családot alapítanak, békességben élnek. Valakinek olyan mély a szívében aseb, hogy nem tud megváltozni, de ez a kevesebb. Nagyon sokat fejlődött a programunk,sok profi segítő kapcsolódott be a munkánkba. Az a célunk, hogy átadjuk ezt a szolgálatota helyieknek, a filippínóknak. Sok nálunk végzett fiatal egyetemet végez, és visszajönhozzánk dolgozni. Viszont egyre több durva esettel találkozunk, lányoknál családon belülierőszak, nemi erőszak, fiúknál akár gyilkosság is. Megtanítjuk őket meditálni, Bibliátolvasni, van lelkivezetés, és komoly képzést kapnak, hogy hogyan kell munkát keresni,beilleszkedni a társadalomba. A pandémia alatt online képzést hoztunk létre, így nem csakmanilai börtönöket tudtunk elérni, hanem távolabbi nevelőintézeteket is. Most olyanprogramon dolgozunk, amit át tudunk adni állami szervezeteknek is.
Change language