Zoom_2023_2_Jubileumi_kiadás

Az 1991-92-es évben történt egy kísérlet Láziban nővérház alapítására, amely
aztán nem lett hosszú életű, de az alapító csapatban itt is benne voltál. A missziós
karizma már ekkor is működött Benned, szívesen vágtál bele új helyeken új
kezdeményezésekbe?
A francia elöljárók azt ajánlottak, hogy legyen egy külön nővérközösség, talán az is benne
volt ebben, hogy így több hivatást vonzunk majd. Volt is hivatástisztázó hétvégénk, Beáta
Mária nővér is így került a Közösségbe. Láziból Pannonhalmára jártunk fel szentmisére,
Asztrik atya nagyon kedvesen fogadott minket. Nagyon jó kapcsolatunk volt a
bencésekkel, jó volt, hogy a Nyolc Boldogság Közösség kapcsolatba került egy klasszikus
szerzetesrenddel, bele tudtunk kóstolni a liturgikus életükbe. Ott voltunk a falu közepén,
az volt a missziónk, hogy imádkozzunk mindenkiért. Nagyon kedves barátságába
kerültünk egy szomszéd családdal, akik nem is voltak hívők. Annyira őszintén,
szeretetteljesen éltek, és hiányzott belőlük az a tradicionális, dogmatikus vonal, ami így
szabadabbá tette őket. Shabbatra is elkezdtek járni hozzánk. Volt egy kis kertünk, ahol
dolgoztunk, ez is segítette, hogy elfogadjanak minket a faluban. Az alapításokhoz már
hozzászoktam, csak inkább az volt a nehéz, hogy nagyon fiatalon lettem pásztor,
közösségvezető, emberekkel kellett foglalkoznom, türelemmel, gondoskodással, és nem
voltam erre kiképezve. Ezért is kértem, hogy kimehessek Franciaországba, az anyaházba,
hogy képződhessek.
1993-ban kikerültél Cordes-ba, ahol haldokló AIDS-betegeket ápoltál. Milyen
emlékeket őrzöl a Közösség francia anyaházáról? Mi adott Neked erőt a haldoklók
kísérésében?
Nagyon nagy élmény volt, hogy a Közösség anyaházában lakhattam. Gyönyörű liturgiák
voltak, sok testvér, mindenki egy szívvel-lélekkel szolgálta az Urat. Afrikából, Ázsiából is
nagyon sok testvér látogatott a házba. Minden hónapban volt egy gyógyító imaszombat,
amikor több száz ember jött a környékről, jártunk a lisieux-i, lourdes-i lelkigyakorlatokra.
Nagyon sokat képződtem, csomó kazettát hallgattam, tanításokat, sokat töltekeztem.
Szivacsként igyekeztem mindent magamba szívni, hogy majd a magyar közösséget és