Zoom_2023_2_Jubileumi_kiadás

1988 -ban leköltöztetek Péliföldszentkeresztre, a Közösség első magyar alapítású
házába. Péliföldszentkereszt Nektek nemcsak a közösségi élet, hanem a
kapcsolatotok szempontjából is meghatározó volt. Itt kezdtetek el ismerkedni,
1989-ben, Szent Család vasárnapján itt volt az esküvőtök, majd házasságotok első
éveit is itt töltöttétek. Hogy emlékeztek vissza a péliföldi alapításra, a közösségi
élet, majd a házaséletetek kezdő lépéseire? Mi az, ami akár személyesen, akár
házaspárként fontos volt számotokra a Közösségben?
Menyus: A péliföldi évekről két szó jut ezembe: nehéz és szép.
Minden este amikor bementem a szobámba, azt éreztem, hogy a mai volt életem
legnehezebb, de egyben legszebb napja is.
Az én feladatom volt a gazdasági ügyek és a pénz kezelése. Mivel nagyon racionális
gondolkodású vagyok, a ház lakóit látva rendszeresen feljött bennem az az érzés, hogy
éhen fogunk halni. Ennek épp az ellenkezője történt, nem, hogy ennünk volt mit, de
építkezni és felújítani kezdtünk. Mindig mindenre megérkezett a pénz, általában az utolsó
utáni pillanatban. Farkas Feri a könyvében nagyon sok szép történetet leírt ebből az
időszakból. Hálás vagyok, hogy ezeket személyesen is átélhettem. Számomra a közösség
lelkiségében nagyon magasan Izrael misztériumának megélése volt a legmeghatározóbb.
„Isten Izrael számára készített tervének sugárzó szépsége csodálattal tölt el bennünket”
-olvashatjuk a közösség honlapján. Engem nem csak csodálattal tölt el, hanem újra és újra
magával ragad és lenyűgöz.
Ráhel: A liturgikus, imádságos életbe beágyazott mindennapokban nagyon erősen
éreztem Isten jelenlétét. A napok menete, a liturgiák, a munkák és feladatok összessége
teljesen lefedte azt, amit az élettől vártam. Ennek az életnek a szépsége nagyon sokat
jelentett számomra, különösen is az, amikor részt vehettem a zenei szolgálatokban
(sabbatok, lelkigyakorlatok…).
1992-ban költöztetek el Péliföldszentkeresztről, és kezdtétek el önálló családi
életeteket előbb Pesten, majd Szentendrén. Három gyermeketek született:
Ábrahám, Hanna és Sámuel. Visszagondolva, volt valami a Nyolc Boldogság
Közösség lelkiségéből, ami hatással volt a családi életetekre? Volt esetleg olyan
gyakorlat, imaforma, amelyet péliföldi közösségi évek után a szentendrei
otthonotokban is megőriztetek, felelevenítettetek?
A közösségi imaélet és gyakorlat nagyon nagy hatással volt ránk. Számunkra a lelki élet
iskoláját jelentette. Szinte minden formáját(sabbat, vesperás, étkezés előtti éneklés, nagy
utak előtti imádság…) próbáltuk az otthoni imaéletbe beilleszteni.
A gyerekek már kirepültek a családi fészekből, és önálló életet élnek, jelenleg 4.
unokátok érkezését várjátok. Pár évvel ezelőtt Ráhel fuvolistaként a Közösség
zenei szolgálatába is bekapcsolódott, ennek köszönhetően többször is
találkozhattunk Veletek imaesteken az Örökimádás templomban, az elmúlt évben
rendszeres résztvevői lettetek a Bokréta utcai shabbatoknak, néhány hónappal