LEI - MEK

timpurile străvechi. Primul monument estemănăstirea franciscanilor, construită înaintede împăratul Claudius, când creştinismul eranecunoscut încă în Transilvania.Al doilea este Azilul Elisabeta, şi monumentulcare există în buna stare este zidulvechiului oraş care se menţine foartebine înfruntând intemperiile veacuri întregi.Casa de AujouTransilvania avu mult de suferit înurma răsboaielor de succesiune după moartealui Andrei III, ultimul descendent al dinastieiArpadiene. La început preia putereaclerul al cărui reprezentant era Petru EpiscopulTransilvaniei, care cărmui împreunăcu fratele său voevodul Ladislau, ceace dovedeşteşi diploma din 1299, că oraşul eraproprietatea episcopului. Acest episcop minăcomplect oraşul, deoarece îşi văzu numaide interesele lui şi după afaceri dubioase,ceiace contribui şi la corupţia ce se ivi înoraş. Starea aceasta ţinu dela 1307—1315când Carol Albert, regele Ungariei scăpăoraşul de teroarea celor doi fraţi. Oraşul fucondus mai departe de o corporaţie cetăţenească.In secolul XIX, centrul oraşului eraîn Piaţa Carolina şi împrejurimi, (Óvár).Aici locuia nobilimea şi populaţia înstărită.Din vitele dela periferia oraşului se formarăsate^-care mai târziu formară cartierele şisuburbiile.Ce ăţenii, indiferent de naţionalitate eraula fel trataţi şi au obţinut favoruri. O diplomădin 1361 îi scuti de vamă şidejmă. Totîn acest an se aplică primaoară pe acte peceteaoraşului, dat fiind mulţimea actelor,proceselor-verbale, letrimise dela scaunelejudecătoreşti.Pe baza acestor motive, Ludovic celmare permise oraşului în 1377 folosirea sigiluluisău propriu cu emblemă. Peceteafusese complectată cu trei turnuri, care sefoloseşte şi azi pe sigilul oficial al Primăriei.In acest secol observăm tendinţa spreautonomie a acestui oraş:Puterea clerului se diminuă. EpiscopiiAz Árpádházi királyok uralkodásánakkezdetén, már ///. Béla alatt, 1173-ban,Tamás clusi vármegye ispán, Kabo nevüvégrendelkező birtokos levelét, irta alá. KésőbbGallus, majd 1201-ben Pázmán kulusiispánok szerepelnek, mint a magyar királyitanács tagjai. És mikor 1291-ben Gottfredés Olbert, mint iparos „vendégek" elsőnektelepedtek meg a vár mellett, már az ősmagyarvárnemesek várőrei védték a várföldeket,hogy azokat jogos tulajdonosaiktól idegenekel ne foglalhassák. így a mai Cluj helyénállott Kluswar, magja ezen ős, magyaralapitásuvárosnak és vármegyének, amit az1242-ben duló tatárpusztitás teljesen megsemmisített.Hogy az így kipusztult várost ujlakókkal, szász „vendégek"-kel benépesíthessék,IV. Béla magyar királyt követő uralkodókletelepítő adomány leveleket bocsátottakki, melyben a nevezett vendégekneknemcsak betelepülést biztosítottak, hanem aszabadsági jogok mellett, sok kedvezménybenis részesítették őket. Az Árpádházi királyokfiuágai alatt, túlnyomó részben magyarokvoltak a város lakói. Azonban a XIV.század elején, mikor ha lassan is, de kiheverteaz ország az emberirtó, városokat megsemmisítőtatárjárást, az Aunjonu-ház önfentartásipolitikájának következtében tul súlyraemelkedett a megszaporodott „vendégek"száma. Ennek dacára feljegyzésre méltó, hogyaz idegen szaporulatnak a városfejlődés szempontjábólmegvolt a haszna, mert a megmaradt,de riadt nyájként szétszéledt magyarság,csak a pusztítók teljes elvonulása utánbátorkodott vissza üszkössé vált tűzhelyeireés a mindenéből kiforgatott maroknyi lakosságnem lett volna képes saját erején a várostromjaiból száz év alatt felépiteni.Az akkori lakosság főfoglalkozását aföldművelés és szöllőtermelésen kivül a kicsinyméretekben megindult kézműipar képezte.A kereskedés, mint vagyoncsere, ebbenaz időben a csecsemőkorát élte. A népműveltsége is alacsony fokon állott. Bár amonostori apátság iskolája már ujult erővelbuzgólkodott a tudomány fejlesztésével, dearánytalanul kevesen voltak ezek is. A mü-