Zoom_2023_2_Jubileumi_kiadás

Amikor most a Közösség 50. szülinapja alkalmából igyekeztünk összefoglalni a
történetét, Farkas Feri azt írta, hogy a magyar Közösség születése nagyon hasonló
volt a franciához: 1983. augusztus 31-én, Erika névnapján találkoztak Veled egy
pesti cukrászdában, mert tudták, hogy albérlőtársakat keresel. Aztán a közös
budaörsi albérletből egy házi imacsoport született, aminek Te lettél a vezetője.
Hogy emlékszel vissza erre az időszakra, milyen összejöveteleitek voltak, hogyan
imádkoztatok?
Egész életünket meghatározó találkozás volt. Pár hónappal
korábban még a Hit gyülekezete tagja voltam, de az apám
totális önzetlen szeretete és anyukám mindenkit
megmozgató imája (pl. Belon Gellért) valahogy kihozott. Az
albérletből, egyik reggelről estére elköltözött a két
Hitgyülis barátom, akiket egyébként én hívtam oda. Így
egyedül maradtam, és akkor találkoztam Ferivel és
Erikával. Mivel a lakás gyakorlatilag egy előszobából és
szobából állt, nem volt kézenfekvő egy házaspárral
összeköltözni. Tulajdonképpen egy pillanaton múlt az igen
vagy a nem. Feriben és Erikában szinte izzott az Isten utáni
vágy, kíváncsiság. Hamar közösség alakult körülöttünk.
Mindenki átélte a Szentlélek általi megújulást (megtérést),
és megkapták az ajándékait is. A közösségi összejövetelek
tanúságtételekből, Szentírás magyarázatokból majd dicsőítésből (nyelveken való ima) és
rendszeres közbenjáró imából álltak. Ha valakiért imádkoztunk, addig nem hagytuk abba,
amíg át nem élte a Szentlélek jelenlétének intenzitását.
1986-ban kerültetek kapcsolatba a Júda Oroszlánja és Áldozati Bárány Közösség
Magyarországra látogató római testvéreivel, akik ettől kezdve rendszeresen
látogattak Titeket, és az ő hatásukra született meg a Felmagasztalt Kereszt
Közösség, szintén a te vezetéseddel. Milyen volt az első találkozás, mik voltak az
első benyomásaid? Miben segített Titeket a Júda Oroszlánja és Áldozati Bárány
Közösség, emlékszel-e olyan példára vagy tanításra, ami nagy hatással volt Rád,
Rátok?
Ismét a nővérem volt a kapocs, aki egyetemi hallgatóként franciaországi ösztöndíjat
kapott. Így ismerte meg Cathrine Elisabeth-et, akinek korábban volt egy síbalesete és
lebénult. Aztán ima hatására talpra állt és nővér lett a Júda Oroszlánja közösségben.
Később Cathrine a római házukban élt és onnan jöttek el néhány testvérrel
Magyarországra, így találkoztam velük először. Nagyon tetszett a puritanizmusuk,
akkoriban az anyagiak hajszolásával én sem akartam veszélyeztetni a szabadságomat.
Mivel korábban protestáns karizmatikus közösségbe tartoztam, ez meghatározta a
gondolkodásmódomat. Elkezdtem ismét tanulmányozni a katolikus dogmatikát, de
érzelmileg nagy ellenállás volt bennem. Jacques Philippe és társai, akik ugyancsak
protestáns múlttal bírtak, a tekintélyükkel, férfias megjelenésükkel ledöntötték a bennem
lévő akadályokat. A velük való találkozás a mi közösségünk gondolkodásában is változást